Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
este a plébániai templom tornya fényesen ki volt világítva, mozsarak durrogtak, a zenészek a torony állványán harci indulókat s riadókat játszottak- Szeptember 5-én 10 órakor a plébánia templomban zenés mise és ,Te Deum* volt, melyet D e g r ó Péter sztropkói plébános mondott. A misén a kir. járásbíróság, szolgabiróság hivatalnokai testületileg, az összes intelligencia, a város lakossága igen nagy számban vettek részt, sót a falusiak is oly tömegesen sereglettek össze, hogy a templom zsuffolásig megtelt, s igen sokan be sem fértek. Egyszóval e vidék tótajku lakossága megmutatta, hogy testestöl-lelkestöl magyar érzelmű, s hű fia a magyar hazának, s legszentebb óhaja: Isten óvja magyar hazánkat minden csapástól. (A valódi kánikulai napok) ideje most következett be vidékünkön. Rekkenó melegség van minden nap, éjjel pedig hűvös. Hasznos esőt aug. 20-a óta hasztalanul vár a föld népe. A tengeri vetemények sok helyen teljesen kiégtek, a szőlő sem fejlődhetik kellőleg a nagy forróság miatt. A szántás-vetés is kénytelen szünetelni. Ismét egy aggasztó jövőnek néznek eléje gazdáink. (Közművelődés.) Szatmár vármegye közönségének a közművelődési célokra megszavazandó s az 1 százalékos megyei pótadó ügyére vonat kozó átiratát megyénk 100 tagú küldöttsége, folyó hó 11. tartott ülésén tárgyalta s hármas elvi álláspontot fogadott el és jelölt ki a közgyűlés elé terjesztésre: a pótadó time, menynyí- sége, és kezelése tekintetében. Behatóbb eszmecserék után a pótadó címéül ajánltatik: »óvóiskoláknak alapítására és szegényebb sorsú iskolák, felekezeti különbség nélküli segélyezésére szolgáló alap«. A pótadó mennyiségét 1 százalékban állapitá meg az értekezlet. Az alap kezelése az alispán vagy törvényes helyettesének elnöklete mellett öt megyei bizottsági tagra lenne a megyei közgyűlés által ruházandó. Az értekezlet legott ki is jelölte kebeléből e bizottságott: gr. Andrássy Tivadar, P r á m e r Alajos, Nemes Lajos és Viczmándy Ödön személyében. (Az adók behajtása tárgyában) a pénzügyminisztérium a főispánokhoz és az adófelügyelőségekhez újabban szigorú rendeletet bocsátott ki, melyben az adófelügyelőknek kötelességükké tétetik, hogy miután junius és julius hónapokban az adók behajthatása korlátozva volt, augusztus hóban pedig már nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozók részére nyíltak meg a források, hanem ennek folytán az ipar és kereskedelem is uj lendületet nyert, az adók egész szigorral hajtassanak be s különösen a hátralékosok ne csak megintessenek, hanem ha nem fizetnének, a végrehajtás is alkalmaztassék. (Nem »megye«, hanem »vármegye“.) A belügyminiszter egy szabályrendelet tárgyában leérkezett leiratában kimondta, hogy az újabb törvényhozás szellemének megfelelőleg a törvény- hatóság nem megyének, de vármegyének nevezendő. (A korcsmázás ellen) igen jó szert talált fel Göndöcs Benedek békés-gyulai apát. A derék népbarát indítványára Gyula város még a múlt évben egy népkertet létesített, abban térzenét, ,majd tánchelyiséget s most már minden vasárnap a nép, minden két hétben egyszer az intelligencia rendez táncmulatságokat. E mulatságokban (való részvételért minden belépő 5 krt fizet, melyből a cigányzenét, világítást fizetik. A fenmaradó összegből tüzi-játékokat, léggömböket és egyéb meglepetéseket szereznek be, végül pedig alapot gyűjtenek, melyből Benedikty építő terve szerint csinos vigadót fognak építeni. A népmulatság főelőnye az, hogy 5 krnál többe nem kerül, mert korcsma vagy bormérő helyiség nincs és nem is lesz. Hogy mily közkedveltségnek örvendenek a nép mulatságok, az bizonyitja legjobban, hogy az első napon 780, a másodikon 1148, a harmadikon 1322 egyén jelent meg a nép köréből, az Intelligenciából pedig 300 —500-an Ajánljuk az eszmét 4 zempléni népbarátok figyelmébe. Irodalom. (A művelődés emelkedésének) legbiztosabb mértéke a sajtó. A milyen a nemzet, olyan a sajtója. Ez okból örömmel tölthet el mindenkit ama nagy élénkség, mely a hazai sajtó életében mutatkozik; különösen életet keltő akkor, a midőn oly jelenséget vet fölszinre, mint a „Remény* szépirodalmi képes heti lap. E lap a magasabb irányú szépirodalom művelésére, az erkölcsi élet nemesbítésére úgy van szerkesztve, hogy a legkövetelőbb Ízlést is kielégítse. A »Remény« minden héten vasárnap 16 oldalon jelenik meg. Munkatársai hazánk legjelesebb irói. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV. kér. Ferenciek bazára. (A vállalkozók lapjának szerkesztősége) Budapestről lapunk utján is tudatja, hogy a »Vállalkozók Lapja« és a »Der Bauunternehmer und Liferánt« cimü heti szaklapok ezentúl hetenkint kétszer fognak megjelenni. Az előfizetési ár emelkedni: nem fog. (Szerkesztőségünknek beküldetett) a fővárosi körökben is nagy feltűnést keltett »Liszt Ferenc rophat*. A röpirat magyar és német szöveggel, díszes kiállításban jelen meg. Liszt Ferenc életrajzán és működésén kívül a nagy mester jól sikerült arcképét is hozza. Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe e rópiratot, melyet 3 db 5 kros levélbélyeg beküldése után bérmentve küld meg a kiadóhivatal: Grangeret M. irodalmi vállalata, Budapest Ferenc József rakpart 2, sz. (Kereskedelmi tudományok) cimü folyó irat indult meg Budapesten a tudományos egyetem, keresk. akadémia és a főváros első kereskedelmi iskoláinak irodalmi működéséről régen ismert szaktanárok köréből. A folyóirat két hetenkint 3 ivén jelenik meg, melynek egy-egy ive önálló keresk. tudomány ágat tanít, a harmadik iv pedig mint »keresk. és pénzügyi szemle" azoknak, kik a kereskedelem és ipar terén mozognak, nemcsak érdekes, de a pénzintézetek s úgy keresk. vállalatok tisztviselőinek valamint a keresk. ügyekkel foglalkozó jogászoknak kimerithetlen és nagybecsű olvasmányt nyújt. A most hozzánk beküldött első füzet az üzleti könyvvezetést és váltó-ismét tanítja s minthogy a folyóirat a szerkesztői üzenetekben a tanulás tekintetében is útmutatást ad, az egyes tudományágnak mint könyvvitel, váltó isme, keresk. és politikai számtan, nemzetgazdaság, pénzintézeti üzletvitel, stb magánúton is megtanulható. A folyóirat Zachár Gyula tanár és ismert közgazdasági iró szerkesztésében jelenik meg s jeles munkatársai dr. Boch- kor Károly egyetemi tanár, dr. Gööz József tanár, dr. Kenedi Géza ügyvéd, Lengyel Sándor, Boiler Mátyás, keresk. iskolai igazgatók, dr. Matya- sovszky László tanár, Névy László a budapesti keresk. akadém. igazgató helyettese, Rőser János a Rőser-féle intézet igazgatója, Schneller Alajos a pesti hazai első takarékpénztár főkönyvvezetője. Ajánljuk ezen a szakirodalmunkban egymagában álló nagy becsű munkát az érdekelt körök figyelmébe. Mutatványszám a szerkesztőhöz (Zachár Gyula Budapest Albrecht ut 8, sz.) intézett megkeresésre, bérmentve és ingyen küldetik. (Az »Ország-Világ«) 36. száma a következő dús tartalommal jelent meg: Ünnepnapon. Irta A. Z. -- Buda és Pest visszavétele. Irta Károlyi Árpád. — Egy elhibázott élet. Én is szavaltam egykor . . . Egy gondolat. (Költemények ) Irta Palágyi Lajos. Szeverin, a különc. Lengyel beszély. Irta Siemienski Lucián. — Fürdői történetek. Parthie-vadász a fürdőben. (Képekkel.) — Irta Porzsolt Kálmán. — A búcsúztató. Kántor- história. Irta Azar. — Szinészvér. Regény. Irta Bródy Sándo^. (Folyt.) - A hétről. Irta Székely Huszár. — Álland ' rovatok : Tudomány és irodalom, színház és művészet, újdonságok, sport, könyvpaic, hímen, gyászrovat, innen onnan, rejtvények, szerkesztői üzenetek, naptár, hirdetések. A közönség köréből. — E rovatban közlőitekért nem felelős a szerkesztőség. — Nyilatkozat. A f. évi szept. hó 14-ik napján tartandó megyebizottsági közgyűlésen betöltendő ötödik árvaszéki ülnöki állomásra, a fenforgó körülmények folytán pályázni nem óhajtván, a midőn ezen elhatározásomat a bizalmukkal megtisztelt t. bizottsági tag urakkal tudatni bátor vagyok, jövőre is kikérendő becses pártfogásukért hálás köszönetem nyilvánítom. S.-a.-Ujhely, 1886. szeptember hó 7-én. alázatos szolgájuk Farkas Dezső, megyei II-ocl aljegyző. Válasz „az ősi állapotra.“ A lefolyt iskolai szünidők alatt, volt Zemplén megye emporuma közelében Kis-Toronyán egy budapesti tanító ur, ki a »Zemplén* f. évi auguszt. 22-én megjelent 34. számában »ősi állapot* cim alatt adott »tárcában« egy hamis bankjegyet hozott forgalomba. Hogy kitől kapta, azt nem keresem ; de, mint Nagy-Toronya szü lőttjétől, annyit méltán elvárt volna e község, hogy legalább fürkészte volna ki előbb, vájjon a bankó értékét fedezi-e valami érc-alap s csak úgy eresztette volna világgá: feltüntetni benne Nagy Torony a fotográfiáját. Most legalább én is, ki különben tisztelem Szabó Kálmán ur személyét, meg lettem volna kiméivé attól, hogy megmondjam neki, miszerint e cikk megírásánál sugalmazol egyszerűen, de alaposan felültették ; elkezdve azon statisztikától, melyben éles megkülönböztetéssel a gör. katholikusokat tótoknak, s a kálomistákat magyaroknak nevezi. Vájjon alapos-e a klaszifikáció arra, úgy látszik, nem gondoltak ; de nagy szerencse a községre , hogy eszökbe nem jutott, miszerint itt róm. katholi- kusok is laknak, mert azokat legalább is cseheknek kereszteltették volna. Én ugyan elismerem igazságnak azt, hogy a község lakosai önmaguk közt többnyire tótul beszélnek (régi megszokás utóhangjai,) de azért kivéve egyes idősebbeket s bevándorlott cselédeket, bizony Diogenes lámpásával sem találna már itt embert, aki nem tudna magyarul. A fiatalság pedig mind tudja és beszéli a magyart. Hazafiság tekintetében pedig — ha ugyan ez intoleráns megkülönböztetés oda akart célozni — biztosíthatom a cikkírót és leginkább sugalmazóit, hogy itt senki sem akad a községben, aki bárkivel szem - ben is kisebbnek érezné magát. Én azt hiszem, hogy már ez is haladás ; és ha az, dacára a tagadásnak, mégis csak kellett lenni a „helység jobbjai* közt olyaknak is, kik ügyeltek arra, hogy a közönség ne maradjon tisztán csak az agyagnál. Sőt, ha összehasonlítom a múltabb idők állapotát a jelen helyzettel, igazán sajnálnom kell, hogy cikkíró ur régi emlékeihez s a sugalmazok félszeg informálásához nem állított oda alapos tudatot a jelenről. Nem akarok lenn: »Cicero pro domo sua*. Nem mondom, hogy Nagy-Toronya minden tö- kélylyel fényeskedik; a hibát mindig hibának fogom nevezni, de hát Rómát sem építették egy nap alatt. És, hogy az építés csakugyan halad, a községből sok embert tudnék állítani elő, kik nem keresztkarmolással, de munkás kéztől telhető kézírással adnák meg róla a bizonyságot. »Durva és szilaj« erkölcsökkel sem sokszor állunk szemben ; eltekintve természetesen a fiatal vérnek egy évben, legföllebb egyszer-kétszer történő túlkapásaitól. De uram! ez Budapesten is megtörténik ; a különbség csak az, hogy ott karddal, itt pedig bottal hagyják egymást helybe. De térjünk át még egyszer a mi borzasztó tudatlanságunkra. A 19. század alkonyán erről beszélni mindenkor érdekes dolog; sőt rásütni valakire a tudatlanság bélyegét még tetszetős is lehet. Csakhogy ennél is alapos ismerettel bírva kellene eljárni; mert egyszerűen csak megírni, hogy a nagy-toronyai biró »kötelezvények kora- mizálására, birói hitelesítésekre, jegyzői ellenőrzésekre csak a keresztet karmolja« nevetségessé válik, ha meggondoljuk. hogy ez a biró J gim- naziális osztályt végzett. Es azután ily alapos (? 1) tudattal haladva, megtámadni leginkább a gör. kath. iskolát, meghurcolni benne egy több mint 30 év óta működő öreg embert, legalább is türelmetlenség. Legyünk csak igazságosak. Igaz, hogy ez a szegény öreg tanító, mint iskolás, csak egy évi képezdei tanfolyamot végzett s mint ilyen, tanítók hiánya miatt — már alkalmazva lett, később pedig vizsgálatra hivatott. Hogy pedig az ötvenes évek elején még nem kellett a tanitónak annyi ismerettel bírnia, mint most, annak talán nem ez a perhorreskált öreg ember az oka s igy nem is szerezte meg magának azt az érdemet, hogy 30 éves működése után koldusbotot nyomjunk a kezébe ; annyival is kevésbbé, mert megtette a haladásnak azt, hogy az 188 i-iki sárospataki póttanfolyamot végighallgatta s onnan Nemes Lajos kir. tanfelügyelő és Dezső Lajos képezdei igazgató urak aláírásával, szorgalmáról tanúskodó bizonyítványt hozott. Ez pedig mint tudjuk őt a tanításra képessé teszi. De eltekintve mindezektől, ha cikkíró ur csak kevés fáradságot vett volna magának a tudakolasra s nem hitt volna vakon a sugalmazóknak — itt közelben lévén, könnyen megtudhatta volna, hogy ez az öreg tanító maga mellett, már évek óta képezdét hallgatott segéd tanítókat alkalmaz. És ismét, ha az iskolások állapotáról akart volna biztos tudomást szerezni, itt talált volna magasan müveit úri emberekre, kik látták gyermekeink haladását s nem csak meglepetve fejezték ki elismerésüket, de sőt őket pénzzel ajándékozták meg. Csak Polsch és Koncz urakra hivatkozom. Hogy anyagilag szegények vagyunk az igaz ; de még ily körülmények között se féltse ön uram népünket az „elbutitástól". Nem lesz reá oka, én állok érte jót; mert ez tapasztalatom és meggyőződésem. Egyébiránt ajánlom községünket jobb akaratába 1 Fedák Endre. Tanügyi rovat. Vettük a homonnai müfaragó szakiskola 1885 86. tanévi, szerkesztőségünkhöz beküldött értesítőjét. Nem tartjuk érdektelennek s a szülőkre nézve alapos tájékoztatásul közölni ebből az iskola célját és e cél elérésére alkalmazott tanítási eljárást ösmertetö fejezetet, mely igy szól : A müfaragó szakiskola célja: a faipar, illetőleg a müfaragás, müasztalosság és esztergályo zás terén oly iparosokat képezni, kik úgy a stil, mint a fejlettebb Ízlés korszerű követelményeinek teljesen megfelelő faipar-cikkeket legyenek képesek előállítani ; különben pedig bírjanak mindazon gyakorlati és elméleti ismeretekkel, melyek őket a legműveltebb hazai iparosok sorába emeljék, nekik a további önképzést is lehetővé tegyék.
