Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-08 / 19. szám

tapasztaltam a Vitis Solonis, Taylor és Clinton alanyokon készült oltványoknál.

A szölőoltványok elpusztulása bizonyos idő múlva tehát, úgy látszik, az alany minőségétől teljesen független és egészen más oknak tulajdonítandó.

Vizsgáljunk meg egy ilyen oltványt közelebbről és nem lesz nehéz fokozatos elsatnyulá- sának, elhalásának okára reájönni. Vegyünk elő egy lehetőleg tökéletesen összeforradt és még szépen diszlö oltványt, a melynél az alany és az oltóvessző olyan jól össze vannak forradva, hogy áz összeforradás helyét jóformán csak mérsékelt megvastagodás árulja el. Ha az ilyen oltványt hoszában végig hasítjuk és belsejét kitárjuk, legott szemünkbe ötlik, hogy a bél az oltás helyén, sőt azon alul és felül is egészen sötétbarna, feketés és korhadt, ellentétben az ép és egészséges bél sárgásbarna színével. A korhadt bél körül a venyige fás része kisebb-nagyobb mértékben szintén meg van feketedve és el vp&- halva. __--— *

Ezek a kéros-^jelenségek állandóan előfordulnak minden szőlöoltványon, akármiféle olíás- tnód szerint, akármifélo alanynyal és oltóvesszővel készült az illető £rltvány. A hiányosan összeforradt oltványoknál a bélnek és venyigének eme kórhadása gyorsán halad előre, az oltvány csakhamar satnyulrd kezd s az oltóvessző egészen, az alany pedi-g lefelé a legközelebbi bütyökig rövid idő ffiulva elszárad. Minél tökéletesebb azonban á'z alany és az oltóvessző összeforradása, äBSaHassabban halad előre belsejükben a végzetes kórhadás, annál tovább él maga az oltvány. Hogy meddig terjedhet egy-egy szőlőoltvány élettartama, az sok mellékes körülménytől függ. Emlitém, hogy vannak már io—u éves és még mindig jó karban levő oltványok is; de az eddigi tapasztalatok szerint a jól készült szőlőoltványok átlagos élettartamát mindamellett körülbelül csak 6—8 évre lehet becsülni.

Honnan van az, hogy a szölőoltványok élete csak ennyi ideig tart, holott gyümölcsfáink oltványai, mint tudjuk, általában sokkal nagyobb kort szoktak elérni f Ennek oka nem lehet más, mint a szőlővenyigének sajátságos szerkezete, tudniillik, hogy a venyige bele a fás részhez viszonyítva sokkal vastagabb mint a gyümölcsfáké és hogy a szőlőoltványok soha, még a legkedvezőbb időben sem forradnak össze oly tökéletesen, hogy a tetemes bél a külső levegőtől teljesen elzárassék. Az oltás helyén mindig vannak ki- sebb-nagyobb részek, melyeken a levegő, a viz és velük együtt az előbbi gombák egész serege behatolhat a bélszövetbe és ott a kórhadás, a progresszív fenésedés káros folyamát csakhamar megindítják.

Egyébiránt a szőlő nem az egyedüli növény, a melynél az oltás nem ad hoszabb ideig tartó sikert. Ilyenek pl. a ribiszke és a köszméte is ; ezeknek hajtásai aránylag szintén vastagbélüek s a kertészek már régóta tudják, hogy a ribiszke- és köszméte-oltványok ritkán szoktak tiz évnél tovább élni.

így áll ma a szőlőoltás ügye az objektiv bírálat világánál. A gyakorlati tanulság belőle könnyen levonható. A ki megelégszik azzal, hogy 6—8 évig szüreteljen oltványairól, az bízvást fo- lyamodhatik e védekezésmódhoz. Meglehet, hogy oltványai tovább is elélnek és teremni fognak; de a nagy prakszison átlag hoszabb jövőt ez idő szerint még nem mernék nekik jósolni.

(Vége köv.)

Hirek az országból.

Rudolf trónörökös Berzencén 35 db őzbakot lőtt. A szarvakat dúsgazdag gyűjteményének gyarapítása végett magával vitte.

Máriássy János honv. altábornagy, kerületi parancsnok, egészségügyi okok miatt f. hó 1-től kezdve két hónapi időtartamra szabadságoltatott.

Wencheim Viktor gf. (igaz nevén Goldberger László), kinek szélhámosságairól múlt számunkban megemlékeztünk, hurokra került Egerben.

Hírek a nagyvilágból.

Pétervárról ismét nyugtalanító hirek érkeznek az orosz hadi készületek felől.

A nihilista pörben a sz.-pétervári törvényszék már Ítélt. Hét vádlottat halálra, nyolcat Szibériába való száműzetésre Ítélt. Erre a nihilisták azzal feleltek, hogy a sz.-pétervári rendőrség palotáját felgyújtották.

íléh. ßoptifh 6leméir, sajtó alatt lévő munkáinak előfizetői.

— II. közlemény —

Hunyady Margit Arad ; Wurda Józsefné Budapest; Borbély Ilona kisasszony ivén Kassa: Horváth Lajosné, Höffler Emma, Smidt T., Kolacskovszky Elza, dr Verédy Károly, Malaszt Ferenc, Gerster Gizella, Stokovszky Ella, Borbély Irén, Borbély Sándor. Helybeliek'. Szánky Nándor, Dongó Géza ivén helyben: Szentgyörgyi Vilmos, Danes János, ifj. Izsák János, Péch Ferenc, ifj. Vályi István, Thomán István, Muszkalay Tivadar, Edinburg Dezső, Kellner Soma, Margitai Józsefv .Bombay Arthur. Payzsoss Andor ivén: Stépp'u Gábor Remete; Galánfify Lajos k. közjegyző, H -Böszörmény. Helybeliek'. Bárczy József, Hell Adolf, Csapó József, Payzsoss János Payzsoss Andcű. Kiss Ödön ivén: Paszlavszky Sándor. — Kun Dánjai Sárospatak.

Ez alkalommal igen becses tudomására jutatom az irodalompártoló közönségnek, h c az előfizetési határidőt e hó s4«ejV-. uh ^osszabitottam Vet kötet előfizetési ára, nrfinL*azmár jelezve volt, vagyis: a díszesebb papíron kiállított példányoké 3 ft, a közönségeseké pedig 2 ft. A bolti árak jóval magasabbak lesznek.

Tisztelettel fölkérem egyszersmind a gyűjtéssel foglalkozókat, hogy a gyüjtö-ive- ket e hó végéig hozzám eljuttatni szíveskedjenek. Végül teljes tisztelettel kérem azokat a fővárosi és vidéki lapszerkesztöségeket, akik a jZemplén'-nel csereviszonyban vannak. hogy fenti kérelmemet olvasóközönségükkel tudatni kegyeskedjenek.

S.-a.-Újhelyit, 1887. május 8.

íQzv. Borúth jElemérné.

Különfélék.

(A vármegye tavaszi rend. közgyűlése), mely múlt hó 28-án kezdődött, úgy szólván éjjel- napali szakadatlan munka után csak f. hó 6 án d.

u. ért véget. Legtöbb időt és fáradságot kívánt az újabb törvények szelleméhez idomított, a haladó kor igényeinek megfelelően módosított, vagy éppen újonnan kidolgozott szabályrendeletek megvitatása. Tudósitónk e közgyűlésen való megjelenésében akadályozva lévén, a szőnyegen forgott fontosabb tárgyakról és a felmerült kérdéseknek mily értelemben történt megoldásáról, a mostan készülő jegyzőkönyvek alapján, jövő számunkban fogjuk értesíteni olvasóinkat.

(Installációk) Farkaz Dezső árvaszéki ülnök f. hó 5-én, Matolay Béla, a szerencsi járás főszol- gabirája pedig f. hó 7-én, megválasztatásuk örömére, kint a szabadban, barátságos összejövetelt rendeztek. Úgy az egyik mint a másik helyre igen szép számban gyülekeztek össze a hivatalos vendégek és a sok szép tószttal fűszerezett fiatal kedvű barátkozás mélyen belényult az öreg éjszakába. Úgy az egyik, mint a másik igen jó sikerült alkalom megérdemelte a »magnum áldomást, nevet.

(A s.-a.-újhelyi népfelkelő-tiszti tanfolyam) tantervszerüleg f. hó 2-án nyert befejezést a

S.-a. Ujhelytől S. Patakig és vissza rendezett menet-gyakorlattal. A feladat az volt, hogy a S.-a.-Ujhelytől Patak felé hátráló ellenséget a népfelkelők, mint egy dandárnak elöljáró őrsége, megállapodás nélkül üldözzék. Reggeli ff órakor vonult ki a népfelkelő csapat teljes hadi felszerelésben a honv. kaszárnya udvaráról. A vasúti harmadik örházig előre menetelt csapat elővédje jelentette, hogy az u. n. „Meszes-oldaH-on az ellenség hátvédje állást foglalt. A tüzvonalba felfejlődött népfelkelő rajok a tám- és tartalék csapatok bevonásával s heves puska tüzelés után kiűzték az ellenséget jól födött terepeikből s minden pihenés nélkül, a legvidámabb kedvvel, vonultak be d. e. 11 óra tájban S.-Patak ős városába, mely a dicső kuruevilág fényének elhalványodása óta falai között magyar népfelkelőt még nem látott A fogadtatás nem volt ugyan triumfális, de nemes egyszerűségében és keresetlenségében nagyon kellemes hatást gyakorolt a Mars íiakra. Mindjárt az első házak vonalánál gyöngéd kezek virágot hintettek az útra s pompás nemzeti szalaggal ékesített bokrétát nyújtottak át a derék szakasz parancsnoknak, Pálmay honv. hadnagynak. A dobpergésre felriadt főiskolai ifjúság két oldalt tömött sorfalat képezett s riadó éljenzéssel mondott hó- dolatos üdvözletét a derék népfólkelőknek. Azután, mint a nyomról-nyomra nagyobbodó lavina, két oldalról az elvonuló csapat mellé sorokozva, katonás tempóban (a kis nebulók majd belé szakadtak) képezett ünnepies keretet a városi vendéglőbe irányzott bevonuláshoz. Bogyay Zsigmond és Bro- zorád Dezső vendégekül hívták magukhoz a népfelkelőket, kik azonban szépen megköszönvén a megtisztelő figyelmet, a vendéglátó szívesség helyett az ön-megvendégelés formáját választották. (Ebbe az egybe aligha nem beleválasztottak). Az ebédelő népfelkelőket felkeresték : Kim Dániel városi főbíró, aki szép pohár köszöntőben adott kifejezést S.-Patak városa örömérzésének; továbbá Brozorád Dezső malom- kőgyár-igazgató, Bódog Barna földbirtokos, Galgóczi Barna v. pénztárnok, Fodor István városi jegyző, és Németh József köz. hads. tart.

hadnagy. A jó cigányzenével fűszerezett ebéd elköltése után a csapat szint vallott s két rajra oszlott. Az egyik Bódog Barna a másik Galgóczi Barna vendége lett s vidám kedvvel adta magát által a pataki bor és por kémiai tanulmányának. Mindenkor könnyű volt ez a rövid szép katonai élet, zsörtölődött egyik népfelkelő, csak akkor volt nehéz, mikor d. u. 5 órakor a visszaútra intő »sorakozó*-nak engedelmeskedni kellett. De azért a sorakozási helyen s időben nem volt egyetlenegy ábszetis és egyetlenegy »sebesülésem. A végső búcsúzás meg ott volt, ahol volt az első isten-hozott. Kiss Elek és Muszkalay Tivadar népfelkelő bajtársak lakásán »szakasz állj!« »fegyvert gúlába!« vezényeltetett. Kiss Elekné őnagysága, szül. Muszkalay Gizella és kedves növére_ Hilda (ez a bájos kis U/Tuö Katica) vendégelték meg a nagy »hivatalos családot« melynek minden egyes tagja általuk nemzeti szinü bokrétákkal is lett dekorálva. Lelkes pohár köszöntők után (mert a napiefekvés és népfölkelés béke idején okozatos összefüggésben vannak) ilyformán még napszállat előtt búcsút vettek vendéglátó Pataktól (és adja isten hogy nagy időre a katonai pályától is) a zempléni legelső népfelkelők,kik ma már fényesen sirült koncertjük emlékével is szaporítván szolgálati érdemeiket, elmondhatják a költő szavával: »Kivívtuk a szép tusát s most béke boldogít.* A tanfolyamon nyert katonai kiképeztetés sikerét f. hó

4-én hirdette ki előttük a parancsnokság. A minősítés mindegyikükre nézve kedvezően hangzott: mert a további önálló katonai szolgálatra mindannyian képeseknek, katonai elöljáróságunk által a tiszti kinevezésre^ mind a huszonketten érdemeseknek ítéltettek. Éljenek a csüggedetlen népfelkelők s éljen a derék polgári közönség, mely városunkban s vidékén irántuk mindvégig meleg rokonérzelmeket tanúsított.

(A népfelkelő tiszjelöltek) által f. hó 3-án a honvéd tiszti özvegyek s árvák felsegéllésére szolgáló országos alap gyarapítása céljából rendezett koncert tiszta jövedelme 156 ft 46 kr. volt, mely a zászlóalj parancsnokság utján a m. kir. honv. minisztériumhoz már felterjesztetett. A minden pontjában fényesen sikerült koncert méltatásával »Csarnok« unk foglalkozik.

(A közszeretetnek örvendő) Kuharik Jánost, honv. századossá történt előléptetése alkalmából, ma egy hete, igen szép meglepetésben részesítették tisztelő barátai. Mintegy 70—80-an gyűltek egybe a színház termében rendezett vacsorára, hová az ünnepelt százados küldöttségileg hivatott meg. A honvédség és a polgárság között fent lévő jó viszonynak e szép ünnepét a leghazafiasb szellemű felköszöntők tettek emelkedetté. Matolai alispán, Karsa Ferenc és Horváth József mondottak felköszöntőket, mikre az ünnepelt mély meghatottsággal s katonás rövidséggel válaszolt. A részletekre vonatkozólag a »Csarnok« írójának adván át a szót: mi itten teljes szivből mondjuk el a háromszoros »éljen«-t.

(A s a.-újhelyi polg. olvasó kör) u. n, majális-mulatságát a jövő hó 5-én fogja megtartani, mely az előkészületekből következtetve igen kellemes szórakozási alkalma lesz társas életünknek.

(Gyászünnep) A helybeli izr. népiskola elnöke, Friedliber Albert, ki minden alkalommal példás jelét adja úgy nemzeti hazafias érzelmeinek, mint annak, hogy felekezete művelődésének és magyarosodásának buzgó előharcosa, a múlt csütörtökön, azaz f. hó 5-én ismét tűzött egy virágot érdemekben gazdag iskalaszéki elnökségének koszorújába. Említett napon ugyanis az izr. népiskolában bold. eml. regéci Breczenheim szül. Swar- czenberg Mária Karolina hercegasszony emlékére gyászünnepet rendezett. Az iskola egyik nagytermében d. e. 10 órakor az isk. tanulókon kívül diszes, főleg a hitk. elöljáróság és iskolaszék tagjaiból álló közönség gyűlt egybe. A terem elő- részében a falon az iskola alapitványozóinak neveit megörökítő, Schneider Jakab tanító által készített és ez alkalomra nagy gyászfátyollal körülvett emléktábla volt látható, a fekete asztalon pedig nagy gyertyák égtek, ünnepies és komoly hangulatot keltve nemcsak a kicsinyek, hanem a közönség körében is. Az ünnepséget az iskolaszéki elnök rövid beszéddel nyitotta meg. Elmondá, hogy a boldogult hercegasszony, ki oly sokféleképen éreztette nemes keble sugalta bőkezűségét, ott, hol a művészet, tudomány és egyáltalában a nemesebb emberi törekvések géniuszának kellett áldozatot bemutatni; a helybeli izr. iskola javára még életében a bordézmatartozásokból 500 frtot adományozott. Az iskolaszék akkor jegyzőkönyvileg azt határozta, hogy az abból behajtandó összeget, mint állandó alaptőkét gyümölcsözővé tegye és ennek kamatja évenként a kegyes adakozónak születése napján boldog életéért — halála után pedig halálának évforduló napján lelki üdvéért tartandó istenitiszteleten a szegény iskolázó gyermekek közt osztassák el. Fájdalom, az előbbit, a születésnapi évfordulót ez iskola egyetlen egyszer sem ülheté meg, mert a nemeslelkü hercegnő ugyanazon évben — 1875 — kiragadtatott az élők sorából; ez utóbit pedig t. i- a drága elhunyt halálának évfordulóját csak azért ünnepié meg most először, mert a községben hoszu időn át