Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Melléklet a „Zemplén“ i-ső számához.

Olvastatott a vármegyei nyugdijintézeti alap- | szabályok tárgyában kelt belügyminiszteri leirat, melylyel a következő lényegesebb módosítások tétettek a tervezeten: a nyugdíjazási időszak kezdete 1878. jan, 1. (1867. jul. I. helyett) állandó járulék 4% (2% helyett) fizetési többlet ntán járó % 3° (IO% helyett), mely 12 havi részletben inkasszálandó. Az alapszabálytervezet a miniszteri intézvény szellemében leendő tárgyalás és újabb javaslattétel végett a szakbizottsághoz utasittatott. A jóváhagyás reményében nagy fáradsággal egybeállitott törzskönyvi munkálatok azonban átmenetileg helyben hagyattak s azok alapján a levonások jan. hó i-én foganatosíttatni rendeltettek. Az ekként támadó befizetési előlegek, illetve hiánylatok akkor fognak az illető nyugdijintézeti tagoknak javára, illetőleg terhére íratni, ha majd a véglegesen megerősített alapszabálytervezet irányelveinek szemelőtt tartásával a törzskönyvi számfejtés minden bizonytalanság nélkül eszközölhető lesz. A miniszteri leirat szerint a nyugdijintézeti tagok sorába a szolgászemélyzet is felveendő lesz.

(Folytatjuk.)

S.-a.-Ujhely táros közgyűléséből.’)

(December hó 22-én.)

Azt hisszük édes mindnyájan, kik a községi életet és annak szerves működését figyelem mel kisérni s azt teljesíteni a törvény által reánk rótt felelőségnél fogva hivatva vagyunk, hogy mély tiszteletünk kifejezése mellett üdvözölni kötelességünk az önkormányzat gyakorlására rendelt képviselőtestületet akkor, midőn a községi szabályrendeletnek az uj községi törvénynyel leendő összhangba hozatalára az E v v a András elnöklete alatt működő jogügyi bizottságot kiküldte és kétszeresen üdvözöljük ezen bizottságot a mely kiküldetésének teljes odaadással megfelelni óhajtva, községi állapotunk javítása céljából a múltnak eredményeit és hiányait az időközileg szerzett tapasztalatokból konstatálta s az abból levont üdvös tanulságokkal a jövő feladatait kitűzni és a kivitel módjait a bemutatott szabályrendeleti tervezettel megállapítani igyekezett.

Mielőtt azonban ezen közgyűlésről referálnánk kötelességünknek tartjuk a közelmúlt eseményeiről, illetőleg az előzményekről tájékoztatni a közönséget. Ugyanis : midőn a szervezkedési munkálatok megkezdése tekintetéből D ó k u s Gyula, járásunk érdemes és derék főszolgabirája,

f. évi november 18-án tartott képviseleti ülésben elnökölt, a képviseletnek különösen a pénztári kezelés és a közrendészet teljesithetésének mi- módoni keresztül vitelét ajánlotta figyelmébe s a midőn a fentebb tisztelt jogügyi bizottságnak a szabályrendelet tervezetének ösmertetésére vonatkozó jelentése fölolvastatott, teljesen informálva lettünk a helyzet felfogásának magaslatárul az által, hogy a szervezkedési uj szabályrendeletnek alapja a főszolgabiró által ajánlott két tényezőre van bazírozva.

Ha vármegyénk hivatalos lapjának terjedelme megengedné, a megyebeli községek tanulságára érdekes közleményt képezne a jogügyi

*) Tárgyhalmaz miatt múlt számuukből kiszorult. Szerk.

Érdekes tarka kép egy ily játékterem belseje. Találunk itt fejedelmeket és hercegeket, találunk tolvajokat s zsebmetszőket, a világ minden részéből az arisztokrácia legelőbbkelő hölgyeit, s a bulevardok föstött arcú demimondjait. Milliomosokat California aranyat termő mezejéről, kiknek terhűkre van pénzök, szegény mágnásokat, kik pénzt jöttek keresni nevükhöz, és vagyonuk roncsaival még egy utolsó kísérletet tesznek. Látható itt a blazirt, ki eltompult idegeinek pár órai izgalmat szerez, a komoly képű angol, a ki jön kitartóan minden nap, mig egy öngyilkosságot láthat; a regényíró, ki regényének alakjait az élet ntán akarja ellesni, s a mindent tudni és látni akaró szemfüles turista. Legtávolabb kerülgetik az asztalt a párosán utazó, boldog házas felek, Argus szemekkel őrködve egymásra és a zsebtolvajokra. Egymásra bízzák pénzűket, hogy a pénzőrzés nagy gondjától meneküljenek, s ha kezeik száma zsebökkel arányba állana, mindegyik kezük egy-egy zseb veszélyeztetett nyílását takarná be

Közelebb vannak azok, kik bízva önuralmukban (miután csak 3 frank s egy retúr-billét van zsebükben) bemernek tekinteni a hátú k és fejek 3-szoros barikádja fölött a csengő arany halmazra. A harmadik sort képezik, kik mulatni jönnek, tanulni, vagy kik hozzá nem fértek még az asztal közvetetlen közelébe. Ezek a legkedélyesebbek, nevetik a vésztők hoszura nyúlt képét, s mosolyognak a mosolygókkal. Igyekeznek kellemetlen szomszédok lenni, hogy annál hamarább jussanak előbbre. Az egyik előtt megtermett férfi zárja el az utat — addig nyúl aranyával előre, minden kézmozdulatával veszélyeztetve

bizottság fentebbi jelentése**) e sorok írója azonban a jelentés szövegével nem rendelkezik s ekkev.c Z7* közzé tenni módjában nincsen. Némi tájékoztatásul még is megérintjük, hogy erős hangsúlyozást nyert a jelentésben azon ténykörülmény, hogy városunk pénztári kezelésére a felülvizsgálatokból eredő felsőbb hatósági határozatok ,sötét árnyat vetnek«, mert a pénztár szolgálatába beosztott személyzet pénztári szolgálatra sem elméletileg, sem gyakorlatilag képesítve nincs. A jogügyi bizottságnak tehát a régi mizériákból lehető kibontakozhatás tekintetéből ezen szomorú, de való állapoton kellett első sorban is segíteni és minden habozás nélkül kijelenthetjük, hogy segített is rajta azzal, midőn a belügyminisztérium által legközelebb kibocsáj- tott háztartási és könyvviteli irányelvek alapján az egyik jegyzőt pénztári szolgálatra, mint könyvvezetőt és ellenőrt osztotta be.***)

A szabályrendelet tervezetének egyébb része mondhatni, a tisztviselők jog- és munkakörének megállapításával foglalkozik s annak egészben történt felolvasása és az egyes szakaszok feletti beható tárgyalásból azon örvendetes tapasztalásra jutottunk, hogy a tervezetben mindenről, még a közel jövőben a községi közigazgatási rendszer egyes alkatrészeiben történendő változtatásokról is, gondoskodva van; gondoskodva van továbbá úgy az adókezelés, mint a községi gazdaság közvetlen és közvetett ellenőrzéséről is, hogy a város közönsége végre-valahára megmentessék az adó leszámolással járó költségek rémületes képétől is és hogy a pénztári kezelés tekintetében eléressék azon legfőbb feltétel, miként a község gazdasági és vagyoni állapota minden pillanatban és irányban felismerhető legyen.

Az elsorolt irányelvek alapján kidolgozott szabályrendeletet egész teljességében ma tárgyalta és fogadta el a város képviselö-testülete. A tárgyalás páriámé ntális módon és a dolog fontosságához képest a legkomolyabban fotyt le. Akadtak ugyan egyesek, kik majd a szakaszok stiláris módosítására, majd; azok lényegére ellen nézetben voltak, illetve módosítást követeltek ; de a felszólamló képviseleti tagok részint az uj községi törvény, részint a fentebb is emlitett bel- ügyministeri irányelvek vonatkozó szakaszaival megösmerkedvén, beadott indítványaiktól elállot- tak s egyedül Ambrózy hjándor képviseleti tag volt az, ki a szabályrendelet tervezetével egész terjedelmében megösmerkedvén, annak még egyes fel nem használt ténykörülményekre való kiterjeszkedését, s több uj szakasznak behozatalát hozta javaslatba és a javasolt uj szakaszok a szabály- rendelet keretébe fel is vétettek.

A határozat hozatalánál névszerinti szavazás volt.

aXb.

Fővárosi levél újévre.

Még fülembe cseng az éji murinak diszharmonikus moraja ; még gyomrom érzi az italok kaotikus vegyülését: midőn ajtóm előtt ruhasuhogást hallok, a melyre felpattan az ajtó s egy szőke fe••) Iparkodunk majd beszerezni s belé tekinteni. Szerk.

**') Nagyon helyesen történt. Régen igy kellett volna. Szerk.

az előtte álló nemesebb szerveit, mig ez megunva az örökös ostromot, háta mögé kerül. Egy falánksz be van véve. Kis ideig béke-szünet. Második falánksz egy magas toliakkal ékített női kalaptulajdonosnője, ki állhatatosan megmarad helyén, dacára az előbb sikerült manőverek ismétlődésének, mig egy újabb csellel beveszi a második falánkszot. Gyengéden fülibe súgja: »Nagy- sád elvesztett valamit«, s mig ez keresni kezd maga körül, elébe kerül, s aztán mosolyogva mondja, hogy ne fáradjon, nem találja meg, mert fiatalsága az, mit elvesztett, s mit hiában keres.

A második barikád, az már részt vesz az ostromba. Egy-egy magasra nyúló kart látni kiemelkedni a fejek fölött, kidobva az asztalra arany tartalmát.

Közvetetlen az asztal mellett foglalnak helyet a valódi játékosok, kiknek legnagyobb részét a gyöngéd nem szolgáltatja. Halomba áll előttük az arany egyre váltakozva mennyiségben, mint változik a tenger apadáskor és dagadáskor. Feszült figyelemmel jegyezik napról-napra, mely szám s hányszor jött ki, hogy valószínű következtetést vonjanak a legközelebb kijövendő számra. Mily arcok ! Méltók egy Munkácsy Mihály zseniális megfigyelésére s művészi ecsetére. Egyik örömét igyekszik palástolni, másik kétségbeesését, a komolyság méltóságos ráncaival, egyik reszkető kézzel huzza be a nagy arany tömeget, mig a másik reszkető kézzel nyúl eleinte a nagyobb, s fokozatosan a kisebb és kisebb zsebek mélyébe, mosolygó, örömsugárzó arccal kél föl az egyik, izgatottan, sápadtan, mint a megtesteült kétségbeesés távozik a másik.

Szinte olvashatni gyöngyöző homlokáról

jecske búvik be rajta, követvén a szőke fejecskét üde arc s kedves termet. Jogász ember vagyok, nem vehetik rósz néven, ha bevallom, hogy a csinos belépő takarítónőm volt.

— Ah! Ön még ágyban, pedig idestova már tizenkettőt mutat órája.

— Azaz mutatna! —• gondolám, egy sóhajt küldve »Preisz és KohnD-hoz.

— Boldog újévet!

— Köszönöm, viszont — s fejem alól tárcámat előveszem. Egy bitang flört adok a szendének, mert újévkor igy szokás. Ó elpirul, de elveszi (mert újévkor igy szokás.)

Felöltözöm, s a „Fiúméba* sietek. Alig ülök le, jő a cálkellner. Boldog uj évet 1 Erszényem újra előkészül s egy flőr megint kivándorol. Beletekintek az ügyibe, hát szégyen, nem szégyen, 4, mond négy flőr van még benne.

Na 1 Elég a boldog újévből, mert hát mesz- sze van a hónap vége, aztán nincs már semmi becsapni való. Kávézás után sétálni megyek a Váczi-utra. Ott jő szabómnak számla kihordója. Boldog újévet! — s számlát nyom kezembe.

— Tisztelem urát, majd személyesen.

— Igen ; de legalább — boldog újévet!

Látva, hogy az ipszének a boldog újév

nyomja szivét, nem a számla, úgy sóhajok közt előkerül 1 a 4-ből.

Három a magyar — vigasztalám magam lapos guta ütötte tárcám felett búsulva. A megmaradt háromnak önkénytelen dudolám: »Ne menj el, maradj itt, majd meglátod jobb lesz itt.« . , .

— Boldog újévet 1

Nem tudom, nekem szól-e a »boldog újév,« de nem merek körül se nézni.

— Boldog újévet! — s elém toppan az egyetem portása. Brrrrr! Ha ennek nem ujévezek, fucscs a renomém az egyetemen, rám süti a »snász“ bélyeget. Elő ! elő ! szegény erszény, kit úgy üldöznek a fúriák, — és lett a 3-ból 2.

No hát: egy-kettő lakásomra. Magamra zárom az ajtót. De hiában a zár, bejött az éhség I Iszonyatosan éhes lettem ; de nem mertem kimenni. Majd alszom egyet éhség ellen. De mi az? Kopogtatnak! Ohó ! Megint egy »újév!“ nem nyitom ki. Kopogás megszűnik, léptek távoznak. Mégis kiváncsi voltam, hátha a Biri szobaleány volt, rózsaszín levéllel küldve ? Kitekintek. Uramfia ! A pénzes levélhordó !! Az ajtóhoz rohanni s visz- sza kiáltani egy perc műve csak.

Ki az ördög küldhet most pénzt nekem ? Én kezem nyújtom á pénzes elé . . . ő pedig: Bocsánat! nem hoztam semmit; de erre járva, bekopogtam szívből mondandó „Boldog uj évet 1

A szédülés kerülgetett ! De hát én hívtam be... . s lett a két flórból egy ... az az egy o. é. flőr !

Bezárom az ajtót. Itt be nem jön senki !

Tennék én kivételt; de csak egynek, a kis barnának ott szemközt, akitől a Biri ..... Jajj még a szerelmet is elnyomja az a prózai éhség. Estig sétáltam, szobámat méregetve. Az én „egyetlenem“ is tehet kényelmes sétát erszényemben, helye elég van. Tiz óra ! Most már bátran mehetek vacsorálni.

A kapu zárva. A kapus is uj évkor udvarias, mélyen hajlong „Boldog uj évet!”

Én odaadom az utolsót neki.

gondolatát. Családja, boldogsága, a maga jövője, s ki tudja hány élet volt azon pár nyomorult frankban, melyet mint végső kísérletet tartogatott, az utolsó frankkal el tűnt az utolsó remény, s a grupör kérlelhetetlen rideg arccal keveri e drága pár aranyat a többiek közzé, a vesztes feldúlt arccal néz utána, s fülébe hallja csengeni a grupőr fel-felhangzó szavát a mély csendből: »Le jeu est faite, rien ne vas plus.“

Ez tehát a hely, ezek a termek hol a világ uralkodója: az arany trónol! Ez hova hódolni jönnek annak szolgái, imádói ! Mily nagy hatalom is vagy te arany, te semmi, te minden. Te vagy az, melynek bírásáért lángba borulhatnak falvak, városok, egész világrészek! Te, melynek nyomdokát romlás követi, te vagy a becses mag, melynek növénye a gaz, a gyom, mely elnyom minden nemeset maga körül.

Birva téged, bírunk barátokat, tisztelőket, csodálókat. Szellemesnek, nagynak tartanak, bámulják tetteinket, magasztalják szépségünket. Rólad zeng minden dicshimnusz és utánozva lesz minden mozdulatod. Mig nélküled ? Hiában munka, törekvés, hiában versenyez az ész s a kitartás, legfeljebb a középszerűségig viszed föl, hol cserben hagy erőd a további küzdelemre. Te vagy az, melylyel minden megvásárolható: jólét, öröm, fény, pompa; segítségeddel megvesztegethető az erény, s megnyerhető a szerelem. Te vagy, melylyel szemben ingadoz a legerősebb hecsület, s elbukik az erény s te mindenható vagy, csak egyet nem adhatsz, mi min? dennél több — a boldogságot, a valódi boldogságot nem. Gyújts bár aranyhalmokat össze, vásárold meg a félvilágot, utazzál éjszaktól le délig;