Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-27 / 13. szám

oktatás oda is fog irányulni, hogy azok a később bekövetkező vezérkari s egyéb szolgálatokhoz meg­kívántaid) felsőbb kiképeztetés alapját már az aka­démiában megszerezzék. A kiképeztetés tehát, a növendékek általá­nos műveltségének fejlesztése s ismeretkörük szé­lesítése mellett, nemcsak a katonai szolgálat min­den ágazatára kiható elméleti és gyakorlati okta­tásra fog kiterjedni, hanem a növendékeknek alka­lom fog nyujtatni arra is, hogy a katonai tudomá­nyokból, katonai műszaki ismeretekből s nyelvtan­ból is megszerezzék azon készültséget, mely a szakismereteknek később magánszorgalom utján leendő fejlesztésében és a felsőbb kiképeztetéshez múlhatatlanul megkivántatik. A tényleges állománybeli tisztképző tanfo­lyam négy évre terjed és ehhez képest négy évfolyamból áll. Mindenik évfolyam két párhuzamos osztályt foglal magában. Az 1887/88-iki iskolai év kezdetével 10 kincs­tári, 18 részint félfizetéses, részint egészfizetéses és 32 magánalapitványi hely fog a tényleges ál­lománybeli tisztképző tanfolyam első osztályában betöltetni. A Il-ik és többi felsőbb tanfolyamokba való felvételnek helye nincsen. Az említett 18 félfizetéses, illetőleg egész­fizetéses helyekre, valamint a 10 egészen díjmen­tes kincstári helyre ezennel nyilvános pályázat nyittatik ; a 32 alapítványi hely pedig a jogosult felek bemutatása folytán lesz betöltendő. Ezen helyekre kizárólag a magyar korona országaiban honilletékes állampolgárok fiai pá­lyázhatnak. 7. Felvételi feltételek. A felvétel, az érdekeltek által közvetlenül, illetőleg a bemutatási jogot gyakorló felek által a honvédelmi ministerhez folyó évi május 31-éig benyújtandó és mellékleteivel együtt szabálysze­rűen bélyegzett folyamodványban kérelmezendő. A folyamodványhoz következő mellékletek csatolandók: a) a pályázó magyar állampolgári minőségét igazoló s a törvényhatóság, avagy a járási tiszt­viselő által kiadott bizonyítvány ; b) a pályázó testi alkalmas voltáról és élet­korának megfelelő testi fejlödöttségéröl valamely honvéd, vagy közös hadseregbeli tényleges szol­gálatban levő orvostudor által szabályszerüleg ki­állított orvosi bizonyítvány; c) az összes családtagok számát és életkorát előtüntető »családi értesítő* azon folyamodványok­hoz, melyek ingyenes vagy félfizetéses helyek el­nyeréséért nyujtatnak be ; a pályázó életkorát iga- zo’ó »keresztlevél« pedig az egész-fizetéses és ma- gánalapityányi helyeket illető kérvényekhez. A pályázók életkora a már betöltött 14-ik évtől kezdve, a még be nem töltött 16-ik évig terjedhet. Az életkor megállapítására az iskolai év kezdete, azaz október hó i-je mérvadó. Ha a pályázó 16-ik életévét már betöltötte, az akadémi­ába való felvétele kizárólag Ő Felségének legma­gasabb engedélye mellett történhetik meg és ek­kor is csak azon esetben, ha az iskolai év kez­dete és azon nap között, a melyen az említett életkort betölti, 6 hónapnál több idő nincsen ; ellentét! Különös sors, mely e kettőt egymással szembe állította! Kevés nevet ismerünk, mely tör­ténetírók és költők előtt oly általános érdeket keltett volna, mely oly különböző megítélés : a legtúlzottabb dicsőítés és legféktelenebb kárhoz- tatás tárgya lett volna, mint e két versenytárs ! Születésének, állásának és hivatásának tudata mindkettőt erős önérzettel töltötte el: kitűnő ne­velés mindkettőnél hatalmas szellemi tehetségek­kel volt párosulva ; csakhogy Stuart Máriánál in­kább a képzelem és szenvedélyes mozgékonyság, Erzsébetnél a rideg értelem és megfontolás volt az uralkodó. Erzsébet életét az értelem rideg sza­bályai vezették, tetteit annak tanácsai szerint in­tézte ; Máriánál ez ész helyét a szív foglalta el, ez pedig egy királynőnél, ki ellenkező érdekek, pártok és szenvedélyek között tárgyilagos biró tartozik lenni, veszedelmes dolog; nőnek megen­gedhető, de királynőnek soha! Stuart Mária ifjúsága fényben és boldogság­ban telt el: a természet és a szerencse minden javai rendelkezésére állottak. Fény, szépség, sze- retetreméltóság, ügyes modor, szellem, költői és zenei tehetség, minden egyesült benne, hogy a sziveket magához bilincselje s az ajkakat hízel­gővé tegye. Francia költeményei az érzés me­legségéről s a nyelv ügyes kezeléséről tesznek bizonyságot. Midőn 1561-ben, 19 éves korában, férje II. Ferenc francia király halála után a fran­cia udvar köréből visszatért Skótországba, hogy a kormányt átvegye, mély érzésű dalokban vett búcsút a kedves Franciaországtól, mintha sejtette volna, hogy örömeinek színhelyétől válik meg. Ezen érzésnek ad kifejezést Béranger is világhírű költeményében : Adieu, charmant pays de France, Que je dois tant chérir ! Bercean de mon beureuse enfance, d) ajánlatos erkölcsi magaviseletről szóló kü­lön bizonyítvány azon esetben, ha pályázó er­kölcsi minősitvénye az iskolai bizonyítványban nem foglaltatnék ; é) valamely gimnázium, reálgimnázium, reál­iskola vagy az említettekkel egyenjogusitott egyéb tanintézet négy osztályának legalább is jó ered­ménynyel lett elvégzését, illetőleg a IV. vagy továb­bi osztály tettleges látogatását is igazoló és az egyes tantárgyakban való előmenetelt előtüntetö «iskola-látogatási bizonyít­vány». Az iskolai év befejezése után nyerendő rendes bizonyítvány az akadémiában a felvételi vizsgálat alkalmával is felmutatható; f) »Kötelező nyilatkozat« a *\ alatti szövege­zés szerint kiállítva, arról: hogy a pályázó, a tör­vény értelmében őt terhelő különös szolgálati kö telezettségnek magát aláveti. Ezen »kötelező nyi­latkozat« az apa vagy a gyám által állítandó ki s csak azon esetben Írandó alá a pályázó ifjú ál tál is, ha az életkorának 16-ik évét már betöltötte s mint ilyen az 1877-ik évi 20-ik törvénycikk 20-ik §-a értelmében életpályája választására befolyást gyakorolhat. Az aláírások két tanú jelenlétében eszközlendők és hatóságilag is hitelesitendők. Ezenkívül g) az ingyenes és félfizetéses helyekre pá­lyázók szülője (gyámja) a kérvényben azt is kö­teles kinyilatkoztatni, hogy pályázó fián kivül ne­veltetik-e, avagy neveltetett-e állami vagy magán­alapitványi helyen más gyermeke is, vagy pedig utóbbiak közül részesül-e valamelyik ösztöndíjban és milyenben; az egész fizetéses és félfizetéses helyre pályázók hozzátartozói által pedig kimu­tatandó, hogy a 600 írtban, illetőleg 300 írtban megállapított évi ellátási átalányt fizetni képesek. (Vége következik.) 411—412. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőjétől. Körözés. Szentpétery Endre,mezőkeresztesi lakos, ké­pesített polgári iskolai tanítónak a sárospataki állami tanitóképezde III. évfolyama bevégzésé­*) Alőlirott, mint a m. kir. honvédségi Ludovika aka­démiába való felvéielre pályázó N. N.-nek (atyja, természetes, törvényes gyámja), nevezett (fiam, gyámoltam) nevében s őt kötelező módon ezennel kijelentem, hogy azon esetben, ha a nevezett ifjú a Ludovika akadémiánák elvégzése után, akár mint önkéntes, akár pedig korosztályú és sorsszámához képest a hapsereghez vagy a honvédséghéz felavattatnék, az 1868-ik évi XL. törvénycikk 19-ik szakaszában meghatározott, és az 1883-ik évi XXXIV. törvénycikk 2-ik §-a értelmében a hon­védségnél teljesitendő meghosszabitott tényleges szolgálati kö­telezettségnek magát alá fogja vetni. Kelt ......................... Előttünk: N. N. N. N. szülő, gyám. N. N. mint tanuk. N. N. járási I szolgabiró. 1 1 tisztviselő. J polgármester. (Ha a pályázó 16-ik életévét már betöltötte.) A fennebbi nyilatkozatban foglaltaknak reám nézve kő­telező voltát elismerem. Kelt m. f. N. N. szolgabiró. pályázó, tisztviselé. Előttünk: polgármester. N. N. N. N. mint tanuk. N. N. járási ről az 1879 évi szeptember hó i-én 20. sz. a. kiadott bizonyítványa, továbbá ugyancsak a sá­rospataki állami tanitóképezdei igazgatóság által 1879. évi november hó 9-én 13. sz. a. kiállított népiskolai tanítói oklevele folyó év január 12. 1/1877, illetőleg január hó 19-én 5/887. szám aiatt, valamint Gallasz György thurdossini tanitó számára a szepeshelyi róm. kath. tanitóképezde igazgatósága által 1876. évi junius hó 19-én 8. szám a. kiállított tanítói oklevele 1887. évi febr. hó 11-én 41. sz. a. másolatban kiadatván, erről az iskolai elöljárók, iskolaszékek s gondnokságok értesittetnek. S.-a.-Ujhely, 1887. márc. 18. Nemes Lajos, kir. tanácsos és tanfelügyelő. Föl a zászlót, föl magasra, Egész világ hadd láthassa ! Hadd lássák és hadd olvassák ; Rajta szent &zó van : szabadság! Petőfi. A kicsinyke bogár tiltakozólag emeli fel fe­jét, ha eltiporni akarják. Az oktalan állat vissza- torlólag lép fel, ha vele erőszakosságot követnek el. A természetellenesen elgörbitgetett fa vissza­pattan mihelyt szabadulhat. Hát csak az ember, ez az istenképére te­remtett s okos lélekkel felruházott lény volna az, a ki szó nélkül tűr el gúnyt, méltatlanságot, rab­igába hajlitást ?! Nem, soha. Legalább az igaz magyar ember nem és nem 1 Éhséget, szomjúsá­got, hideget, meleget kiáll: de igaztalan megaláz- tatást,t rabszolgaságot, elviselni nem bir. Állításaim igazolására száz meg száz példát tudnék felhozni a történelemből, de minek mesz- szire menni és minek másra tekinteni: mikor itt van a legragyogóbb példa szemünk előtt ? Itt van a dicső hős : II. Rákóczi Ferenc ; itt született ; itt élt; itt járt; dicső szelleme itt leng közöttünk. A nagy szabadsághős 1676-ban márc. 27-én látott először napvilágot. 211 évvel ezelőtt, éppen a mai napon. Álljunk meg e szép nap emléké­nél ; álljunk meg, mint egy határkőnél. Méltó visszatekinteni a múlt nagy eseményeire, hogy levonjuk azokból a tanulságot a jelenre s hajol­junk meg a dicső jellem előtt és tűzzük ki őt magunknak mintaképül. Mikor az ország minden polgára nyög az ön­kény és elnyomó uralom túlkapásai alatt; mikor a szabad szó és szabad szellem embere elmenekül a hazából ; mikor a dúsgazdag fejedelmi sarj el­hagyja minden kényelmét, csak távol földön nyu­godalma legyen : akkor keresi fel a magyar nem­zet java részének bizodalma és kéri, hogy álljon élére ar szabadságért és függetlenségért küzködők- nek. Álljon élére és rázza le a nemzet nyakáról az elnyomatás igáját, ha máskép nem lehet, rázza le fegyveres kézzel. És Rákóczi beküldi szent zászlóit: ,istenért és szabadságért /« felírással. A felvidék összes Adieu ! te quitter, c’est mourir. *) Szépségére nézve versenytárs nélkül állt Stuart Mária; szépsége, bájainak ősereje felgyúj­totta a szenvedélyt, az emberi lelket varázserővel hozta izgalomba — szerelmet keltve s szerelmet nyújtva, de szerelme inkább ingerlő és elragadó volt, mint állhatatos és kitartó. E szépségen ki­vül örömben és boldogságban átélt ifjúsága; vi­dámságra, gyönyörre hajló kedélye, a benyomá soknak viaszbábként engedő természete volt oka határtalan könnyelműségének, meggondolatlansá­gának, az ország békéjét felforgató, a törvényt sértő, az erkölcsiséget megtagadó eljárásának. S ehez járult még a katholicizmushoz való ragasz­kodása, annak visszaállítására tett kísérletei, mi által az egész országgal ellentétbe helyezte magát. Midőn Stuart Mária 1561-ben Skótországba visszatért, az egész ország, kevés kivétellel, a re­formációhoz tartozott, mely az 1560-iki edinburgi szerződésben államvallássá emeltetett. Mária a szerződést nem akarta elismerni, de eleinte ügyes kímélettel járt el, a fönemességet kedves, behí­zelgő modorával, fényes udvari ünnepiségeivel megnyerte. De Knox, a skót reformátor s a pu­ritán papság kérlelhetetlen szigorral támadta meg a „skót Jezabel“-t s ennek udvarát, mely min­den romlásnak forrása, — s mindazt, a mi az ő zord ízlésükkel, rideg világnézletükkel ellentétben állott. E közben Mária, hogy az angol trónhoz való igényeit erősítse, valamint, hogy katholizáló törekvéseiben szilárdabban léphessen fel: házas­ságra lépett (1565) az ifjú kath. Darnley Henrik­kel, ki királyi címet vett fel. S csakugyan hozzá­kezdett terve kiviteléhez : a pápával, II. Fülöp *) (Isten veled, szép Frankhon, melyet annyira kell sze­retnem ! Boldog gyermekkoromnak bölcsője, Isten veled ! meg­válni tőled kész halál.) spanyol királylyal szövetségre lépett, rokonainak, a francia kath. Guise hercegeknek pedig teljesen befolyása és rendelkézése alatt állott; — másfelől a kath, ünnepeket egész kihivóan kezdte megülni, mi által a népet magától mindinkább elidegení­tette. A fönemesség néhány elégedetlen tagja a királynő olasz tanácsadóját, Rizziót, meggyilkolta ; Mária erre azzal válaszolt, hogy néhány kath. érzelmű főemberrel, s ezek közt Bothwell-lel fér­jét légbe röpittette s három hónap múlva Both- wellhez nőül ment, kit az egész közvélemény nyíl­tan gyanúsított a gyilkossággal. E lépéssel Má­ria végkép eldöntötte sorsát, teljes segédkezet nyújtott tragikus végzetének 1 A nemesség fegy­vert fogott, Bothwellt elűzte, a királynőt fogságra vetve, arra kényszeritette, hogy kiskorú fia, VI. Jakab részére, mondjon le a trónról. Mária kisza­badult ugyan csakhamar fogságából s a nemes­ség tekintélyes számmal sorakozott Össze felhívá­sára, de a felkelő csapat 1568. május 15-én Long- side-nél szétveretett s Mária mindent veszni lát­ván, Angliába menekült Erzsébet királynő oltalma alá. 1586-ban Babington és több katholikusnak, Mária kiszabadítására s az Erzsébet élete ellen szőtt összeesküvése megadta a kívánt alkalmat, hogy Máriát Fotheruphay várában törvényszék elé állíthassák. Halálra ítéltetett s 1587. február 8-án kivégeztetett. így végződött, nem saját hibáján kivül, egy büszke és gazdag, fiatal és szép királynő élete. Kevéssel halála előtt igy szólt régi hű udvarmes­teréhez, Melvil Andráshoz, midőn ez sírásra fa­kadt: Inkább örülnöd kellene, jó Melvil, hogy Stuart Mária szenvedései véget érnek. Tudod, hogy ez a világ hiú s telve nyugtalansággal és hiúsággal; beszéld el barátaimnak, hogy vallá­somhoz híven, mint igazi skót és francia nő hal­tam meg. R. L. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents