Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-23 / 166. szám
4 ■rewiBEKI T939 JÚLIUS 28, VASÁRNAP Komáromban, az okos maradiság városában Komárom., július. A magyar romantika a negyvennyolcas szabadságharc és a legnagyobb magyar mesemondó, Jókai óta át meg átszőtte a magyar képzeletben ezt a várost, nem csoda, hogy az elmúlt év ősze óta még mindig az érdeklődés homlokterében áll s vasárnaponként, ünnepenként a zarándokok ezrei keresik fel az ország minden tájáról. A városház előtt álló Klapka-szobor tövében nem hervadnak el a koszorúk és csokrok virágai, mire elhervadnának, már újak kerülnek a helyükre. A városháza maga az elmúlt század utolsó évtizedeinek stílusában épült, a Klapka- szobrot a csehek sem bántották, ők is megbecsülték a szabadsághőst, aki valaha a Habsburg-dinasztia ellen olyan romantikus módon küzdött a szabadságharc utolsó pillanatáig. Általában nagyon kevés változott ebben a városban az elmúlt húsz eáztendő alatt, az Erzsébet-sziget fái ma is olyanok, mint amikor Beöthy Zsolt és vendégei pihentek alatta, a városkép ma is a múlt századot tükrözi, az alacsony házak ma is a város jellegzetességét adják, hiszen itt a múlt században megismétlődő földrengések miatt hagyomány volt emeletes házakat nem építeni s ezt a hagyományt lehetőleg betartották a komáromiak. A Szent András templom ma is magasra kiemelkedik a házsorokból s mint valami öreg pásztor őrködik a város tfölött. Járom a város utcáit s keresem az elmúlt húsz év jeleit, alig találom. A Bata- cipőház, mint minden felvidéki városban, itt is kiugrik Bauhaus-stílusával a házak sorából, de a legtöbb háa ma is olyan, mint negyven év előtt volt. Nézem az utcatáblákat, ezek biztosan újak, hiszen most cserélték ki őket a cseh uralom kétnyelvű tábláival s ekkor meglepetve veszem észre, hogy nem, ezek az utcatáblák legalább negyven év előtt készültek, megkopottak, még csak fel sem frissítették a festésüket. Talán nem is távolították el őket a húszéves cseh uralom idején? Látom a házakon: más táblák nyomait venni észre alattuk. Nem értem a dolgot, végül is Szombathy Viktor, a kiváló' felvidéki iró, a komáromi múzeum igazgatója magyarázza meg a dolgot: — Ezek az utcatáblák is a komáromiak okos maradiságát tanúsítják. Mikor ugyanis két évtized előtt le kellett venni őket s kétnyelvű táblák kerültek a helyükbe, a város vezetőségé a leszedett táblákat nem dobta el, hanem bevitette a városmajorba, ott aztán szép sorjában elraktározta őket. Két évtizedig feküdtek ott a táblák s most egész egyszerűen visszakerültek a helyükre, nem kellett új táblákat csináltatni. Ez a komáromiak gyakorlatiasságához tartozik. Figyeld meg a várost, számos helyen találkozol ezzel az okos maradisággal. Van is rá példa bőven, A főtéren ott áll a Szentháromság-szobor, amelyet még Rákóczi idejében állítottak a komáromiak, annak örömére, hogy a kuruc hadak nem dúlták fel a várost. (Ezt kicsit restelkedve mondják a komáromiak.) Ezt meg is örökíti a latinnyelvű tábla, amelyen az a praktikum, hogy később egy pótmondatot vésettek rá s ez azt hirdeti, hogy a pestisdúlástól is megszabadult a város. Aztán: Szent Sebestyén megnyilazott alakját nemcsak kőkötelek erősítik a kőcölöphöz, hanem, ejnye, ejnye, valóságos hajókötelek is. Mikor azt kérdezem a kalauzomtól, hogy miért kötötték meg hajókötéllel is Szent Sebestyén alakját, mosolyogva mondja, hogy ez is a komáromiak oko3 maradiságára jellemző; a szobor ugyanis cölöpöstől együtt lezuhanással fenyegetett, a megcsináltatás persze sokba kerülne, a jó komáromiak hát inkább úgy segítettek a dolgon, hogy Szent Sebestyént valóságos hajókötéllel is odaerősítették a Szentháromság szobor faoszlopához. Mondjak még példát? Az utcákon mindenütt ott vannak még a régi gázlámpaoszlopok, ámbár jórészt villany világítja az utcákat. A régi oszlopok eltávolítása azonban költséges lenne, meg aztán, ki tudja ... hátha szükség lesz még egyszer az oszlopokra. És így tovább. A legendás kőszűzet nem lehet megközelíteni Kedves, otthonos és bensőséges ez a kis város, amely ma is a múlt századvég jellegzetes vonásait viseli. A híres komáromi vár, amelyben Klapka oly sokáig dacolt az osztrák uralommal, egy ugrásra van a főtértől, méigis Anglián át lehet csak hozzájutni. Kicsit fölkapom a fejem a megjegyzésre, de aztán elmagyarázzák, hogy itt Angliának nevezik a múlt században létesített angol-parkot, amely a város és a vár között terül el, így ha az ember Komáromból a várba megy, Anglián halad keresztül. A vár persze nagy látogatottságnak örvend, aki Komáromot megnézi, nem mulasztja el, hogy a várat sneg ne tekintse. Én is engedőimet kérek a megtekintésre, kedves fiatal hadnagy írja fee a nevemet a vendégkönyvbe s bakát ad mailem, aki átkísér a hatalmas várudvaron, feljön velem a várfalak tetejére. Együtt nézünk át a túlsó partra, amely egy év előtt még más országban feküdt s együtt bogarásszuk végig a csehek kiürített géppuska-fészkeit. Elgondolni is rossz, mi lett volna itt, ha kitör a háború. De most békességben, szelíden süt a nyári nap, cir- pelnek a tücskök s a várudvaron katonák sütkéreznek, nagyokat nevetgélve. A híres komáromi kőszüzet keresem, amely a legenda szerint fügét mutat az ellenségnek. Ekkor derül ki, hogy a kőszüzet nem olyan könnyű megközelíteni, mint az ember képzeli, a vár egyik kiugró bástyáján van s nevezetessége az, hogy „Anglia” legvadabb bokrain át kell haladni, hogy az ember kissé közelebbről szemügyre vegye, persze mindez a ruha- szakadás veszélyeit is magában rejti. Az „idegenforgalom” nem is mondható nagynak a várnak ezen a részén, hölgyek és urak inkább lemondanak a kőszűz megtekintéséről, semhogy a ruhájukat veszélyeztessék. Egyébként a kőszűz nevezetessége az, hogy az állítólagos fügét mutató kéz nincs is meg, letört az idők folyamán s Így bátran el lehet hinni a bennszülött komáromiaknak azt az állítását, hogy nem js mutatott fügét soha, mert azelőtt koszorút tartott a kezében. El kell hinni, mert ma már nem lehet ezt az állítást ellenőrizni... Húsz év a magyar közművelődésért A város középpontjában, a Szent András templommal és bencés rendházzal szemben emelkedik a komáromi Jókai Egyesület barokk stílusú kultúrpalotája. Ezerki lencszá-í'zenegyben alakult meg a Jókai Egyesület s két évvel később, 1913-ban építtette fel barokk stílusú kultúrpalotáját, amelyben már a világháború előtti esztendőkben élénk közművelődési munka indult. Az egyesület élén akkor nem kisebb ember állott, mint Beöthy Zsolt. A kultúrpalotában nem sokáig folyhatott a nyugodt munka, kitört a világháború és a harcterek sebesültjei kaptak szállást a szép épület szobáiban. Csak 1918 tavaszán szabadult fel az épület, akkor renoválták, utána azonban a forradalmi évek kavargásai vették el rendeltetésétől. Végre azután a huszas évek elején megindulhatott a rendszeres kultúrmunka, de már kisebbségi sorsban. A Jókai Egyesület így csaknem egész fennállásának idején kisebbségi sorsban működött, de akkor aztán derekas munkát végzett. Az előadások, hangversenyek hosszú sorát rendezte meg, ezenkívül pedig berendezte múzeumát, hatalmas könyvtárát, levéltárát és képtárát s külön szobát Jókai emlékének megörökitésére. Szombathy Viktor igazgató kíséretében járom végig a pompás kultúrpalota értékesebbnél értékesebb termeit. A múzeumot a Kultúrpalota nyugati szárnyépületében helyezték el, leggazdagabb a rómaikori leletekben, amelyek országos hírnevet szereztek a Jókai Egyesületnek. Komárom és a Csallóköz történeti múltja vonul el előttünk, ebben a cikkben hosszú lenne felsorolni a látnivalókat. Az anyagot öt évtizeden át gyűjtötték, a gyűjtemények elrendezése Szombathy Viktor és Zombory György érdeme. A Jókai Egyesület másik értékes kul- túrkincse a könyvtára, amely 1911 óta mutat nagy fejlődést. A könyvtár alapját Kultsár Istvánnak, az első pesti magyar szerkesztőnek 3300 kötetből álló könyvgyűjteménye képezi, amelyet még a múlt században Komárom vármegyének adományozott. Mellette foglal helyet a Ghyczy Kálmán-féle könyvgyűjtemény, 2700 kötettel, de ide kell számítani a múzeum 1500 kötetes könyvtárát is. A könyvtár egyik legnagyobb jótevője volt id. Szinnyei József, Komárom nagy szülötté is, akinek könyvtára szintén itt foglal helyet s itt kezelik 1933 óta a Szilvássy-könyvtárt, amely főleg értékes térképgyűjteményéről nevezetes. A könyvtárban több mint negyvenezer kötet van, amelynek könyvészeti feldolgozását most kezdték meg. A könyvtárral kapcsolatban kell megemlíteni Komárom város évszázados levéltárát is, amely szintén a Kultúrpalotában kapott elhelyezést. A levéltárban helyezték el a közigazgatási szakkönyvtár köteteit is. Nagy értéke a Kultúrháznak a Jókai Egyesület képtára, amelyben a legjobb magyar festőművészek neveivel találkozunk. Mednyánszky, Rippl-Rónai, Ferenczy Károly, Olgyay Ferenc, Komáromi Kacz Endre, Barabás Miklós, stb. értékes képei, amelyeket az egyes termekben és folyosókon helyezték el. A szobrászat is, egész Serég értékes alkotással szerepel a, Kultúrházban. i Külön értéke a Kultúrháznak a Jókaí- szöba, amelyet Szombathy Viktor rendezett be 1936-ban. Itt a Jókaira vonatkozó relikviák sorakoznak: Jókai álló íróasztala, a. Jókai-család sublótja, Jókai édesanyjának rokkája, számos Jókaira vonatkozó humoros kép, Labörfalvy Róza emléktárgyai és három festmény, amelyet a festőnek induld Jókai festett. A kedves relikviákat kiegészítik a különböző kéziratok, adóslevelek, Jókai születési bizonyítványa stb, mindmind a magyar irodalomtörténelem romantikus korszakát idézve a szemlélő elé. Végül az épület előtti udvarban Jókai szobra, Bprecz Gyula komáromi szobrászművész kitűnő alkotása teszi teljessé a képet, amely annak bizonyítéka, hogy itt a kisebbségi sors idejében is egyetlen percre nem lankadó, értékes és becsületes magyar kultúr, munka folyt. Ezer állandó olvasója van a városi közkönyvtárnak Nem lenne teljes a kép, ha meg nem emlékeznénk a Városi Közkönyvtárról, amely szintén a Kultúrházban nyert elhelyezést s amely Baranyay József dr. könyvtáros vezetésével működik. Baranyay dr. kérdéseinkre elmondja, hogy a városi közkönyvtárban 14.000 kötet áll az olvasók rendelkezésére s átlag ezer állandó Clvasó használja a köteteket. A kisváros nyugalmas életére jellemző, hogy az olvasók a könyveket nem az olvasóteremben használják, hanem rendszerint hazaviszik. A könyvtár szépen fejlődik s csak az idei gyarapodása megközelíti a 2000 kötetet. Kisebbségi sorsban a könyvtárosnak persze sok nehézséggel kellett megküzdenie, sokszor a legártatlanabb könyvekben is voltak mondatok, amelyeket kifogásoltak, most már azonban szabadabb a munka éü a közkönyvtár is új fejlődés előtt áll. A magyar népdalokban kevés olyan népszerű város van, mint Komárom. Baranyay József könyvtáros össze is gyűjtött egy sereget s külön füzetben adta ki őket. Legtöbb persze a szerelemről és ;t komáromi kislányokról szól, csak ép a kuruc idők katonája vágyakozik ilyen formán a városba: Rév-Komárom pogácsából vagyon felépítve, A bástyái szalonnából vágynak erősítve, A házak is mind tejfellel lévén fehérítve Semmi csoda, hogy így el van vára hiresítve. Aki pedig ennek a versnek alapját kívánja kutatni, járja végig a komáromi Dunasor kiskocsmáit... Csuka Zoltán voi, iaösajílahnis-íC ■ I nis >•;■ Magyarellenes ítéletek a kolozsvári hadbíróságon A magyar teS&i&nlhaszélgetés k&weSkezménvQ: halhőwa&l fogház Kolozsvár, július 22. A katonai törvényszék háromhónapi és egynapi fogházra ítélte Oundl György nagybányai tisztviselőt nemzetgyalázás címén. Gundl ez év tavaszán magyar nyelven kért a postáskisasz- szonytól telefonkapcsolást. A kisasszony tiltakozására állítólag éltette Magyarországot és a román nemzetet gyalázta. Gundl és a tanuk a vádat tagadták. Egy másik perben Bencze Sándor daróci földmíves és felesége ügyében ítélkezett a hadbíróság. Benczéék egy Balázs Gyula nevű határmenti lakossal állapodtak meg, hogy 14 éves Júlia nevű leánykájukat Kató Erzsébet segítségével átcsempészik a határon. Június 13-án akartak átmenni, azonban csak Balázs érkezett meg a helyszínre, akit a román határőrök agyonlőttek. Az ügy kivizsgálásánál kiderült Benczéék terve és ezért Benczét egyévi fogházra, 2000 lei pénzbüntetésre, Kató Erzsébetet hathónapi fogházra, Benózénéf 200Ö lei pénzbüntetésre ítélték. A leányt korára való tekintettel felmentették. úyer&kes hazugságok a magyarországi állapotokról A Semnalul mai száma „Javíthatatlan Magyarország“ című vezércikkében gyerekesen hangzó ferdítéseket és valótlanságokat ír a magyarországi állapotokról. A lap szerint Magyarországon a román gyerekeket börtönbe zárják és megkínozzák, ha az iskolában román verset szavalnak. A papokat és tanítókat bezáratják, ha a román ünnepeket megtartják. A kárpátaljai román községekben, hír szerint, felgyújtották a román könyvtárakat és megsemmisítették azokat a krónikákat, amelyek a román községek múltjáról szólnak. A lap ezzel szemben igyekszik kimutatni, hogy milyen jó helyzetben vannak a Romániában élő magyarok, akik korlátlanul élvezhetik szabadságukat és óriási mennyiségű könyvet és folyóiratot hozatnak be Magyarországról. A cikk szerint a román kormány annyira megy az engedékenységben, hogy a román elem már féltékeny emiatt. Az Universul közli a szalontai Az Újságnak egy cikkét, amely szerint valótlanok a magyar rádió hírei, amelyek arról szólnak, hogy Szalontán nem szabad esküvőt és összejövetelt tartani. A lap szerint a román hatóságok igyekeznek a túlfűtött légkörben is tapintatosan viselkedni és a békés atmoszférát megőrizni. Az Universul a továbbiakban török lapokra hivatkozva azt írja, hogy a tengelyhatalmak mindent elkövetnek, hogy Bulgáriát háborúra bírják, de Bulgáriának vigyáznia kell, mert ét katasztrófát jelentene számára, tekintettel arra, hogy három olyan szomszédja van, aki a békéhez ragr^ko- dik éspedig Görögország, Törökország és Románia. Bukarestben nagy feltűnést keltett, hogy a lap Jugoszláviát nem említi a felsorolt államok között. FELVIDÉKI lf ffilGYHR HÍRLAP s%''t»Pkf‘S7.t«sér 6" kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. HB * ____ 144-400
