Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-23 / 166. szám
1939 JÚLIUS 23, VASÁRNAP TECTIDEfcl ALCÍaRHimaB Pénz, technika és művészet a film, amely annyit él, mint a tiszavirág Márláss Imre Rongyokban, rongyok közt született, palotákban nőtt fel és most olyan eleven erővel él a köztudatban, amilyen energiával csak ifjú királyok uralkodhatnak. Lehetetlennek tartották, hogy az a pár mozgókép, a harminc esztendő előtt született technikai torzcsoda, szórakoztasson és ma nem ismer olyan lehetetlen dolgot, amivel ne tudna szórakoztatni. Nem tették korlátok közzé, mert nem volt annyira jelentős, ma pedig nem ismer korlátokat. Pár évtized előtt nem akartak pénzt adni érte, ma aranyláválcat hömpölygőt. Mi az a csodálatos valami, amelynek fejlődésére, karrierjére nincs példa? A film születése A film akkor születik, ha valaki pénzt akar keresni vele. Ha nem nagyvállalatokról van szó, akkor a szükséges tőke társulati alapon gyűl össze. A kezdeményező elmondja, hogy ezzel a jónevű rendezővel, sztárokkal egy bizonyos sikert ígérő témát akar megcsináltatni. Megszerzi a társakat s a még fennmaradó hiányt igyekszik már előre a fihnkölcsönzőktől megszerezni. A kölcsönzőknek vaktában kell ,,lekötniük0 a filmet, mert ellenkező esetben — ha elkészülte után akarják megszerezni —, horribilis árat kell fizetniük érte. Ha együtt van a pénz, sőt ha nincs még egészen együtt, kibérelnek egy műtermet és megkezdődik a filmgyártás. Olyan nagy vállalatok, mint például az Ufa, a Metro vagy a Paramount, amelyek hatalmas tőkékkel rendelkeznek, nem bérelnek műtermet, mert hiszen saját gyártelepük van. Gyártelep, amely egy kis városnak is beillik. Mi magyarok persze nem dicsekedhetünk ilyen nagyszabású filmgyárral, nekünk és a nálunk dolgozó idegen filmvállalkozóknak meg kell elégedniök a Hunniával és a Magyar Filmirodával, amelyek azonban aránylag kis méretük ellenére, pompás felszerelésükkel minden lehetőséget megadnak a producernek, ahogy a filmszakmában a gyártásvezetőket nevezik. Séta a filmgyárban ' Kívülről valami hatalmas üvegháznak nézné az ember, ami már csak azért is csalódás, mert sötétség fogadja a belépőt. Van ugyan felső világítása, de a felvételeknél semmi szükség sincs rá. Holdfény, napsugár, alkonyat, éjszaka, mind a villamoslámpák dolga. A Hunniában például összesen kétszáz lámpa van, egyenárammal táplált fényszórók és váltóárammal táplált pankromatikus lámpák. A fényforrás mögött méteres átmérőjű fényerősítő tükrök állanak. Az áramot részben a város szolgáltatja, részben maga a gyár termeli. A város váltóáramát egy ezer és két öt- £tzáz amperes transzformátor alakítja át egyenárammá. A már átalakított áramot kábelekkel továbbítják az úgynevezett elosztókocsikra, ahonnan külön-külön kábel szolgál minden egyes lámpához. Innen van az, hogy a gyanútlan látogató azt hiszi, hogy a stúdióban soha sincs rend s ha nem vigyáz, lépten-nyomon orra bukik. A kábelek ugyanis kígyóként tekeregnek a műteremben szanaszét. Külső felvételekhez használja a gyár a saját benzin áramfejlesztőjét. Minthogy a lámpák — a köztudatban Jupiter-lámpák — már elég világosságot szolgáltatnak, jobban szemügyre vehetjük a stúdió belsejét. Hatalmas, t^ronymagasságú állványok ötlenek először’ is szemünkbe. Ezek az úgynevezett prakti-lkábelek. Négyszögletes állványok, amelyeket, mint a gyermek a kockáit, építenek egymásfölé, hogy elérjék a kellő magasságot. A különböző magasság a lámpák számára kell, mert a felvételekhez nem elég a test magasságában adott fény. Az árnyékok, helyesebben a sötét árnyékok elkerülése céljából a szereplőket minden oldalról megvilágítják s csak a fény intenzitásának különbsége adja meg a szükséges és kellő árnyékot. A díszlet magassága és egyéb szempontok szerint helyezik hol magassabbra, hol mélyebbre a prakti-kábelek tetejére állított lámpát. lenlévőknek a szereplőkön kívül mukkan- niok sem szabad és a műterem környékén is meg kell szűnnie minden hangos mozgásnak. Mint magától értetődőt, utoljára hagytuk a díszleteket, helyesebben a kulisszákat. A kulisszák, keretek, amelyeket molinóval vontak be, óriás gyermekjáték építőszekréwyének darabjaiként hatnak s épúgy lehet velük építeni várkastélyt, vagy csapszék belsejét, mint hidat, vagy bármit, amit a film háttérnek, környezetnek megkövetel. Természetesen nem ilyen állapotukban használják őket. A célnak megfelelően vonják be őket megfelelő vászonnal, gipszdíszítéssel. Négyezer négyszögméter ilyen díszletépítőkocka áll a filmgyártó rendelkezésére, aki tervező művészével bármit készíthet belőle. Ajtók, ablakok fából vannak, úgyhogy egy ilyen díszlet a legteljesebb valószerűséggel szolgálhat. Szcenárium Ami a színpad számára maga a darab, az a film számára a szcenárium, másképpen : vezérkönyv. Olvasmánynak felette unalmas, nemcsak azért, mert kevés benne a dialógus, hanem a sok instrukció miatt. A papírnak csak az egyik oldalára írt szövegkönyv ugyanis két részből áll. Technikai utasítások a felvevőgép számára, mondjuk a baloldalon, jobboldalon pedig a színészek szövege. Például: SECOND PLAN: Margit szalonjának sarka hintaszékkel, mögötte almárium, régi órával. Az óra tizenegyet mutat tíz perc múlva. Margit olvas. Hirtelen megfordul, az órára néz. Hallatlan! Mindjárt 11 és Bandi nincs otthon! PREMIER PLAN: Teréz tanti komikus mosolygással néz Margit felé. Sokatmon- dóan: Hja! SECOND PLAN: Margiték kapuja. Bandi hosszan és szerelmesen búcsúzik Évitől, aki közömbösséget affektálva, yo- yozik. • SECOND PLAN: Kis macska figyelmes lesz a yo-yóra. A gép panorámázva követi a macslcát. PREMIER PLAN: A macska elkapja a yo-yót. Bandi: Lássa ez a büntetés. Minden egyes jelenet külön számot kap. amelyet a szcenárium elején, vagy végén a lapszámmal együtt feljegyeznek. A szcenáriumot a felvételek szempontjából két részre osztják. Külső és belső felvételi részekre. A külsőket, ha háttérnek nem határozottan megjelölt terület, például a Balaton, vagy valamely városrész kell, megcsinálhatják a műterem mellett levő területen, amelyen néha egészen miniatűr, pár utcából álló városrészt is építenek. Ha vidékre kell a felvétel miatt utazni, akkor autóra felszerelt felvevőgéppel készítik a felvételt. Visszatérve magára a szcenáriumra, meg kell jegyezni, hogy aránylag kevés készül eredeti ötlet vagy elgondolás alap- ján. A legnagyobb része vagy ismert regények, nagy sikert aratott darabok film- változata, de sok esetheti megtörtént bűnügyet visznek vászonra. A ma már kialakult filmesztétika alapján a film számára legalkalmasabbak a regények, minthogy a film, lehetőségeivel és sajátos stílusával a művészetek közül legerősebben a regénnyel rokon. Nem egyszer történik meg, mégpedig joggal, hogy valamely regényíró vagy drámaíró megtagadja közösségét munkájának filmváltozatával. Az igazság, mely általában az írók részén van, nem egyszer középre kerül. A film ugyanis nemcsak hogy más szabályokat követ, mint a színpad, hanem általánosabb sikerre is törekszik. Egy film, amely millió dollár költséggel készül, nem törődhet azzal, hogy például egy magyar darab abban az amerikai elgondolásban, amelyben vászonra viszik, szörnyen megbukhat az iró hazájában. Magyaroszágon. Neki arra kellett törekedni, hogy elsősorban Amerikában, egyáltalában az angol nyelv- területen tessék, mert üzleti szempontból Magyarország nem játszik nagy szerepet a költség megtérítésénél. Amikor az írónak van teljességben igaza, legtöbbször abból támadt a baj, hogy & filmgyár vezetői érfiai nem állanak hivatásuk magaslatán. A különböző üzletágakból a filmszakmába került üzletembereknek ma sincs több művészi érzékük, mint harisnya-, vagy cipözsinórárus korukban, ha ma mindjárt millió dollárnak is az urai. Az ő nívójuk és szellemük ma még erős árnyoldala a moziszakmának, amíg a fejlődés és az idő el nem tünteti őket s helyüket az új generáció foglalja el. A film játékstílusa A következő dolog, ami feltűnik, a felvevőgép és egy kocsi, amely, ha nem volna túlságosan elegáns, beillene vándor- cirkuszosok kocsijának. Ez a gumikerekeken járó kocsi a hangmester, vagy hangmérnök kocsija. Titkáról és feladati- tárói később maga a mérnök fog beszélni. Egyelőre elég tudnunk annyit, hogy a felvevőgép a képet, a hangmérnök pedig a hangot fotografálja. A két különböző felvételt azután egyesítik. így születik meg a beszélő-, vagy hangosfilm. Magát a termet (a régi műterem 20 X 24, az új terem 10X14) növényi háncsból készült anyaggal, az úgynevezett celotexel veszik körül. A celotex kitűnő hangszigetelő, úgyhogy külső zaj nem hatolhat be a műterembe s az elhangzott szónak is elnyeli a visszhangját. Hangnyelőképessége 65—75%. Ugyancsak ebből a célból veszik körül a termet a függönyök, amelyekkel azonban csínján kell bánni, mert a túlzott függönyözés viszont fojtotta teheti a hangot. A felvétel megkezdésének pillanatéban elektromos duda szólal meg bent is, kint is, ami azt jelenti, hogy a jeEz a dilettantizmus sajnos sok esetben visszatükröződik nemcsak a témán, a téma beállításában, hanem a színészek és színésznők megválogatásában is. Nem elsősorban a tehetség és a rátermettség számbajöhető szempont, hanem az, hogy ki milyen vonzerőt gyakorolhat a közönségre művészeti szempontokon kívül eső körülményekből kifolyóan. Egy-egy botrányos válópömek hősnője, férjgyilkos, da az esküdtek által felmentett fiatal nő, szépségkirálynőválasztáson pálmát nyert lány, kiváló sporteseményt jelentő sam- pión, bokszbajnok, mind-mind, mihelyt a világhír bármilyen okból felkapta, a filmgyárak részére sztár. sztároktól, a filmszakma reklámjai legtöbbször színpadon is nagy sikereket aratott színészeket és színésznőket magasztalnak és gyúrnak be a közönség tudatába. Azok, akik nem színpadról kerülnek a film világába, legtöbbször szegény statisztasorban kezdték pályájukat és egy-egy véletlen segítette őket előre. Sehol a művészetben olyan nagy szerepe nem jut a véletlennek, mint éppen a filmszakmában. Nincs idő kísérletezni, de pénzt sem áldoznak rá szívesen. A filmszínész játéka lényegesen különbözik a színpadi művészétől. Noha napjainkban a naturalista játékstílus uralkodik a színpadokon, a film számára ez a stilus nem természetes. A legközvetlenebb színpadi művésznek is számolnia kell azzal a távolsággal, ami őt a karzattól elválasztja. Hangban, arcjátékban tehát a tér. mésztesség látszatának a minimuma annyi, amennyit a film már nem bir el. A vásznon, ahol életnagyságának másfélszeresében jelenik meg a színész, egy, a karzatnak is látható szemrebbenés már komikus szemrándulás terme, suttogás pedig kiáltás. A modern filmjátszás mimikában, hangban, gesztusban általában annyit sem enged meg, mint amennyit társaságban beszélő emberek használnak. Miként a játék, úgy a szereplők arcának festése is más, mint a színpadon. Az arcot férfinél, nőnél egyaránt egyszínű, rózsaszín vagy sárga festék fddi, erősen hangsúlyozott szempillákkal és ajakszéllel. A! szem nagysága egyike a legfontosabbaknak, hiszen a lélekben történő eseményeket a képekből álló film a kifejezésteljea szemek által tudja ábrázolni legjobban. Meglepő, hogy hány kiváló színpadi művész alkalmatlan a filmre hangja, vagy arcvonásai miatt. A Stúdióban a legnagyobb úr a rendező, Ő adja meg a film stílusát, az ő elgondolása alapján változtatják meg a szcená- riumot. Éppen ezért a felelősség is az öv«. Sokszor szinte használhatatlan témát is „tálalással” sikerre tud vinni. V. Aki a hangot — keveri A filmnek a hangját ma már fotogra- fálják — éppenúgy, mint a képet, azonos filmre — és nem gramofónlemezre veszik fel, mint a hangosfilm első idejében. A lemeznek ugyanis rendkívül sok hátránya van. A hangot tehát, mint fényképet láthatjuk a felvett kép mellett egy keskeny sávon. A mai modern gépekkel már másodpercenként tizenkétezer rezgést lehet regisztrálni, ami annyit jelent, hogy megközelítően a fülhöz hasonló hangszíne- zetet lehet felvenni. Sajnos, a hangleadás technikája a hangszóró miatt még nem olyan tökéletes, hogy ezt a magas rezgőszámot vissza is lehessen adni. A film hangjának felvételében kétféle eljárás fejlődött ki: Európában az intenzitásos, Amerikában azonban részben a tranzverzális eljárást használják. Az előbbi a hangot csíkozásszerűen rajzolja, a tranzverzális eljárás pedig úgy rajzolja a hangot, mintha egy tubusbamártott finom ecset rezegne a finom filmszalagon. Lényeges különbség nincs köztük. A legegyszerűbb hangfelvétel egyetlen mikrofonnal történik, különösen akkor, ha a beszélő vagy éneklő színész nem mozog túlságosan. Ha azonban a hangforrások különböző helyeken vannak, akkor több mikrofont kell használni. Ezeknek a vezetékei egy közös csoportban a hangfelvételt ellenőrző helyiségben összpontosulnak, odavezetik a különböző hullámokat, amelyeket azután a hangmérnök „kever“. Ez annyit jelent, hogy a jelenethez mérten szabályozza a mikrofonok hangjait, hal- kítja vagy erősíti a beszélők, éneklők hangját; összhangba hozza például a vízcsobogással vagy a mennydörgéssel. A! hangmérnök állapítja meg, hogy a hangszerek milyen távolságban és milyen hangerővel játszhatnak. Minthogy a hangfelvétel zenei kérdésekkel is szoros összefüggésben áll, a hangmérnöknek zenei képzettségre is szüksége van. A hangfelvétel nagy haladását jelenti, hogy a különböző filmnek a hangját utólag is össze lehet keverni, amikor például külön veszik fel a beszédet és külön a zeneszámot, amikor a kettőt egyidőben nem lehet felvenni. A mikrofonokat sokszor kell a színezéssel együtt mozgatni és trükkfelvételekkel módját ejteni annak, hogy a film első és legfőbb sajátsága a mozgás ne szenvedjen a mikrofon miatt. A hangleadás éppen olyan fontos momentuma a film sikerének, mint a felvétel. Megvágás Amikor elkészült a film, még egyelőre használhatatlan. Kiderül, hogy korántsem felel meg az elképzelésnek, helyenként túlságosan elmélyedtek a részletekben, lassú a tempó. Szóval a film még fésületlen. Ekkor jut szerephez az, akiről a közönség azt olvassa, hogy a filmet „összeállította". Ö vágja ki a fölöslegesnek mutatkozott jeleneteket, fölcserél jeleneteket, hogy egyesek izgalmasabban, vagy komikusab- ban hassanak. A kész és megvágott film ezután születésének megfelelő formában kerül forgalomba. Ha nagyvállalat, világcég gyártotta, óriási reklámmal. Van film, amely másfélmillói márkába, vagy dollárba kerül. Elképzelhető hány kópiában, hány városban kell bemutatásra kerülnie, hogy necsak a költség térüljön meg, hanem haszon is legyen rajta. Nagyjában ez a film készítésének története, amelyet részletesebben annál kevésbé lehet ismertetni, mert hiszen ma már valóságos könyvtárat kitevő irodalma van. Pénz, technika és művészet. Ez a film. Ha a három közül csak az egyik tényezőnek is akad valamelyes fogyatékossága, máris kész a közönségnek megdönthetetlen és jogos véleménye: — Ez a film rossz volt. felvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőiig és kiadóhivatal, Bp, VIII, Józset-krt 5. Telefon szám: 144-400
