Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)

1919-04-23 / 26. szám

1919. április 23. V Ö R Ö S: H A J N%AL 3. oldal. fi békéscsabai munkástanács határozata. Békéscsabáról és Békésgyuláról jelen­tik : mindkét város munkásai reménység­gel néz a bekövetkezhető események elé. Csüggedésnek semmi nyoma, annak elle­nére, hogy román seregek oldalról is fe­nyegetik városukat. A vasárnap megtar­tott gyűlésükön fogadalmat tettek, hogy bármi következzék, a proletárdiktatúra mellett kitartanak. Később a munkásta­nács ülésén megtették az intézkedéseket a legközelebbi órák teendőire nézve. A mun­kástanács fele állandó permanenciában ma­rad, másik fele a frontra megy. A kávé­házakat bezáratták, a polgári egyesületeket feloszlatták és a polgárság vezetőiből tú­szokat szedtek. fi nemzetközi szocialisták tiltakozása. Bpest, ápr.22. Á nemzetközi szocialisták szövetsége Budapesten tegnap délután az Országház- téren naggyülést tartott. Többek felszóla­lása után egyhangú határozatot hoztak, amelyben tiltakoznak a román bojár hor­dáknak a magyar Tanácsköztársaság ellen intézett támadása miatt. Felhívják a világ proletárjait, hogy a rendelkezésükre álló harci eszközöket teremtsék elő, hogy a magyar Tanácsköztársaságot fenyegető veszélyt minden erejükkel elhárítsák. fiz orosz vörös gárda fegyvertényei. Bpest, ápr. 22. A M. T. 1. szikratávirata: az orosz vörös gárda harcok után elfoglalta az egész Krim félszigetet és körülzárta Szebasztopol városát. A városban a munkások ezrei áll­nak készen, hogy a hatalmat átvegyék. Az antant csapatok nagy része elmene­kült, a hatóságok pedig a legnagyobb siet­meg. — Egy szavába kerül és elhelyezik Izbugyaradványra a 6 gyerekével. Mi lesz a malaccal,— a kert is be van vetve. Mind­ez sokkal sokkal gyorsabban oikkázott át a szegény pénztárnok agyán, mint itt le­írjuk. Hiszen nem lehetett várakoztatni a kegyelmes asszonyt. Persze, kiállította. Persze megbüntették 40 koronára. A pénz­tárnok fizette meg, szegény azt a kényel­met, hogy Mari néninek ne kelljen Pesten a pénztárhoz menni. Emlékeznek még sokan arra az úgy­nevezett kofa-vonatra, amelyik Ujhely és Csap között közlekedett a háború előtt. Mari néni kitelefonált az állomásra, hogy ezzel a vonattal akar utazni. Meg is jelent az indulás előtt pár perooel óriási málhák kíséretében. Az állomásfőnök ljedton kö­zölte vele, hogy a vonat paklikoosit nem visz, csak a legközelebbi voaáttal tudják a holmit utána küldeni. — Pedig ez a esomag el fog menni. Értette ? A vonat beszuszogott; a főnök tanács­talanul mászkált ide-oda. Nem tudja el­helyezni a csomagokat. Mari nőni egy ideig nézegeti a főnök vergődését, majd imigyen szól: — Milyen együgyű ember maga. Hát nem látja, hogy a mozdonyon, a szén tő­séggel pakkolnak, de elutazásukat a hajó­hiány nagyban megnehezíti. Krim félsziget elfoglalásával az antant expedíciója szá­nalmas véget őrt és a felszabadult vörös gárda most már máshol fogja a proletár uralom megszilárdítását kikényszeríteni. Szatmárnémetit és Nagyváradot árulás juttatta román kézre. Budapest, ápr. 22. Á „Vörös Újság“ jelenti, hogy a had ügyi népbiztosság kezére került táviratok­ból tisztán látható, hogy árulás juttatta román kézre Szatmárnémetit és Váradot. A táviratokból kitűnik, hogy a csendőr szárnyparancsnokság, illetve a főszolgabí­rói hivatalok azt terjesztették a vidéken, hogy a Tanácsköztársaság megbukott és ehhez képest utasították a jegyzőket és elbocsátott tisztviselőket, hogy volt beosz­tásukat azonnal foglalják el, a piros jel­vényeket vegyék le, a'rendfokozatot és nemzeti jelvényeket varrják fel, a direktó­riumokat szüntessék meg és kommunista mozgalmat azonnal jelentsenek, hogy azt elfojthassák. A munkásság és a vidék igy tájékozatlan volt és engedelmeskedett az erőszaknak, mert az ellenforradalom mögött erős csapattestek állottak. Ellenforpadolmápoh bünhödese. Tegnap délelőtt nagy főtárgyalás volt a forradalmi törvényszéken. Három vádlott állt a bíróság előtt. Valamennyien lázitás és a románokkal való összejátszás bűntet­tével terhelten. Az volt a vád ellenük, hogy inkább akartak idegen uralom aiá kerülni, semhogy régi befolyásukból ve­szítsenek. Pap József folyambiztos, Jónás A!adár dolhai főszolgabíró és Rákos Si­mon próbacsendőr voltak a vádlottak, kiket a törvényszék a tanuk meghallgatása után bűnösnek talált a lázitás és a románokkal való szövetkezés bűntettében és ezért Pap tején el lehet helyezni? — De hát kegyelmes asszony, a moz­donyon nem szabad és én azt nem is ren­delhetem el. Ilyen rendelkezést nem ad­hatok a mozdonyvezetőnek. — Na hát vegye tudomásul — szólt most már teljes eréllyel Mária, — innen ez a vonat nem megy ki az én csomagom nélkül. A főnök, mit tehett szegény, ó sem akart repülni. Pourparlézni kezdett a moz­donyvezetővel, aki kereken visszautasította a kérést. Eredmény nélkül kullogott vissza jelenteni. — Mi az nem akarja? szólt és oda ugrott a mozdony hozTKirán tóttá a jegyző­könyvét és felszólt a mozdonyvezetőnek: — Hogy hívják magát? Szegény mozdonyvezető nem mondta meg a nevét, hanem inkább beleegyezett az abszurd óhaj teljesítésébe. A nagy cso­magok felültek a szén tetejére és a mező­kön, ahol a vonat végigrobogott, oda ki­áltották a grófi mezőkön haladozó grófi búzának: — Látjátok, itt minden a gazdánké. Ez a vonat, ez a szén, ahol ülünk. A hi­vatalnok, aki a ti vonatokat indítja. A te­kintély, a becsület, az élet, minden, min­den ... Józsefet kötél általi, Jónás Aladárt golyó általi halálra Ítélte, mig Rákos Simon tekintettel a többitől félrevezetett proletár mivoltára, mint enyhítő körülményre, 16 évi szigorú fogházbüntetést kapott. Volt még egy negyedik vádlott. Bod­nár János próba csendőr is, de ez ellen az ügyész a tárgyalár kezdetén elejtette a vádat s ezután a biróság nyomban szabad­lábra helyezte. As Ítéleteket végrehajtották. Az egyik elitéit Papp József szatmár- csekei nagybirtokos, folyambiztos. Bőrka­bátban, csizmában lép a vádbiztos asztala elé. Idősebb ember és külsőleg teljesen nyugodt. Utolsó kívánsága az volt, hogy egy pohár bort adjanak neki. Bor nem volt, csak vizet kapott. Beismerte a vádat, hogy a románokat ő hívta be Szatmárnémetibe, de azzal vé­dekezett, hogy „az én szempontomból úgy örzem, helyesen cselekedtem.“ Az ő szempontja, a burzsoa szempont, ez volt, hogy „egyen meg a fene minden­kit, hazát, proletárt, fő az, hogy a nagy­birtokom és a régi hatalmam megmarad­jon. Jöjjenek hát a románok, vagy akárki.“ Ezért a szempontért került a bitófa alá. Éllenforradalmár és áruló voltl — Forradalmárok végezzétek köteles­ségeteket 1 És Papp Józseffel is végeztek, mint, ahogy minden Papp Józseffel végezni fog­nak, aki a nép ellensége és a szegény emberek kegyetlen elnyomója akar lenni ismét. Óriási tömeg nézte az akasztást, a trombita harsogott, a bűnös bűnhődött. Dr. Josephovits elvtárs konstatálta a halál beálltát, mire Knall elvtárs, a forra­dalmi törvényszék elnöke beszélt röviden a tömeghez. „így kell azoknak a rablóknak bűn­hődniük, akik minden emberi könyörület nélkül mészárszékre hurcolták a proletá­rok millióit és még most sem elég nekik a vérből. Még most is vad román hordá­kat hívogatnak, csakhogy az ő jólétük megmaradjon. Vesszenek az ellenforradal­márok 1 Éljen a magyar tanácsköztársaság 1 A másik elitéit, Jónás Aladár dolhai főszolgabíró, utolsó kívánsága szerint (a nyaka sziphilitikus forradásokkal teli) go­lyó általi halállal bűnhődött. Aktualitást az itt elmondottaknak az a körülmény ad, hogy a napokban egy szerény, alázatos kérvény érkezett egyik zemplénmegyei termelési megbízotthoz. Ebben a kérvényben, amelyet nem egy szegény, éhező írnok, vagy egy másik foglalkozásnélküli proletár fogalmazott, nagyon szordinosan: volt gróf Mailáth kéri, hogy alkalmazzák őt a köztulajdonba át­ment birtokán, mint szakközeget. A kér­vény további petituma az, hogy a felesége, aki kitűnő kertész, — kertészként nyerjen alkalmazást. A lánya pedig, mint gépirónő. Hát ez helyes. Semmi kifogásunk ellene, ha a régi herék dolgozni akarnak. Úgyis kell. A termelési megbízott majd elintézi rendje és módja szerint a kérvényt. De — könyörgöm — engem ne fosz- szanak meg attól a gyönyörűségtől, hogy kikiabálhassam: Mari nőni — a csillag­keresztes mindenit neki — elvtársnő lesz. Kapálni fog. Komolyan, tempósan, ahogy egy szövetkezeti taghoz illik. Az egyénre kiható történelmi igazság­szolgáltatásnak ez a markáns esete álljon itt mementóul. Az osztályhelyzet megszűn­tének szimbólumául helyezzék múzeumba azt a kapát, amelyet Mari néni először, az első komoly muuka végzése céljából a kezébe vesz.

Next

/
Thumbnails
Contents