Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

Bécsbe hivatott. Hir szerint ő van kiszemeAfe rendkívüli követnek, akit Ófelsége utolsó kísérletül a béke olajágával Szent-Pétervárra küld.

Különfélék.

Kedves c! ásóinknak s igen tisztelt munkatársainknak boldog karácsonyi és uj évi ünnepeket kívánunk.

(Az újhelyi színház) e hó 21-én a legnemesebb emberszeretet gyakorlásának volt igen szépen látogatott temploma. Oltárán a jótékonyság áldozatát mutatták be nemeskeblü emberbarátok. A városunkban állomásozó uhlánus tisztek körében született meg az eszme : tánccal egybekötött jótékonycélu előadást rendezni az árvasegélyző egyesület javára. Az idea keresztapaságát Dókus Gyula barátunk vállalta magára s ezzel már jó- előre biztosítva lett az eszme életrevalósága. A lelkesen fogadott míísorozat a következő számokból állott: »A mama megengedte a táncot". A pezsgő elevenséget tanúsító életkép hü ábrázolói voltak: Dókus Gyuláné (a mama) körötte táncra perdülni készülő gráciák: Grósz Miczike, Kiss E., Boronkay Sarolta, Héricz Örzse, Vécsey baronesz, Vályi Ellácska, Hlavathy Annika és Ambrózy Sarolta. Táncosok: Lehóczky Sándor, Pintér István, Krasznapolszky Ferenc, Kossuth János dr. Marschalkó József, Reviczky Pál és ifj. Hunyor Sándor. 2. Párdal, előadta Balogh Gizella és Margitai József, Balogh Anna zongora kísérete mellett. Nagy tapsvihar lett a kis művész-triász jutalma. 3. »Csak egy csókot“. Előkép. Bemutatták : Itsépy Etelka és Szemere György. A megszólalásig élethü s valóban ingerlő hatású képet a valóságtól csak egy hajszálnyi vonal választotta el. 4. „Házassági ajánlat«. Ábrázolták : Vécsey baronesz és Pintér Pista. Oly pompás volt, hogy rá lehetett volna mon dani az áment. 5. »Az utazó“ Feuillet egy felv. vigjátéka, melynek ügyes ábrázolásáért, Hunyor Anna k. a., Keresztessy Irén k. a., Reviczky Pál, Mester István és Marschalkó József osztoznak a jól megérdemelt babérokon. 6. »Bosznini nők elhurcolása« kitűnő hatásokban gazdag, kosztümjeiben bizar színezetű életkép. Bemutatták: Ambrózy Nán- dorné, Kulin Ödönné, Szunyoghy Dezsőné. Chyzer Margit, Major Ilona, Izsépy Etelka, Dókus Gyula és Krasznapolszky Ferenc A közönség alig birt betelleni élvezésével. A gazdag, változatos és újságával megkapó műsor után tánc következett, mely a legjobb animóval tartott kivilágos kivi- radtig. Az anyagi eredményekről elénk terjesztett számadás szerint, mely az újhelyi szolgabirói hivatalnál bármikor s bárki által megtekinthető, a következőkben adunk számot: bevétel volt 288 ft 30 kr ide értve a felülfizetéseket is; kiadás volt 169 ít 26 kr, s igy tiszta jövedelem száztizén- kilenc ft négy kr. Újabb hervadhatatlan levél S.-a.-Ujhely s vidéke nemes emberbaráti áldozat- készségének érdemkoszorújában. Felülfizettek : Dr. E. Thomán 5 ft. Dókus József 3 ft; özv. Ger- sony Jánosné sz. Nyomárkay Berta 2 ft; özv. Ilornyay Ferencné 2 ft; Máthiász János 2 ft;

Mind-mind a jóizü tréfának tárházai. Tanulság mindenben van.

A társadalmi ferdeségeket; a kis város nyomorúságait ; a községi kormányzat gyarlóságát;

» a cim- és rangkórságot; a szerkesztőségi füzfapoé- taságokat: oly bravourral és oly szép nyelvezettel ostorozza, hogy mulatva, észrevétlenül is sokat | használ, sokat gyógyít. Legszívesebben ir a »tou- ristai turpisságokkal bélelt« gyalog tárcában. Itt van: a szalánczi és füzéri várak megtekintése s a gyalogolás közben felötlő jelenetek szép leírása, a cigányoknak és Veréb Jánosnak jellemzése.

A szalánczi vár látogatási könyvébe elnöki kalamussal bevezetett emléksorok ezek:

„Itten kószált négy tourista,

Két poéta, két jurista.

Bámulták ez ősemléket S a tündéri szép vidéket.. .

Meg is ittak egy kulacs bort,

Emlegetve boldogabb kort . . .

S aztán vándorbotot véve,

Atrándultak ős Füzérre.*

Ha én jól tudom az egyik poéta az elnök: maga volt Borúth (a vers is rá vall) ; a másik poéta Payzsoss Andor, a két jurista pedig ifj. Farkas Lajos és Pékáry Gyula. E tárca-cikkben gyönyörűen és tanulságosan van megörökítve a kirándulók barátságos s kellemetes jó mulatozása.

A «Visszaemlékezések< Szemere Miklóssal kezdődnek. »A magyar múzsa ismét gyászt öltött magára — Írja Borúth — és gyásza mély és gyásza nagy; mert vesztesége is az . . . Egy valódi eszményi alak volt ő ; szivében jó, lelkében fenkölt, erkölcsében romlatlan, szenvedélyeiben nemes, kedélyében gyermeteg, elhatározásában szilárd és honszeretében törhetlen.“ Mintha csak magáról irta volna e szép sorokat, reá is minművésznő méltatása; amaz halála, ez az újhelyi j uj színház megnyitása a'kalmából, méltó kommen- [ tátort talált a mi kedves költőnkben.

Teich Zsigmond 2 ft; Lőwy Adoly 2 ft; Püs- _ pöky Imre 1 ft; dr. Szepessi Arnold 1 ft ; Schwarcz Bernát 1 ft; Fedák Endre 1 ittál. A 119 ft 04 kr dr. Chyzer Kornél egyesületi pénztárosnak átadatott. S.-a-Ujhely város derék képviselő testületé a termet ingyen engedte át s még egy öl fát is ajándékozott a fűtéshez. A rendezésnél közreműködni szíveskedtek : Herb v. Hublon kapitány, Kun Alfréd, Svozil Oszkár és Hubiczky Emil főhadnagyok, Reviczky Pál, Lehóczky Sándor, Marschalkó József és Kálmán, Pintér Pista, Kun Géza, Evva Ödön, dr. Spóner Gyula, Krasznapolszky Ferenc, Kossuth János és Meczner Mór, akiknek szives fáradozásaikért, jól eső kötelességünket teljesítve, egyetlenegy szóval mondunk hálás köszönetét: éljenek 1

(Meghívás) nyilvános ismeretterjesztő előadásra, mely 1888-iki január hó 8 ikán, vasárnap délután 5 órakor S.-a.-Ujhelyben, a vármegye- háza nigy'ermében fog megtartatni. Tárgysorozat : 1 Dr. Weiszberg Zsigmond, a házasságról.

2. Karsa Ferenc az angol nagy felkelés, a francia forradalom és a magyar függetlenségi háború keletkezésének okai és következései A rendezőség.

(Néhai Borúth Elemér müveiről irva) Lő- rinczy György a ,Gömör és Kishont“ cimü újságban igy emlékezik meg szelleméről: ,A ki Sárospatakon nem járt iskolába, talán nem is tudhatja igazán, hogy mi az a diák-élet. Ez a csupa humor, dal, nagylelkű barátkozás, apró ártatlan csínyek ; a szegényül eltöltött évek minden nyomorúsága azzal a fris aranynyal bezománcolva, mely a gondatlan fiatalságot füröszti az üde ifjú kedély folytonos ragyogásában. Ezt a rózsás deákéletet, a maga összes gyönyörűségeivel és nyomorúságaival együtt alig képviseli a világon más hely, mint Sárospatak. És csodálatos, hogy bár a mai előrehaladott modern műveltség, melynek legtöbb alapelvét magam hajlandó volnék nyakatekert Ízetlenségnek nevezni, nem győzi elég nagyképü- leg kritizálni azt a szellemet, mely az úgynevezett »társadalmi élet* hiányában a pataki diákot egészen a diákosság összes félszegségeivel neveli és bocsátja világgá: mégis fel kell tűnnie a józan megfigyelő előtt, hogy ez az annyit ócsárolt szellem csupa jellemes, derék s alapjában müveit egyéneket ad a hazának, kikről legfeljebb is csak a divatos simulékonyság tetszetős, de értéktelen máza hiányzik.* Az őszinte igazságnak ritka szép szavai ezek. Vegyük tudomásul, mert megérdemli.

(Időjárásunk) e hó 20-ára viradólag egészen váratlanul meghozta a havat. Egy két lábnyi vastagságú hóréteg takarja a hegyeket s völgyeket. Dacára annak, hogy a havazás nem járt karöltve szokott kísérőjével, boreászszal, hatalmas gátat rakott a vasúti közlekedés útjába is. Emiatt 20-án s 21-én a vonatok csak nagy ügygyel-baj- jal közlekedhettek. A Budapest felől hozzánk igyekező személy s gyorsvonatok Hatvan és Aszód körül fenakadtak. A személyvonatok közlekedési rendjére [ némi részben zavarólag hatott a katonai tehervonatok sűrű jövés-menése is. A havazás országszerte hatalmas volt.

(Az idők jele) Puskapor szaga van alevegő»A tourista bálról". Tartatott II. Rákóczi Ferenc emléktáblája költségeire 1881. febr. 28-án. t,A Rákóczi-ünnepély után* (1882.) Maradandó feljegyzések egy szép és nagy ügynek emlékezetére. Az országossá vált ünnepély után bizonyos körök csípős megjegyzésekkel kisérték a lefolyt dolgokat I s különösen firtatták, hogy kik légyenek azok a »touristák«, a kik ily nagy és szép ügy előhar- cosaiul és bátor keresztülvivőiül jelentkeztek ?!

E feletti bosszúságában végzi egy cikkét Borúth : »Neked pedig . . . édes touristám, egy percre se zavarja meg az ily méltatlankodás, a bevégzett munka után kiérdemelt nyugalmadat! S ha mégis kihozna béketürésedből valami kérész életű hírlapi cikk, akkor ne replikázz ; de emeld fel kezed, mutass ujjadda1 Borsi felé s vágd oda büszkén : Exegi monum- um !«

Az -»Iránycikkek*, politika-, társadalmi- és közgazdaságról szólnak. »Az ut kezdetén" szól az olvasóhoz, mikor lapját, »Hegyalja" címen 1870- ben január hó 4-én megindítja. A »Zemplén* nevet a lap második évfolyamában vette fel s viseli mind e mai napig.

A polgári szabadság és önkormányzat (1870) Lieber G. ilyen cimü szép könyvének, melyet Vajda János és Scholcz Viktor fordítottak magyarra, ismertetése és meleg méltatása. A » Ger- manizácio«, »A megyei fiatalsághoz'’, »Kazinczi Ferencz birtoka *, »Zemplénvármegye magyarosítása ”, »A pletyka«, » Végletek«, »Rend és rendtartás", »Hírlapírói tisztesség", »Szécsényi István lobogója*, »Borkereskedelmünk pangó helyzetéhez«, »A vezér megye", »A mythoszi nektár" cimü cikkek mind: intő, tanító, elriasztó vagy felbuzditó tartalmúak; úgy, amint a címben foglalt alkalomra megirattak.

E müvek jobbára Zemplénmegye s a Hegyalja érdekében szólnak, agitálnak. Nyelvezetök

imán érthető stilban írni s jótélnek. A rettegett északi koloszszus már felütötte fejét a politikai szemhatáron Torzomborz szemöldöke alól fenyegető villámokat szór a közbéke után vágyó országok felé. Nem ijedünk meg tekintetétől. Felkészülve várjuk. Erre mutat az is, hogy népfelkelő nemzeti hadseregünk a netalán szükségéssé válható felhívásra előkészittetett. Azok a népfelkelő tisztjelöltek is, akik az idei tanfo lyamot sikeresen bevégezték, már megkapták a felhívási rendeletet. A s.-a.-ujhelyi tanfolyamot bevégzett , tisztjelöltek egytőlegyig kijelöltettek hadjárat esetén a tiszti szolgálatra.

(Az újhelyi országos vásár) mely e hó 21- én ment végbe, alig volt népesebb, mint egy jól látogatott heti vásár. A hóesés által támasztott forgalmi akadályok távolmaradásra kényszeritették a messzebb eső vidékieket. Az úgynevezett »zse- besek« a kedvezőtlen időjárás dacára is pontosan megérkeztek, s közü'ök tiz darabot a »hűvösre« belebbezett az ilyen fogdmegekbe már jól belé okult vásári rendőrségünk.

(Tűz támadt) Újhelyben a f. hó 22-ére vi- radó éjjeli egy órakor Jakubovics Ármin bútorkereskedőnek a Puszta-utcán lévő asztalos műhelyében, hol rendszerint 8—10 legény szokott dolgozni. A gyaluforgácsban s bútorokban hatal más táplálékra talált tűz óriási dimenziókat ölthe- tett volna, de szerencsére a házak fedelei mostan vastag hóréteggel vannak bevonva. így is nagy dolgot adott tűzoltóinknak, hogy a veszedelmet fészkében megmarassza. A tulajdonos kára pár ezer forintra rúg.

(Merelli bűvész hire) S.-a-Ujhelyben ma egy hete szép számú közönséget csalt a városi színházba. Amilyen nagyok voltak a plakátok, melyek az »udvari bűvész« érkezését hirdették, s amilyen nagy hű-hóval költötték föl a nagy közönség jóhiszeműségét: épp olyan silányak voltak Merelli szemfényvesztő mutatványai. A ,sange- marche«-ok terén magát professzornak áruló Merelli, olyan elli, aki erején felül mer. Olyan nagyok nyomában mint egy Bergher, /vagy prof. Bekker még csak inas sem lehet. Óva hívjuk fel reá vidéki laptársaink figyelmét.

(Néh. Magyarvári Endre) battyáni plébános elhalálozásáról múlt számunkban adtunk szomorú hirt olvasóinknak. A mintaszerű lelkipásztorról mostan hoszabb tudósítás érkezett hozzánk, melyből kivesszük a következő jellemző és szép sorokat : M.! E. Battyánban s az egész .Bodrogközön dühöngött 872/3-iki kolera alkalmával úgy tűnt föl, mint isten különös küldötte, ki nem csak mint pap hívei lelki üdvének biztosításán fáradozott, de sőt testi jólétükért egészségük visz- szaállitásáért éjjelt nappallá teve munkálkodott; gyógykezelte, ápolta őket. Nem riadt vissza semmi kellemetlenségtől, akadálytól, életét kockáztatta híveiért az ur akarata szerint, aki mondá, hogy a jó pásztor életét adja juhaiért. Isten akaratára bízva igy önmagát s híveit, sokakat meggyógyított s visszaadott az életnek. E nemes, önfeláldozó tevékenységéért apostoli királyunk az »aranyérdem keresztc-tel diszittette föl 1874-ben, később pedig 1881-ben a kassai egyházmegye tiszteletbeli kanonokává nevezte ki. Temetése f. hó 14 én

eszméket árasztani, elnépszerüsiteni. Borúth a próza írásban nem volt kisebb mester, mint a verselésben, lendületes, világos, megnyerő irmo- dora van.

De sem e kötetek, sem e sorok elő nem tüntethetik a derék Borúth igazi egész képét. Sokat irt, tett ezeken felül is a barátságért, a köz- és városi ügyekért, a hazafiságért. Munkásságának fc-raktára a »Zemplén« volt. Kedvelt lapját hét- röl-hétre a legnagyobb gonddal szerkesztette s abba annyi és oly sokféle szellemes apróságot összeirt, hogy úgy várta minden vasárnap az olvasó közönség, mint akár a »Fővárosi Lapok«-at. Ebben izgatott, lelkesített minden megyei, városi, közművelődési, irodalmi, nevelési s több nemű szent ügy iránt, Ha ő és az 6 lapja nincs, ma is emléktábla nélkül elfeledve volna a legdicsőbb szabadsághősnek születési helye Borsiban. Kedvenc eszméje volt Rákóczi hamvainak haza szállítása is. Mennyit jött-ment, irt, beszélt, tett e nagy, e szent ügyért: mutatják kötetei és tudja e vidéken minden valamire való ember.

Tagja volt egy testvéri szövetkezetnek Ujhely- ben, melynek megalakítása és nemes munkálkodásában szintén oroszlán része van. Szépet, jót, áldásost tenni titokban, elrejtve; segíteni az árvát, a szegényt, a szerencsétlent: ezek voltak vágyai s ezen irányban meg nem szűnő volt áldásos tevékenysége.

Mint a jószagu virág észrevétlenül megjelen s illatot áraszt: úgy ömlöttek szét jótékony lelkének üdítő sugarai.

És most, mielőtt bezárom köteteidet, hadd váljak el tőled, kedves barát, ama saját szavaiddal, melyekkel te Szemere Miklóstól búcsúzol :

»Én nem tettem koporsódra koszorút . . . helyettesítsék azt e helvány sorok . . . minden vo- 1 vettem hozzájok, hogy méltóan

emlékednek, mely örök . . . Legyen , az >. A..-nad is!«