Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
:7 r 24 TELPIDElCT JfoöfoiRHIRJAP I 1939 JŰLITJS 2, VASÁRNAP Az utolsó vallomás Me ;rázó Írások a budapesti Scotland Yard lelki panoptikumából — Bűnös asszonyok és férfiak őszinte vallomásai A budapesti főkapitányság épületének első emeletén, a bűnügyi nyilvántartó hivatal folyosójáról nyílik a legkülönösebb panoptikum ajtaja: a bűnözők lelki panoptikumát rendezte be ebben a szobában a budapesti Scotland Yard. A budapesti rendőrség, ha anyagiakban, felszerelésben nem is olyan gazdag, mint egyik-másik metropolis rendőrsége, felkészültségben és munkateljesítményben az élen halad és a modern rendőri munka terén is igyekszik lépést tartani a sokat emlegetett londoni, vagy berlini rendőrséggel. A mi rendőrségünknek nem áll rendelkezésére egészen pazarul felszerelt laboratórium, nincs pszichológiai intézete, de ami anyagiakban hiányzik, azt pótolja a rátermettség, tehetség. Nálunk se elégszik meg a rendőrség azzal, hogy kinyomoz egy bűncselekményt. Nem elég, hogy elfogja és letartóztatja a tettest, de a bűn mögött igyekszik kitapintani a tett indító rugóját, napvilágra ho2ni a rejtett motívumokat és feltárni a bűnöző lelkivilágát a kriminálpszihológusok, a tudomány számára. Erre a célra rendkívül érdekes módszert választottak. Az elfogott bűnösök letartóztatása után a főkapitányság híres 200-as cellájába kerülnek, onnan viszik át őket az ügyészség fogházába. Mielőtt útnak indítanák az új rabokat, kiválasztják közülök az „érdekesebb”, főbenjáró bűncselekmények főszereplőit és a bűnügyi nyilvántartóhivatalba kísérik. Itt egy főtisztviselő elé állítják, aki felszólítja őket, hogy tegyenek írásbeli önkéntes vallomást. — A nyomozó rendőrtiszt előtt ön már vallomást tett, ezt a valomását jegyzőkönyvbe foglalták — mondja a főtisztviselő. — Most tegyen írásbeli vallomást, nem kényszerítjük rá, saját elhatáro- sától függ, megteszi-e, üljön le és írja meg őszintén, ami a lelkén fekszik. Figyelmeztetem, hogy nyugodtan megírhat mindent. Amit ír, az csak tudományos célra szolgál, a bűnügyi eljárás során nem használják fel önnel szemben. Ezzel egy ív papírt, tintát és tollat tesz eléje és magára hagyja. A fogoly pedig Írni kezd és megszületik az utolsó vallomás. Mert ami ezután következik — a fogházban, az ügyész, a vizsgálóbíró előtt és a tárgyalóteremben, — az már legtöbbször nem más, mint riadt védekezés, a bűnöző harca az életért, a szabadságért. Sohasem voltam bálban — írja a gyilkos no Itt van néhány sor, primitív kézírással. Gyilkos asszony írta, egy masamód, aki a Váci-utcában meggyilkolta az unokanő- vérét. — Isten veletek gyerekek — írja — én roppant szerencsétlen vagyok. Én mindig szorgalmas voltam, dolgoztam, de mindenki kihasznált. Akiket kenyérrel dobtam meg, engem kővel dobtak vissza. Anyámért, testvéreimért, gyermekeimért éjjelt nappallá tettem, én sohasem voltam bálban, mulatságon. Többet nem tudok, mert most a legrosszabb vagyok. A gyilkos ügynök, aki a Hűvösvölgyben megfojtotta egy budapesti kereskedő feleségét, így ír: — Megismerkedtem egy hölggyel, aki által szerencsétlenné lettem, mert eléggé szomorúan végződött. A Hűvösvölevbe menvén, mely alkalommal ő is velem tartott, elfogott egy momentán magamon kívüli lét, mely alkalommal — szomorú és fájdalmas — a nőt kivégeztem ... A hajógépész, aki egy kis szállóban megfojtotta menyasszonyát, két mondatot írt a letartóztatása után: — Igazán nem tudom, hogy történt, csak annyit mondhatok, elvesztettem azt, akit a legjobban szerettem, a, világon. — Egyébként a fájdalomnélküli halál felér egy örömnélküli élettel. Mit érez a gyilkos, amikor öl? Lukszics József hentessegéd 1924-ben I behatolt egy újságíró kispesti lakásába. I Fejszével megöite az újságírót és az édes- I anyját, kirabolta a lakást és elmenekült, de rövidesen elfogták, halálraítéltek és felakasztották. A rendőrségen ezt írta: — Csütörtökön este mentem a telepre és már el voltam készülve a legrosszab- bakra. Vártam, hogy mikor lehet bemenni. A fejszémet eldugtam. Mikor az út szabad volt, bementem és előbb az asszonnyal, majd a fiúval végeztem. Mikor már mind a kettő meghalt, összeszedtem a ruhákat és távoztam. Már sokan kérdezték, hogy milyen érzés fogja el az embert. Nem tudtam felelni, mert megmondani nem lehet és nem lehet leírni sem. Egy fiatalasszony, aki féltékenységi dráma központjába keveredett és dulakodás során revolverrel lelőtte az urát, a vetélytársncjére gondolt, amikor íróasztalhoz ültették: — Tisztelt Asszonyom — kezdte ír’sát, — azt hiszem, most már nem fog többé az utamba állni és felhagy az urammal. Ugye hányszor is kértem, hogy ne járjon utána... „Erős szorítást a halmaztamíl A következő önvallomás írója, egykori tisztviselő, határozott betűkkel, gondos, egyenes sorokban rótta mondanivalóját papírra. A bűne: Pestszenterzséheten megölte feleségét, elásta a családi ház kertjében és csak hónapok múlva derült ki a bűn. — Leírása a nőm megfojtása alatt és utána történteknek — ezt a címet adta vallomásának. — Lelkiállapotom — írja — a következő volt. Nőm a megfojtás előtt túlságosan lealázó és lekicsinylő kifejezéssel illetett és a figyelmeztető szavamra még nagyobb vehemenciával folytatta eme civódást és engem, a már úgyis túlságosan megharagított embert, oly dühbe hozott, hogy türelmemet teljesen elvesztettem és oly erős szorítást alkalmaztam, hogy csak azt vettem észre, hogy már meghalt. Ekkor olyan Ijedtségfélét éreztem a bensőmben és kezdett a szívem fájni. Szédülést is éreztem, gondolkodásom pedig kuszáit, zavaros volt. A fernevárosi suhanc, aki az Imperial- szállóban megölte a Bodográf mozi kis cukroslányát, hat szóval intézte el a gyilkosság lelki problémáját. Csak ennyit írt: — Megöltem a Mancit az Imperiál- szillóban. — Más imivaló nincs? — kérdezték tőle. A suhanc a vállát vonogatta. A spiritiszta médium Sokat szerepelt már a nvilvánosság előtt az a híres spiritiszta médium, aki néhány esztendővel ezelőtt kettős öngyilkossági üggyel kapcsolatban került a rendőrségre. Nagyjából az történt vele, hogy egy leánnyal együtt öngyilkosságra szánta el magát. A leánv mellbelőtte magát, ő pedig a háta mögött állt, hogy ugyanaz a golyó .végezzen vele. A leány meghalt, neki nem történt baja. A főkapitányságon ezt írta: — Két öngyilkos lelkivilága. Hát el fogom mondani. Két öngyilkosjelölt találkozott egy szomorú nap délelőttjén. Feltártuk egymásnak lelki bajunkat és Emmi megszólalt, hogy szeretné magát lefényképeztetni, gyönyörködjenek benne az élők, ha majd meghal. Szomorúan néztem őt, amint a fényképész masinája állt. Szerettem volna fájdalmasan felkiáltani, Te! Teneked meg kell halni velem együtt ilyen fiatalon. A fényképészt elhagyva, egy étterembe értünk és jóízűen elfogyasztottuk az utolsó ebédet. Délutánunk unalmas lassúsággal telt el. Végre. Egy szobában ketten. Hát öngyilkosok leszünk. Egyik se próbálta a másikat lebeszélni. Nem volt ehhez bátorsága egyikünknek sem. Miért? Erre nem tudok felelni. Elkövetkezett a pillanat, amikor a revolver hideg csövét az ő szívéhez Irányította és én remegve a háta mögött vártam ama pillanatot, amikor eldördült a revolver. De ez nem következett rögtön, mert ő várt, azt nem tudom, hogy mire. Talán két percig álltunk így egymás mögött, hogy az egyetlen golyó megöljön bennünket. Talán két percig álltunk, majd ő hangosan felnevetett és azt mondta: szerbusz, agyő! Én feleltem: szervusz! Egy dörrenés, előttem sötétség fut össze, ő kissé felém fordul, homlokon csókol és meghal. Én küzdöttem magammal, előttem megjelent a csontos halál, torkom összeszorult és elvesztettem eszméletemet. A spiritiszta médium mesterkélt romantikájával ellentétben az egyik bankrabló gangszter, akit később két társával együtt kivégeztek, néhány szóban vetette papírra gondolatait: — Ha az anyám élt volna, nem kerültem volna ide... így szaporodik évről-évre az önkéntes vallomások gyűjteménye a rendőrségi lelki panoptikumban és sokszor megrázó emberi dokumentumok akadnak a fakuló papírok között. Sági Pál. MONITOR, ŐRNASZÁD, AKNA ÉS TORPEDÓ... A folyamerök A trianoni szerződés értelmében a honvédség folyamerőket nem tarthatott. A Dunát nemzetközi f oly óvá nyilvánították és a folyamrendészetet csak kis létszámon tartott folyamőrség látta el, a budapesti és vidéki révkapitányságok útján. Katonai egyenjogúságunk visszanyerésével folyamőrségünk is a honvédség kötelékébe került és folyamerők elnevezéssel a hadsereg egyik fegyvernemét képezi. A folyamerők a folyammenti harcok eszközei. Hivatásuk a földi csapatok fo'yamátkeléseinek, vizi szállításainak biztosítása, a hidak, telepek, kikötők légvédelme, a folyammenti harcokba való beavatkozás, valamint az ellenség hasonló ténykedéseinek megakadályozása. Bár folyókhoz kötöttségük, könnyű megfigyelhetőségük nem teszi őket korszerű harceszközzé, alkalmi és különleges feladatokra a hadvezetésnek mégis szüksége van rájuk. A folyamerők harcegységei hajókból, csónakokból , és partmenti alakulatokból állnak. A legnagyobb folyami hajótípust „monitornak“ nevezik, a kisebbet „őrnaszádnak“. A monitorok 60—80 méter ho~~"ú, 15— 20 méter széles páncélozott hajók, amelyeken több löveg, légvédelmi ágyú és géppuska van. A lövegek páncéltornyokból tüzelhetnek. Páncélzatuk könnyebb tüzérségi találatok ellen is védi őket. Befogadóképességük 500—600 tonna. Megszálló erejük ICO—120 fő. Az őrnaszádok kisebb, gyorsabb, mozgékonyabb, korszerűbb folyamegységek. Páncélzatuk gyengébb és fegyverzetük könnyebb. Felszerelésük, a gépágyúk, légvédelmi ágyúk és géppuskák. Hajóhosz- szuk 30—'50 méter, szélességük 5—6 méter. Befogadóképességük 120—160 t. Megszálló erejük körülbelül 50 fő. A monitorok mindennemű ellenséggel szénben való harcra képesek. Hivatásuk nemcsak az ellenséges folyamerők elleni harc, hanem a folyammenti ellenség szárazföldi állásainak tüzérséggel történő leküzdése, valamint hidak, parti létesítmények megrongálása is. Az őrnaszádok ezzel szemben csak kisebb vállalkozáskra alkalmasak. A repülők elleni harcra azonban kiválóan megfelelnek. Különleges feladatuk a víziszállítások biztosítása, valamint folyamzárak létesítése, illetve felkutatása és elpusztítása. Folyamzárnak a folyamon való közlekedés meggátlására szolgáló akadályokat nevezzük. A zárakat bizonyos folyamszakaszon a folyam szélességében telepítjük. A folyamzár lehet aknazár, torpedózá* vagy torlasz. Az aknák vagy horgonyon lebegnek a vízben és a hajótesthez ütődéskor robbannak, vagy pedig a meder fenekén vannak elhelyezve és a partról villamosárammal robbanthatók. Egy-egy akna több mázsa súlyú. A torpedók több méter hosszú, úszó lövedékek, amelyeket kilökésük után saját gépük hajt a viz alatt és amelyek ütődéskor robbanj” ak. A torlaszok folyón át kifeszített, vagy bólyákon függő kötelek, láncok, sodronyok, dróthálók, gerendák vagy uszályok. amelyek érintéskor riasztócsengőket hoznak működésbe, illetőleg torpedókat, ellenséges hajókat tartanak fel. A folyamerőknél használatos csónakok közül a páncélos motorcsónak a legnagyobb. A páncélos motorcsónak 15—20 m. hosszú, 8—10 személyt befogadó gépágyúval és géppuskákkal felszerelt harcegység, amelynek főfeiadata a vizifelde- rítés és a biztosítás. A honvédség folyamerői a régi monarchia haditengerészetének utódai és hagyomány ai>iak ápolói. Ez tükröződik vissza a szárazföldi erőktől eltérő régi tengerész egyenruhájukban is. HŐSI NAPTÁR Aki kétszer kapta men a vifézségi aranyérmet 1917 júl. 2. Kimagasló személyi vitézségével és hősi elszántságával tüntette ki magát továbbá a zboruvkörnyéki védelmi harcaink alatt Danai András volt újvidéki 6. gyalogezredbeli tiszthelyettes, aki tartalékban volt 5. század két szakasza élén az orosz túlerők betörése és fel nem tartóztatható volt előbbrejutása folytán megingott küzdőink támogatására, saját kezdeményezéséből sikerült ellenlökemet hajtott végre, amellyel az oroszokat, azok leghevesebb tüzében, halálmegvető elszántsággal rohamozva és elkeseredett kézitusában visszaverte és az általuk már elfoglalt támpontot is visszafoglalta. És noha az oroszok erre még kétszer is támadtak félszázada ellen, Danai tiszt- helyettes mindkét alkalommal kivédte a támadásokat és még akkor is folytatta a sikeres védelmi harcot, amikor az oroszok máshol történt átkarolásuk eredményeként, a félszázad hátába kerültek és annak embereit súlyos harcok árán leküzdötték. Ebből a végzetes válságból Danai tiszthelyettes maga is csak néhányaimagá- val menekült meg, úgyszólván az utolsó pillanatban, amikor már látta, hogy helyzete menthetetlen. Danai tiszthelyettes az ezred egyik legvitézebb altisztje volt, aki a harctéren addig is eltöltött 20 havi arcvonalszolgálata alatt ismételten kitüntette magát s igy az arany-, a nagy-, a kis- és a bronzérmeket már kiérdemelte. Erre való tekintettel ezt az újabb kimagasló fegyvertényét immár az arany vitézségi érem másodszori admányozásá- val jutalmazták elöljárói. orr---—W-J—»..J.»■■*..—■.,'■■■■ » I.in .mumm! Felelős szerkesztő: LMlO GÉZA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ KTilMUM SA JT6VÁI.1. A I.AT RT.. BITDAPFST VHL RflKK SZILÁRD-UTCA 1 FELELŐS: GYORY ALADÁR IGAZGAT*
