Felvidéki Ujság, 1947. november-december (2. évfolyam, 46-52. szám)

1947-12-22 / 52. szám

A szociáldemokráciának csak egy útja lehet: December 14-én a Szociáldemokrata Párt vidéki lapjainak felélőé szerkesztői értekezletet tartottak a 'pártközpontban. Az érte­kezlet harcos egységbe kovácsolta az egész szociáldemokrata sajtót a jobboldal felé kacsingató opportunizmus ellen. Az értekezleten, amelyen cír. Szalai Sándor egyetemi lantír elvtárs, a párt sajtó­. Szakasits Árpád: Nincs visszafordulás! Rendkívül felelősségteljes kort élünk. Elénktárul a világ- történelem döntő korszaka. Itt a/, osztályharc utolsó szakasza! Ez paráncsolóan előírja a merész szembehelyezkedést a kis­polgári életnézettel. Nincs visszafordulás! Minden napunkkal benne élünk egy forradalomban, aminek nem a barrikád a jjellegzete. A választáskor sok támadás érte a pártot. Felbuk­kant a klerikalizmus is. Ha ezek behatása következtében el­fordultak pártunktól olyanok, akiktől támogatást reméltünk, akkor fel kell mérnünk e rétegelt ériekét. Nem tehetünk en­gedményeket, mert minél több engedményt teszünk, annál rosszabb. Keménységgel és szilárdan kell haladnunk az igazi pártvonalon, amit két kongresszus szab meg. Semmiféle ese­mény nem terelhet bennünket Jobbra! A nemzetközi feszültség napról-napra nő. A polarizáció mindjobban kialakul. «A „Harmadik üt‘‘ politikája, amely a polgári humanizmussal takarózik, a kapitalizmushoz tér vissza és következménye az, ami Franciaországban történt Számunkra tehát nem létezhet harmadik út! Amerika célja az, hogy szétszórja Európa demokratikus erőit, hogy biztosít­hassa a kapitalizmus uralmát, a mi célunk, hogy összefogjuk őket mert a szocializmust akarjuk megteremteni. Példát keli mutatnunk a nyugati munkásságnak céltudatosságban. Ant­werpenben hatni akartunk a nyugati szocialista vezetőkre, de azok egy ideológiai betegség lázában tévelyegnek, mert kis­polgári behatás alá kerültek. Mi itt fent az újjáépítéssel dolgozunk a szocializmusért. A*vidéki vezetőknek arra kell törekedniük, hogy forradalmi szellemet vigyenek a nninkásmozgalont^' bégkörébé.tfj," forradalmi biblia szellemét! osztályának vezetője elnökölt, Szakasits Árpád főtitkár eh-társ, dr. Justus Pal képviselő elvtárs és Vajda Imre elvtárs a Terv­hivatal elnöke tartottak olyan előadásokat, amelyek nemcsak a sajtó, hanem minden párttag számára iránytrmitató jelentőségűek. .42 előadások lényegesebb részeit a kővetkezőkben közöljük. Vajda Imre: Mi van a Marshaü-ierv mögött ? A világpolitikai harc döntő stádiumba lépett a Marshall terv. fölötti vitá­ban. Tévesen látja az, aki azt mondja, hogy Kelet és Nyugat karcol itt. Ez vég­sőkig kiéleződött osztályharc! Az USA támadó kapitalizmusa fejlett szervezeti és geográfiai helyzete révén egyre nagyobb befolyást akar szerezni a világ felett. Kimondották, hogy a világ egy oszthatatlan egység. Az amerikai ipar ma a világ termelésének 50 °/o-át teszi ki. Ez 70 %-ra is fokozható. Már az első világ­háború után állandó munkáslétszámcsökkenés mellett a munkateljesítmény a két és félszeresére emelkedett a gépek következtében. Európa arra törekszik, hogy elérje a békebeli színvonalat, Amerika, hogy a békenivó kétszeresét. Éhez piac kell bent és kint. Bent a fokozott termelési kapacitással nem tud lépést taiíani a vásárlóképesség. Tehát kint kell piacot szerezni. Olyan piacot, amit nemcsak megszerez, été meg is tarthat magának a kapitalizmus. Ezért kell letörni egyes országokban a szocializmust, ahogy az Franciaországban is történi. A londoni konferencia rendkívüli jelentőséget tulajdonított a francia sztrájknak, Ezt mu­tatja, hogy Bewin a sztrájk alatt leküldötte megfigyelőnek helyettesét John Forster Dallest. A kapitalizmus számára döntő, fontosságú volt, hogy Francia- országot letörjék szegénységgel és kiéliezteíéssel. 1 kiélezett nemzetközi konfliktusban mi keieteurópai államok csak arra az álláspontra helyezkedhetünk, amire már a háború után helyezkedtünk, hogy nekünk magunknak kell megteremtenünk azt, amire szükségünk van. Nem vár­hatjuk a sültgalambot, különösen ha ez a galamb nagyon drága. A belső fron- ' ton nincs reménye a kapitalizmusnak. Elvettük várait, a nagybirtokot, nagyvál­lalatokat, nagybankokat. A kulcspozíciókat átmentettük munkás kezekbe. Most a kapitalizmus még guerillaharccal próbálkozik azon a téren, ahol a gyártmá­nyok a termelőtől a fogyasztóig jutnak. E téren is le fogjuk küzdeni. A külső fronton, szembe kell néznünk az ellenséges fronttal. Tudnunk kell -uill-öl-vwt gzó. mi van a Marshall terv mögött. Ez nem ideológiai, vagy kultúr­harc. Itt egyszerűen profitról, kapitalizmusról vagy szocializmusról van szó. Disputa az új színház körül Az elmúlt hetekben a fővárosi sajtóban disputa zajlott le az új színház kialakításának kér­déséről. Néhány lagymatag hoz­zászólás jelent meg a régi szín­ház védői részéről, amelyben azt panaszolták, hogy a világiroda­lom rendkívül kevés szocialista tendenciájudarabotmulathatfel. Bennünket az általános knl- turérdeken túl azért is érdekel ez a probléma, mert a vidékre le­látogató színházak repertoirját Pesten állítják össze. És nem- érdektelen számukra, milyen színpadi kenyérrel traktúlják vidéki dolgozóinkat, Jogos tehát, ha mi is hozzászólunk a vitához. Véleményünk szerint itt nem a darabokon van a hangsúly, hanem a közönségen. A felsőbb fokra lendült dolgozók áramla­nak a színházak felé, hogy ki­elégítsék kultúrszomjukal. Friss, szívesen befogadó új közönség- réteg tessz ez, amelynek Ízlését mm rontotta el a polgári is­kola, a mindenáron szórakozási vágy, a revue és a dőzsölök több más színes üressége. Nem arról van szó, hogy újgazdagok lepik .el a színházak megürülő zsö- lyéil, hanem egy egészen új lel­kületű réteg, amiből végre for­málni lehet új és művészi igényű közönséget. A színháznak tehát az a kö­telessége, hogy ezt az új közön­séget komoly és értékes koszton nevelje. Kiválassza minden idők repertoirjából azt, and érdemes a nevelésre az új irányok befo­gadására. A rendezők pedig új korszerű élettel telítsék ezeket. Nincs kompromisszum! Pártunk a felszabadulás után három alapelvre támaszkodott. 1. Külpolitikailag tényleges barátság a szovjettel és Keleteurópa demok­ratikus országaival, 2. A két munkáspárt együttmunkálkodása, 'S. A párt Marxista alapja. Ezek az irányelvek döntők a jövőre is. Most új helyzet alakult ki. Felvonultak az osztályfrontok. Meg­kezdődik a döntő küzdelem. Nincs kompromisszum többé ! A külső fronton Amerika hallatlan agresszivitást mutat. Osztály - harc dúl Keleten és Nyugaton, csak a formájuk más. Nyugaton sztrájkkal harcolnak a munkások, Keleten építéssel, A belső fronton már az első világháború után felismertük, hogy a kapitalizmust nem lehet egyetlen varázsütéssel eltüntetni. Csak a mélységbe húzódik és alkalmilag felbukkan a felszínen. Ezért most lépésről lépésre küzdjük le. Kiküzdöttük magunknak azokat az erő­forrásokat, amikből a kapitalizmus táplálkozik. Kialakítottuk a szo­cializmus végleges kiépítésének alapjait. Meg kell akadályoznunk, hogy a kapitalizmus visszatérhessen’bármilyen formában is. A gyökeres gazdasági offenziváboz politikai offenzivának kell társulnia. Már most látnunk kell, milyen lesz országunk gazdasági struktúrája a 3 éves terv után. Vegyes gazdálkodás lesz szocialista és magán­gazdálkodási szektorral. A kettő aránya szabja raeg, milyen utat tettünk a szocializmus felé. A cél a szocializmus végleges gvűzelme, amit csak a munkáspártok együttműködésével lehet elérni. Hogy mi történik, ha a munkáspártok nem tartavak össze, azt a fran­ciaországi helyzet mutatja. HÜSTÁCI SÁNDOR: LÁZADÓK! A mi jött ihi írből nőitek a Tragédiák Mi váltunk, Mi vagyunk, És mi leszünk a világ folyása. Mi indultunk mindig tagadni És mi laposluk minden göröngyös út [tetejét. Olt voltunk 'a katakombákban, Olt voltunk a gályán A végtelen múlt minden emelkedésének [legfelsőbb fokán. Ki látott, minket, ? Ki értett meg minket ? Felbuzdult haragok Malomköveket hengergettek lábainkelé. Vérünkkel vakoltak! Hányszor ? De mi áttörtük a torlaszokat. Behamuzott, fedetlen fejűnkkel Oda állottunk a csúcsokra, Hogy harsonáktól beharsonázott le- [gyen a világ: Testvérek! Jó testvérek, Emberek! A mi gondolatbamélyedésünk Ácsoltatta a keresztfát, De a mi jöttünk elölt Mindig leomlott egy világ. A vidéki írók ügye Az irodalom mostanában rossz üzlet, de még rosszabb a vidéki iró számára, aki mostoha a mellőzöttelc közölt is és pesti lektoraink nagyvárosi fölénnyel kezelik kézirataikat. A „Vidéki“ szó irodalmunkban egészen le­degradáló jelentőséget nyert. Pedig a magyar irodalom nemcsak a történelmi korban, de a közelmúltban is a vidéki gárda forradalmi lendületéből és újító erejéből táplálkozott. A Bánk bán tipikusan vidéki al­kotás és az Ember tragédiája is csak a sztregovai magányban születhetett életre. De ép úgy vi­déki volt a Nyugat indulása Váradról, Adg költővé bontako- zása és vidékről özönlött fel Pestre az erdélyi ízű irodalom, amely Tamási Áront adta. Pest más szellemiség, mini a vidék, de nem annyira értéke­sebb, hogy hegemóniát gyako­roljon fölötte, vagy épenséggel elölje. A vidéki mélyebb, homo- rabb, mcditállóbb, több kontak­tusa van a magyar élettel és kevesebb lehetősége a külföldi nagyokat követő epigonizmusra. Meg kell alkolni a vidéki írók könyvkiadóját, hogy termelő ér­tékekben mutassuk meg egyen­értékűnket Pesttel, folyóirat te­kintetében ügyes, de kissé dilet­táns ízű próbálkozás a Vám!őr­tűz. Nem mutatkozhat meg ben­ne teljes erejében a vidéki író. Adjanak módot és papirt arra, hogy évente 12 könyvben mutat­kozzanak be a vidéki alkotók. Csak a pesti lektort hagyják eL

Next

/
Thumbnails
Contents