Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)
1919-04-23 / 26. szám
2. oldal. VÖRÖS HAJNAL 1919. április 23. forr, mint 1914-ben, csakhogy most önként megy mindenki a szent cél kivívásáért, a végső, örök ideálért, a proletár-szabadságért. És diadalmaskodni fogunk!“ A Munkás- és Katonatanács rendkívüli üléséről az alábbiakban számolunk be: A gyűlésen először Kunfi népbiztos emelkedett szólásra és a jelenlevők feszült figyelme közben három veszedelemre mutatott rá. Az egyik az antant fegyveres beavatkozása, melynek eredménye a román támadás, a másik az ellenforradalom szervezkedése országszerte és a harmadik, a legfőbb baj, az egység hiánya. Kunfi erőteljes hangon mutat a tények szoros kapcsolatára és kifejti a bekövetkezhető legsúlyosabb eseményeket. Épen ezért hideg megfontolást ájánl a megjelent tagoknak s főként egyetértést, mert a proletárdiktatúra létéről vagy nemlétéről kell dönteni. Utána Kun Béla állt fel és ismertette a román támadás előzményeit és eredményeit. A fegyveres beavatkozást elhatározta az Antant, mert a magyar bolsevizmus az antant szélhámosok nyakát szegheti. A románok támadnak és ennek eredménye, hogy Szatmárnémeti elveszett. Ez a kezdet és intő a<43i ienm. Iu Kun oua Adtatja : „De ha akad egy olyan kormány, amely nemcsak a magyarországi kapitalista kizsákmányolást teszi lehetővé, de a magyar proletáriátust egy dupla kizsákmányolás alá helyezi — az antant és a magyarországi kapitalisták kizsákmányolása alá, — ha akad egy olyan kormány — nem bánom, ha szocialistának is nevezi magát, vagy koaliciós lesz: szocialista és burzsua vegyesen — ha akad mondom egy ilyen kormány, amely átveszi a hatalmat és ha végül akad egy proletáriátus, amely átadja a hatalmat (nem adjuk, nem adjuk!) akkor elvtársaim az Antant offenzivája elmarad. A munkás és katonatanács tagjai itt egyhangúlag a fegyveres ellenállás mellett nyilatkoztak és Kun Béla azután igy folytatja : „A másik választás szintén világos, elvtársaim. Ha nem akarjuk a magán- tulajdont, ha nem akarjuk a kapitalizmust visszaállítani, ha akarjuk a diktatúra fenntartását, ha azt akarjuk, hogy ne a burzsoázia, de a proletáriátus legyen ur ebben az országban, akkor cselekednünk kell!“ A viharos tetszéssel fogadott beszéd után a munkás és katonatanács tagjai határozatilag kimondták a fegyveres ellenállást. Elhatározták, hogy fegyverbe szólitják a magyar proletariátust, hadsereget állítanak a románokkal szembe, üzembe helyezik az összes muníció gyárakat és kimondták, hogy a kormányzótanács és a budapesti összmun- j\u3oúg fc-.c ü kontra. Bpest, ápr. 22. (Hivatalos) A románok a tegnapi nap folyamán Nagykároly, Éroaihályfalva és Borosjenő vonalában megállották, csupán a felső Tisza völgyében — Nagyszőlősig — nyomultak előre. Á helyzet egyébként változatlan. Kun nyilatkozata a helyzetről. Budapest, ápr, 22. Kun Béla tegnap a bécsi „Sonn- und Montagzeitung“ tudósítójával folytatatott telefonbeszélgetést. Mikor megtudta, hogy Bécsben olyan hírek terjedtek el. hogy őt megölték, fel- kacagott és igy szólt: „Nem, nem vagyok halott, sőt meglehetősen egészségesnek érzem magamat. A Tanácsköztársaság nem halt meg és Budapesten a proletárdiktatúra uralkodik. Nagyon jól tudjuk, hogy ki kürtöli szét ezeket a híreket. A magyar reakció nagyban működik és kiváncsiak vagyunk, meddig tűri még az osztrák kormány a magvar arisztokraták bécsi garázdálkodását?“ Árra a kérdésre, hogy a Tanácsköztársaság válság előtt áll-e és hogyan ítéli meg a helyzetet, Kun Béla igy válaszolt: Sem optimista, sem pesszimista nem vagyok. A harctéri hirek az első napon szomorúan nangzottak, második napon már javultak és ma már a Vörös Gárda er dmónyesen áll elent, sőt némely helyen előre is nyomult. A Budapestre érkezett orsztrák vörös gárdisták lementek a veszélyeztetett frontra és kiváló bajtársaknak bizonyultak. A telefon zárlat és a kávéházak bezárása csak a burzsoázia ellen irányuló rendszabály, mert csak nekik van telefonjuk, a kávéházak pedig góozpontjai az uralmunk ellen folyó polgári uszításoknak. Másrészt, ha a munkásság nem mehet a drága kávéházakba, a polgárság se menjen oda.“ Végül kijelentette, bogy meggyőződése szerint a proletariátus diktatúrájának gondolata diadalmaskodni fog. Hangsúlyozz *, hogy a Bécsben terjesztett híreknél csakis ellenforra- da'mi elemek özeiméiről van szó. Kiskunfélegyháza jlnüapestérl, Budapest, április 22. Kiskunfélegyháza város direktóriuma hirdetményt tett közzé, melyben kötelezi a lakosságot, hogy az éhező Budapest számára mindenki legalább négy kilogramm élelmiszert szolgáltasson be a városházán. Nem volt szabály és nem volt törvény, a melyik rá vonatkozott volna, ha az érdeke, vagy kényelme úgy kívánta. Egy-két apróságot akarunk elmondani a fentiek igazolására. Nem fantázia szüleménye. Szereplő személyek bizonyítják a valóságot. Arról nem is szólunk, hogy őkegyelmessége Mari nénink, ha utazni akart, letelefonált az állomásra, hogy esetleges késésük esetén sem szabad a vonatot elküldeni. Ezek és ehez hasonlók mindennapi esetek voltak. A két alábbi történet az igazán karakterizáló. Egy alkalommal Budapesten túl, valamelyik fürdőre akart utazói a fami'iájával. A pénztárnok szerényen megjegyezte, hogy Budapestig adhat csak ki jegyet. Ott ismét váltani kell. — Nem kérdeztem, rivallt rá Mari bátyánk. Én nem fogok Budapesten ismét jegy után szaladgálni. A szegény hivatalnok még egy kísérletet tett. Szeretett volna egy kis fejtegetést elrebegni Baross Gáborról... zónarendszerről. Ahogy annak idején a vasúti tanfolyamon olyan szépen megtanulta. Nem lehetett. Letorkolta. S ott bujkált a hátsó gondolat is, hogy megbüntetik, ha kiállítja. De ha nem állítja ki, Mari néni bünteti Mari néni kérvénye. A fenti címből jogosan következtethetnének arra, hogy e cikkben régi riport mintára egy szegény proletár asszony kálváriájáról van szó. Arról a Mari néniről, aki a régi bürokratikus világban irodáról- irodára hurcolta a panaszát. Akit nem hallgattak meg sehol, akinek a nyomorúsága Mák egy aktaszámot jelentett. Mari néniről, vagy Erzsi néniről, aki csak úgy tudott hazatalálni az irodák labirintusából, hogy kényekkel jelölte meg a feléjük vezető utat. Ma már erről a Mari néniről nem kell újságcikkeket Írni. A proletariátus világrendje kérvények nélkül eligazítja majd a mi Mari nénink bubánatát. A derék, jó, dolgos Mari néni siróssá merevült száját mosolygóssá simogatja lassan az uj világrendMásik Mari néniről van itt most szó. Egy kevésbbá szimpatikus néniről, akit a megesufolt, rabszolgává aljasitott környezet nagyon gyönge elégtételül legalább ilyen módon figurázott ki. Ezen a csufondáros, becéző néven szólítottak az emberek maguk között a per- benyiki kisisten feleségét, gróf Mailáthné Széchényi Mária grófnőt. Egy kis halvány humor bujkál ebben az elnevezésben, a melyik rikító ellentétbe állítja a benna rejlő bizalmaskodást a tényleges valósággal. Ezek az emberek, akik bőségben, dús jólétben kitartottjai voltak a proletáriátus- nak, a földműves szegénységnek, — valljuk be, — tudták élni az életüket. Nekik rendezték be a pompás világfürdőket. Ő érettük nyíltak a virágok és — a grandiózus szállodák. Az ő élvezetekben fáradt tagjaik felfrissítésére építették a szanatóriumokat é3 bérelték ki hozzá a világ legjobb orvosait. Nekik fogott dalba a dalos madár és Caruso.AMiuden földi szép, minden földi jó az ilyen Mari nénik számára termett. Á másik Mari néninek mindebből a jóból a pappal utaltattak csak ki egy kis kostolót, jegyre, amelyik a másvilágra szólt. A szóbanforgó Mari néni tipikus példánya volt ennek az életerős fajtának. Az emberek mágnástól lefele az ő szemében nem voltak egyebek, mint engedelmes eszközök. élettelen, mechanikus géprészei a mindenségnek, akiknek létjogosultságot egyedül az őnekik való szolgálat ad. Ez a tiszapistás fellépésű, agrár-ném. bér nemcsak az ő privát rabszolgáival rendelkezett, hanem őt szolgálták az állami hivatalok, értük szaladt a vasút is.
