Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
1939 JÚLIUS 2, VASÄRNAP TEKJIDEta -MafifelRHIWtAÉ 23 / Több európai államban diadalmaskodott az aianymenles gazdasági rendszer A legnemesebb fém dekadenciája és drámai bukása — Mivel nyerte meg Hitler nagy gazdasági csatáját ? — Salazar az első követő — A közgazdasági forradalom eredménye _ Az egyetemeken még mindig azt tanítják, hogy az egész közgazdaság alapja a nemes fémek mennyisége, melyet a nemzeti bankok pincéiben felhalmoztak. A kormányok a nemes fémekre papírpénzt nyomatnak s noha a mindennapi áruforgalomba egy gram arany sem kerül a nemzeti bankok készleteiből, mégis az a helyzet, hogy tulajdonképpen az arany alkotja az áruforgalom alapját. Ha például vásárolsz száz pengőnyi értékű árut, mondjuk ruhát, akkor nem papirossal fizetsz, hanem azzal az aranymennyiséggel, mely a nemzeti bank készletéből a százpengős bankóra esik. Ez az elmélet azonban hatalmas léket kapott már vagy száz esztendővel ezelőtt. A termelés és az áruforgalom ugyanis annyira megnövekedett, _ hogy hatalmas papírpénztömegeket kellet forgalomba hozni az árucsere lebonyolítására. Minden országban sokkal nagyobb lett a forgalomba került áru értéke, mint amennyi arany hevert a nemzeti bankók pincéiben. Ekkor azt hangoztatták, hogy a kormányoknak csak arra kell törekedniük, hogy a forgalomba hozott papírpénz névértékének csak bizonyos százalékban legyen meg az arany- vagy ezüstfedezete. S hogy ebben az esetben a papírpénz el ne értéktelenedjen, az állam tekintélyével és hatalmával biztosítsa a papírpénz teljes névértékét. Az arany dekadenciája .Már yájüttek árra, hogy az arany, nem .az.az istenség a közgazdaságban, mint va-, tana a középkorban vólt, amikor az áruforgalom csak nagyon kezdetleges formában létezett. Nem lehetett semmiért sem áruval fizetni, csak pénzzel s akkor is csak nemes fémmel, arannyal vagy ezüsttel s más kincsekkel. A mai időkben aztán az országok árutermelése hihetetlenül megnövekedett s ekkor kezdték érezni, hogy a termelés rendjét egyáltalán nem lehet az arany fe- tisizmusára felépíteni. Van a közgazdaságban egy titokzatos képlet, mely így néz ki: P—A—P. Érthetőbben: Pénz—Áru—Pénz. A „klasszikus“ közgazdászok szerint ez a mai termelési és kereskedelmi rend alapja. Ha valaki termelni akar, akkor elsősorban P-te, pénzre van szüksége, hogy nyersanyagot vehessen, gépeket és munkásait is fizetni tudja. A nyersanyagból a munkások és a gépek segítségével A-t, árut kell termelnie. A termelt árut el kell adnia, P-vé, pénzzé kell tennie, hogy ismét elölről kezdődjék minden. Ha valakinek nincsen pénze (P), akkor képtelen termelni és új javakat előállítani, képtelen fogyasztani. Pénz nélkül, a bűvös arany nélkül tehát lehetetlen a közgazdaság terén egy lépést is tenni. Aki viszont eszéttudó ember, az már érezte az életében, hogy mennyire lehetetlen állapot ez. Nem kell mást említenünk, csak az utolsó gazdasági világválságot. Mindenki emlékszik még a harmincas esztendők elejére, amikor a gazdasági válság végigsöpört a világon. A gyárak és a raktárak mindenütt tele voltak áruval, a pénz eltűnt a forgalomból és mindenki éhezett. A gabonát Amerikában elütötték és ugyanakkor tízezrek rendeztek éhségfelvonulásokat a washingtoni Fehér ház elé. Hatalmas, teletömött raktárak és óriási tömegek néztek farkasszemet egymással. A fogyasztás szükségletei óriásiak voltak, de az áru mégsem tudta megtenni azt az egy lépést a fogyasztóig. Ugyanis eltűnt a pénz a forgalomból. A gyáros hiába kínálta áruját, pénzért nem tudta senki megvenni. Az árut áruért nem lehetett becserélni. A cipőgyáros, mondjuk, valamelyik nagybirtokostól kaphatott volna ugyan cipőiért bőrt, nyefsäiiyagot, de bőrrel nem fizethette volna ki munkásait és hivatalnokait. A nagybirtokos a cipőkkel ugyan kifizethette volna a zsellérek kom- menciójának egy részét, de csodálkoztak volna, ha a műtrágyáért is cipővel fizet. A gazdasági világválság felborította a közgazdaság rendjét, a forradalom erejével zúdult a világra és nem egy országban politikai forradalomhoz is vezetett. De forradalmasította a közgazdászokat is. Egyre többen látták azt a tűrhetetlen helyzetet, hogy amikor az áruk és cikkek bőségében élünk, akkor képtelenek legyünk elfogyasztani, megszerezni azokat és így kivergődni a válság éveiből. Schacht doktor ötlete A közgazdászok elkezdtek gondolkodni. Először furcsának találták, hogy amikor az áruforgalomban nem vesz részt egy deka, de még egy gram arany sem, akkor mégis alárendeljük neki termelésünk egész rendjét. Nem lehetne-e az arany és a pénz fetisizmusát teljesen kikapcsolni és így megszabadulni átkos egyeduralmától? Egyszerre több országban kezdtek a termelés új rendjén gondolkodni, de a legalaposabban mégis a német közgazdászok törték a fejüket és ezek között is legjobban Schacht, a németbirodalmi pénzügy- miniszter. Mikor Németországban a Hitlerizmus átvette a hatalmat, az országot a gazdasági világválság teljesen lezüllesztette. Éppen ez a válság vitte Hitler táborába a hatalmas tömegeket. De, amint Hitler átvette a hatalmat, azonnal meg kellett szüntetnie a tömegek forradalmasodásá- nak okait, mert különben nem tudta volna a hatalmat megtartani. A gyárak mindenütt állottak, milliók éheztek. Széles rétegek csak úgy tudtak ruházkodni, ha beléptek a politikai szervezetekbe és ott egyenruhát szereztek. Sok németnek az egyenruha volt egyetlen viselhető öltözete. Ekkor határozták el magukat a németek arra, hogy minden gazdasági bajt megszüntetnek. Hatalmas közmunkákat M. N. B. eng. sz. 22021 Indulások: I. július 10—22. II. július 24. augusztus S. Útirány: Budapest— Varsó — Tallin — Helsinki — Imatra — Savoniinna — Punkaharfu — Sortavala — Valamo — Vilipuri — Helsinki — Tallin — Kiga — Bpesl. BtSZVÉTELl Qj] 385 P Jelentkezés! határidő: l. csoporlnú- július 1-ig. SS. cs.-náS július 15-ig. lElEITIBII LEHET; ÜTAZASI IRODÁNKBAN Ifiil., JßZSEF-XöRüI 5. TELEFON; 14-44-00. vettek tervbe az egész birodalomban. Igen ám, de honnan veszik a pénzt majd a közmunkákhoz? Schacht ekkor azt mondta, hogy nem is kell egy márkával több pénz sem ehhez, mint amennyivel a Birodalmi Bank rendelkezik. Központi pénzintézeteket állítottak fel, melyek az állami közmunkákat kezelik. Bevezették a munka- szerző váltókat és a vállalkozóknak a közmunkákért ezekkel a munkaszerző váltókkal fizettek. A birodalmi kormány ezeket a munkaszerzö váltókat a „Deutsche Gesellschaft für Ofefntliche Arbeiten A. G.“ nevű központi intézetnél helyezte el, melyet erre a célra alapítottak. A Birodalmi Bank kötelezte magát a váltók leszámítolására. Ha egy vállalkozó egy állami utat épített, akkor az állam munkaszerző váltóval fizetett neki. Az útépítő vállalkozó ezzel a váltóval vehetett magának az útépítéshez szükséges nyersanyagot, követ, cementet, homokot stt). A kőbánya tulajdonosa és a cementgyáros kénytelen volt elfogadni a munkaszerző váltóval való fizetést s el is fogadta, mert ő is fizethet tett vele. A központi intézetben, mely a munkaszerző váltókat leszámítolja, minden vállalkozó folyószámlát nyitott. A vállalkozók egymásközti tartozásait és követeléseit is itt egyenlítették ki. Mindenkit azonban néni. lehetett ilyen váltóval kifizetni. Nem lehetett elsősorban a munkásokat és hivatalnokokat. Meg a vállalkozók is látni szerették volna Vállalkozói hasznukat. A Birodalmi Bank a váltókra mindig kiutalta ezeket a magukban véve nem nagy összegeket, de többet nem. Az első eredmények Ezzel a módszerrel csodálatos eredményeket értek el a németek. Az egész köz- gazdasági életet kiemelték a gazdasági válság mélységeiből. Azelőtt a német ipari üzemek alig| tudták kihasználni termelő- képességük 40 százalékát, addig most munkáshiány van az egész birodalomban. Míg a többi országok babonás félelemmel ragaszkodtak a régi elvekhez és a fétisnek kijáró félelmetes tisztelettel csüngtek az aranykészleteken, addig a német kormány egy vas kölcsön nélkül kiemelte egész közgazdaságát a Válságból. A külföldön dátumok kerültek forgalomba, melyek a birodalom gazdasági bukását jósolták. Valóban mindenki, a politikai ellenfelek épp úgy, mint a hitleri rendszer elvbarátai, nagy kétkedéssel tekintették a németek gazdasági vállalkozását. Nehezen akadt valaki, aki fogadni mert volna arra, hogy a hitlerizmus megoldja a birodalom gazdasági bajait. S vannak hatalmas eredmények, melyek ezt a forradalmi lépést igazolják. Az egész birodalomban 1933« ban, Hitler uralomrajutásának első évében, az évi megtakarítás 1600 birodalmi márka volt. A következő évben már 3000 millió és 1938-ban már 7000 millió. A takarékbetétek öt esztendő alatt 15 milliárd márkáról 21 milliárdra emelkedtek. Az egész birodalomban hatalmas arányokban indult meg az építkezés is, úgy, hogy Európa egyetlen országában sem építenek annyi lakóházat, mint éppen itt. Hatalmasan megnövekedtek a vállalatok bevételei. Üjabb és újabb üzemek keletkeztek. A vállalkozók nem tudnak elég munkaerőt szerezni. A szudétanémet válság idején Csehszlovákiában éltem. Beszéltem szudétanémet vezetőkkel, akiknek a véleménye szerint az egész szudétanémet válságot az a 150 gyáripari vállalat magyarázza, mely a csehszlovákiai német vidékeken nem bírta termelését újrakezdeni a válság óta. A határmenti német vidékekről ezrével mentek, szöktek át munkások a birodalomba. Számuk elérte a százezret, mikor a visszacsatolás megtörtént. Az első feövelő: Salazar Más államok is, nemcsak Németország, alkalmazták ezt a megoldást. Elsősorban a skandináv államok alkalmazták sikeresen. De a legnagyobb eredményeket Portugália érte el. Salazár az országot kivezette a meddő forradalmak káoszából és valóságos országépítést hajt végre. Mivel ezt az új rendszert elsősorban fasiszta országok alkalmazták, ellenszenvet vált ki vele szemben a nem fasiszta országok részéről. Holott itt csak elavult közgazda- sági elméletek és rendszerek megdöntéséről és reformjáról van szó, nem pedig politikai, vagy világnézeti kérdésekről. Ez a politikai ellenszenv tartja vissza a többi államokat attól, hogy maguk is bevezessék ezt az újrendszerű közgazdasági gyakorlatot. Németországban annyira fellendült a fogyasztás, hogy nem tudnak elég nyersanyagot szerezni kielégítésére. Hatalmasan megnövekedett a társulati és részvénytársasági adó, a kincstár is hatalmas belső jövedelmekre tett szert. A szomszédos országokban pedig börziánerek és síberek naponta a gazdasági összeomlásra tesznek, közben pedig saját országuk milliói éheznek. S az egész helyzetet, hangsúlyozzuk, az teszi végtelenül fonákká, hogy itt nem politikai elvek, hanem közgazdasági elvek gyakorlatáról van szó, amit a modern nagyipari termelés tett szükségessé. Az új elv hibái Hibái is vannak ennek a rendszernek. A hibák elsősorban világgazdasági vonatkozásban merülnek fel. Németországban ennek az újításnak az lett az eredménye, hogy hihetetlenül felfokozták a termelést. Már Hitler előtt is az volt a helyzet, hogy a német ipar hatalmas világpiacokra dolgozott. Annál inkább kell neki most dolgozni a világpiacokra, hogy a termelését oly hatalmasan kiszélesítette. A fokozott termelés nyersanyaggal való ellátása is óriási nehézségekkel jár. A termelés rendjének ez az új forradalma tehát fokozottabban vonja a német termelést a világ- gazdaság erőterébe és függvényrendszerébe. Hatalmasan megnövelte Németország külpolitikai feszítőerejét is. Ezt a tényt minden brszágnak figyelembe kell venni, akár baráti, akár ellenséges viszonyban éljen a Németbirodalommal. Mi magyarok sem élhetünk ily hatalmas példa és erő szomszédságában másképpen, csak egyenlő eszközökkel. Aki lemarad vagy elmarad, azon keresztül léphet a történelem, vagy a történelem képében azok, akik dinamikusabbak és bírják az ütemet új módszerekkel és érővel. A. L. Hívogató rigmus egy erdélyi téglatálra Kolozsvár, július 1. Szívhezszóló, jó szándékokat ébresztgető „Hívogató rigmus“ járja be ezekben a nyári napokban az erdélyi magyar házakat. A „Hívogató rigmus“-t a feketelaki magyarok küldözgették szét, vendégszeretettel várva minden jó embert a július 8-án este a falusi magtárak összes termeiben rendezendő Téglabálra, amelynek jövedelme a feketelaki református templom fölépítését segíti elő. Étel, ital, jó cigány és kellemes partfürdő a cégéi tónál. A „Hívogató rigmus“ szövege ■— Wáss Albert írta, a „Farkasverem“ szerzője — a következő: Kunyhó, kastély, bérház, iskola, papilak: kiáltó szavammal, íme, egybehívták! Mihozzánk eljönni, hogy ne restellnétek, árva templomunknak falat emelnétek, Rozzant a templomunk, dűl össze a tornya, ha mi nem ügyeljük, kinek lesz rá gondja?. Míg körül a földet nagy nyavalya rázza, mardjunk meg egytt, egymásra vigyázva. Jó magyar testvéreim! Házatok farában egy-két tégla bizton kallódik magában, Jó szívvel azokat szekérbe rakjátok és az ülés alatt nekünk elhozzátok! Jókedveteket is szépen meggyűjtsétek, hogy eine futhasson, batyuba kössétek, kiki ragadja föl maga pereputtyát: úgy tiszteljétek meg szerény házunk táját,
