Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-20 / 3. szám

Melléklet a „Zemplén“ 3-ik számához.

nagysága 130—140 cm, haja szőke, rövidre vágva szeme kék, orra, szája rendes, különös ismertető jelei: a bal szem szivárvány hártyáján állítólag egy fekete pont. Ruházata világos barna szövetből a térdig érő felső kabát szürke. Beszél magyarul, németül, tótul. Ungvár, 1888. évi dec. hó 8-án. Kende s. k. alispán.

19683. sz- Zemplénvármegye alipánjától.

10 főszolgabírónak.

Köztudomásra hozatal végett közlöm.

S.-a. Ujhely, 1889. jan. 3.

Matolai Etele, alispán.

Másolat.

6029. sz. Tek. alispáni hivatalnak S.-a.-Uj- helyen. lllyasevics Bertalan munkács egyházmegyebeli á^dozópap botránykeltö magaviseleté miatt, mint javíthatatlan egyén, a Munkács-egyházmegye papságának kötelékéből végleg világgá bocsájtat- ván, van szerencsém erről a tekintetes alispáni hivatalt azon tiszteletteljes kérelemmel értesíteni, méltóztassék a hatósága alatt álló közegeket uta sitani, hogy a nevezett egyén többé papnak ne tekintessék s cselekedetei, vétségei a jövőben a világi hatóság elbírálása alá vétessenek. Hazafias tiszteletem nyilvánításával vagyok Ungvárott, 1888. évi december hó 8-án. Gelse Viktor, s. k. püspöki helyettes.

Az iszákosságról

és az ellene való védekezésről*).

T. Hölgyeim és Uraim I

Azok Önök közül, akik múlt évben e helyen felolvasott szerény előadásomat figyelmökre méltatni szivesek voltak, talán vissza fognak emlékezni, hogy ígéretet tettem volt arra nézve, miszerint alkalomadtán még vissza kívánok térni egy már akkor is megpenditett oly kérdésre, amelyet — úgy közegészségi — mint társadalmi tekintetben szerfelett fontosnak, de aktivitás és a társadalom minden rétegébe belenyúló voltánál fogva sok tekintetben eléggé érdemesnek is tartok arra nézve, hogy megkísértsem becses figyel- möket^ reá irányítani.

Értem a szeszes italok, vagy röviden az alkohol okozta egyéni és társadalmi bajokat és az ezek ellenében kifejtett küzdő és védekező tevékenységét az államnak és társadalomnak.

Az alkohol, a szesz, mely valamenyi erjesztett és égetett italainknak fő alkotó része, kétségkívül a legelterjedtebb élvezetszer az egész világon. Használata szerfelett régi, mondhatni egyidejű az emberi társasággal. Hogy azonban kártékony társadalmi hatását inkább csak későbbi időszakokban kezdte kifejteni, annak okát abban volnék hajlandó keresni, hogy a népesség szélesebb köreiben való elterjedése csak az újabb, a személy- és áruforgalmat hova tovább jobban megkönnyítő korszakokban vált mindinkább köny- nyüvé.

Hiszen ittak bort és egyébb erjesztett italt bőven már őseleink is ; akadt köztük alkoholista is bizonyára, de nagyobb kiterjedésű, hogy úgy szóljak társadalmi bajjá nem nőhette ki magát az alkoholizmüs, mert nem volt modern értelemben vett társadalom, nem volt az, amit ma civilizációnak mondunk.

Tehát a civilizáció úgynevezett átkai közzé kell soroznunk az alkoholizmust is egy bizonyos értelemben.

Kiváltképen kedvezett az alkoholizmus elterjedésének, a szesznek, az alkoholnak vegyi utón való előállítása, vagy helyesebben - a pálinkaégetés feltalálása és a mezőgazdaság céljaira való ielhasználása. Valóban azt mondhatni, hogy az alkoholizmus azóta terjedt el nagyobb társadalmi körökben, amióta a civilizált világ minden részében működni kezdettek a különféle szeszgyárak, vagyis, amióta a szeszgyártás úgyszólván nemzet- gazdászati tényezővé lett. A szesznek koncentráltabb, töményebb alakban és aránylag olcsón való előállítása könnyűvé tette, hogy a szegényebb néposztályok is hozzáférjenek ez élvezetcikkhez, melyet lassan-lassan aztán úgy megszoktak, hogy sokaknál nélkülözhetetlenné vált. Nagyban hozzájárult elterjedéséhez aztán az a ferde nézet is, hogy a munkás embernek szükséges a szesz élvezete, hogy ez fokozza és kitartóbbá teszi munkaerejét és munkabírását; továbbá az az, egy ideig tudományos részről is támogatott, de rég megcáfolt hipotézia, hogy a szesz csakugyan anyag- s igy erőkimélő szer is volna.

Mindezek a tényezők és sok más egyebek lassú közreműködésével oda fejlett aztán a dolog, hogy ma már kényszerülve van az állam és társadalom módokról és eszközökről gondoskodni, hogy az alkoholizmust, mely valódi társadalmi csapássá nőtte ki magát, leküzdhesse, vagy legalább kellőképen védekezzék ellene a lehetőség határai között.

*) A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában folyó hó 6-án felolvasta Dr. Raliz Gedeon, tb. várm. főorvos. Szerk.

E küzdelemmel, e védekezéssel kívánnám Önöket nagyjából megismertetni.

Mielőtt azonban ezt tenném, szükségesnek látom, hogy közelebbről megismerkedjünk az ellenséggel, amely ellen küzdeni, amely ellen védekezni akarunk; hogy megismerkedjünk az alkohollal és hatásának, hozzá teszem, ártó hatásának módjaival, úgy az egyénre, mint a társadalomra.

A szesz, kémiai néven „aethylalkohol,* lehetőleg tisztán előállitva, a viznél higabb, s igy fajlagosan könnyebb, egészen tiszta, jellegzetes szagu, nem éppen kellemetlen, de égető izü folyadék, mely valamenyi erjesztett és égetett szeszesitalainknak tulajdonképen hatékony alkotó része. Ez adja meg, mint bizonyára tudják, az italoknak úgynevezett erejét és ezek az italok jóformán csak szesztartalom tekintetében különböznek egymástól.

A szesz közvetetlen hatása az emberi test szöveteire épen olyan, mint a maró mérgeké, amelyek az által fejtik ki káros hatásukat, hogy a testrészekben levő vizet mohón magukhoz vonzzák. Azért egészen tömény tiszta szeszből aránylag kis adag is közvetetlenül ölhet. Többé-kevésbbé hígított alakban, tehát úgy amint azt élvezetszer gyanánt különféle italainkban magunkhoz vesszük, első hatása inkább a bóditó mérgekének felel meg. S hogy ez igy van, arról könnyen meggyőződhetünk, ha — természetesen józan fővel — figyelemmel kisérjük az ivót, amint a mámor különféle szakaszain végig megy.

Az első kvaterkák hatása alig nyilvánul egyébben, mint hogy az úgynevezett közérzet javul, az ember igen jói érzi magát, a kedélyhangulat földerül, a szellemi műveletek az agyvelőben mintha könnyebben történnének, az eszmék társulása gyorsabban megy végbe; az erőérzet fokozódik, fájdalmas érzések, akár testiek, akár lelkiek, eltűnnek, »borban a gond mint a gyermek aluszik«. Ez az állapot az, amelyre azt mondjuk, hogy »be van csípve*. Ez az állapot még nem mondható károsnak, aminthogy csakhamar el is múlik nyom nélkül, föltéve ha továbbb nem folytatja az illető a kvaterkázást. Mert ha még tovább folytatja, akkor csak nagyon kevés kell még és a kép teljesen megváltozik s a »becsipettből* csakhamar „berúgott* legény válik. Ez már zajosabban viseli magát, hangulata mindinkább és inkább nyer expanzióban, subjektiv érzéseit és érzelmeit mind hangosabban juttatja kifejezésre, s olyanokat is müvei, amikből következtetve azt kell feltennünk, hogy agyvelő-rendszerben megbénult az a gátló szerkezet, az a bizonyos valami, ami a józan embert a meggondolt higgadtság határait átlépni nem engedi. Innen van, hogy a berúgott ember féktelen jókedvében tombol és lármázik, sokszor tör és zúz. A fékezetlen gyorsasággal támadó, sokszor zavart eszmék gyors, néha már tagolatlan szóáradatban törnek magoknak utat kifelé. (Ilyenkor terem a sok úgynevezett vad tószt is.) A berúgott ember »én*-jének egész tartalmát leplezetlenül feltárja, s a józan szemlélőnek ilyenkor nem egyszer nyílik alkalma a lelki életnek egyébkor gondosan takargatott legmélyebb rejte- keibe is bepillanthatni. A szenvedélyek kendőzetlen nyíltsággal törnek maguknak utat; szeretet, gyülöltség, harag, boszu és félelem nyomják rá a maguk bélyegét a berúgott ember viselkedésére. A szellemi műveletek ily zajos kitöréseivel többnyire lépést tart egy bizonyos fokozott hajlam testi mozgásokra, ami a szubjektív erőérzet fokozódására vezethető vissza.

így tart ez egy ideig, emberünk még mindég iszik, egyszercsak elpattan a túlfeszített húr, a zaj hirtelen elnémul s az előbb féktelen legény az asztal alá kerül.

Természetes, hogy az imént vázolt kép, (majdnem kórképet mondottam, de hiába orvos vagyok, rájár a nyelvem) hát mondom, hogy ez a kép nem illik reá minden berugottra, itt is, mint mindenütt sok tere nyílik az egyéni sajátosságnak, hiszen láttak már velem együtt embert, aki józankorában higgadt, erős, férfias magatar- tásu, ha berúg ellágyul s csak úgy ontja a köny- nyek záporát ; más, aki józankorában unalmas, ha berúg szellemes, sőt szeretetre méltó; még más szófukar, önmagába zárkozott, ha becsip, bőbeszédű csak győzzük hallgatni. Mindmegannyi bizonyíték arra, hogy a szesz mélyenható megmásító hatány.

De hol is hagytuk a mi részegünket? mert most már annak kell őt mondanunk. Igaz! az asztal alatt.

Sajnálom, hogy elő kell őt onnan vonszolnom, s Önöknek ily állapotban is bemutatnom ; mert most már egy cseppet sem mulatságos. Ha eddig még nevethettünk, vagy legalább mosolyoghattunk olykor még jőizűeknek is mondható ötletein, most már csak szánalommal vegyes undort költhet bennünk. Halotthalavány, buta kifejezésü és hideg tapadós izzadsággal lepett arccal, téve- teg tekintetű zavaros szemekkel és petyhüdt tagokkal mozdulatlanul fekszik előttünk, s hogy még él, csak lassú szabálytalan lélegzése árulja el. Szeretnék a Zola Emil tollával rendelkezni, hogy bővebben is leírjam Önök előtt minden undokságával e siralmas állapotot, mely csakhamar mély, több óráig tartó kábult álomba megy át. S ezzel véget érne a mámor, ha nem követné az a borzasztó állapot, a minek magyar nevét nem tudom, de amit általában Katcenjammernek neveznek és másnap reggel a cukrásznál homeopathice, de nem homeopathikus adagokban beszedett knicke- beinnal gyógyitgatnak.

íme t. H. és U.! az alkohol egyszerű hatása az egyénre. Ha sikerült tűrhetően vázolnom a mámort egyes fázisaiban és ha figyeltek, feltűnhetett önöknek, hogy a mámor tulajdonképen mesterséges elmezavar, amelynél föllelhetők mulékony és kicsinyített képben az elmezavarodások egyes tünetei, a csekély fokú kedélybeli zavartól kezdve egész az ember énjét teljesen széjjelbontó mély butaságig. El kell hát ismerniök, hogy nem lehet közömbös vagy teljesen ártalmatlan az az anyag, amely az ember agyvelő-rendszerére már mulékony behatása alatt is ily zavaróan foly be.

Hát még, ha a behatás gyakran és tartósan ismétlődik 1 Lássuk, hogyan hat és mit mivel akkor ?

Sem a rendelkezésemre álló idő, sem előadásomnak alaptervezete nem engedik, de nem is tartanám helyén való dolognak, hogy az orvo- ] silag idült alkoholizmusnak nevezett kórállapot egész pathológiáját föltárjam itt önök előtt minden nyomorúságaival. Csak röviden mondom el, hogy nincs az emberi testnek az a szerve vagy szervrendszere, melyen az alkohol kártékony hatása kimutatható ne lenne. Mégis leginkább és első sorban az életszervek három csoportja az, amely különösen szokott általa szenvedni. E három csoport, az emésztési vérkeringési szervcsoport meg az egész idegrendszer.

Az emésztőszervek közül legtöbbet és leginkább szenved a gyomor; — erősebb szeszes italok élvezetéhez szokott emberek majdnem kivétel nélkül súlyos gyomorhurutoan szenvednek és ha azt állítják, hogy rósz vagy egészen hiányzó étvágyukat szeszszel felkölteni képesek, ez súlyos önárritás, mert ily esetekben a szesz nem tesz egyebet, mint eltompitja a gyomor azon érző idegeit, amelyek az étvágy hiányának kellemetlen érzetét az öntudatba juttatják. De ezenkívül még egyebet is tesz, t. i. csak fokozza az ártalmas behatást. A gyomor után legközelebb a máj szenved az alkoholtól, úgy látszik, hogy erre a szervre egészen specifikus ártó hatása van a szesznek. Igen gyakori alkoholistáknál a májnak egy bizonyos elfajulása, amelyet magyarul szemcsés májnak^ angolul találóbban »gin drinkers liver«-nek, pálinka májának neveznek. Gyógyíthatatlan állapot, amely mérhetetlen szenvedések hoszu során végig biztos halálhoz vezet. Gyakori a vesék és egyéb zsigerek elfajulása is az alkohol behatása alatt.

A vérkeringési szervek között magát a szivet támadja meg legsúlyosabban az alkohol; — igen gyakori lehet az alkoholistáknál a szív izmainak elzsirosodása, miáltal azok meggyengülnek és nem képesek többé végezni a nekik szánt munkát úgy hogy a szív, tulajdonképeni billentyű hiba nélkül is, csak hiányosan és elégtelenül teljesítheti feladatát. Ebből a bajból fejlik ki aztán a mellüregnek és egyébb szerveknek iszákosoknál oly gyakori vizkórja. Mindezeknél sokkal súlyosabbak azonban azok a károk és pusztítások, melyeket az alkohol az ember idegrendszerébe visz végbe. Nem is említem az iszákosok elmebaját a banális delirium potatorumot, mert hisz ez súlyos baj ugyan, de korántsem jelzi még az idegrendszernek oly mély megbomlását, hogy teljes gyógyulásba ne mehetne át. Sokkalta mélyebben hat az alkohol még ennél is ; — és korántsem szükséges az alkohol-okozta idegbajok kifejlődéséhez, hogy valaki minduntalan leigya magát, elég ha lassan-lassan hozzá szokik, mind nagyobb és nagyobb adagok rendes élvezetéhez. Mert még az a sajátsága is megvan az alkoholnak, hogy kényszeríti a kor- helyt az adagok fokozására; — ellenállhatatlan eredeti bűvkörrel veszi körül az ivót, melyből nincs, vagy csak ritkán van menekvés. Az igy lassanként alkohollal át-meg át itatott agyvelő és idegrendszer aztán megbomlik javíthatatlanul. Legelső szembeötlő tünet az ilyeneknél a kedély, de legfőképen a jellem, a karakter megváltozása. Előbb kifogástalan jellemüeknél egyszer-egyszer egy botlást veszünk észre e botlásnak ő maga is öntudatára jön, aztán küzd ellene, de megint elbukik a küzdelemben s az elbukás okozta keserűséget megint csak italba fojtja. Lassan lassan eltompul aztán benne az ethikai érzés, szép jó és igaz közömbössé válnak előtte s mind inkább és inkább eltompul minden iránt, ami embert lelkesíteni képes. Önmaga, övéi iránti kötelességeit hanyagolni kezdi, majd bűn elkövetésére is képessé válik, csakhogy az egy és fő vágyát kielégíthesse, mely annyival inkább is uralkodóvá válik benne, minthogy önuralma akaratereje is folyton hanyatlik az alkohol mérgező behatása alatt. Az ily pályák vége a tébolyház, sokszor a börtön, néha az önkéz irányozta golyó.

De ezek a legsúlyosabbak. Ennyire persze nem mind fajulnak el azok akik többet isznak