Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-09-26 / 39. szám
Melléklet a „Zemplén“ 39-ik számához sok tekintetben irányozó is. — Bizonyára ily felfogásnak hódolt még újabb alkotmányos korszakunk nagynevű vallás- és közoktatásügyi ministere : Br. Eötvös József, ki a közoktatásügyet á vármegyei iskolatanácsok ellenőrző gondjai alá helyezte; de, fájdalom, akkor még a vármegyék nem érezték ennek jelentőségét oly mérvben, mint mai nap, a midőn e befolyásukat, szerintem a népoktatásügy fejlődésének nagy kárára, közönyösségük miatt eljátszották. — Ki kell emelnem azonban, hogy Zemplén vármegye ekkor is föl birt emelkedni hivatásának magaslatára, mert e vármegyének akkori iskolatanácsa oly javaslatokat és indítványokat terjesztett Eötvös utóda elé, hogy azoknak elfogadása és fokozatos végrehajtása már mai nap egészen más képet nyújtana nekünk vármegyénk közoktatásügyének állásáról. De ezen idők elmúltak felettünk, és nekem hibák vagy mulasztások fölött panaszkodni nem célom, mert tudom, hogy abban nincsen a bajoknak orvosszere. Ma a közszellemnek azon üdvös áramlata előtt állunk, hogy a megyék, legalább azoknak egy része, de reményem van, hogy lassacskán a többiek is, és pedig a tisztán magyar- nyelvüek is, helyre fogják hozni mulasztásaikat, és hogy a közmivelődés ügye iránt nemcsak érdeklődni, hanem azért tenni és áldozni is akarnak. — Ez az üdvös áramlat nem elég jókor ugyan, de azért még sem későn hatotta át már eddig is annyi magyar honfiúnak lelkületét. És igazán, ha tőlem azt kérdezné valaki: mire való még a vármegye r Ezen mozgalmakra mutatva, azt mondanám: erre mindenesetre való, hogy mint a társadalomhoz legközelebb fekvő testület, a legjobb, mert legközvetlenebb szolgálatokat tegye a maga körében a közmiveJpdés ügyének. Es e tekintelben meggyőződésein az, hogy e részben nem éppen az anyagi eszközök sokaságában rejlik a legfőbb erő, hajjtem azon erkölcsi hatásban, njplyet a közvélemény minden irányban fakóról, midőn a társadalom vezérlő elemeinek működését valamely eszmének kivitelére irártyozza. — Élénk emlékeztető például hozhatom fel ennek megvilágositására azon egyháznak, melyhez én is tartozom, autonomikus működését. Bizonyára mindenki be fogja ismerni, hogy mi sokszor igen csekély és szerény eszközökkel nagyobb eredményeket vagyunk képesek felmutatni, mint gondolni lehetne : és ezen eredményeknek titka abban rejlik, hogy egyházi társadalmunknak minden arravaló tagja tevékenységben van, a maga körét áthatja, mozgatja és irányozza. Ezen eddig nyugvó erkölcsi hatás fölserkentésében van tehát az én, legerősebb bizalmam, és hiszem, hogy ha Zemplén vármegye a vezérvármegyék közé tartozott a múltban, ma azon tény, hogy a közmivelédés zászlaját kezébe ragadta, a vezérvármegyék között fenfogja tartani most is és a jövőben is, És ezek után talán nem is kellene már egyebet tennem, mint a bizottság javaslatát egyszerűen elfogadásra ajánlanom. Azonban szükségesnek tartom mégis azt, hogy az ajánlatba hozott közmivelődési adónak jellegét minden félreértéstől megóvni igyekezzem. A bizottság ugyanis azon álláspontot foglalta el, hogy a közmivelődési célokat általános értelemben kivánja tekinteni, azaz a magyar nemzeti és hazafias mivelödésnek óhajt támogatására lenni úgy és akképen, a mint azt a vármegye helyzete és viszonyai kívánják. — Köztudomású dolog ugyanis, hogy e vármegyének fölvidékén nagy számban lakik a szláv ajkú népesség ; de köztudomású az is, hogy úgy az anyagi eszközök hiánya, mint más körülmények miatt is, éppen e lakosság nélkülözi leginkább a mivelödés áldásait. Én, uraim, sóvinista nem vagyok, azaz nem akarom anyanyelvétől megfosztani azt a szlá- vot, a ki nyelve mellett tud is, akar is jó hazafi és magyar lenni, a mint ennek példái vármegyénkben eddig is megvoltak; de látom azt, hogy e nép jobhlétének és boldogulhatásának forrásai mégis a magyar nyelvnek közöltük lehető elterjedésében nyílnak meg. Ez a nép, mint földmi- velő munkás, az Alföldön keresi kenyerének egy részét, s önmaga legjobban érzi, mennyire szüksége volna e miatt a magyar nyelv tudására. Ez a nép, mint eléggé szaporodó faj, a hegyek és völgyek katlanában nyomorogva teng ; épp arra, vagy más nagyobb értelmiséget kívánó pályákra nem növelheti gyermekeit, hogy igy kibocsátott rajaival lassanként emelné a magyar népesedés számát. Ez a nép önmaga jól tudja, hogy a magyar nyelv nem értése zárja el őket a mive- lődés világától és már eddig is, több felvidéki város és falu példája mutatja, hogy mily örömmel fogadják ők a magyar nyelv megtanulhatásának alkalmait; kár volna ezt a népet óhajtásaiban tovább is nem támogatni. -— A kik tehát netalán azon tévhitben élnek, hogy mi erőszakot kívánnánk tenni a szlávok anyanyelvén, győződjenek meg, hogy intencióink sokkal nemesebbek ; ellenben azt nyíltan kijelentjük, hogy célunk a magyar állameszmének mind szélesebb körben biztosítása, ennélfogva a közmivelődési adó segélyére ezzel ellenkező cél Zemplén vármegyében semmikép sem számíthat. A magyar nyelv terjesztése a lehetség határáig, a magyar hazafias szellem ápolása pedig minden körülmények között, ez a közmivelődési adó közelebbi célja vármegyénk adott viszonyai között. — Mert nem kell azt felednünk uraim, hogy egy nagyobb tömegben élő egy nyelvű nép, nyelvének általános megváltoztatására nézve hozzáférhetetlen ; a népek psychológiája önmagában ellentmond bármely erőszakos kísérletnek, mely ily irányban bárhol is tétetett. Az eredményekre nézve sem kell tehát tévhitben ringatni önmagunkat, mert végre azoknak, a kik a célra a legnagyobb áldozatokat hozzák, ezekkel is jó előre tisztában lenni. Mit fogunk hát elérni? Úgy gondolom, úgy remélem, hogy ha működésűnk folytonos és kitartó lesz, lassanként elfogjuk érni azt, hogy az eltótosodott magyarok, nemzeti önérzetüktől is késztetve, ismét anyanyelvükön fognak beszélni; remélem azt, hogy a vegyes ajkú községek ben nemcsak hogy meg fog gátoltatni a szlávo- sodás, hanem a szlávok a magyar nyelv fog olvasztó erővel hatni; remélem;azt, hogy a városok, a vidékek gócpontjai, amint azt már is örömmel tapasztaljuk, magyar jelleget fognak felölteni és az innen kibocsátott rajok a valóságos magyar népességet fogják gyarapítani; úgy gondolom, úgy remélem, hogy évek hoszu során, a szélekbe bekapott láng lassanként tovább is terjedni fog; — azonban ott is, a hova a magyar nyelvet mindjárt bevinni nem lehet, a népnek még szláv ajkú zöme, ha folytonosan táplál- tatik menne a hazafiság szent tüze, ha látja, ha tapasztalja, hogy gondot fordít reá a vármegye : netalánl izgatásokkal szemben is hálás gyermeke marad a hazánnk, mert feltalálja benne boldogulhatásának eszközeit. Lassú, századokra szóló törekvést és munkálkodást jelez tehát a közmivelődési pótadó, legalább én annak zálogát fogom tekinteni abban, ha azt a vármegye közönsége meg fogja szavazni és hitem az, hogy ha az általam jelzett irányban kitartó munkásságot fog kifejteni a vármegye közönsége, egy század múlva, ott fent a bércek között is magyar leend e vármegye jellege, és azoknak utódai, a kiket talán most a mi törekvéseinktől elijesztene itt, vagy ott a rósz akarat, áldani fogják azoknak emlékét, a kik őket áldozataikkal segítették fölemelni a miveltség- sötét völgyeiből. Ezek után, mivel azon hitben vagyok, hogy ily nagyfontosságu, s a vármegye életében mondhatnám, korszakot alkotó ténynek, az egyértel müség és egyakarat adja meg a legnagyobb nyomatékül; legyen szabad kérnem a vármegye t. közönségét, hogy még ha talán az árnyalatokra nézve volna is közöttünk különböző felfogás, de a célt tekintve, hódoljunk meg mindannyian a hazafias eszmg^ hatalma előtt és fogadjuk el egészben és egyhangúlag a bizottság javaslatát. En részemről mindenkor dicsőségemnek fogom tartani, hogy midőn a vármegye ily áldozatot hozott a haza oltárára, első sorban járulhattam ahoz csekély szavammal és szavazatommal.« Szűnni nem akaró éljenzés tapssaP vegye-' sen, „elfogadjuk ! elfogadjuk!8 lelkesülten mondva, tanúskodott arról, hogy a szónoki hatással előadott, didaktikai elemekben, nemzeti politikai axiómákban gazdag és szép beszéd hatalmasan felköltörte a megyei közvéleményt. Tudni, látni lehetett már akkor, hogy a vármegye közönsége nem újabb anyagi megterheltetést lát a közművelődési pótadóban, hanem lelkesülten hozza meg önkéntes adományát a haza oltárára. Az elnöki csengetyü szó (melyből hangzani szokott Neptún szava is,) csendesedésre intvén a hazafias indulat árját — Viczmándy főjegyző vette bírálat alá Fejes, illetve a too-as bizottság enunciációját. Az ö hazafias érzelmei teljes mértékben csak akkor találnának megnyugvást, ha a vármegyének közmivelődési törekvéseit nemcsak a magyar hazafias szellem lengené át, hanem per ekszcellenciam »magyar« lenne. Az egész ország egyeteme csak annak a kultúrának forrásából meríthet erőt, melynek kútfeje a magyar nyelv. Magyarország nemzeti virtualitása annál magasabb, mennél többen beszélik Árpád nyelvét. Nyíltabban, határozottabban kell fellépnünk a magyar szellemű közművelődés terjesztésével. Nemcsak a kiskdedóvó intézetekbe és szukcesz- szive az iskolába kell bevinnünk a magyar nyelvet, hanem a közmivelődés zászlójával be kell vonulnunk egyenesen a társadalom ellenséges területeire. E célt, ez eltökélést, mert a nyílt, bátor, és határozott fellépés illik a magyar jellemhez, ki kell mondani s e jelszót fel kell írni lengő zászlóinkra is. Indítványozza, hogy a megszavazandó pótadónak »magyar-nemzetit- közmivelődési rendeltetése már az elnevezésben is világosan kifejeztessék. Zombory Gedő, a megyei gyülésteremnek ösmert, kedvelt és rokonszenves szónoka, lírai nemes hangulatot öntött minden szavába. Szerinte, a szóban forgó adó nem adó, de áldozat. A testvéri szeretet keze nyújtja azt a nemzetiségek felé. Eszmetársulás folytán megemlékszik az erdélyrészi közmivelődési egyesület törekvé ■ seiröl. Indítványozza, hogy e vármegyének áldozatából jusson rész oda is. Ha Erdély elvész, — elvész az ország is. — Erre : Andrássy Tivadar gr, mint a megyei 100 as küldöttség elnöke, emelt szót nagy ele- gancziával és eszprivel mondván el szépen fogalmazott gondolatait, tiszta, átlátszó, kupérozott mondatokban. Rósz néven veszi Viczmándytól, hogy a 1 oo-as küldöttségnek szemére veti, hogy az nem elég magyar s nincs elegendő bátorsága nyiltan hirdetni jelszavát. Meggyőződése szerint e poliglott állam egzisztenciájának alapja a méltányosság. Aki a szózatot tótul jól és érzéssel énekli, lehet éppen olyan jó magyar, mint csak a született magyar. Minden nemzetiséggel méltányosan kell elbánni. Hivatkozik a Frange- pánokra, Zrínyiekre, Vladárokra, akik a türelmes nemzeti politika hatása alatt formálódtak át szívben, lélekben magyarokká. Más a tudományos, más az egyéni műveltség. Az öntudatos méltányosság nem gyengeség. Ellene mond annak a princípiumnak, hogy »nem szabad addig jó magyarnak lenned, mig magyarul jól nem beszélsz!“ Nagy éljenzés, nagy tetszés és taps koszoruzta az előkelő nonsalánszszal beszélő ifjú szónokot (Sursulus iám arbor!) Viczmándy Ödön Zemplén vármegyének etnográfiái helyzetét még egyszer saját szempontjából bírálván ragaszkodik a »magyar* jelzőhöz. Bajusz József Viczmándyhoz, Diószeghy a i oo-as bizottság intencióihoz csatlakozik. Chyzer a köz- mivelődés fogalmát interpretálja s az alatt a »magyar állameszme terjesztését és terjedését érti.8 Hammersberg Jenő szerint a »magyar« szó ott a papiroson meg nem menti a kömivelődést attól, hogy célját el ne tévessze. A szabad versenytől nem félti nemzetét. A versenytől félteni a magyart gyávaság lenne. Magán egyesület igen, de egy egész vármegye a nemzetiségi jelszót fel nem Írhatja zászlajára. Ha tenné, csak szaporítaná az apró tűszurásokat, miknek érzete kínosabb, mint az agyonnyomatás. Ajánlja a 1 oo-as nagy bizottság javaslatának elfogadását. Az emelkedett hangulatú és nemes mérséklettől áthatott tárgyalásnak epilógjául felszólalt még Antalóczy Imre, !.-pólyáni g. kath. lelkész. A mi népünk, úgymond, olyan aminő lelkésze. Annak a szavára hallgat, annak vakon engedelmeskedik. M.-Laborczon már magyar színdarabokat adnak elő . . . Azután kijelenti, hogy Viczmándy és Andrássy gf. egy célra törekednek, egy várat ostromolnak. Csakhogy Viczmándy a 9. század veres sipkásait vezeti és sebes rohanással akar expugnálni. Andrássy gf. óvatosan scernirozza a helyzetet. Amaz talán, emez bizonyozan várat nyer Végre a magyar pantheizmus ihlettségével és a felmagasztosúlt érzelem érctelen hangján ad kifejezést szive óhajának, hogy ... az ,egész világ magyar legyen.« (Szűnni nem akaró éljenzés.) A kérdés az elnökség által eldöntésre bocsáttatván, a nagy többség osztozik a ioo-as bizottság felfogásban s azt Zemplén vármegye határozatává emeli. így végződött a közgyűlés első napja. így emelt oltárt Zemplén vármegye lelkes közönsége a magyar nemzeti kultúrának. (Folyt, és vége köv.) Meghívás. A s.-a.-ujhelyi polgári olvasó körnek f. 1886. évi szeptember hó 8-ára kitűzött közgyűlése kellő számú tagok hiányában megtartható nem volt, miért is újabban a rendkívüli közgyűlés megtartásának határidejéül f. 1886. évi október hó 3 -ik napjának délutáni 5 órája tűzetik ki az egyesület helyiségébe, (Kazinczy-utca Mayer-féle ház) melyre a kör tagjai azzal a megjegyzéssel hivatnak meg, hogy a közgyűlés tekintet nélkül a megjelentek számára, meg fog tartatni. Tárgyai: 1. Alapszabályok módosítása. 2. Jégyző, könyvtáros, háznagy és választmányi tag választása. 3. Netaláni indítványok. A módosított alapszabályok a kör helyiségében megtekinthetők. Kelt S.-a.-Ujhely, 1886. évi szept. hó 17-én. A választmány. Nyilvános' nyugtázás. A f. évi ápríl hó 25-ik napján támadt tűzvész alkalmával leégett P á c z i n község nyomorba jutott lakosainak fölsegélésére f. évi junius hó 8-áig a következő készpénzbeli könyöradomá- nyok gyűltek be a községi segélyző bizottsághoz: Belügyministerium adakozása 150 frt, S.-a.- Ujhely város elöljárósága 46 frt 40 kr., Borúth Elemérné gyűjtése 10 frt 20 kr., Szepessy Arnoldné
