Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-28 / 170. szám
1939 JÚLIUS 28, PÉNTEK TEMJIDEKI •ÄHj&ÄR-HIRMVR 5 H APROL-HAPRA Július 27 tppk imtfa a másiknak nem vájja ki a szemét — mondja az ós<li kozma is. A közmondás régi, rrca a dti ü!átó világból való. Manapság már ezt a közmondást is módosítanák, átképeznék s egymással vívódó magyarokra olykor bízvást ilyen módosított formát lehetne alkalmazni: egyik varjú a másiknak olykor még szemevilágát is elveszi. Nehogy képekben s közmondásokban általánosítsunk: közelebbrő jelölvén az esetet s a kérdést, amiről szó van, azt látjuk, hogy az utóbbi hónapokban egyik felvidéki magyar igen szívesen siet a másiknak ártalmára. Az igazoltatást eljárások során tapasztaltuk igen szomorúan, hogyan akarja „berántani" egyik érdekelt a másikat, azzal a jelszóval, hogy ha „engem bántanak, bántsanak téged is!". Elszomorító hallani, vigasztalan olvasni azokat a titkos s kevésbé titkos feljelentéseket, amelyeket hivatalnoktársak, oktató-kollégák tesznek egymás ellen, abban a reményben, hogy ha a jól beírt hivataltársakat is bemártjuk a fekete, megbélyegző vízbe, akkor magunk is kimászunk a vergődő kolléga hátán. Az utóbbi hónapok egyik szomorú tapasztalata ez. Mert hiszen nem valószínű, hogy ha X. hivatali állása megrendül, akkor ezt a megrendülést újra ki lehet kerülni azzal, hogy Y-t is belekeverem a bajba. Erről a kérdésről eddig nemigen beszéltünk, de egyszer nyíltan szembe kell nézni véle s néhány pillanatra üdvös dolog megállni azért, hogy megtárgyaljuk egymással ennek a sokszori finom gyanúsításnak, gyengéd orvtámadásnak mibenlétét. Arról van szó, hogy — akár bevalljuk, akár nem — sokan vannak, akiknek nemzethűsége az elmúlt években vajmi gyenge lábakon állott. Hol a csehszlovák irányzat, hol a kommunista szolgálat téritett él némelyeket a göröngyös, de tiszta magyar úttól. Ezt letagadni kár lenne s utólag mentegetőzni, hamis okokkal magyarázni is hiábavaló. A hibákat azonban gerincesen bevallani illenék. Ehelyett mi történik ? Aki hibázott, az jár most elől lengő zászlókkal s önigazoló pecsétekkel, az veri a mellét a bizonyos féltéglával, az a rettenthetetlen nagy magyar, a kisebbségi hős: szemfényvesztő mutatványai az ilyen uraknak s hölgyeknek válóban elkápráztatják az első pillanatban a tájékozatlant s olybá tűnik a dolog, mintha e hajdan nagy agrár, büszke szocdem, lobogó vörös harcosok lennének a legkitűnőbb magyarok. A jövőre vonatkozólag a fogadkozást, a megtérést lovagiasan el is hisszük, el is fogadjuk, csak éppen a múltat nem lehet e fennen-kiáltozásokkal megfehéríteni. Hogyan segítenek magukon tehát e csehszlovák eszmékkel hajdan hűségesen el jegyzettek? Miközben félkézzel a magyar trikolórt lengetik s a félszájjal a harci kürtöt fújják, másik félkézzel már írják a feljelentgetéseket a netán tisztán maradt kolléga ellen s jélszáj- jal a gyanúsítások özönét szórják a kiszemelt áldozatra. Az így előrángatott kolléga értetlenül néz s eszeveszetten védekezni próbál ő is ugyan, de már jellemét megfröcskölte a sár, már ő is gyanús, már ő is vizsgálatra méltó. Így születnek a kígyóperek, így tevődik majd át családról-családra az áská- lódás, a gyűlölet, így keletkeznek új Capulet és Montague-viszályok, így acsarkodik majd magyar a magyar ellen, csúfjául a magyar a magyarért nemes mozgalmának. Magunk tisztázásának ez semmiesetre sem a módja. Sajnos, ilyen eset minden városban s minden községben előfordul, párosával s hármasával is, mintha a magunk tisztasága a más befröcslcölésétől függene. Elkeserítő látvány s elszomorító tudni: mily sokan ádázkodnak egymás ellen, csak azért, hogy annak a másiknak se legyen sima az élete. Emberi szempontból tálán meg is értjük a kétségbeesett ember vergődését létéért, erkölcsi szempontból azonban elítélendő, súlyosan s megbocsáthatatlanul. Hasonlít ez ahhoz a jelenethez, amikor az egyik fürdőző a másikat rántja ijedten a vízbe. Elszomorító s kétségbeejtő ez a vádaskodás a nemzet szempontjából is. Ennyire másnak pusztulására törünk-e, ennyire kielégít-e bennünket az új építésnél az, ha a szomszéd alatt is leszakad az állvány? Urak, hölgyek! Ha már magunkat igazolnunk kell, akkor törődjünk a magunk dolgával s ne vádoljunk másokat, ne idézzük fel egy gyászos spicli-kor szellemét! (sz. v.) Nagyvonalú gazdasági programmal siet a kormány Kárpátalja ielsegsiésére A miniszterelnök sorozatos ú!;ai eredményeképpen rövidesen megoldódnak a legsürgősebb gazdasági kérdések Budapest, július 27. Thuránszky László dr. sajtófőnök ma délelőtt tájékoztatta a sajtót a Kárpátaljával kapcsolatos gazdasági problémákról. Hangsúlyozta, hogy a nagyközönségnek tudomása sincs arról, hogy a kormány milyen behatóan foglalkozik Kárpátalja gazdasági problémáinak megoldásával. Rámutatott arra, hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök sorozatos kárpátaljai útjai ezzel a kérdéssel állanak összefüggésben, mert a miniszterelnök nagy súlyt helyez ezeknek a kérdéseknek a megoldására. Legutóbb, már harmadszor járt Kárpátalján, mely útjára elkísérte Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter, valamint fenn járt Bartha Károly honvédelmi miniszter is, aki a honvédelem szempontjából szemlélte meg az utakat, vasutakat, állomásokat s az egyéb építményeket s megállapította, hogy a munkák a legkielégííőbb módon haladnak. Ezzel a kárpátaljai úttal foglalkozott a legutóbbi minisztertanács is, amelyen a miniszterelnök, a földmívelésügyi és a honvédelmi miniszter vázolták a szükséges teendőket. A sajtófőnök hangsúlyozta, hogy Kárpátalja egyik legsürgősebben megoldandó közgazdasági problémája a közlekedési viszonyok megjavítása. -A sajtófőnök ezután az alábbiakban vázolta Kárpátalja megoldásra váró problémáit. Szociális szempontok a sótermelésnél Ameddig Kárpátalja nem volt a kezünkben és így az aknaszlatinai sóbányák sem, túlnyomórészt német sót fogyasztottunk. A vegyelemzések azt mutatják, hogy a szlatinai só minősége szempontjából teljesen egyenértékű a német sóval, ha nem is egészen olyan fehér a színe, de ezen az Aknaszlatinán felállítandó új modern őrlőmalom létesítésével fognak segíteni. A kincstárnak a német só beszerzése Budapesten és az ország legnagyobb részében ma is kevesebbe kerül, mint a szlatinai. A németek a kősót, mint a kálisó melléktermékét nyerik, már ezzel is olcsóbban adhatják. De az olcsóság magyarázata főként abban rejlik, hogy a német só vízi úton jön az országba, mégpedig a Duna folyásának irányában. A kárpátaljai sót valamivel drágábban is termeljük a bánya mélyén, mivel a németek technikai berendezéseivel szemben mi minél több munkáskezet igyekszünk foglalkoztatni. De a drágaság főoka ismét a költségesebb vasúti szállítás. Még inkább drágítja a só beszerzését az a körülmény, hogy ezidőszerint még nem lehet az aknaszlatinai sót közvetlenül Aknaszlatináról vasúton szállítani, mert a vasúti vonal Taracközig román területen halad át és így a sót Taracközig a román terület elkerülésével, tehergépkocsikon kell fuvarozni. Magában véve a vasút is drágább már a víziútnál, de a szállítást még drágábbá teszi a tehergépkocsik bekapcsolása és a kétszeri átrakodás. Amikor majd a völgyzáró gátak megépülnek és a Tiszát Tiszaújlakig, vagy talán Husztig hajózhatóvá tehetjük, a só leszállítása is olcsóbbá tehető. De olcsóbbá tehető a szállítás már időközökben azzal, hogy megépítjük a taracköz—aknaszlatinai vasutat, amelynek építkezése már meg is indult. Megkezdődtek a kárpátaljai völgyzáró- gát előkészítő munkálatai A völgyzáró gátak megépítése az Alföld-öntözés, a Tisza hajózhatósága és az energiatermelés problémáit fogja megoldani, vagy azok megoldását előmozdítani. Lendíteni fog nemcsak Kárpátalja, hanem az ország egész északkeleti részé- I nek energiagazdagságán. Az első völgyzáró gát helyét múlt heten jelölték ki véglegesen a miniszterelnök, a földmívelésügyi miniszter és Kállay Miklós öntözési kormány- biztos jelenlétében Lóczy Lajos vezetése mellett geológusok és mérnökök. A kárpátaljai víznek ilyen célokra való felhasználhatóságát a miniszterelnök már szegedi külügyminisztersége idején feldolgozta és mint a békedelegáció előkészítő irodájának vezetője, egy memorandumot és több szakleírást nyújtott át a velünk szemben álló hatalmaknak, úgy, hogy a midőn a télen diplomáciánk igyekezett mindenfelé bebizonyítani, hogy Kárpátaljára mennyire szükségünk van, megmutathattuk azt, hogy nem most találtuk ki, hogy a kárpátaljai vizek miért fotósak az Alföld élete szempontjából, hanem hogy ezeket Teleki Pál gróf a békcdelegáció irataiban már húsz esztendővel ezelőtt lefektette és tagadhatatlan, hogy ez az argumentum hatással is volt. Az első völgyzáró gát a Taracon fog épülni, ahol — bár a munka nem lesz egészen könnyű — a feltételek mégis eléggé kedvezőek. Az idei évben elvégzik az előmunkálatokat, a hegyoldalak letaka- rítását, stb., tavasszal pedig megkezdődik a gát részére való kő fejtése és a gát építése is. Az előkészítő munkálatok máris folyamatban vannak. Százezer lőnek nyújt kenyérkeresetet az erdőgazdálkodás Kárpátalja közgazdaságának legfontosabb tényezője a területének körülbelül felét kitevő erdőség, amely a lakosságnak csaknem Ifi százalékát tartja el, figyelembe véve, hogy a kitermelés, a tutajozás, a falepároló gyárak kb. százezer főnek nyújtanak kenyérkeresetet, illetve ugyanennyi családnak megélhetést. A kárpátaljai erdőgazdaság fő termelési ágazatai: a műfatermelés, amely ismét a keményfa (bükk és tölgy) és a puhafa (fenyő) termelésére tagozódik, továbbá a tűzifa- és cellulozafa-termelés és a falepárlási termékek (faszén, faszesz, famész, aceton, stb.) előállítása. Mindezek azonban szorosan összefüggnek, hiszen tűzifának és celiulozegyártásra a műfa előállítására nem alkalmas faanyagot és a műfatermelés hulladékait értékesítik, a falepárlásnak pedig ugyancsak a tűzifa az alapanyaga. Devizagazdálkodásunk és a lakiviiel A fatermelés helyzetét tekintve megállapítható, hogy puhafa-gazdálkodásunkban a Kárpátalja visszatérése nem okozott irányváltozást, amennyiben a magyar- országi szükséglet egy részét ezentúl is import útján kell fedezni, s a kb. három- százezer holdnyi fenyőerdeterület évi kb. hatszázezer köbméterre tehető nyerstermelésének segítségével eddigi fenyőfűrész- áru-importunknak 30—40 százalékát tudjuk pótolni. Ez a faanyag egyébként nemcsak a kárpátaljai fűrészek, hanem a tiszai fűrésztelepek foglalkoztatását is biztosítja. Keményfagazdálkodásunk terén a változás sokkal mélyrehatóbb, amennyiben Kárpátalja visszacsatolásával nemcsak behozatali szükségletünk szűnt meg kemény műfából, hanem kiviteli feleslegeink is lesznek. A több mint hatszázezer kát. holdat kitevő bükkerdőből kb. 1,100.000 köbméter nyersanyag termelhető ki, míg tölgyből kb. 150.000 köbméter, egyéb fanemekből 70—80.000 köbméter termelhető. Hozzávetőleges becslés szerint 10—12.000 vagon bükk fűrészáru jelentkezik kiviteli feleslegként. Kárpátalja visszatérésével felmerült gazdaságpolitikai feladatok között egyik legfontosabb ennek a mennyiségnek a rentábilis külföldi elhelyezését biztosítani. Ebben a tekintetben nemcsak általános magyar szempontból állt be változás, hanem a Kárpátalja eddigi helyzetével szemben is. A cseh uralom alatt ugyanis Kárpátalja a fenti mennyiségnél jóval kevesebb keményfát helyezett el a külföldi piacokon, viszont bizonyos mennyiségű fenyőfa exportja is volt. Ma az a helyzet, hogy a fenyőfatermelést Magyarország teljes egészében fel tudja venni, viszont keményíából Kárpátaljának többet kell exportálnia, mint eddig. A felesleget növeli az a körülmény is, hogy a cseh uralom alatt igen nagy fakészletek halmozódtak fel eladatlanul. A magyar kormány mindent elkövet, hogy a kárpátaljai keményfaexport számára sokkal nagyobb mértékben tárja fel a külföldi piacokat, mint amilyen mértékben eddig Kárpátalja ezekre a piacokra szállított. Ezt megkönnyíti, hogy a kitűnő minőségű kárpátaljai bükk nemcsak Németországban és a volt Csehszlovákia jelenleg német protektorátus alatt álló részein, hanem Táró P Babits M.: Keresztül-kasul az életemen kve 6.40 Berend M.-né: Akik kihullottak Isten tenyeréből 4.50 .............................kve 5.90 Dénes G.: Csipkekeztyü .... kve 4.20 Endrödi B.: A boldogtalan ember, kartonba ..............................................kve 2.90 Gulácsy Tegnap és régmúlt. Elbeszélések, rajzok ............................... 3.40 Harsányi Zs.: Grófkisasszony. Vígjáték 7 képben .........................................2.— Hegedűs 8., ifj.: Egy daxlt naplója . 2.— Jacob H. E.: A régi Bécs. Johann Strauss regényes élete .... kve 6.80 Kállay M.: Báthory István. Történeti regény ........................................ kve 9.50 Kerekesházy J.: Lipsz, 2.80. . . kve 4.—* Kodolányi J.: József, az ács . . kve 5.40 Maróthy J.: Felvidéki falevelek . . 2.80 Maurier D.: A Manderley-ház asszonya, 5.50 .......................................kve 7.50 Móricz Zs.: Életem regénye . . kve 5.40 Norris K.: Szegény lány is férjhez mehet, 3.— ..................................kve 4.20 Nyirő J.; Mádéfalvi veszedelem . kve 5.60 Passuth L.: Esöisten siratja Mexikót kve 5.40 Szabó P.: Szakadék, 5.60 . . . kve 6.60 Szentimrei J.: Ferenc tekintetes úr. Kölcsey Ferenc életregénye . . kve 5.40 Szitnyai Z.: A bocs ..... kve 3.60 Zboray E.: Trópusi nap alatt. Egy kivándorló élete Jáva szigetén, 3.60 kve 4.80 Zilahy D.: A földönfutó város . kve 5.40 Megrendeléseket utánvéttel, vagy az ösz- szeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. PFEIFER FERDINAND könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5. Telefon: 18—57—30, 18—74—00.
