Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-09-19 / 38. szám
követelt, — az az : ha a hús kilója : minden költséget beleszámítva, 30—35 krtba kerülne, úgy neki a kivágásért még 12 krt s igy 42 és 47 krt kellene fizetni. Ha naponta csak 2 mtr. m. húst fo gyasztana is el a szövetkezet, ez után 24 frt járulna, egész évre pedig 365 X 24 = 8760 frt lenne a nyeresége. Felér két alispáni fizetéssel — s ez elég tanulság a közönségnek. A szövetkezet tagjai türelemre kéretnek, mert az alapszabályok a minisztériumnak jóváhagyás végett megküldendők — s azok a kereskedelmi törvény értelmében kipótolandók. (Beküldetett.) (Kérelem kolera ápolónék tárgyában.) A »Zemplén* f. évi augusztus i-i, 31-ik számában kérelem intéztetett S.-a.-Ujhely város közönségéhez, hogy oly nőket, kik a „vörös kereszt egyesület8 által fizetendő 1 frt 50 kr. napidij mellett kolera-betegek ápolására vállalkozni óhajtanának, utasítsák, miszerint a további megtudandók végett nálam jelentkezzenek. Miután azonban mai napig senki sem jelentkezett, ismételve kérem a tisztelt közönséget, különösen a hölgyeket, kik ily hivatásra vállalkozó személyeket inkább ismernek, hogy azokat a nálam váló jelentkezésre szólítsák fel. Ilyenek figyelmeztetése által nem csak az illetőknek tesznek szolgálatot kény ér nyújtás által, de az emberiségnek is annál inkább, miután a kolera-járvány már fővárosunkban is fellépett, s tartani lehet, hogy rövid idő alatt hozzánk is behur- coltatik. S.-a.-Ujhely, szept. 17. 1886. Dr. Chy- zer Kornél, a veres kereszt egyesületi fiók elnöke. (Az első magyar-gácsországi vasút) igazgatóságától múlt számunkban megjelent egyik közleményünk helyreigazításául a következő levelet vettük : »Vonatkozással becses lapjának e hó 12-röli számában Albrecht és Vilmos főhercegek utazására vonatkozó közleményre kérjük a dolog mibenlétét oda kiigazítani, hogy a főhercegi különvonat a Galiciából jövő 4. sz. személyvoattal Upor és Terebes közt a nyílt pályán nem jött szembe, mivel a főhercegi különvonat menetterv- szerüleg a fenti személyvonattal való találkozásra Uporon várt. Upor-állomás ez alkalommal csupán túlbuzgóságból a főhercegi különvonat részére már akkor adott harangjelt, midőn a 4. számú személyvonat Terebesről Upor felé haladva még útban volt, — ennek folytán a személyvonat meg- állittatott és Terebesre visszatolatott. A főhercegi különvonat csakis a visszatolt személyvonat Terebesre történt megérkezésének konstatálása után menesztetett tovább, így tehát ezen csupán Upor állomásnak túlbuzgósága által előidézett eset semmi módon sem válhatott volna végzetessé « (Mányi Lajostól) mint az amerikai müvész- útra indult Olcsváry-féle konzorcium zenekari fő nőkétől Krakkóból szept. 12-ki kelettel egy levelet kaptunk, melyből megtetszik, hogy „az impozáns hazai öltözet és a jó zene meghódította a lengyel sziveket,« a zenekar jó nevét és dicséretét sebes szárnyaira vette a hir s már a varsói lapok is úgy beszélnek a zenekarról, mint várva- várt vendégről. A bevételek is arányban állanak a dicsérettel. E hó 21-én vesznek búcsút Krakkótól, melyet Kassával, Tarnóval együtt meghódítottak s Varsón át folytatják diadalutjokat a muszka főváros felé abban a reménységben, hogy azt is rohammal fogják bevenni. (A lovas-kaszárnya) építéséhez, melynek költségei 400,000 írtra vannak tervezve, Kassán már hozzá kezdettek. A kassaiak panaszkodnak és méltán, hogy az intéző körök kaszárnyatelepül a városnak egyik közterét, az u. n. Glaszit foglalták le s nem vitték ki az óriási épületeket a városon kívül eső, egészségi és gyakorlati szempontból Ítélve sokkal kedvezőbb területekre. Az újhelyiek tehát szerencsésebben választottak. (Általános tejgazdasági kiállítás) fog megnyílni Kassán f. hó 23-án, d. e. 10 órakor a gazdasági tanintézet helyiségében. Nemcsak kazánk felvidékén, hanem szélesebb körökben is nagy figyelmet kelt ez a kiállítás. Azért sietünk lel hívni reá a tejgazdasági ipar fejlettsége iránt érdeklődő olvasóink figyelmét. (Közmivelődési egyesület Kassán.) Az Abauj- Torna vármegyei és kassai közmivelődési egyesület alapszabály-tervezetét váiasztmányi ülésében uiár megállapította s célját ekként jelölte meg: 5. §. ,,Az egyesület célja Abauj-Torna vármegye és Kassa szab. kir. város területének lakosságát magyar szellemben fentartani, nevelni és a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének ismeretét terjeszteni s az erre irányuló törekvéseket anyagilag és erkölcsileg támogatni. E végre különösen pénzerejéhez mérten kisdedóvó-intézete- ket, esetleg állami iskolákat állít lel, illetőleg azokat segélyezi ; a hazafias szellemű s a magyar nyelv tanítását kitűnő sikerrel eszközlő tanítókat, megjutalmazza, szegény tanulókat, kik a magyar nyelvben előmenetelt tanúsítnak, könyvekkel és ruházattal ellát, esetleg ösztöndíjban részesít; póttanfolyamokat segélyez az illetékes iskolai főhatóság közvetítésével, illetőleg véleményének kikérésével és általábann működési körébe felvesz mindent, mi a közmivelődési és a magyarság terjedését előmozdítja.“ (Felhőszakadás.) A »Felvidéki Közlöny« - bői olvassuk, hogy a hoszan tartó szárazság és rendkívüli hőség után Kassán vasárnap f. hó 12-én, a vidéken nevezetes kálváriái bucsujárás napjának délutánján, felhőszakadásszerü, jéggel vegyes záporeső volt, s a magaslatokról roppant tömegekben lerohanó viz igen sok kárt okozott. Palánkokat döntött fel, a kerteket beiszapolta s nevezetesen a József és Tábor külsövárost any- nyira ellepte, hogy a vizár nemcsak az udvarokba, hanem a szobákba is behatolt, megrongálván és sok helyt kihordván a bútorokat, mindenütt sürü iszapot hagyván hátra. A viz a Kohn-féle szeszgyár pincéibe is behatolt. A vizár deszkákat, cölöpöket s egyéb tárgyakat hordván le, sokan ezek kifogásával foglalkoztak, mely munkánál Petrik majd hogy nem életét veszté. A viz ugyanis elkapta, magával sodorta, egy hid alá vitte, a hol meg is akadt, s ment- hetlenül elvész, hacsak Doleschalek küisé- tányi-házbirtokos saját élete kockáztatásával nem siet segítségére kinek sikerült is a már eszméletlen fiút a hullámokból kimenteni. A legnagyobb víztömegek a Szarka völgyön rohantak le, elsöpörvén fákat, hidakat, sőt két házat is, melyek az utca felső végén állottak. (Sárospatakon) f. hó 14 én, délutáni 3—4 óra közt Krüzselyi Bálint jogtanár udvarán, a bérház padján tűz ütött ki. Az irtózatos forróságban nagy robogással és mesés gyorsasággal égett a hatalmas cseréptető. Nagy volt a rémület és a csődület. A fürge diákok és a tűzoltók is hamar ott termettek. A jó tornász fiuk szaporodva a tanítóképző intézet növendékeivel és ügyes városi polgárokkal ellepték a körül levő épületek fedeleit; a fecskendőkkel erősen locsolták az égő tetőt s csakugyan lokalizálták az égést. A tűz csak gyújtásnak lehet eredménye. Az egész leégett épületben tavasz óta kályha sincs, senki ott nem tüzel. A pádon volt nehány kéve zsúp az gyűlt meg valamiképen. Van olyan vélemény is, hogy valahol már régebben gyufa esett a szalma közé s most a roppant forróságban a fülledt cserép tető alatt fellobbant. (Tokajban) rendes levelezőnk szerint egy hét óta Bánfalvi Béla igazgatása és Bokody Antal művezetése alatt, a közönség meglehetős pártfogása mellett, igen jól szervezett kis színtársulat adja egymásután a jelesnél jelesebb eredeti és fordított vígjátékokat és a magyar népszínművek gyöngyeit. A társulat jelesebbjei : Bánfalvi Béla, Bokody Antal, Somogyi, Aszalai, Hajdú, Mezei, Csaby, továbbá Bánfalviné,\D. He- tényi Emilia, Kendiné, Gálfi Irén stb., kik mindannyian tehetséges és igyekező felkentjgi Thalia templomának. Előre látható'ag, anyagi tekintetben is, ha a lehangoló hőség megszűnik, nagyobb sikerre számíthatnak. (R. E.) (A Tiszába fűlt) f. hó 10 én Tokaj mellett Cséte József nevezetű pincér. (Öngyilkos betörő.) Tarczalon Andrásy Dávid jómódú gazdaember házának falát ismeretlen tettesek kiásták. A betörés zajára felébredt házi nép a városi kondás segítségével egyet a jó madarak közül elfogott s a város kóterébe zárta, ahol reggelre virradólag felakasztva találták. Az ez ügyben megkeresett tokaji kir. járásbiróság a nyomozatot erélyesen vezeti. Az elfogott és magán a megérdemlett büntetést végrehajtott delikvens úgy látszik külhoni művész lehetett, mert idegenszerü ruházatot viselt s a magyar nyelvet csak törve, a lengyelt pedig folyékonyan beszélte. (A községi és körjegyzők figyelmébe) ajánljuk, hogy az 1887. évi január hó elsejétől kéz dödő érvénynyel, törvényhatóságunk legközelebbi megállapodásaihoz képpest, két nembeli megyei uj pótadó lép életbe, u. m a megyei tisztviselők nyugdíjalapját létesítő 1%-os és a közmivelődési célokra felajánlott szintén 1% -os pótadó, melyek fedezetéről már az 1887. évi községi költségvetésekben gondoskodni kell. (A közmivelődési 1% pótadó) megszavazására vonatkozó kérvényt a beregvármegyei köz- mivelödési egyesület is benyújtottá már törvény- hatósági bizottságához. Indokolásában a következő irányelvek vannak szépen kiemelve: r. A gyermekhalandóság ijesztően nagy arányait kedvezőbbé tenni az állami célok szempontjából és a közmivelődés érdekében a magyar társadalomnak első kötelessége. 2 Szaporítani kell a kisdedóvó intézeteknek, mint a népiskolákba előkészítő telepeknek a számát. 3. Kellőleg reformálni és gondozni kell a népiskolai nevelés rendszerét s ebben a vallás-erkölcsi érzelmek felkarolása mellett éber figyelemben részesítendő a hazafias szel lem ápolása, különösen a honi nyelv igényeinek és a magyar faj szellemi sajátságainak érvényre emelése által. 4. A népiskolából kikerülő nemzedéknek az egyes községekben felállítandó népkönyvtárak által alkalmat kell szolgáltatni az iskolában szerzett ismeretek gyarapítására és a hazafias szellem ébrentartására. Ajánljuk ez irányelveket a közmivelődés ügyének intézésével a mi vármegyénk nevében és kitüntető bizalmából foglalkozó ötös szakbizottságnak figyelmébe. (A Budapesti Hírlapból) olvassuk, hogy M.-Szigeten az izraeliták orthodoksz és szefárd tábora a zsinagógában oly elkeseredett harcot vívott egymással, hogy rendőri beavatkozásra I volt szükség s a csatatéren személyesen megje : lenő polgármester jónak látta a templomot ki- ürittetni és a kulcsokat magahoz venni. Ujhely- ben is beszél ilyesmiről a fáma, azzal a különb- séggel, hogy itten a háborgó tengernek gátat vető Neptún a járási főszolgabíró volt. Nem ártana, ha a történtek valósága felöl maga az újhelyi izraelita hitközség elöljárósága nyilatkoznék s elejét venné ilyképen a találgatós mesék terjedésénél V A közönség köréből. — E rovatban közlöttekért nem felelős a szerkesztőség. — Levél tisztelendő Fedák Endre úrhoz. *) (Ajánlva a tanfelügyelő úrnak.) Tisztelendő ur 1 Meg van a toll emberének az a keserűsége, hogyha az igazat megírja : megcibálják érte. Ez más szóval azt jelenti- hogy ne mond ki a mi sziveden fekszik, mert különben behorpasztott koponyával fogod dicsérni a fölkelő napot. Savanyu igazság ez, de igy van. Szavaim igazolására itt van pl. ez a fatális nagytoronyai eset. Én, mert szeretném, hogyha az a község, melyben gyermeki és ifiúi korom nagy részét átkinlódtam, valahára kulturális ügyekben egy kissé íölpendüljön —• Írtam az ottani mizériákról egy kurta, igénytelen cikket, jóakarattal, nemes, foltnélküli intencióval. Célom volt ezáltal, hogy az intéző körök figyelmét az én kedves gyermekkori falum felé irányozzam. És ime ezért a cselekedetemért, melyből ismétlem a fekete roszakarat ki volt zárva, a tisztelendő ur engemet megleckéztet, ajánlván figyelmembe a falu iránt több jóakaratot. No már kérem ennél semmivel sem üthetett volna érzékenyebben arcul ; mert én a falu iránt jó indulattal voltam mindég, vagyok ma is, ezt tiszta lelkiismerettel mondhatom. De különben is az-e valakinek roszakarója, a ki hibáit bizonyos körülmények között szemébe megmondja, vagy az- a ki még sántaságát és pukliságát is fedezi ? Erre a mai kor mindent palástoló embere azt mondja, hogy az utóbbi; de én, mint sokban, úgy ebben is, ellenkező nézeten vagyok. A gör. katholikus hitközség hazafiuságát nem vontam kétségbe. Ezt nem is tehettem, mert nézetem szerint egy műveletlen ember szülőföldje iránt érez ugyan vonzalmat, de az általános haza iránti szeretetre nem képes felemelkedni soha. A ki ezt kétségbe vonná, az a lélektan paragrafusaival jönne összeütközésbe. A nép az után megy, a ki vezeti. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy Nagy-Toronyán e tekintetben nincs ok az aggodalomra. Ismerem tisztelendő urat tetőtől talpig. A mi pedig a mostani biró bő tudományát illeti, az önmagában találja cáfolatát. Mint tetszik mondani, a biró 3 gimnáziális Osztályt végzett. No már csak felteszem, hogy akármilyen hitvány gimnáziumban is tanítanak Írni 1 .— Az én megjegyzésem nem erre a konkrét esetre, hanem általában az egész falu műveltségi fokára vonatkozott. Hogy az öreg gör. kath kántort bántottam volna, azt határozottan tagadom. Nem is állíthatja ezt senkisem, a ki cikkemet figyelemmel elolvasta. Én tudom, mi a tisztesség. Fel tudom fogni, tudom méltányolni valakinek 30 évi működését. Tudom, mit tesz az 30 évig dolgozni fekete marcin és tyukhust az alatt sohasem látni. Én nem az öreg ur ellen írtam. Én írtam az ellen, a ki tulajdonképen tanít. És elég jogo san. Mert a törvény képezdevégzettet beereszt ugyan az iskolába két évre (azért nyomattam ezt dűlt betűkkel, mert ez alatt a határidő alatt tartozik letenni a tanképesitést, különben elcsapják, már t. i. ott, a hol a törvény dominál), de olyan embert, a ki csak hallgatta a képezdét, de el nem végezte, nem tűrhet meg a klasszisban. Különben a tanfelügyelő ur, remélem, kimegy. Ott lesz az igazság istennője bekötött szemmel, kezében a serpenyő mérleggel. Szeméről nem szabad letépni a köteléket, hogy ne kacsinthasson se jobbra, se balra. Csak ujjáról vegye észre, hogy a mérleg nyelve merre billen. Majd meglátszik akkor, ki lesz közülünk a vesztes ! 1 Hazafiui üdvözlettel Budapest, 1886 szept. 15. Szabó Kálmán, Köszönet nyilvánítás. A f. hó 5-én kiütött tűzvész által károsultak részére megtartott szinielőadásból, Báródy Károly színigazgató által szétosztás végett kezeimhez küldött 8 frt 56 krért a derék társulat a károsultak nevében fogadja hálás köszönetemet. S. Patak, 1886. szept. 11. Puza Sándor. g. k. lelkész. *) A vitát e tárgyban berekesztettük! (Szerk.)
