Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-27 / 48. szám
szonyok között, mint amilyenek Európa kontinensén kisebb-nagyobb különbséggel ma fennállnak, az emberiség, hogy úgy szóljak egy bizonyos évi adót kénytelen űzetni. Azt mondtuk, hogy az év 365 napjából középszámitással 20 betegséggel elhenyélt nap esik mindenkire, tehát valamivel több mint 5-száztólija az időnek*) Magas és nyomasztó adó kétségkívül, melyet ha meg lehetne egészen váltani, azt hiszem mindnyájan minden tétova nélkül ráállanánk. Teljesen meg- váltáni ezt az időbeli adót — fájdalom — nem fog sikerülni soha. De hát nem lehetne-é legalább tetemesen leszállítani ? Igenis I Nemcsak lehet, de a legnemesebb és legnagyobbszerü kultúrfeladatok közé tartozik a tudomány és tapasztalás útmutatásai szerint minden rendelkezésre álló móddal és eszközzel oda hatnunk, hogy ez a nyomasztó adó fokonként alacsonyabb százalékra szállíttassák le és hogy a közegészségi állapot javítása által a népesség életkedvben, élet- és munkaerőben hovatovább gyarapodjék. Nekünk magyaroknak ez még saját nemzeti kultúrfeladatunk is ! Mert nemzetünk csak úgy felelhet meg magasabb kulturális missziójának, csak akkor tarthatja meg továbbra is államalkotó szupremác'áját e helyen, ha számban meggyarapodva, egészségben, tehát élet- és munkaerőben megizmosodva hova tovább imponálóbb állást fog elfoglalhatni. A nemzetek létért való békés küzdelmében is csak az erős állhat meg, erős pedig csak egészséges nemzet lehet. Angolországban, nevezetesen London városában elérték azt, hogy a halandóság, amely még csak 100 év előtt is 42 volt minden ezer lakosból, ma 22-re szállott alá; pedig épen ezen 100 év alatt emelkedett a lakosság száma óriási mértékben, a mi köztudomás szerint éppen nem kedvező körülmény magában véve a halandóság csökkentésére nézve. Tehát nem kevesebb, mint 20 promillével voltak képesek Londondan egy század alatt a halandóságot apasztani. Ha egy 10,000 lakossággal biró városban sikerül a halandóságot csak egy promillével is csökkenteni, akkor évente 10 emberrel kevesebb fog meghalni; egy halálozásra átlag 34 betegedési esetet vettünk; ha tehát tízzel kevesebb hal meg, akkor 340-nel kevesebb betegedés fordul elő ; egy betegségre 20 betegnapot számítva csak, máris 20X340 = 6800 megnyert munkanap jő ki, amelyeknek értékét átlagosan egy forintra téve, ugyanannyi forintnyi évi nyeremény mutatkozik a halandóságnak egy promillével való csökkentéséből is. Vigyük ezt át 100 ezerekkel számítható lakosságú városokra, vagy vigyük át hazánk 15 milliónyi lakosára, kik között a halandóság még 1882-ben is 33 promil*) Vagyis 9—10 ftnyi adó munkadij-veszteségben minden egyes emberre! Szerk. lét, sőt valamivel többet tett ki a belügyminiszter hivatalos jelentése szerint: oly számbeli eredményekre fogunk jutni, amelyek kell, hogy meggyőzzenek mindenkit a közegészségi intézkedések roppant fontosságáról már csak közgazdasági tekintetben is. Mert hisz Londonban sem a véletlennek, vagy a jó szerencsének köszönhető a közegészségi állapotok ily nagymérvű javulása, hanem igenis tudományos buvárlatok és pontos megfigyelések alapján kieszelt és céltudatos következetességgel alkalmazott hatályos intézkedéseknek. * * * A legtágabb értelemben vett közegészségügy összefügg mindazzal, ami csak az emberek életére és jólétére valamiképen befolyást gyakorol s igy köre majdnem határolhatailan. De vegyük hát a közegészséget előmozdító tényezők közül legalább nehányat sorra: Az ember csak a földgömb légkörében képes megélni, a levegő nélkülözhetetlen életkelléke. Egy felnőtt egyénnek rendes légzés mellett 90 hektoliter levegőre van szüksége 24 órára. Fontos és elsőrangú közegészségi kérdés tehát a lélekzésre szolgáló levegőnek mennyisége és minősége. A felettünk és körülöttünk levő levegőnél alig kevésbbé fontos az alattunk levő talaj. Az ember tömeges megtelepülésével mint egy valóságos átok, vele jár, hogy lakóhelyének talaját foglalkozásának és életfolyamatának hulladékaival menten beszennyezi. A talaj tisztántartásának vagy megtisztításának a kérdése tehát igen is elsőrangú közegészségi feladat, amely magába öleli városokban a csatornázás igen-igen fontos kérdését itt és faluhelyen is a közterek és közhelyek gondos tisztántartását és mindent, ami ezzel rokon. Itt van aztán a lakások kérdése, azok elégséges volta, levegővel és világossággal való ellátása, tisztán és szárazon tartása, fűtése, szellőzése és számtalan egyéb viszonyai. Itt a viz nagy kérdése. Alig szükséges talán bővebben szólanom a víznek, mint a köztisztaság fő eszközének és mint italnak a fontosságiról Szerfelett fontos, sok másnál fontosabb közegészségi kérdésnek tartom a táplálkozás és népélelmezés kérdését. A nagy tömeg, a nép minél jobb táplálásának a kérdése ez ; az a feladat, oda juttatni a nép nagy tömegét, hogy jobb, tápanyagokban dusabb tápszereket használjon s ezzel testi erejét, ártalmuk ellenében ellentálló képességét fokozza. Igen szorosan egybefügg a táplálkozás kérdésével egy másik, t. i. a szeszes italokkal való visszaélés kérdése. Nem kell tán mondanom, mily iszonyú pusztításokat vitt véghez a társadalom minden rétegében az alkohol. Azt mondhatják t. hallgatóim, hogy hiszen ez inkább társadalmi és talán egy kissé büntetőjogi kérdés. Megengedem, hogy az is, de fenn kell tartanom, hogy első sorban közegészségi, mert ismerem a tébolydák megdöbbentő számadatait erre vonatkozólag és mint nem mai gyakorló orvos saját közvetetlen tapasztalatomból is tudom, hogy — eltekintve azoktól az esetektől, amelyekben az alkohol fontos életszervek megrongálása által úgyszólván közvetetlenül öl az — alkohollal élő ember sokat vészit ellentálló képességéből és ha egyszer megbetegszik súlyosabban, sokkal kevesebb erélylyel bir a gyógyulásra, mint más.*) A táplálkozásnál nem sokkal kevésbbé fontos a ruházkodás és ezzel összefüggésben a bőrápolás, a személyes tisztaságnak közegészségileg jelentékeny kérdése. Szerfelett fontos a betegkezelés és ápolás kérdése, amely az orvosi segély megkönnyítése és könnyen hozzáférhetővé tétele és gyógyitó meg betegápoló intézetek szaporításában lelheti csak megoldását. Hát a gyermekápolás és kisdedóvás ? Szomorú tapasztalat, hogy a halandóság nálunk az 5 éven aluli korban a legnagyobb ; 1884-ben például az összes elhaltaknak 51-9 száztólija 5 éves koron aluli volt, itt is nagy és fontos feladat vár a közegészségi administrációra. Engedjenek meg e pontnál egy közbevetett észrevételt. Én a kisdedóvás ügyet első sorban közegészséginek tartom, s a kisdedóvók első és főfeladatául azt szeretném tekintetni, hogy a rájok bízott kisdedeknek mindenekfölött testi ápolói és gondozói legyenek és ily módon pótolják nekik azt, amit otthon a szülék tudatlansága vagy képtelensége miatt nélkülözni kénytelenek. A kisdedóvóknak igazán nem is lehet fontosabb feladatuk, mint ami már igen helyes elnevezésűkben is benn van, t. i. óvni a kisdedeket; ami ezenfelül történik ott, az részben másodrangu, részben fölösleges. A lakosságot sokszor majdnem megtizedelő járványok ellen való külön óvó rendszabályok egyelőre még és talán jó ideig is még igen fontos közegészségi feladatok maradnak szintén. Szándékosan mondottam, hogy »egyelőre,* mert megvagyok felőle győződve, hogy ha majd minden irányban javulni fognak a közegészségi viszonyok, igen kevés lesz az, amit a járványok ellen még külön is tenni keilend. Hosszúra nyújthatnám még t. hallgatóság a közegészségileg fontos intézkedések lajstromát; csak föl kellene sorolnom a különféle munka és különféle foglalkozások közegészségügyét; a kézművesek, gyármunkások, bányák, ipar és közlekedési vállalatok specialis viszonyai által megkívánt külön intézkedéseket, a hadseregek és a háború hygienejét és amit ezek között legelöl *) Az alkohol elleni küzdelméről és védekezéséről a társadalomnak — felolvasó Ígéretet tett, hogy más alkalommal fog tüzetesebben szólani. Szerk. minden esetre Szabolcsvármegyében egy örökségemet kiakartam váltani, igy hamarább mutathattam volna eredeteket Bujanovics előtt; de zsidóval volt dolgom, ’s a’ keresztények nem segítettek, az idő mostoha, el nem sült hát a’ dolog, vissza tértem tehát könyveimhez, és ez elsült. Sztáray KZ Tudod-e, hogy a’ könyvek nem segítenek az emberen Magyarországban, hogy az olvasó szobák most nem régen mind elzárattak, hogy téged és engem, mert szeretünk olvasni ’s néha Írogatunk is, a’ nagy pápisták mind naturalistáknak ... Dessewffy J. És a’ lutheránusok meg’ kálvinisták, midőn lányaikat el akarjuk venni, mind nagy pápistáknak tartanak ? Berzeviczy G. Meg vagyok arról győzettetve, hogy Bécsben legalább bizonyosan elöment volna Dessewffy, ha Koppi'íhem nevelte volna. Dessewffy J. De volt olyan idő, mikor Koppi igen okos ’s derék embernek tartatott mind Bécsben, .mind a’ hazában: adesso e giustamente il contrario, ma sempre ben Kaczagunk mindnyájan. Az öreg apó az órára nézvén: A kilencet elütötte már — úgymond és holnap hetedfélkor a’ szőlőbe kell menni; tehát még csak egy szót, ’s azután menjünk aludni. Hajdan egy abbé Franciaországban háromszor négyszer változtatta vallását, mig végtére kanonok nem lett esztendei hatezer livra jövedelemmel Brieuxben. Baráti szemeire hányván állhatatlanságát, azt felelte nekik: Micsoda ? én vagyok állhatatlan ? egy cseppet ***) Most éppen az ellenkező áll, de mindig jól vän igy. V 1 , , Szerk. ift iiíMit r ilMl hwlhíh I w \\\ w**v\*i \w\vrw IW194 u sem; sőt merő állhatatosságból állok: már hat esztendőktől fogva nem hajházok egyebet, esztendei hatezer livra jövedelemnél. Rövid idő múlva püspök lett belőle. Ez tudta magát az emberekhez alkalmaztatni, ez tudott ám szolgálni; ti nem tudtok. Azonban szerencsések vagytok, ha nem szorultok a’ szolgálatra, bár milyen szegények legyetek is. Beatus ille, qui procul negotiisV a’ ki ellehet anélkül, hogy parancsoljon, nem kény- szerittetik az soha is szolgálásra ; akármit szóljunk is a’ közjóról, csak azért szolgálunk, hogy parancsolhassunk. így végezvén, süvöltött az öreg apó az inasra, a’ ki már a kézilámpással oda kint várt minket. Jó éjszákat mondtunk mindnyájan az öregnek ’s összvecsókoltuk; ő minket arra intett elmenetelünkkor, hogy mulatságnak okáért akár ki is közölünk írná le ezt az egész estveli társaságot minden beszélgetéseinkkel együtt. Az inas azután elkésért mindndnyájunkat a’ lámpással; mert ragyogott a’ hold, a’ kaputól, mindegyik adánk neki egy kis borravalót, haza küldtük, mink pedig, mert egyik sem rendelte volt kilenczórára az inasát, mindegyütt haza felé ballagtunk. Még beszélgettünk az öregnél, kiderült az idő oda kint, az ég világos volt, egy felhő sem lebegett, legkisebb szellöcske sem futt, de fris volt a’ levegő, kivált Csáky Emánuelnél; jól bekapcsolta kaputját. A hold ezüst sugaraival az itt s amott vízzel eltelt ’s fagyni kezdett kerékvágásokban tükrözte magát; majd minden házak ablakain keresztül fénylett még a’ gyertyavilág, a’ komondorok ugattak. Mind ittasak voltunk, II .(Át tíM, ífc m tifblihtlji. de egyiksem részeg, tántorogtunk, de tudtuk még a’ sárt elkerülni; kinek -kinek ' bmflcSjaTVőIt''ITTFe- zében aTT?ütyák ellen, danoltunk mindnyájan s’ igy egyik a’ másik után ahogy elért a’ lakásához, elvált a’ dobzódó korhely társaságtól. A ki legmesszebblakott, maga udvarán ’s mingyárt el nem aludhatván oda haza, és megemlékezvén az öreg apó utolsó szavaira, még azon éjszaka melegében leírta ezt az egész estveli mulatságot^ [És ime ez az. Ha merészebb kifejezések találtatnak benne, a’ czifra pálinkának kell tulajdonítani; az egész társaság egy kevéssé megittasodott ’s ilyjín alkalmatossággal nincs senkinek lakatja sem a’ szivén, sem a’ száján, majd kiki merészebb^, ’s vigabb olyankor ’s azt mondja, amit gondol. Tunc venerunt risus, tunc pauper cornua sumit, Tunc aperit mentes aevo rarissima nostro Simplicitas, artes excutiente Deo.****) >! mi— t (j) A kedélyesen ecsetelt ..züreti kép színezésének itt említett merészsége és vigsága, a költői találékonyság több mulattató részével párosulva, megvan grf. Dessewffy Józsefnek grf. Sztáray Mihály (t I799-) felöl irt, tréfás elbeszélő költeményében is. Ezen, eddig teljesen ismeretlen munkát közzétettem Abafy L Figyelőjében (1887. XXIII. k. 312 — 319. 1.). ily c. alatt: gf. Sztáray Mihály m ennybemenetele. Kedves vmegyénk ez alakjára, művészetére és gf. D. Józseffel való összekötetésére alkalom adtán a «Zemplén*-ben a m. t. szerkesztőség szívességéből még szeretnénk visszatérni. p. S.^ 21****) Ekkor jön a nevetés, szarva női a szegénynek, a mi korunkban már oly ritka természetesség felnyitja az elméket, s az istenség elűzi mindazt, ami ^éltetett doloj^.^Szerky> Folytatás a mellékleten. 6
