Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-20 / 12. szám

igazolt jó képesség mellett, a katonai alreáliskola I. évfolyamába való felvételre nézve akadályt nem képez ; ezen pályázók tehát a felvételi vizsgát anyanyelvükön is letehetik.

A katonai alreáliskola III. évfolyamába pályázók a felvételi vizsgát azon okból tartoznak német nyelven letenni, hogy meggyőződés szereztessék az iránt, vájjon a pályázók a német nyelvben tartandó előadásokat sikeresen hallgatják-e. Ez alkalommal azonban a német nyelvben való teljes és szabatos jártasságtól eltekinthető.

A katonai akadémiák I. évfolyamába leendő felvételért pályázók a felvételi vizsgát szintén német nyelven tartoznak letenni.

A felvételi vizsgák az iskolai év kezdetét megelőző napokban tartatnak s azoknak határidejéről és helyéről az érdekelt felek tudósittatni fognak.

Ezen felvételi vizsgák nyilvánosak.

A felvételi vizsgák helyére való utazás költ - ségeit pályázók hozzátartozói kötelesek viselni.

A katonai iskolák tanterve lényegileg megfelel a nyilvános reáliskolák hasonló osztályaiban érvényben lévő tanrendszernek; minélfogva a polgári reáliskolákból a katonai nevelésbe átlépő ifjaknak a felvételi vizsga letevése különös nehézséget nem fog okozni.

Azon pályázóknak azonban, a kik a gimná- siumból óhajtanak a katonai alreáliskola 4. osztályába vagy a föreáliskolába átlépni, a felvételi vizsga letehetése végett, a melynek tárgyát a természettan is képezi, ezen tantárgyból magán- oktatás utján kell a szükséges ismereteket megszerezni, a mire a szülék ezennel figyelmeztetnek.

Különösen megjegyeztetik, hogy a katonai alreáliskolák III. évfolyamába pályázóktól meg kívántatik, hogy a szabályszerű előismeret mellett a francia nyelvnek teljes elemi ismeretével bírjanak.

A katonai akadémiák I. évfolyamába pályázóktól a mathematikai szakmában megkiván- tatik, hogy a számtani arányokban, másodfokú egyenletekben, sík- és tömörmértanban, továbbá a sík- és gömb-háromszögtanban kellő jártassággal bírjanak.

Ezenkívül a műszaki akadémia I. évfolyamába pályázóktól az ábrázoló mértan kielégítő ismerete azon terjedelemben követeltetik, minőben az a nyilvános reáliskolákban adatik elő,

A katonai akadémiák I. évfolyamába pályázóktól még megkivántatik, hogy franciából németre és németből franciára egyszerűbb gyakorlati mondatokat lefordítani képesek legyenek.

(Vége köv.)

Pályázatok.

I.

Tokaj nagyközségben a községi végrehajtói állás, mely 400 frt évi javadalmazással van rendszeresítve, elhalálozás folytán üresedésbe jővén, arra ezennel pályázat nyittatik. Felhivatnak ennélfogva a pályázni óhajtók, hogy az adó-ügyek- beni jártasságukat s erkölcsi viseletűket igazoló bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat hozzám f. évi március hó végéig nyújtsák be. — Jegyzői oklevéllel bírók előnyben részesülnek.

Tokaj, 1887. márc. 15.

Krajnyák Géza, v. főbíró.

— Uram király ! éretted vívtam véres csatákban. Az idősebb is én vagyok, engem illet a jog, hogy nőmmé tegyem őt, szólt az egyik küzdő.

— Nagy és szent királyom ! Nekem nincs, nincs semmi érdemem, de én nagyon szeretem Amaíát. Mondá a másik.

A felséges arcról elsimult a harag.

— Kelj fel öreg vitézem, s te szende szűz jöjj közelebb. Királyodtól ne féljl A királyt is meglepte a leány ártatlan szép arca, gyönyörű termete.

— Jer leányom. Itt két ifjú, mindkettő szeret. Mindkettő nemes atyának fia, kezedre, sze relmedre egyaránt érdemesek ők. Válassz! A választási jog szerelmedé. Melyiké akarsz lenni ? Szived szerint szólj, bátran és igazat.

Amata arca kipirult. Szive elszorult. Reszketett, remegett. De érezte, hogy e perc boldogsága fölött határoz.

— Felséges uram ! én Bahast szeretem . . .

A király felemelte s oda helyezte Bahas

kebelére.

— Megnyugszol-e ebben Dabas t\

Ez ítélet halálos nyilat lőtt az ifjú szivébe. A bátor, az erős, fájdalmában majdnem össze- roskadott.

De a magyar előtt a király Ítélete mindig

szent.

Elborult lélekkel, lehajtott fővel, az erős, a félelmes Dabas csaknem zokogva tördelte:

— Uram király, te parancsoltad ezt 1 . . .

Azután fájdalmasan tette utána :

— Szent kezed kitépte szivemet.

István király megvolt indulva.

— Bahas\ a leány a tiéd, s ezzel elég gazdag lettél. Neked pedig jó és hü vitézem Dabas,

II.

A szécs-pólyánkai 400 lt, készpénzzel 160 ft lakpénzzel és természetbeni fuvarral javadalmazott körjegyzői állomás folyó évi ápril 18-án, a körjegyzőség székhelyén Szécs-Pólyánkán, választás utján fog betöltetni.

Miről az ezen állomásra pályázók azzal ér- tesittetnek, hogy rendszeresen felszerelt folyamodványaikat f. évi ápril hó 17-ig, a lent irt főszolgabírói hivatalhoz nyújtsák be.

Kelt Gálszécsen, 1887. március 12-én.

Nemthy, főszolgabíró.

III.

Zemplén vármegye bodrogközi járásában N.-Kövesd, Kis-Kövesd, Karos, Karcsa, Pácziny és Őrös községekből csoportosított jegyzői kör ben, az üresedésben lévő, 400 ft fizetés és összesen 200 ft évi átalánynyal javadalmazott körjegyzői állomásra ezennel pályázat nyittatván, felhivatnak a pályázni szándékozók, hogy az 1883 ik évi I-ső te. rendelkezéséhez képest felszerelt pályázati kérvényöket a f. évi ápril 18-ra N. Kö- vesdre tűzött választási határidőn belől, ezen járás főszolgabírói hivatalához benyújtani saját érdeküknek ösmerjék.

Kelt Kin-Helmec, 1887. márc. 15.

Bencsik István. járási főszolgabíró.

Bodrogköz.

Zemplén vármegye legközelebbi köz- igazgatási bizottságának ülésén gf. Mailáth József közigazgatási bizottsági tag s a bodrogközi tiszabályozó-társulat elnöke, a kir. adófelügyelőhöz intézett interpellációjával egy nagy fontosságú kérdést hozott szőnyegre.

A tisztelt közigazgatási bizottsági tag kötelességszerü őszinteséggel tárta fel Bodrogköz aggasztó helyzetét és kétségbe vonhatatlan adatok előterjesztésével hívta fel a közig, bizottság figyelmét azon nagy veszélyekre, melyek a vidék birtokosságát a feltorlódott vizszabályozási terhekkel fenyegetik, és a tényekre, melyek a leszámolás és cselekvés napirendre hozatalát követelik.

Valóban — egy visszapillantás Bodrogköz gazdászati életében néhány évtized történetére, a földbirtokosságot különben is egyetemlegesen sújtó katasztrófák mellett, az elemek csapásaival meg-megujuló létküzdelmek és azok között osztályok és egyes virágzó községek pusztulása, mig egyrészt méltán kiérdemlik az intéző körök figyelmét, úgy kétségtelen, hogy az ilyszerü mozgalom megindítása, amely remélhetőleg hivatva lesz egy bekövetkezhető válságnak és még szomorúbb etnográfiai átalakulásoknak hatalmas eszközökkel

hogy szivedet legyőzted, s engedelmességednek emberfölötti bizonyítékát adtad, neked ajándékozom mind e földet, a meddig a szem ellát — Geszt és Usád részét. Udvaromba viszlek, hogy ott gazdagságodhoz illő hölgyet adjak nőül neked.

— Vigy el uram innen messze, messze 1

A király elfordította tekintetét a nagy belső szenvedést tükröző arcról.

Elakarta fordítani a mások és maga gondolatát e kinos jelenetről.

Majd hosszan, meghatottan nézte az ifjú pár boldogságát.

— Fiaim ! Ünnepeljük meg ez órát. Vitézi játékot rendezünk. Álljatok elő népem hősei. Tán nem feledted el még a kardot forgatni, nagysza- kálu Gebhard, jó német vitézem ! Te pedig leányom köss koszorút a győztes számára.

A német megrázta nagy szakálát, hátravetette bozontos fejét kevélyen, gőgösen.

— Nincs itt a ki velem „vivni merjen.“

Kihivólag nézett végig a magyar leventéken.

A magyar kiséret ereiben a nemzeti önérzet felkorbácsolta a vért. Mindenki, a kinek mi volt a kezében, kopját, kardot, csatacsillagot ra- gyogtatva magasra, azt jelezte, hogy készen áll a harcra.

— Te nemzetünket gyaláztad meg. Vívni fogunk mindnyájan.

Régen az ünnepélyek kiegészítő részét képezték a harci játékok.

Dabas szivében sötét fájdalom borongott az elvesztett boldogság fölött.

Egy gondolat villant meg agyában.

— Miért is élnék én tovább ? Nem jobb lenne-e kezemben karddal esnem el? 1

gátat vetni, már eleve is kiérdemli a zaklatott vidék polgárainak hálaérzetét, és a közvélemény elismerését.

A helyzet felismerése, az első lépés helyes iránya, alapos reményt nyújt a nehéz probléma megoldására Mert kétségtelen, hogy a legnagyobb veszély, mely a fennálló egyetemleges kötelezettség mellett az érdekeltséget fenyegeti, az ingatlanoknak kincstári árveréseknél tapasztalt értéksülye- dések melyek jövőreazon arányban növekedhetnek, minél tömegesebbé válnak az árverési esetek . . . Ezeknek tehát, feltartóztatását, és mennyiben a következmények egy részben a kincstári közegek szabálytalan eljárására vezethetők vissza, a azok felelősségre vonását a közös érdek parancsolja. De ezektől eltekintve, a kincstár, mint a szabályozás által kilátásba helyezett nagyobb jövedelem osztályosa, a szabályozási kockázatok által beállható válságok között a kibontakozáshoz megkivántató segélykezésben az érdek azonosság elvénél fogva, de sőt az állam-jogi természetéből folyólag a legvégső határokig menni köteles. Ezzel kell tehát alkudni.

És habár — a múltat illetőleg, felejthetetlen érdemek illetik is meg azokat, akik majd egy emberöltön keresztül küzdöttek a szabályzás tekhnikai nehézségeivel, a társulat kebelében folytonos érdekharcok között, amig a valóban sisiphusi müvet felépítették és magában a szövetkezetben bizonyos érdekegyességet létesítettek, — nem lehet amellett megtagadni alaposságát azon feltevésnek sem, melylyel a tisztelt közigazgatási bizottság a tárgy körüli eszmecserék folyamán egy némely mulasztásokra rámutatott. Annyi bizonyos, hogy azon időkben, midőn a vidék az árvizpusztitások siralmas tájképe volt, — az iránt a közrészvét felébresztésének komoly törekvése egyáltalán nem volt tapasztalható.

Pedig valószínű, hogy annak hatása alatt lettek volna nagyobb koncessziók ki- eszközölhetők, — s már akkor meglett volna nyerhető — az a 68 ezer forint évi restitució is, amit a társulat csak pár éve élvez.

Mert — fiat veritas — a kormányt nem lehet vádolni az e fajta eseteknél érzéketlenséggel. Eltekintve a helytelen számítások által beállott kedvezőtlen eredményektől, élénk példa Szeged. Igaz, hogy az egy virágzó város volt, ez meg csak egy sziget, de ettől sem lehet eltagadni azt, hogy mint a magyar elem egy áttör— így talán Amata is ejtene egy könyet értem 1

— Bajtársak 1 A ki közöttetek a legutolsó vagyok, nekem engedjétek át ötét. Különben is én láttam őt szaladni Veszprém alatt.

Már ez nyílt sértés volt, kihívás életre- halálra.

— Hazudol ! orditá a német. Gebhartot nem látta futni senki még.

Ajkai majdnem tajtékoztak a dühtől.

Egy gondolat és erőt vett magán.

Tudták, hogyha haragot mutatnak, a király megakadályozza a vívást.

Látszólag nyugodtan, de különböző érzelmektől forrongó kebellel állottak szemközt.

A király elfoglalta Ítélő székét, s a leventék harcszomjasan állották körül a küzdőket.

Bírókra mentek, küzdelmeik alatt rengett a föld. Egyik se tudta a másikat földre teríteni.

Kardot rántottak. A napsugárban villogott, az összvecsapásokban szikrázott a kemény acél. A két kard öszvetört kezökben. Egyik sem győzött.

Mindenki szorongó szívvel, feszülten várta a diadalt.

Most harci bárd után nyúltak. Gebhard már pár pillanat múlva hat sebből vérzett.

A magyarok ujjongtak. A király intett kezével, hogy szűnjék meg a harci-játék, s átadta a koszorút, hogy Amata nyújtsa át Dabasnak.

Gebhartot mindez még dühösebbé tette. Minden erejét összeszedve halálos csapásra emelte bárdját. Suhantott. Ütése Dabast földre terité, de melléje maga is hátrahanyatlott.

— Nyújtsd Amatám a koszorút. Jó lesz koporsómra.

A leány a mezei virágokból saját kezével

Folytatás a mellékleten.