Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)

1924-12-31 / 56. szám

(2) 56. szám ÚJHELYI HÍRLAP 1924. évi dec 31. Városi ember csak elegáns városi hordhat, melyet Adorjánnál (Széchenyi tér 9 szám alatt) vásárol. bundát szerinti felemlitésével. Első dijat, ezüst érmei nyertek : * Roltny Adolf asztalos mester Pilissy Árpád 2 éves tanonca 1 ágy elkészí­téséért. — Ferkó Péter asztalos mes­ter Fekete László 2 éves tanonca 1 ajtó elkészítéséért. — Tánczos István ácsmester Albert József 4 hónapos gyakorló tanonca egy fedélszerkezet elkészítéséért. — Molnár János cipész­mester Zöldi István 23 hónapos ta­nonca egy pár férfi cipőért. — Titkó János íaesztergályos mester, Titkó Gyula segédje facsillár és lámpatartó készítéséért. — Balogh József kovács és kerékgyártó mester Sümegi Árpád segédje szánkó es kocsi készíté­séért. — Ifj. Kótits László kovács és kerékgyártó mester, Djdás János se­gédje egy kocsi eleje készítéséért. — Fekete Károly lakatos mester. Kiss János 3 éves tanonca egy takarék- tűzhely és egy kis Wertheim szekrény készítéséért * Bronzérmet nyertek 17-eri, pénzju taimat és díszoklevelet 31-en, díszok­levelet ugyancsak 3l-en. Meg kell említenünk végül egyrészt azt, hogy a kiállítás megrendezésével az ipartestület elöljárósága, élén F'e- kete Károly elnökkel, nagyon értékes, lelkes munkát végzett és reméljük, hogy a kiállítások megrendezését a jövőben most már rendszeresiteni fogja, — másrészt, hogy a kiállítás költsé­geihez és a díjazásokhoz hozzájárul tak : Sátoraljaújhely város, a miskolci Keresk. és Iparkamara és a Kereske­delmi Társulat 500—500 000, dr. Görgey István, 300 000, dr. Füzesséry 200.000,' Kubasevits Lajos és Klem Jenő 120.000, Thuránszky László, Fachini Quirino, Timko István 100—100 000 Demjéni István, Grün baum Simon, Baumann Sándor és Szabó Pál 50—50.000 koronával 400 millió koronát, akkor, amikor ki­tünően megalapozott, teljes erkölcsi és anyagi garanciát nyújtó, régi, jó hirü cégek képtelen ezen összeg há­nyadát kitevő kölcsönhöz jutni, mert nem hajlandók — kosztpénzt felvenni. A Rákóczi-uti vaskereskedő felvett kosztkamatra pénzt és kapott is ameny- nyit csak akart, bár mindenki tudta, hogy itt egy mind szélesebb területet érintő lavina gördül letelé. Kapott pénzt, mindannak ellenére, hogy tud- niok kellett a kölcsönt közvetítő ügy­nököknek, hogy az újabb kölcsön csak a korábbiak kamatainak tizetésére kell. Ez az ügynökök szerepe. Tudatosan viszik romlásba a kosztpénz kölcsön­adót is a maguk jutaléka kedvéért és megteszik, mert megtehetik anélkül, hogy felniök kellene az igazságszol­gáltatás sjutó kezétől, mert erre az ocsmány és aljas eljárásra nem lehet ráhúzni egyetlen paragrafust sem es anyagilag sem lehet felelőssé tenni. Folytatják ezt a minden megvetésre méltó üzletet, pedig tudják, hogy a kereskedő képtelen ma 2 és fél 8/0 sőt több heti kamatot fizetni Tudják ők ezt nagyon jól, épp oly jól, mint azok a kereskedők és iparosok, akik kosztba adják pénzüket. Mert ez utóbbiak számára sincs mentség, Nem is sajnáljuk őket, ha veszteséget szenvednek — megérde­melték és megérdemli minden keres­kedő és iparos, aki kosztra ad ki pénzt, tudja, hogy kamatai kibirhatat ianok és tudhatja azt is, hogy az a kereskedő, aki koszt-hitelt vesz igénybe a bukás örvénye felé úszik. * De nem sajnáljuk a többieket sem, akik elvesztik pénzük nagy részét és veszíteni fognak a jövőben is. Éppen elégszer figyelmeztettük őket a koszt­pénz veszedelmeire és arra, hogy sem­mit sem nyernek ezen az utón, mert csak segítenek növelni a drágaságot, a megélhetését másoknak és maguk­nak, segítenek lerombolni a korona belső vásárlóértékét és ezzel külső ér­tékelését is. Nem kertelünk. Megmondjuk nyíl­tan, hogy az elsőt követni fogják má­sok is és a mi részvétünk legtöbbször nem hitelezők, de a fizetésképtelenek mellett lesz. A közönséget pedig újból figyel­meztetjük, hogy fölös pénzét ne koc­káztassa kétes, már nem is gyanús üz­letekben. A fölös tőkéknek megvan a maga természetes útja és jobb a pénz­intézetek Jbiztos évi kamata, mint a bizonytalan kosztkamat, mely megeheti a tőkét is. .......................................................iniiwjwihnr í'inrmnr &KUlamiauwwn*«war Magyar szépirodalmi köny­veket veszek. Cím a kiadóban. HÍREK. Uf esztendőt, ezúttal valóban boldogot, szépet, nyugodalmasat kívánunk jobban mint valaha, tiz förtelmes év után, el­kopva, elszegényedve, összetörve, meghemperedve vérben, vörösben, fehérben, gumibotokon, igazoltatá­sokon, ártnaximáláson, aranykoronán keresztül elérkezve a tizenegyedik évhez. Soha jobban, vágyóbban nem várjuk ezt az eljövendő évet, a ti- zenegyendiket, a remények, álmok, nyugodt napok, megbékélt életek napsugaras évét. Öregnek nyuga­lom, fiatalnak harc, fáradtnak pihe­nés. gyerekeknek jövő, leánynak család, fiúnak otthon, vándornak cél ; uj perspektíva, friss levegő, béke, szeretet, ismét sok munka, utána kényelmes karosszék, ágyú helyett oltár, dobpergés helyett zon­goraszó, bunkó helyett testvéri csók. Szabad-e még hinni, remélni, ne­vetni, sírni az elszaladt tizévulán? Szabad e még arra gondolni, ami a tiz év előtt volt, más tavasz, nyár, más tél és ősz ? Szabad-e még fia­talnak lenni, mankót eldobni, abla­kot kitárni és két kézzel ölelni a mindent, ami valaha a mienk volt? Lehet-e vonatra ülni újra és vág­tatni ismeretlen tájak felé, ismeret­len tavaszokba, tengereken át, he­gyekbe fel, völgyekbe alá? Hoz e a tizenegyedik év más világot, embe­reket, lehet lesz-e este feküdni és nyugodt álom után frissen kelni, munkára indulni vigan, dalolva, uj célok felér Rongyosan, éhesen, rettegve, pi­rulva. gondok alatt nyögve, szabad-e remélni, hinni abban, hogy ami most jön, más lesz, mint az elmúlt év. Szabad-e hinni a koldusnak, hogy napsugaras kertben az elmúlt idők­ről álmodozhat ? Kívánjuk a Boldog Uj Esztendőt mindenkinek, aki hisz benne. Barát­nak, ellenségnek, gazdagnak, sze­génynek, urnák és szolgának, hívő­nek és hitetlennek, magyarnak és nem magyarnak, iftlevőknek és azok­nak, akik távoli határokon túl vár­ják az eljövendő magyar uj eszten­dőt (1. a.) — Lapunk legközelebbi száma január hó 10 én, szombaton a ren­des időben jelenik meg. — A Kamara évzáró ülése. A Kereskedelmi és Iparkamara december 29-én tartotta ez évben utolsó ülését. Az ülés napirendjén több fontos ügy szerepelt. így megvitatták a magán­alkalmazottak szolgálati viszonyát sza­bályozó törvénytervezetet, javaslatot készítettek a kereskedelmi és ipari hi­tel olcsóbbá tételéről, a kereskedő és Weisz Emil angol női-szabó terme Sáioraijaujhely, Petőfi-u. 16. (Az állami elemi iskolával szemben.) Kosztümök, utcai ruhák: kabáto k _______________________sport-kosztümök elegáns, divatos, elsőrangú kivitelben._________________ imwímgMMai iiwt—mmrnama Az első fizetés képtelenség. A mai nap folyamán egy 6 év óta fennálló vaskereskedőcég csődönkivül kényszeregyesség elrendelését kérte a törvényszéktől. A ilyen tartalmú hírek nem képez­nek meglepetést szerte az országban, mert hiszen mindenki látta, tudta előre, hogy gazdasági politikánk nem vezet­het másra, mint a kereskedelem és kisipar teljes csődjére. Hogy mégis igy megemlékezünk ró­la, csak azért történik, mert Újhelyi­ben ez a fizetésképtelenség az első a mostani gazdasági válságban, de meg az eset körülményei is olyanok, hogy nem mehetünk el szó nélkül mellette. A kis, jelentéktelen vaskereskedő cég összes tartozásai meghaladják a

Next

/
Thumbnails
Contents