Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-08 / 19. szám

Melléklet a „Zemplén“ 19-ik számához.

8672. sz.

XIV. 87.

Pályázati hirdetmény

a katonai nevelő- s képzöintézetekbe, valamint a katonatiszti leányok nevelőintézeteibe való felvétel tárgyában.

(Folytatás és vége.)

Egészen díjmentes kincstári és alapítványi helyek adományozása iránti folyamodványokban világosan meg kell említeni, hogy a folyamodó tudomással bir arról, hogy az iskolai felszerelési Ts tárüf-szköz-járandóság fejében meghatározott összeget fizetni tartozik. —-------Fizetéses növendékek, a katonai reáliskolákba és katonai akadémiákba oly mérvben vétetnek fel, a mint azt a meglévő férőhelyek megengedik. A belépés feltételeire nézve a fentebb idézett 1875-ik évi szabályrendelet irányadó, oly hozzáadással, miszerint az ellátásdij, a katonai reáliskolákban, évi 400 írtban, a katonai akadémiákban pedig évi 800 írtban van megállapítva. Ezen összeg, az illető intézet pénztáránál, félévi részletekben előre fizetendő le. Az ellátási díjnak már befizetett részlete az illető fizető növendéknek, az intézetből való időelötti kilépése esetében sem egészben, sem részben nem térittetik vissza.

Ezenfelül mindegyik fizető növendék részére a katonai akadémia utolsó évfolyamában, a tiszti minőségben leendő kilépés esetére szükséges fel- szerelési költségek fedezésére a majdan meghatározandó összeg, az ellátási dij utolsó részletével egyidejűleg lefizetendő

A fizetéses helyek betöltésénél nem kívántatik meg feltétel gyanánt, hogy a pályázónak atyja katonai, vagy polgári államszolgálatot teljesített legyen, képzettebb s jó bizonyitványnyal ellátott ifjak azonban előnyben részesülnek.

A kincstári és fizetéses helyek adományozását kérő folyamodványok, a hadkiegészítési kerületi, tér—vár—hadtest (katonai) parancsnokságok által, 1887-ik évi március, április és május havában fogadtatnak el.

Az említett hatóságokhoz 1887-ik évi május hó 25-ik napja után beérkezett folyamodványok feltétlenül vissza fognak utasittatni.

A katonatiszti leányok soproni nevelőintézete népiskolájának 2-ik, 5-ik osztályaiban, valamint a hernalsi hasonló leánynevelőintézet polgári iskolájának l-sö osztályában, a jövő tanév kezdetén (szeptember i-én) a következő helyek lesznek betöltendők :

4 ingyenes kincstári hely

6 egészen ingyenes Erzsébet császárné )

1 , , Rudolf-Stefánia alap.tva5 , , soproni nő egylet | ny* e ^

1 » , alapítványi hely a IV. állami

jótékonysági nyereménysorsjátékból,

1 , » alsó-ausztriai állami alapítványi hely.

Mind e fentebb említett helyek kizárólag a katonai állományba tartozó tisztek leánygyermekei (árvái) részére vannak fentartva.

A pályázóktól megkivántatik, hogy valamely népiskolának legalább első osztályát elvégezték légyen, s hogy az általuk végzett iskolának megfelelő életkorban legyenek.

»Hogyan tarthatna vissza ez? Sőt ösztönöz, bátorít, hogy szabadabban kérhetlek : légy enyém. Oh kedvesem 1« — folytatá szenvedélyesen. Hát oly boldog voltál e eddig szeretet nélkül élve, gazdagságod közepett, hogy félsz engem követni, ki csak szerelmet nyújthatok vesztett gyémántjaidért?« Még mindig ott térdelt előtte és szenvedélyes csókjaival boritá kezeit s ruháját. A nő idegesen rebegé : »Kérem ez esztelenség .... én nem tudnék szegényen élni 1«

A herceg némán állt föl térdeplő helyzetéből. E nőnek, kit szenvedélyes természete egész erejével szeretett, igaza volt. O csak szerelmét nyújthatta cserébe a vesztett fény s pompájáért . . . csak azt és egyebet semmit. Fényes névnél egyebet nem örökölt ő őseitől.

B . . . . báróné izgatottan kelt föl s ember- feletti erővel küzdte le felindulását.

»Kérem, ne is beszéljünk tovább erről« — mondá látszólag nyugodtan — »egy percre gyengének látott, de ez már elmúlt s nem fog ismétlődni. Kérem engedjen távoznom-®

»Nem Is kiáltá a herceg az ajtóhoz állva. Arca sápadt volt, szemének fénye kialudt, mély bánat ült homlokán. Tudta, hogy e nő szereti a fényűzést s a csillogó aranyat, de azt hitte, hogy szerelmét felibe helyezi ezeknek s képes lesz vagyonáról lemondani ő érte.

»Egy pillanatra kérem« — mondá, midőn az ajtóhoz közeledett a fiatal nő — »ha őszinte akar lenni, mondhatja-é, hogy nem szeret ?«

A szép asszony arcán gyorsan változott a szin.

»Mit ér ... . ha szeretem isi ... . Engedjen távoznom.«

A felvételnél igényjogosult vagyontalan teljes árvák és az apai részről elárvultak első sorban fognak figyelembe vétetni, ennt-lfogva tekintve a betöltendő helyek csekély számát a csak anyai részről elárvultaknak, vagy azon pályázóknak folyamodványai, a kiknek szülei élnek, előreláthatólag nem lesznek figyelembe vehetők.

A katonatiszti leányok soproni nevelőintézetében, továbbá a hernálsi hasonló leányne-/elő- intézet első polgári osztályában évi 500 fr nyi ellátási dij lefizetése mellett nehány fizetéses b ily is lesz betöltendő.

Az ellátási dij, az illető intézet pénztár /jál félévenként előre fizetendő.

Az ellátási Jónak már befizetett rés, az illető fizető növendéknek AT .intézetből* időelőtti kilépése esetében, sem egészen, stSJ részben nem térittetik vissza.

A fizetéses helyekre csakis katonatisztek és katonai hivatalnokok leányai (árvái) bírnak igénynyel.

A felvételi feltételek a hadseregbeli ,Ren- deleti közlöny” 1877 ik évfolyamának 45. számában foglaltatnak.*)

Az alsó-ausztriai országos alapítványi helyet illetőleg, a pályázat az alsó-ausztriai országos bizottság által fog közzététetni, a többi helyek elnyerése iránti pályázati kérvények i88j-ik évi május 25-ig szolgálati utón a hadtest (katonai) parancsnoksághoz küldendők be.

A felvételi kérvényekhez melléklendők :

1. a keresztlevél (születési bizonyítvány);

2. a honossági bizonyítvány (egy éven belől utólag is beterjeszthető);

3. a katonaorvosi bizonyítvány és esetleg a himlőoltási bizonyítvány is ;

4. az utolsó tanévre vonatkozó iskolai bizonyítvány.

Azon folyamodványok, melyek az előbb emlitett határidő után nyujtatnak be, vissza fognak utasittatni.

Bécs, 1887. február havában.

A cs. és kir. közös hadügyministerium.

*) Külön lenyomatok ezen szabályzatból Bécsben ,Seidel L. VT. és fia* cégnél jelentek meg.

Az amerikai szőlők kérdése.")

(Folytatás.)

A gyakorlati szőlősgazdának, a ki nem bíbelődhetik hoszadalmas és gyakran kölcséges kísérletekkel, egyelőre meg kell elégednie a fen- nebbi fajtákkal és azok közül kell a céljainak legjobban megfelelőket kiválasztania.

Lássuk most, hogy veheti ezeknek hasznát ?

A fillokszera ellen való védekezésnek legelső és legfőbb célja természetesen abban áll, hogy a fóldmivelés és bortermelés az eddigi alapon folytatható s a századok óta miveit európai szőlőfajták termése a fillokszera dacára is megtartható legyen. Az amerikai szőlőket e cél elérésére oly módon használjuk fel, hogy európai

*) Szolgálatot vélünk teljesíteni hegyaljai szőlősgazdáinknak, midőn Dr. Horváth Géza, a fillokszera kísérleti állomás főnökének, fenti cim allatt a „Természettudományi Köz- löny„-ben megjelent felette figyelemre méltó közleményét, szerző engedelmével, lapunkba átvesszük. Szerk.

»Mondja hát, hogy nem szereti«

A nő habozott. Szeretett volna hazudni e percben és nyelve megtagadta a szolgálatot.

»Azt nem mondhatom« — feleié végre halkan — »ha más volna a körülmény .... de igy mit ér — — mit ér!«

E fél vallomás elég volt arra, hogy a herceg újra kezdje szenvedélyes kérését.

»Oh kedvesem* — suttogja újra átölelve a nö karcsú derekát — „hát annyira csábit a nagy világ, hogy nem tudnál lemondani róla értem ? Hát annyira elvakit a fény, hogy nem látod annak árnyait ? Messze a nagy világtól nem tudnál boldog lenni velem, ha igazán szeretsz ? Velem, ki szívesen lemondanék az üdvösségről is, hogy bírhassalak. Engedd, hogy megmentselek önmagadtól s hiszem boldog leszesz. Mert a fény, mely körülvesz, boldogságot nem ad. Nézd életedet, minő szegény az, szegény szeretetben s önfeláldozásban. Lassan kihűl szived, jégkéreg képződik körülte s rideg elhagyatottá lesz életed dusgazdagságod közepette. Légy enyém s gazdagok leszünk szegényen is. Légy enyém s én megvédem boldogságodat önmagad ellenében is.«

Újra letérdelt előtte s kezeit csókjaival halmozá.

,Oh ne mondd, hogy nem szeretsz, hisz úgy sem hinném el. Szeretsz és ha elküldesz magad tói, boldogtalan leszesz.«

Ölelő karjával magához vonta .... mig feje a nö pihegő keblén pihent érezte szivének lázas dobogását.

Egy percre minden feledve lett s a varázshatalomnak engedve a nő lehajtá fejét .... Egy uj világ nyílt meg előtte, egy bűbájos tündér

szőlőink gyenge gyökérzetét az amerikaiak ellent- álló gyök érzetével helyettesítjük, vagyis, hogy az európai szőlövesszőket az amerikai fajták venyigéire oltjuk.

Melyik fajtákat használjuk az oltáshoz alanynak ? Mindenesetre azokat, a melyek legnagyobb ellentálló képességgel bírnak és a legtöbb talajban jól diszlenek. A szőlőoltás, illetőleg valamely szőlőnek kész oltványokkal való betelepítése olyan kölcséges és fáradságos munka, hogy tartós sike- rét, legalább a fillokszerával szemben, lehetőleg biztosítanunk kell. Úgy is elég sok más kedvezőtlen körülmény szokta a szölöoltványok jövőjét kockáztatni.

A legfontosabb ezek közül az oltóvessző és az alany hiányos összeforradása. A hiányosan összeforradt oltványok már elejétől fogva roszul tény í-sznekf4nibamar satnyulni, sárgulni kezdenek és alig 2—3 év muiv2,-^aéhíL_,már korábban is, tönkremennek, tudniillik az európai oltóvessző elszárad és az amerikai alany ismét kihajt. Minél jobban összeforradt azonban az oltóvesszö az alanynyal, annál tovább él az-ggész oltvány.

Igen lényeges kérdés, hogy meddig élhet el egy jól összeforrt szőlöoltváriy- Az amerikai szőlők feltétlen hívei és terjesztői -erre azt válaszolják, hogy az oltványok tartóssága, ha jól készültek és jól összeforradtak, vita tárgyát nem képezheti ; eltartanak azok évek hoszu soráfl-át, akár 26—30 évig és tovább. De ilyen régi szőlőoltványok nincsenek még Franciaországban sem, mert hiszen az amerikai szőlők oltásának eszméjét csak 1871 ben pendítették meg először s a legrégibb oltványok legfeljebb 10—if évesek. Az oltványok állandó tartósságába vetett bizalom ennél fogva inkább csak jámbor óhajtás, vagy vérmes remény, melyre a 4—6—8 éves oltványok elpusztulása Franciaország számos helyé,n szomorú, de kézzelfogható cáfolatul szolgál.

Minthogy e tények el nem tagadhatok és minthogy a pusztuló oltványok túlnyomó részénél az alany a Vitis riparia vad törzsalakja, az úgynevezett Riparia sauváge volt, az érdekelt körök itt is előállottak az adaptáció elasztikus fogalmával s az oltványok pusztulását, illetőleg az oltóvesszők elhalását akként igyekeztek magyarázni, hogy az illető Riparia sauváge alanyok nem voltak a talajhoz kellően adaptálva s e miatt nem táplálták jól az oltóvesszőt. Kimondták, hogy a Riparia sauváge nem minden, vagy csak kevés talajnemben válik be alanynak ; azért inkább más fajtákhoz kell folyamodni, a melyek a talaj dolgában nem annyira válogatósak (1), az oltóvesz- szőt pedig jobban táplálják.

így kezdik most újabban alanynak a Jacquezt ajánlgatni, azt állítva, hogy oltványai Franciaországban mindenütt nagyszerűen diszlenek és eddig még sehol sem pusztultak el. Erre csak annyit jegyezhetek meg, hogy a Jacquez direkt termelésre alkalmas szőlőfajta lévén, eddig aránylag még kevesen használták alanynak s a rajta készült oltványok is általában még sokkal fiatalabbak, hogysem pusztulásuk már most szembetűnően mutatkozhatnék. Mindamellett már most is ismeretes egy pár hely, a hol a yacquez-o\tvá.nyo)<. már 4—6 éves korukban csak úgy tönkre mennek, mint a Riparia sauváge oltványai. Hasonlót

világ s életében először érezte, hogy szeret. — „Szeretem 1 . . . . igen szeretem* — forgott lázas agyában a kérdés szünetlenül — »de aztán ? . . . aztán ? . . . . E szó előtt megingott. A tündérvilág varázsa egyszerre eltűnt s a rózsás fényt sötét árny takará el.

„Gyűlöljön vagy feledjen el* — mondá tompán — »én soha sem lehetek az öné, mert nem tudnék szegényen élni .... Megszoktam a fényt .... nem nélkülözhetem, mint más a levegőt. Tudom, hogy kislelkü vagyok, de nem tehetek másként, a szegénység gondolata irtóztató.*

A herceg egész magasságában egyenesedett föl. Arcán, melyen egy pillanat előtt még a szenvedély láza égett, szoborszerü nyugalom ömlött el.

,Ez az utolsó szava asszonyom ?« kérdé hidegen.

»Igen herceg, mit is mondhatnék egyebet. Nem leszek soha senkié azt tudja, de az öné sem lehetek soha!”

A herceg némán hajtá meg magát s az ajtóból félre állt.

A nő előtt nyitva állt az ut — — az ut, mely fényhez, pompához vezetett. Miért félt mégis átlépni a küszöböt, mely örökre elválasztó attól, ki forró szerelménél egyebet nem ajánlhatott föl néki.

Miért zokogott fényes fogata selyem vánkosán, az ünnepelt, a szép, a dúsgazdag fiatal özvegy s tűnt fel először életében, hogy egyedül van .... és egyedül lesz ezentúl mindig a legzajosabb tömegben is ?...