Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-23 / 4. szám
ban a közszellemre hatni törekszem. És hogy most újra reá mutatok e tényezőre, teszem azt azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy ez az egyetlen ut, a mely a kulturális téren elért szerény eredményeinket, melynek ez időszerint tovább fejlesztésétől pénzügyi viszonyaink sajnosán visszatartanak — a pangás veszélyétől megóvjuk. A közel jövő egyik feladata tehát egyfelől a létezőnek fentartása lesz, másfelől pedig módok keresése azon irányban, hogy az állam megterhel- tetése nélkül a tovább fejlődés lehetőségének útját feltaláljuk Ennek egyik főeszközét én abban látom, hogy fejleszszük a bennünk rejlő erőt, hogy van mit fejleszteni, hogy a mag jó fö'dben nyugszik, annak igen örvendetes tanúsága a tavalyi kiállítás. E végre azonban közszellem kell, kell a a szükség átérzett tudata a közös cél felé mun- kálásra, fel kell ismerni az eszközt, a mely feléje visz, a mely az orvosi szert szolgáltatja, fel kell' ismerni azt, hogy nálunk létkérdés a minden áron vagyonosodás. Nekem erős meggyőződésem, hogy ha az ügy fontosságát a maga körében kiki felfogja és megteszi kötelességét a lehetőség határai között : mi célt fogunk érni és megteremtjük az ipart; a mi nem keletkezett önmagától, nem keletkezett közszellem nélkül, semmiféle országban. Én tehát megkívánom azt, hogy a tárcám ügykörébe vágó mindennemű iparcikk, a mely itthon célnak megfelelőleg készíttetik : itthon szereztessék be, és pedig kivétel nélkül minden tanintézetre nézve épp úgy, mint a tárcám ügykörébe tartozó összes közalapítványi uradalmak gazdasági felszereléseit, szükségleteit illetőleg. És megkívánom különösen az összes elemi, közép és felső iskolák, valamint a gazdasági építkezéseknél kizárólag hazai vállalkozók és kizárólag itt készült szerel vények vétessenek figyelembe. Ezeket tartottam szükségesnek a tanfelügyelőség figyelmébe ajánlani szoros miheztartásul. Budapesten, 1887. jan. hó 5-én. Treforts. k. A másolat hiteléül: Nemes Lajos, kir. tanácsos és tanfelügyelő. 104. sz. Zemplénvármegye tanfelügyelőjétől. Felhívás a Zemplénrármegyében lévő valamennyi nép- s polgári iskolai tanítóhoz s képezdei tanárhoz. A nagymélt. vallás- és közokt. m. kir. miniszter ur 1887. évi január hó 14-én 2302. ein. szám alatt kelt rendelete alapján felhívom a t. c. tanitó urak közül mindazokat, kik akár a honvédségnél, akár a közöshadseregnél teljesített szolgálat folytán tiszti rangra emelkedtek, még ha a 12 évi szolgálat kötelezettségének már megfeleltek s rendfokozataikról önként lemondtak volna is, de még a népfelkelés kötelezettsége alá esnek, hogy magukat folyó évi január hó 28-ig hozzám Írásban bejelentsék. Ezen jelentés alkalmával megjelölendő : 1) a tiszti rang, melyet visel vagy viselt; 2) tartózkodási helye; 3) a csapat, melyből a hadktötelezettség teljesítése után kilépett. S.-a.-Ujhely, 1887. január hó 20-án. Nemes Lajos, kir. tanácsos és tanfelügyelő. Zemplénvármegye bizottságának S.-a.-Ujbelyben 1886. december 29-én tartott közgyűléséből. 438/9476. sz. Olvastatott az országos borászati kormánybiztosság folyó évi 4329. szám a. pocs van a nők közt, mint egy és ugyanazon vallásfelekezet papjai közt: gyűlölik egymást, de azért védelmezi egyik a másikat. Sok önszeretet van bennök, de azért senki sem dicséri úgy őket mint ők-maguk. Továbbá roppant makacsok és önfejűek, s erre nézve találó az élces Jeau Paul megjegyzése, hogy a nők még a templomban is azért énekelnek felebb egy oktávával, mint a férfiak, hogy velők ellenkezhessenek. Börne pedig azt mondja, hogy a nő önfejűsége csodálatos erősséget képez, az árok a sánc mögött van, és ha valaki a legmeredekebb ellenvetéseket legyőzte, s azt hiszi, no most már megnyerte a csatát, csak akkor veszi észre, hogy a legnehezebb még hátra van. Másutt ismét igy nyilatkozik : Nehéz eldönteni, melyik kellemetlenebb foglalkozás, a gyertyát koppantani, vagy a nőket érvekkel meggyőzni. Minden második percben ismételni kell a munkát, s ha elvesztjük türelmünket, még azt a csekély világosságot is ki oltjuk. A nők befolyása felett is sokat szoktak gúnyolódni. Ha két ember magában van, mindkettő egészen okos, ha egy asszony is van velők, kettővel több a balgák száma. A nők befolyása és uralomvágya igen sok kis és nagy tragédiának volt már okozója ; az uralomvágyó nő minden bűnre képes ; ki ne ismerné a hires francia mondást: „Cherchéz la femme!“ keresd az asszonyt l Sőt a nőknek szerelni uralkodása sem mindig a legnemesebb inditóokokból származik ; a nő mindig teljesen uralkodni akar imádóján és ebből következik, hogy neki a szerelemben az kelt átirata, melylyel Kosinszky Viktor pozsonyi szőlőszeti és kertészeti iskolai igazgatónak SA filokszéra és filokszéra elleni védekezés® cim alatt megjelent .munkáját 10 példányban a szőlőbirtokosok érdekében leendő terjesztés végett megküldi. A munka megküldött tiz példánya a vármegye levéltárába helyeztetni s jelen határozat a munka példányonként 50 krért való megszerez- hetése tekintetéből a közönség tudomására hozatala végett a vármegye hivatalos közlönyében kö- zöltetni határoztatott. Kelt mint fent. Jegyzetté: aljegyző. Kiadta : Viczmándy Ödön, főjegyző. 1244/86. sz. sz. Zemplénvármegye főszámvevőjétól. ÉRTESÍTÉS. Tudomásukra juttatom a községi bíráknak községi és körjegyzőknek, hogy az I, 3 és 5 kros marhaleveleknek forgalomba hozatalával f. évi január hó l-töl kezdve a vármegye főlevéltárnoka bízatott meg. A marhalevelekre vonatkozó megrendelések tehát ezután nem hivatalomhoz, hanem Szilvássy József fólevéltárnokhoz lesznek intézendők. Végül megjegyzem, hogy a marhalevelekről a községekben vezetett igtatókönyvi-, községi ado- főkönyvi nyomtatványok-, vágatási lajstromok- és vásári nyilvántartási jegyzőkönyvekért továbbra is hivatalomhoz forduljanak. S.-a.-Ujhely, 1887. január 23-án. DONGÓ GY. GÉZA, 3—3 főszámvevö. Egy kis figyelmeztetés. 1. A »Zemplén« előző számában jeleztük, hogy a főispánnak eltökélt szándéka szerint mi vár a községi iiletve a körjegyzői karra. A legszigorúbb birálat s ennek következéséül büntetés avagy elös- merés. Köztudomás szerint az augiászi feladatoknak munkája még folyamatban van. A főispáni seprő még mindig talál seperni valót. Zemplén vármegye, amely valamikor és ott, ahol az ország közjogát karddal írták, az elsők között volt, sőt vezér vármegye volt ; az u. n. közigazgatási verseny terén (mert az idő keze gör- nyesztő súlyokat rakott reá s versenyéből akadályversenyt csinált) az elsők sorából bizony jó formán vissza maradt. Nem egy járása volt vármegyénknek, ahol közigazgatásunk folyásának a medre teljesen beiszaposodott. A szolgabirói hivatalokban a restanciáknak évről-évre menő folytonos felhalmozódása megakasztotta a közigazgatásnak életerős kifejlődését. A szolgabirói hivatal, imitt-amott, ugyszóltetszik legjobban, ha imádóját szive szerint meg kínozhatja. fLásd Aranynál Kund Abigélt!) Az asszonyok a szelídséget sem ismerik; az ő szelídségük olyan, mint a macska talpa, ha egy kicsit megszorítjuk, tüstént kiölti karmait. V. Sixtus pápa, kinek női ismerettana azonban valószínűleg kifogásolható, egyszer állítólag azt mondotta: „Muttassatok egy olyan asszonyt, a ki ellen férje sohasem panaszkodott, s szívesen a szentek közzé' sorozom !« Hogy a nők a képmutatáshoz jobban értenek, mint a férfiak, hogy a politikában utolérhetetlen mesterek, általában, hogy el vitathatatlanul van jellemökben bizonyos mérvű ravaszság, az közönségesen elismert dolog. Aztán a nők a maguk számára külön morált alkotnak. Mindaz, a mi érdekeiket és szenvedélyeiket előmozdítja, elöttök morális. A ki nőkkel beszél, tartsa mindig szeme előtt, hogy ők tudni akarják, mi jó véleménynyel vagyunk felölök, s mi roszszal a többi nők felől. A nők kegyét szolgálatkészség által nyerjük meg s elhanyagolás által tartjuk meg, vagy a mint Br. Kemény Zs. mondja : A tetszelgést közönyünk szerelemre, szerelmünk közönyre in- gerli. Lovelace, korának egyik hires udvarlója, ezeket irja emlékirataiban: Az olasz nő nem hisz imádója szerelmében, ha az nem kész érette akármiféle bűnt is elkövetni; az angol nő nem ily rettenetes, de megkívánja a férfitől, hogy kedvéért bármiféle bolondságtól se riadjon visz- sza. Az amerikai nő áldozatot, a német nő zálo- I ván csak névlegessé vált. A járási szol- gabiró az a »beatus . . . qui procul ne- gotiis« lett. És régi igazság az, hogy amilyen a szolgabiró, olyan a járása. A capite foetet. Ama járások területén a legtöbb község nyilvános életében is beállott a mozdulatlanság, háztartásában eláradt a rendetlenség, felburjánzott a terv- telenség. A napvilágot felváltotta az éjjel sötétsége, amelyben a baglyok gyanuta- lanul vadászhattak apró zsákmányaikra. Lidércnyomás súlya nehezedett azokra a közigazgatási járásokra ! Molnár István főispánságával 1882-ben uj éra kezdődött Zemplén vármegyének ad- ministraciónális életében. Az uj főispánnak beköszöntő beszédében volt a többek között egy sztereotip mondás (de amelyik, mint a következmény megmutatta, egy egész prográm- mot rejtett magában) „igyekezni fogok a vármegye közönségének hathatós közremunká- lásával, a megyei adminisztrációnak minden irányában, szigorú és igazságos lenni« . . . A szókimondó ember nem játszik szavával. A szigorú, de igazságos főispán sem játszott. Az a pár szó, ottan a vármegyének népes gyülekezete előtt hangoztatva, mint a próféták szava egykor, penitenciát hirdetett. Oly nyomatékossággal, oly ünne- pies módon volt kimondva, hogy súlyát érezhette mindenki, értelmét felfoghatta mindenki, mert világosan szólott s széthullámzott az egész vármegyébe. A penitenciális szavakat követte a szelíd figyelmeztetés s midőn a türelmes várakozás fonala is elszakadt, azok részére, akik gyermekes felfogásukkal a főispáni princípiumban csak a ,mumus“-sál való ijesztgetést látták: bekövetkezett a szigorú igazságszolgáltatás, s ezt követtea ^hitetlen Tamások*5 kiábrándulása. A főispáni nagy seprő munkához látott. Két főszolgabírót elsepert a stallumról, egy szolgabiró a seprő szelének közeledésére az útból önként félre állott, egy főszolgabíró pedig keservesen tapasztalta a hivatali felelősség súlyos anyagi következéseit. Azt a seprő-munkát nem akarjuk Herkules munkájának nevezni. Nemcsak azért nem, mert akkor egész vármegyénknek régi adminisztrációnális helyzete illetlen hasonlatba esnék ; hanem azért nem, mert az epurálás érdemében az ónos álmából felserkent vármegyének is osztályrésze van. Osztályrésze van a seprő alkalmazásának izzasztó munkájában is. A főispánok erejének és hatalmának forrása a nagy közönség ragaszkodásában és folytonos közremunkálásában rejlik. Éppen got követel. A mi a francia nőt illeti, elég bármi nagy bolondság, vagy eredetiség, hogy bágyadt fantáziáját felizgassa. Valóban, a világot nem lehet vádolni, hogy ne igyekezett volna minden elképzelhető roszat kitalálni az asszonyra. Ha erényét hozzák fel, azt mondja rá, hogy a legtöbb nő olyan elrejtett kincs, mely csak azért van biztosságban, mert senki sem látja. Ha Ítélőképességükre hivatkoznak, azzal áll elő, hogy a legtöbb nő azután Ítéli meg a férfit, milyen hatást gyakorolt reá, vagy a milyen érdemet szerzett iránta; s az olyan férfi, a ki iránt nem érdeklődnek, semmi elismerésre nem tarthat részökről számot. A nőnek minden tette félszeg. Ha megajándékoz is kegyeivel, de bizalmával soha; a hol az asszony uralkodik, ott az ördög végzi a szolga szerepét; ha az asszonyok bosszút nem állhatnak, sírnak, mint a gyermekek; vannak ugyan elveik, de ezek csak arra valók, hogy mint az ékszereket mutogassák és cserélgessék. Még özvegyi gyászukat iskigunyolják s Chevrel márki azt mondja, hogy a nőre férje halálakor az hat legfájdalmasabban, hogy egy ideig várni kell a második házassággal. Hogy hiú, kiváncsi és titkot őrizni képtelen: ezek közönségesen ismert dolgok; nyelve félelmetes, mint a ragadós baj, s a soha nem rozsdásodó karddal szokták összehasonlítani. Egy angol végrendeletében tekintélyes ösz- szeget hagyott azon legelső szerencsétlen nő számára, ki sorsát hallgatagon viseli . . . Egy néma nyerte el a dijat. Shakespeare e tekintetben szintén igen kegyetlenül ítél: „Sohasem fogFolytatás a mellékleten
