Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-21 / 164. szám

1939 JÜLIUS 21, PÉNTEK TEOTIDHa •ÄX&ARHIRLAS Sajnos, az a propaganda, amely ilyen fejleményekhez vezethetett, elsősorban a szlovák katolikus társadalmi egyesületek­ben kezdődött. A Szlovák Katolikus Kör­ben, a szlovák ifjúsági kongregációkban nem a belső hitélet volt a legfőbb cél, hanem a magyarok elleni gyűlölet ápolása. A magyarság távol van attól, hogy min­denben provokációt lásson, ahogy a cseh megszállás alatt szüntelenül provokációt kiáltottak az uralmon lévők, a magyarok sem a múltban, sem a jelenben nem ütköz­nek meg, ha szlovák beszédet hallanak, — nos, a félrevezetett és éretlen szlovák ifjú­ság a magyarságnak ezzel az ősi türelmé­vel igyekezett mindeddig visszaélni. Meg­jelennek a magyar ünnepségeken és kihívó viselkedéssel, hangos gúnyolódással zavar­ják meg a magyar áhitat legszentebb per­ceit. Hogy mennyire a magyar türelemmel való visszaélés ez a viselkedés, mutatja, hogy a szlovák lányok járnak elől az ilyen kihívó hangoskodásban, mert arra számí­tanak, hogy bántatlanul megússzák „vi­téz” szereplésüket a magyar lovagiasság mögött. Tudvalévő, hogy középiskolás szlovák diákok állandóan látogatják a Szlovák Katolikus Kör helyiségeit, ahol gyakran hangzanak el a magyarság elleni gyűlölet­től izzó dalok és ahol a rádió a szlovákiai állomások heccpropagandáját közvetíti. Maguk a szlovák szülők panaszkodnak, hogy a vallásos egyesületek működésének cégére alatt politikai működésbe viszik bele tapasztalatlan gyermekeiket és azok minduntalan áldozataivá válnak bűnügyek­nek, amelyekben nem lehet többé meg­találni a felbujtót. A 13—18 éves áldoza­tok magukra maradnak, mert nincs senki Róma, július 20. Mint félhivatalosan je­lentik, Mu—■’-'-i csütörtökön a kormány tagjainak jelenlétében meghallgatta a szi­cíliai pártvezetők jelentését, majd besté­det intézett hozr’juk, amelyben bejelentette a sziciliai nagybirtokoknak fokozatos átalakítását paraszttelepülé­sekké. Beszédében többek kötött ezeket----" — Rómába hivattalak benneteket ösz- sze, hogy résztvegyetek azon az esemé­nyen, amelynek nemcsak gazdasági szem­pontból tulajdonítok rendkívüli fontossá­got, amelyre évszázadok óta várunk és amelynek az a rendeltetése, h~gy Olasz­ország történelmének legfontosabb év?”á- mai közé tartozzék. A mostani határoza­tok nem rögtönzöttek, ezeket már huszon­három hónappal ezelőtt elmondott paler­mói beszédemben bejelentette. A Duce ezután emlékeztetett arra, hogy a palermói beszédében tisztán és minden kétséget kizáró módon leszögezte, hogy a sziciliai nagybirtokkal fel kell szá­molni és parasztházakat, valamint pa­rasztfalvakat kell létesíteni, hogy a föld extenzív megművelése révén Szicília mai lakosságának kétszeresét tudja majd el­tartani. — Szicíliának — folytatta a Duce — a földkerekség, egyik legtermékenyebb területévé kell változnia. Mától kezdve megindulnak azok a munkálatok, amelyek a fasiszta rendszer minden ere­jét lekötik, főképpen azonban Szicília erejét veszik igénybe. Nekem csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy ha a késlel­tető egoizmus és a túlhaladt elméleti ál­láspontok megkísérelnének ellenszegülni a terv végrehajtásának, ezeket a kísérlete­ket megtöröm. A Duce beszéde után a földmívelésügyi államtitkár részleteiben is ismertette a tervet. 5 Súlyos fiatár­viliongás Peru és Ecua­dor közölt Két perui polgárőrt agyonlőttek Newyork, július 20. A délamerikai Peru és Ecuador köztársaságok között súlyos határvillongás tört ki. A perui kormány hivatalos jelentése szerint ecuadori határőrök agyonlőttek két perui polgárőrt, noha ezek nem lépték át a határt. Mind­két holttestet perui területen találták meg. Az ecuadori kormány ezzel szemben azt állítja, hogy a két perui polgárőr át is jött a határon s minden ok nélkül tü­zelni kezdett az ecuadori határőrségre, amely természetesen viszonozta a tüzet, A newyorki lapok limai jelentése szerint a két perui polgárőr agyonlövetése óriási felháborodást keltett a perui közvéle­ményben és attól kell tartani, hogy az eset súlyos bonyodalmakat von maga után. Az ecuadori kancellári hivatal közle­ményt adott ki, amelyben tiltakozik a perui kancellária közleménye ellen, amely szerint ecuadori katonák megtámadták a perui polgárőröket. Az ecuadori közle­mény szerint az incidens a Haraguillas tartománybeli Aguas Verdesnél játszó* dött le. Ez a helység, amely a határt alkotó Zapumilla folyónál van, ténylege­sen Ecuadorhoz tartozik. A perui polgárőrök itt támadtak meg négy ecuadori katonát. Ecuador limai követét utasították, hogy; tiltakozzék a perui kancellári hivatalnál. ©i 2? mi »i© mi Hol az igazi Kassa, július 20. A szenzációs kincslo­pással kapcsolatban kétszer egymásután nyilatkozott Csárszky püspök, két kassai szlovák pap pedig személyesen jelent meg a helyilap szerkesztőségében, hogy tilta­kozzék a szlovák papság meggyanusítása ellen. Kijelentésük szerint azért is sértő minden olyan feltevés, mintha a szlovák papságnak a legtávolabbról is szerepe lett volna a kassai Dóm műkincseinek eltün­tetésében, mert ők nemcsak % szlovák hí­vek, de minden katolikus hívő lelkipászto­rainak tartják magukat. E kijelentés méltó a felszentelt paphoz és félreérthe­tetlen. A kijelentés bizonyára megnyug­tatja a kassai közvéleményt és meg kell állapítani, hogy szükség van a megnyug­tatásra. Annak ellenére, hogy a nyomo­zás során semmiféle konkrét vádpont nem merült fel semmiféle papi személy ellen. Nem lehet letagadni és az ügynek sem szolgálna, ha elhallgatnék, hogy a kincs­lopás kiderülte után a közhangulat ösz- tönszerűleg, minden befolyás nélkül a szlovák hitélet vezetői ellen fordult. Sem­miképpen sem szabad elhallgatni e nyil­vánvaló tényt, hanem inkább annak lélek­tani okait kell felderíteni, mert csak ily módon jutunk közelebb a teljes megbéké­léshez. Függetlenül a páratlan bűncselek­ménytől, függetlenül attól a legújabb meg­állapítástól, hogy a csehek kivonulása előtt leltározták a cseh katonai hivatal­ban a Dóm kincseit, valószínűleg ugyan­azokat véve listára, amelyek eltűntek, —• foglalkozni kell a szlovák papság és a szlovák ifjúság egyéb vezetőinek kassai szereplésével. Nem szabad megvárni, amíg bűnügyi krónikában oolvashatjuk a fejle­ményeket, mert ez csak a helyzet elmér­gesedését jelentené és az eddigi jelek sze­rint nem az igazi bűnösök, hanem beug­ratott, önálló ítéletre képtelen, magukra hagyott fiatalemberek bűnhődnének. A felszabadulás óta eltelt nyolc hónap óta a magyar tömeglélek csak a túloldali megnyilvánulások hatása alatt jutott mind határozottabb érzelmi alapra a szlovák­sággal szemben. A tárgyilagos szemlélő is kénytelen megállapítani, hogy a szlováko­kat kezdetben meglepte a magyar nagy­vonalúság, amellyel kulturális és egyéb jogaikat megállapították, népi fejlődésük kereteit szélesen kijelölték. Talán a cseh uralomra való visszaemlékezés hatása alatt történt, hogy az itt élő szlovákok egyre inkább elveszítették józan ítélőké­pességüket, nem tudtak mértéket tartani a szabadság természetes határai között. Talán maguk sem reméltek annyi jogot, annyi népi életlehetőséget, mint amennyit kaptak, talán gyengeségnek vélték az egyenes, becsületes magyar jószándékot: tény az, hogy olyan működésbe kezdtek, ami nem egyeztethető sem a magyar ál­lam érdekeivel, sem az itt élő szlovákság, de még Szlovákia érdekeivel sem. Nem feltevések alapján, de felderített tények alapján és teljesen felelősséggel mondjuk: az itteni szlovákság — sokszor megálla­pítható külső irányítás alatt — oly szer­vezkedésbe fogott, amely többé nem a ki­sebbségi nép védelmét, de végeredmény­ben az elszakadás törekvéseit szolgálta. sem, aki a bujtogatásért, a beugratásért a felelősséget vállalná. Kint a falvakban pedig átokkal és is­tenveréssel fenyegetik a szlovák vezetők azokat a hívüket, akik az eddigi isten­tiszteletek rendjén változtatni akarnak. Ezekben a vegyesajkú községekben lelki terrorral igyekeznek fenntartani a cseh­szlovák uralom alatt meghonosított rend­szert. Gyakran megtörténik, hogy a vá­rosban és faluban magyar szülők gyer­mekeit is elvakítják, igyekeznek folytatni a csehszlovák iskola vad soviniszta ne­velését és így keletkeznek még ma is sú­lyos ellentétek szülő és gyermek között a nemzetiségi hovatartozás miatt. Lehet, hogy ezek az üzelmek egyik nap­ról a másikra megszűnnének, ha a ma­gyar hatóságok is olyan megtorlással él­nének, amilyent a csehszlovák hatósá­gok, vagy akár a mai szlovákiai hatósá­gok részéről megszokhattunk. A magyar szellem nem követi a kíméletlen példákat, mert a magyar államiságnak megvan a maga ezeréves tradíciója, amelyet min­denkor az életképesség diktált. A magyar közhangulat azonban érthetően érzékeny az olyan helyeken, ahol átszenvedték a húszéves cseh erőszakot, mert e helye­ken legalább annyit várnak a felszaba­dulás után, hogy semmiféle nemzetiségi erőszak ne érvényesülhessen, még kisebb­ségi sem! A magyar mindenképpen lovagias akar lenni a gyengébbel szemben, de közben nem nyomja el feltámadó gondolatait és érzéseit. A kassai magyarság közhangu­lata egyértelműen és egyirányúan ter­melte ki a maga sejtéseit és gondolatait, mikor köztudomásra jutott a templomi kincsek megdöbbentő elrablása. A nyomozásnak vannak kétségtelen ténymegállapításai, — hallottuk hivata­los helyről. A magyar közhangulat pedig minden közlés nélkül, finom füllel meg­hallotta e ténymegállapításokat és azo­kon keresztül halad a maga egyenes út­ján. A nyomozás eddig nem tudta felderí­teni a bűnösök személyét. A közhangulat azonban felderítette a szellemet, amely bűnösen fertőzi a felszabadult város leve­gőjét. (r.) Kitüntetések a honvédségnél A kormányzó kitüntette a kárpátaljai hósüket A Honvédségi Közlöny legújabb száma közli a kormányzó legfelsőbb elhatározá­sát, amely kitüntetésben részesíti mind­azokat a tiszteket, altiszteket és közlegé­nyeket, akik dicsőségesen vettek részt Kárpátalja visszafoglalásában. A kormányzó legfelsőbb elhatározása a legőszintébb örömet kelti nemcsak a honvédségben, hanem az egész magyar társadalomban, amely úgyszólván szíve dobbanásával visszhangozta a Kárpát- aljára bevonuló honvédeink lépéseit és lélekben együtt élte át a magyar honvéd­ségnek küzdelmeit, hősi tetteit s tekintett büszkén a hadi erényekben gazdag se­regre. Izgalmas érdeklődéssel forgatják a Honvédségi Közlöny legújabb számát mindazok, akiknek fia, barátja, vagy is­merőse résztvett a kárpátaljai bevonu­lásban és miközben boldogan olvassák a kitüntetésre rászolgáltak nevét, arra gon­dolnak, hogy a sok fényes kitüntetést közlő egy­szerű sorok között mennyi hősiesség, mennyi nagyszerű, fényes katonai erény húzódik meg. A névsor alapján a haditettek véghez­vitelének elmondásával köteteket lehetne megtölteni. A meghatottság és a kegyelet őszinte érzésével találkozunk a Közlönyben azok­nak a nevével, akiknek névsora ezzel kez­dődik : „A magyar arany vitézségi érmet, a nagyezüst vitézségi érmet, a kisezüst vitézségi érmet az alább felsorolt hősi halált haltak részére adományozta a kormányzó.“ A sors akarata szerint ezeknek a hősök­nek az életüket kellett feláldozni a ha­záért, mert a sors rendeléséből ők voltak soron, de az életbenmaradottak éppen olyan haláltmegvető bátorsággal küzdöt­tek, mint elesett bajtársaik. Az arany, a nagy- és a kisezüst vitézségi érem adomá­nyozása a halott hősök mellére nemcsak felemelő, hanem egyben vigasztaló büsz­keség is a hátramaradottak, a hősök hoz­zátartozói részére, mert bár el kellett ve­szíteniük gyermeküket, vagy férjüket, a halál a hősök glóriájával vonja be emléküket. Hősök névsorát közli a Honvédségi Köz­löny. Ezt a névsort nem tudjuk olvasni meghatódottság és büszkeség nélkül. KBan MUSSOLINI bejelentette, hogy a sziciliai nagybirtokokat átalakítják parasztbirtokokká „Szicíliának a földkerekség egyik legtermé­kenyebb területévé kell változnia“ _ ■ini p Czettler J.: Az emberi gazdálkodás története......................................kve 7.20 u. Fekeiekuty B. dr.: üj magyar kor­szak előtt 6.— ...... kve 7.50 Hitler A.: Harcom .................................4.60 Horváth J.: Felelősség a világháború­ért és a békeszerződésért .... 6.— v. Imrédy B.: Múlt és jövő határán. Beszédek a magyar élet nagy kér­déseiről .....................................................2.— Kecsö Nyersanyagéhség .... 6.— Lovass J.: N. S. Germánia! 7.60, kve 10.— Nagyobb ország — boldogabb ma­gyar! 1935—1939 ...................................—.50 Németh A.: Metternich vagy a diplo­mácia magas iskolája 5.60 . kve 6.80 Rezessy Z.: A harmadik birodalom politikai és társadalmi rajza . . . 3.— Cs. Szabó L.: Magyar néző . . kve 4.80 Tasnádi Nagy A.: Az ezeréves ma­gyar alkotmány.................................—.80 Teleki P. gróf: Beszédek. 1939 . . . 2.— Veres P.: Szocializmus, nacionalizmus kve 5.60 VOlani L. br.: Machiavelli és a nem­zeti politika................................................2.50 Wesselényi M. br.: Osztály és osz­tályharc ............................................5.— Zathureczky: Erdély, amióta máskép hívják............................................kve 2.50 Zischka A.: Harc a fehér aranyért. Ha a „fehér arany” tízezer éves történelmét végig kisérjük, betekin­tést nyerünk a modern Lancashire, Szovjet-Oroszország, India és Japán életébe, a gazdasági és politikai élet kulisszái mögé ......................................—.90 portó—.20 Megrendeléseket utánvéttel, vagy az ősz- szeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. PFEIFER FERDINAND könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5. Telefon: 18—57—30, 18—74—00.

Next

/
Thumbnails
Contents