Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-23 / 4. szám

Melléklet a „Zemplén“ 4-ik számához. ezért az adminisztráció mezején gyűjtött érdemkoszoruból maga a főispán mindig csak a legszerényebb ágacskát fogadta el; a koszorút magát érintetlen valóságá­ban visszanyujtotta annak a munkában és érdemben osztozó testületnek, mely a vármegye alteregója: a közigazgatási bi­zottságnak. Nem akarunk rekriminá'ni sem. Csak, mert időszerűnek látjuk emlékeztetni, fel­elevenítjük a példákat. A példa aszerint, amint jó vagy rósz eligazító-, vagy tila­lomfa a közszolgálat utain. A rósz pél­dát jelképező tilalomfára egy rövidke figyelmeztetést irt föl az élet bölcsesége, mely igy szól: „Ember! őrizkedjél a té­velygéstől.1 Azok a tilalomfák egyszer­smind kell, hogy lépten-nyomon figyel­meztessék, nógassák a nyilvánosság bí­rálata alatt álló tisztviselőt az igaz utón való járásra, hivatalos kötelességének lelki- ismeretes, pontos, serény, mintaszerű és önzetlen teljesítésére. És a jó és rósz példa szimbólumai ott a közszolgálat út- fordulóinál egymás mellett, arra valók, hogy szaporítsák az igazak számát, óvva intsenek a tévelygéstől. Arra valók, hogy a büntetés gondolata mellett a jutalmazás eszméjét is felköltsék az emberben Min­denki meg lehet győződve afelől, hogy, az igazságérzetétől áthatott kebel törvénye szerint, a vármegye nagy közönsége is bizonyára abban leli legtisztább örömét, ha nem az elszomorító példák számát sza­porítja minden áron. Ellenkezőleg. A mi vármegyénk lelkes közönsége már nem egyszer jutalmazta közgyűlésein pálmával tisztviselőinek sorából a nyerteseket s valahányszor ezt tette, legtisztább örömé­nek adott kifejezést. De félni lehet, hogy a szomorú pél­dák száma a kolosszális tilalomfák figyel­meztetése dacára sincsen apadóban. Kötelességünk ideje-korán figyelmez­tetni arra, ami a tévedezök sorsául itten készülőben van. Jól vagyunk értesülve arról, hogy a nagy seprő újabb fárasztó munkára készül. Miért ? Hiszen a gépezet hajtó kerekeiben ez idő szerint nincs hiba. Igen! A gép forog, a gépész éber figyelem­mel csügg annak minden mozzamtán. Valami idegenszerü nesz hallszik ki a munkáját végező gép zakatolásából. Nagy figyelemmel, mint mikor a lelkiismeretes orvos lábbadozó betegének ütőereit vizs­gálja, belé. merül a szerkezet legtitkosabb rejtekeinek szemléletébe is. Reá jön a baj nyitjára. A kis kerekekben rejtőzik a diszharmónia oka. Annak a nagy gépezetnek, amelynek a neve vármegyei közigazgatási szervezet, kis kerekei a községi és körjegyzők. Mos­tan a gépész, a vármegye főispánja, reá­juk szegzette egész figyelmét. Huszonegyet, a kilencvennégyből már is teljesen lejártnak talált közülök. Egyet-kettőt a huszonegyből talán még okkal-móddal ki lehet majd ta­tarozni, a többit már annyira megviselte a rozsda, hogy azokat egészen újakkal kell felcserélni. Folytatják tehát közigazgatási szer­vezetünk epurálását. Elmennek a fárasztó munkában egészen a baj gyökeréig. A községi illetve a körjegyzőkre került a sor. Minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik. Milyen a vélemény itten a közép­pontban, hol mindenkit kész munkája után mérlegelnek, a jegyzőig kar többségéről ? Elmondjuk majd jövő számunkban. Egy univerzális „házi szer“. Irta; Dr. Pápay Ernő. Csodálatos tünemény az, hogy az orvosi tudomány emelkedésével nemcsak szaporodnak, de mindjobban hódítanak az úgynevezett »házi szerek", melyeknek pedig tudvalevőleg mi orvo­sok esküdt ellenségei vagyunk, Pedig, hogy mennyit ér egy ilyen jó »házi szer«, azt csak az emberiségnek a szenvedő része tudná megmon­dani, mely a valóban jó házi szereket használni szokta. Hogy melyik házi szer valóban jó? Tu dós budapesti és valószínűleg vidéki kollegáim is azt mondják : egy sem. De egy ilyen szer­nek mégis megadják a felmentvényt és elisme­rik, hogy az valóban hasznos. E szer a sós- borszesz. Megvagyok róla győződve, hogy ha gyűj­tést indítanának dr. Lee Vilmosnak, a sósborszesz feltalálójának szobrára azok közt, kiknek szen­vedéseit e szer már enyhitette, egy hét alatt együtt volna a szoborhoz szükséges költség. Ke­vés embernek köszönhet oly sokat az emberiség, mint ennek az ángolnak. E szernek nem szabadna hiányoznia egyetlen háztartásból sem. Az ily univerzális gyógyszer haszna beláthatatlan. Jó ez fül-, szem- és torok­baj ellen; megszünteti a fogfájást, a foghus genyedést, szaggatást, fejfájást, migrént, hajhul­lást, náthát, eltávolítja a küteget, a pörsenést, a májfoltokat, a szeplőt és kitűnő szer gyomor- bántalmak ellen. Nekünk magyaroknak pedig különös kegyelettel kell adóznunk a sósborszesz- nek, mert e szer mentette meg tudvalevőleg Kossuth Lajos nagy hazánkfiának szemevilágát 1877-ben. Azt hiszem, szolgálatot teszek a közönségnek, ha a szer használatával és sokoldalúságával meg­ismertetem. Én mint orvos itt Budapesten négy­tok nőt találni válasz nélkül, ha csak nyelv nél­kül nem találtatok! Az elsorolt aforisztikus megjegyzések sze­rint, — melyeket a legnagyobb íróktól kezdve a legutolsó újság hírrovatáig naponként számta­lan variációban olvashatunk, — a nő nem egyéb, mint Isten büntetése, egy démon, oly egyed, melyen semmi szép, semmi jó, semmi nemes nincs . . . De tekintsük meg mostan az éremnek másik oldalát, az meg tiszta aranyat fog mutatni. Amit amazok porba tipornak, azt a nők magasz­talói a teljes eszményiség magaslatára emelik. Dicsérik a nőnek azt a természetes érzékét, mely gondolatának finomságot, magaviseletének tapin­tatot kölcsönöz. Bulver a nő érzékét veleszüle­tett erkölcsi tehetségnek nyilvánítja, mialatt az a férfinál elsajátított valami, az értelem szerzemé­nye. Izgékony, lelkesedő s képzeletdus természe­tük következtében a nők tulnyomólag ideális vi­lágban élnek, mely messze áll a férfiak vilá­gától, a kik főleg a tények uralma alatt rabos­kodnak. Gyönyörűen mondja Buckle'. «A nők befolyása akadályozza meg, hogy az élet ne vál­jék kizárólag gyakorlatiassá s önzővé s meg­őrizte a szellemnélküli és egyhangú köznapias- ságtól az által, hogy eszményi és regényes be­folyást vegyitett bele. E befolyás mérsékelte a férfiak indulatosságát, megnemesitette erkölcsei­ket, s csökkentette kegyetlenségüket.® És Madách-. .........Ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb Meghallja azt, és szivén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni. Mily édes igazság! Alig van, a ki ne tapasztalta volna, hogy mily édes varázs, mily enyhítő, fel­emelő balzsam gyanánt hat a mindennapi élet zajában, küzdelmében elfáradt vagy elkeseredett férfi kedélyre a női társaság! — Szépen mondja Rousseau is : »A nő uralma a szendeség, ügyes­ség és tetszetősség uralma, parancsai dédelgeté- sek, fenyegetései könyek,® — és Kazinczy Gá­bor'. „A nők feláldozással szeretnek és szeretve áldozzák fel magukat.« A női nem ellenségei szeretik felhozni, hogy a nők gondolkodása rendkívül lassú, lomha ; ezzel szemben azonban méltán mondhatjuk Göthé- vel, hogy a nő főként csak arra gondol, a mi az életben összefügg, mivel családjának sorsa ezen összefüggéshez van kapcsolva. Felhozzák továbbá a női nem barátai, hogy egy férfi se képes érezni oly nő értékét, a ki megtudja magát becsülni, -- s ha a női jellemet oly sokszor nem vagyunk képesek megérteni, annak oka az, hogy a nőnek azon szép tulajdo­na van, hogy lelkét, miként bájait, elrejti mások előtt .... Nincs az emberi szív előtt meghatóbb és felemelöbb jelenség, mint egy olyan szép és nemes nőnek látása, a ki fájdalmával küzd, nem annyira azért, hogy azt legyőzze, mint inkább hogy azt eltitkolja. A család és a társadalom egészen a nők befolyása alatt áll; de hatásuk, áldásos tevé­kenységük még ezen is túl terjed. „A nők fel­adata bizonyos szerepet vinni a balsors napjai­ban és ekkor bizonyos tiszt és állás illeti meg őket az államban. Hazájuk akkor úgy számit reá­féleképen szoktam használni. Bedörzsölére, boro­gatásokra, belsőleg s az úgynevezett „massage® kenőgyuró gyógymódra. Fülzugásnál és szagga­tásnál kis vattadarabot mártunk a sósborszeszbe és ezt — naponta 2-szer 3-or ismételve — a fülbe dugjuk, mig a fültövet és halántékot kül­sőleg e szerrel bedörzsöljük. Szemgyengeségnél a szeszbe mártott ujjúnkat a szempillákon többször végik huzzuk és bekenés után a szemeket kissé felnyitjuk, hogy a szeszpára beszivároghasson. Ez a szemet kissé csípi ugyan, de rendkívül erősiti a tzemidegeket; bedörzsölendő még a fültö és a nyakcsigolya is. Fogfájást és foghus - genyedést úgy lehet e szerrel gyógyítani, ha az első esetben a fogba sósborszeszes vatta darab­kát teszünk, a másik esetben pedig szánkat na­ponkint legalább háromszor félig vízzel kevert szeszszel öblögetjük. Zuzódásokat e szerrel gyak­ran kell bedörzsölni. Fejfájás és migrén ellen a fejtetőt, homlokot, halántékokat és a nyak- szirtet bőségesen kell bedörzsölni, mig a hajhul­lást úgy szünteti meg, ha félig vízzel vegyitett sósborszeszszel a fejet megmossuk. Csuzos bán- talmaknál kitűnő hatása van a szernek, ha azt a kenö-gyuró gyógymódnál használjuk és a fájó testrészt naponként simán, de nem gyengén, jól bekenetjük. Náthánál a fej bedörzsölendő és a fülekbe szeszes vatta teendő. Küteg vagy pörse- nés a szenvedő helynek csupán bedörzsölése ál­tal elmúlik, ugyan ilyen hatása a májfoltoltoknál és szeplőknél is, melyek kitartó használat után teljesen elmúlnak. Gyomorbántalmaknál szintén na­gyon jó szolgálatot tesz a sósborszesz, melyből ily esetben egy evőkanálnyi sósborszesz 2 evőka­nálnyi meleg vizben veendő be, mindig egy órá­val az étkezés előtt. Mint látjuk e szer valóban univerzális. De sajnos, hogy a kapzsi pénzvágy előtt semmi sem szent, még az ember egészsége sem. Mióta Brázay Kálmán sósborszesze Magyarországon oly rendkívüli mérvben elterjedt, azóta a hamisítók száma egész légióvá növekedett, kik spirituszos vízzel gyötrik a közönséget. Azt a jóakaratu tanácsot adom tehát mindenkinek, hogy csak azt a sósborszeszt vegye meg, melynek vinyet­tájába a kis üvegeknél a 319. szám, a nagyob­baknál a 320. szám van benyomtatva, miután a valódi, hamisítatlan sósborszesz védöjegyeinek ez a száma. Legközelebb lesz még alkalmam egyéb jó házi szereket megismertetni és a közönséget néhány ártalmas szerre figyelmeztetni. Fővárosi levél. A jogászbál meghívójának hátára ráakarta nyomatni a rendező bizottság a perrendtartás 111 -ik §-ának a szövegét, mely igy hangzik: „Aki a kitűzött időben meg nem jelen, az elmarasz- taltatik.® Nem kellett kivatkozni a ptás e sza­kaszára, mert a meghívottak mind megjelentek. Legalább arra hagyott következtetni a zsúfolásig megtelt »tárgyaló terem« a hol a szivek közti vita egész reggelig tartott. Pompás délszaki növények hoszu láncolata ölelte át a vigadó főlépcsőzetének oldalfalait. A »foyér‘-t magasra nyúló pálmák és hoszu derekú, juk, a milyek ők valóban, és csodálattal nézi azon rendkívüli erőt és hatalmat, mit rögtön kezeik közt lát. Annál többre képesek, minél kevesebbet tehetni ellenök. Álmélkodás és ver­seny példányai ily időkben, — mondja Kazinczy G. valóban, van valami erősebb a férfi erőnél, s ez a női gyöngeség ! Fel szokták hozni a nők kiváló szépérzékét. „A nő érzékenyebb a szép iránt, ízlése élénkebb és még ha fejletlenebb is, tisztább és biztosabb, mint a férfié ; azért a nőnemet méltán mondjuk szépnemnek“ — mondja Greguss. Ifj. Dumas Sán­dor a nőt az ideális szép megtestesülésének te­kinti s következő lelkes nyilatkozatot teszi: ,,Én nem ismerek egy fiatal leánynál semmi szebbet, s nem hiszem, hogy mindazon ragyogó lények között, melyek Isten léteiét bizonyítják, az ő is­tenségének erősebb bizonyítékát teremtette volna !“ Hol hát az igazság ? A női nem barátainál vagy ellenségeinél? E sorok irója nem fogja megkísérlem az örök talányt megoldani. Sorsa oly szerencsés volt iránta, hogy rósz nőt nem ismert, vagy ha igen, azok káros hatását nem érezte, s igy nincs semmi érzéke a pesszimiszti- kus felfogás iránt; ellenben a nők jóságos, áldást és boldogságot terjesztő hivatását már érezte, érzi s Madách-csal együtt vallja : Mi a hang, hogyha nincs, ki értené ? Mi a sugár, ha szív nem fogja fel ? Mi volnék én, ha mint viszhang s virágban Benned, szebb létre nem feselne létem? Szikra.

Next

/
Thumbnails
Contents