Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-20 / 163. szám
.4*“% Áras 10 fiilés* II. évfolyam 163. szám. Budapest, 1939 július 20. Csütörtök löfizetés. ár évente 36,— P, félévre 18— P, »gyedévre pengő, havonta 3.— pengő, gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület, Jőzset-körút s, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Egy jubileum Tokióban javultak, Moszkvában romlottak a megegyezés esélyei Berlinbe utazik a moszkvai német nagykövet, hogy beszámoljon az angol-orosz tárgyalásokról -^ Pénzügyi összeomlás fenyegeti a Csangkajsek-kormányt (d) Éppen negyedszázada annak, ogy a legforróbb júliusi napok egyi- én megindult a szörnyű vérzivatar, mely négy éven át naponta ezrével usztítóttá az emberek életét. Huszonöt wel ezelőtt ugyan már junius 28-ika ta rossz sejtelmei voltak a magunk- ijta egyszerű polgárnak, tudta, hogy rincip két golyója, amely két emberletet oltott ki, nem egy egyszerű meg- ibbant eszű gyilkos revolveréből inült el vészhózó útjára, hanem egy les- enálló nagyálmú szláv imperializmus érne magasodott mögötte, amelynek rnyéka Pétervártól a Balkánig, az idriai-tengeri és Konstantinápolyig ötét árnyékot vetett fél Európára. És adta, hogy ez a szláv rém szövetségen volt az 1871 óta ugrásra készülő ranciá bosszúvággyal, de bár rosszait álmodott, mégis még mindig reménykedett, bizakodott, nem hitt a aérföldes léptekkel közeledő véres för- ;#tegben, úgy végezte .ügyeit, mint aki aég évekig, évtizedekig bekében, pol- ;&ri nyugalommal dolgozhatik a csa- ádja és nemzete javára, üzleteket kö- ,ott lé; hosszúlejáratú munkára vál- alkozott, talán nyaralni ment a langyos tengerpartra, vagy a hűvös, tiszta jegyekbe, egyszóval élt és élni készült, ledig akkor már május óta ott leskelt •á a halál valahol a galíciai orosz hátáén, a május óta Szibériából odamozgó- jított lövészek vagy kozákok puskago- yójának alakjában. Már május óta el /olt döntve a sorsa, a francia-orosz- mgol hármasantant már májusban ;udta, hogy július végén megindul a lalál véres aratása. Ami tehát június- aan és júliusban történt, az mind csak színház volt, tervszerűen lejátszott előjáték, álarcos dipolmaták alakoskodó színjátéka a világ hiszékeny közvéleménye és a történelem számára s ennek a játéknak egyetlen célja az volt, hogy a hármas anttanttól májusban elhatározott világháború felelősségét előre az ellenfél nyakába varrják. Éppen most 25 éve, 1914 július 20-án játszódott le a legnagyobb ilyen színjáték. Poincaré francia köztársasági elnök és az orosz cár pétervári találkozóján. Egy negyedszázad távlatából látjuk az akkori pétervári eseményeket, ma már a résztvevők irataiból és utólagos elszólásaiból tudjuk, hogy ezen a találkozáson mondták ki a háborús tervekre a végső áment, hogy mire Poincaré hazaér Dunkerque-be, az ágyuk díszlövései után eldördülhessenek az igazi ágyúk. Nagyon sietnie kellett Poincaré elnöknek, hogy a háború menetrendjét betarthassa, Kopenhágába és Krisztiániába már nem volt ideje ellátogatni, pedig benne volt az eredeti utirendjében. Nem tehette, mert július 29-ére jutott haza, a dán és norvég uralkodók meglátogatása esetén pedig már csak a háború kitörése után érkezhetett volna meg, ha ugyan a német tengeralattjárók hazaengedik. ,, A pétervári háborúkovácsolásról Paléologue francia nagykövet érdekes dolgokat jegyzett föl. Poincaré nyilván azért jött a cárhoz, mert a franciák attól tartottak, hogy a cár esetleg a májusi mozgósítás ellenére esetleg az utolsó percben megtorpan, eljött tehát, hogy a cár esetleges habozását megLondon, július 19. A szerdai minisztertanács a következő nagyobb fontosságú kérdésekkel foglalkozott: 1: Az angol-lengyel tárgyalások, s ezzel kapcsolatosan a Lengyelországnak nyújtandó' angol kölcsönkérdése, továbbá Sir Edmond Ironside tábornok varsói nagyfontosságú megbeszélései, amelyeknek három főtárgya: a) vezérkari megbeszélések a lengyel haderő vezetőivel, b)' á "lengyel csapatok harcászati erejének és felkészültségének áttekintée, c) á lengyel hadsereg tüzelőerejének és hadianyagellátásának megállapítása. A megbeszélésnek egyszersmind fontos politikai 'háttere is van. 2. A moszkvai háromhatalmi tárgyalások. Úgy tudják, hogy Tokió, július 19. A japán fővárosban szerdán folytatódtak az angol-japán tárgyalások. Délelőtt három és negyedóra hosszat tárgyalt Arita japán külügyminiszter Craigie tokiói angol nagykövettel. Délután 4 óra ötven perctől 6 óra 10 percig újabb megbeszélés volt. A japán külügyi hivatal közleménye szerint a tiencini viszály háttereit alkotó áltörje, hogy bebiztosítsa magát az orosz hadigépezet megindulását illetően. S ez mindjárt az első negyedórában sikerült neki. A cár gyenge akaratú báb lehetett, Poincaré szellemi fölényben volt vele szemben. Az első találkáról Paléologue a következőket írja: Szem- melhátható, hogy államügyekről beszélnek. Kérdéseket adnak föl egymásnak és vitatkoznak. Természetesen Poincaré viszi a szót. Nemsokára már csak ő maga beszél. A cár egyebet sem tesz, csak bólogat, de egész arca elárulja, hogy őszintén helyesel.“ Úgy látszik, könnyű dolga volt Poincarénak, a tanárnak. A háború megindításához rendkívül fontos volt a francia-orosz diplomáciai taktika teljes egysége, mert Anglia még mindig hűvösen viselkedett, még csak entente cordiale-nál tartott s Paléologue tanúsága szerint Poincaré még Pétervárott is erősen sürgette az angol nagykövetnél, hogy „a hármas antantot hármas szövetséggé kell átalakítani.“ A háború összekovácsolásának egyik igen fontos eseménye volt még Pétervárott Japán megnyerése. Erről Párizs és London ellenzi a tárgyalások további halogatását. 3... A tokiói tárgyalások. Craigie nagykövet utasítást fog kapni, közölje a japán kormánnyal, hogy Anglia nem akarja a hadműveleteket szándékosan, gátolni, de arról nem lehet szó, hogy tevékenyen együttműködjék a japán távolkeleti új rendszer létrehozása körül. 4. Az ír köztársasági terroristák problémája. A, miniszteretanács jóvá fogja hagyni a beterjesztendő törvényjavaslatot, amely tágkörű felhatalmazást ad a belügyminiszternek és a rendőrségnek a terroristák üldözésére. 5. A menekültügyi probléma. talános kérdéseket vitatta meg a japán és az angol megbízott. A tanácskozást pénteken folytatják. A Domei-Iroda értesülése szerint Craigie angol nagykövet hangsúlyozta ugyan Anglia szilárd magatartását, mindamellett a japán hatóságok kedvező állásfoglalását nem. kevésbé békülékeny magatartással viszonozta. Éppen ezért nincs ok arra, Paléologue így számol be: „Bemutatom japán kollégámat, Motono bárót, akit Poincaré már Párizsból ismert. A beszélgetés rövid, de jelentőségteljes. Néhány mondatban megállapítják az elvet és lényeget és megegyeznek, hogy Japán belép a hármas antantba“. Mindez éppen huszonöt év előtt játszódott le. Ép olyan forró júliusi napokban, mint amilyeneket ma élünk. S valahogy a mai diplomáciai események is kísértetiesen hasonlítanak a negyedszázad előttiekhez. Ma is a francia-an- gol-orosz antant újból való összekovácsolásáról van szó. Csak éppen egy kis szerepcsere történt. Franciaország ma is ugyanaz, mint huszonöt évvel ezelőtt volt, ellenben az angolok és oroszok szerepe kicserélődött. Az angolok nemcsak hogy teljesen benn vannak a franciákkal való hadikészségben, sőt ma aktívabbak, mint 1914-ben a franciák voltak. Ellenben Oroszország a hűvös partner szerepét játssza. Kéreti magát és meg akarja fizettetni magát. Okult a világháborúból,, amelyben ő volt a nagyantant balekje. Nem akar hogy kishitűen nézzenek az angol nagykövet és Arita külügyminiszter megbeszéléseinek kimenetele elé. . A tokiói lapok egyöntetűen annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy úgy látszik, éddíg meg Mm jött Tétre egyetértés a tárgyalások kiindulási pontjául szolgáló kérdésekben. A ' Tokió Asahi Shimbun ennek ellenére .úgy .véli, hogy Anglia hajlandó lesz megfontolás tárgyává tenni a japán indítványokat. A Yomiuri Shimbun szerint Tokió két feltételt fűz a tiencini kérdésre vonatkozó hivatalos tárgyalások megindításához. Az első feltétel az, hogy Anglia ismerje el „hadműveletnek” a Kina és Japán között folyó ellenségeskedéseket, a második feltétel, hogy tanúsítson az engedményes területeken is feltétlen semlegességet. A békülékeny hangulatnak némileg ellentmond az, hogy japán forrásból eredő értesülés szerint elrendelték, hogy valamennyi angol állampolgár hagyja el Kcá- fenget, Honán fővárosát. A város a japán hadműveletek egyik középpontja. Újabb japán-orosz ellentét • Tokió, július 19. Szovjetoroszország és Japán között újabb bonyodalmak fenyegetnek. Az illetékes orosz bíróság, mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt súlyos! újból az lenni. S ebben a tekintetben némi helyzetelőnye van. Az 1914-eshez hasonló háborús gépezet nem jöhet létre Oroszország részvétele nélkül. Nemcsak azért, mert Lengyelország nem pótolhatja az egykori orosz kolosszust, hanem más okból is. Oroszország ma akkor is fenyegetés maradna az angol-francia-lengyel antantnak, ha kezeskedne, hogy semleges marad. A forradalmár kommunista ország semlegessége is veszedelem, mert a forradalmat dugáru alakjában továbbterjesztheti. Szövetségesnek is veszélyes, de csak mint szövetségesnek lehet elhinni azt, hogy nem igyekszik majd forradalmasítani a háborúban álló lengyel szomszédot. Ezért nélküle nem lehet nekivágni egy új világmérkőzésnek. S az oroszok tudatában vannak ennek s nem állnak könnyen kötélnek. Olyan föltételhez kötik csatlakozásukat, amely egyértelmű azzal, hogy beavatkozási jogot kérnek valamennyi kis szomszédjuk, a Balti-államok és Románia bel- ügyeibe. Kikötik, hogy „belső támadásnak“ lehessen minősíteni például Békülékenyebb hangulat az angol-japán tárgyalásokon
