Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-16 / 160. szám

TELVIDEta JfeöfesRHIRIAß 1939 JÚLIUS 16, VASÁRNAP 22 A hosszá élet a halál hahónál Medriczky Andor dr. írja az Orvosi Hírlapban: A hosszú emberélet különösen Kis- íázsiában valóban nem tartozik a nagy ritkaságok közé, azt igazolják egy volt törökországi osztrák orvos feljegyzéseiben talált adataim: 1894-ben Szmirnában meghalt Irene Psoma nevű asszony 112 éves korában s élete utolsó percéig egész­séges és mozgékony volt; 1895 augusztu­sában Nevsehir városában egy Omar Urna nevű férfi teljes frisseségben ünne­pelte 119 születésnapját; 1895 augusztu­sában Szmirnában meghalt evv 107 éves Kolonas nevű görög, aki halála napjáig mindennap elsétált a házától 2 órányira fekvő birtokára; 1895. szeptemberében meghalt egy Nayle nevű török asszony, aki 110 holdévet élt meg, soha életében be­teg nem volt s halála napjáig friss és egészséges maradt. Ismétlem, ezeket az adatokat egy olyan osztrák orvos jegyzeteiből ír­tam ki, aki minden szavahihetőséget megérdemel, egész életét a szultáni török birodalom­ban töltötte, de azért igen élesen kriti­zálta könyveiben az ottani állapotokat. A Ihalál — cswoya öregasszony A moszlim vallású * nagyon fanatikusan hisz. A Korán többi szurája utal a hosszú életre, am:lyet Allah egyes kiváltságosak­nak engedélyez. De az élet az Isten aján­déka, azt ember önmagától nem dobhatja el. Innen van az, hogy rendkívül ritka a hithű moszlimok között az öngyilkosság is. A túlnyomórészt moszlim Albániában is sok a hosszúéletű. Eze­ket a 100 éven felülieket általában ,,stri- ga” néven boszorkányoknak nevezik és régen az a balhit járta, hogy lehelle- tükkel más emberek életét is meg tudják ^mérgezni. Ezért a XIX. század közepéig, ha valami nagy epidémia ütötte fel a fe­jét, egy-két ilyen „strigát” máglyahalálra is ítéltek. A keresztény balkáni népek között azok, amelyeknél a régi pogány babonákat a ke­resztény vallás tanítása nem tudta még teljesen kiirtani, nem ismerik a poklot úgy, mint a nyugatiak, hanem azt tart­ják, hogy a bűnözők lelkei mint a beteg­ségek szellemei vándorolnak keresztül- kasul a nagyvilágban. Egy etnográfus (Lübeck) közlései szerint a macedónok a halált nem csontváznak, hanem igen csúnya öregasszonynak képzelik. Egy szerb mondás így szól a halálról: „A halálnak nincs otthona, — jön, de senki sem tudja honnan és megy, de senki sem tudja, hová. . A szerbek halotti szokásainál érdekes azt is megjegyezni, hogy a halállal kap­csolatban minden teendő az asszonyokra hárul, ők szövik és díszítik a halottas ruhát, készítik a halotti tort, ők mondják el a halotti énekeket és a sírdalokat, ők viszik a halottat a temetőbe, ők adnak be gyógyszert a haldoklónak s a halál órájában rendszerint csak asz- szonyok állnak az ágy mellett, különö­sen öreg asszonyok, azért, „hogy megkönnyítsék a léleknek a testtől való elválását”. A moszlimok halálával a Korán több helyen is foglalkozik. Az egyik szurában azt olvashatjuk, hogy két angyal jegyzi föl az emberek tetteit, az egyik a fejtől jobbra helyezkedik, ez a jócselekedeteket jegyzi fel a „Sziddsin” nevű könyvbe. A 100. szura szerint a könyvek alapján mér­legelik az emberi cselekedeteket. Akinél a jócselekedetek mérlegserpenyője nehéz, az könnyű holttesttel távozik, akinél ez a serpenyő nehéz, tehát kevés jécselekedete- ket jegyzett fel róla az angyal, az izzó fűzből á’ló poko'ban fog lakni.. . . Sötét halál Ennek a szura helynek a továbbépítése a moszlimoknak az a hite, hogy aki n~b:>7?n viseli el a halál pillanatát, annak a lclk;'smeretét naaycn sok ha­lálos bűn terheli, éppen úgy azét is, akinek a holtteste a temetőbe vitelekor túl nehéz.- A jámbor moszlim könnyen hal meg és holtteste is könnyű. Egyébként a moszlim temetéssel kapcso­latban meg kell említeni, hogy a legfon­tosabb teendő a halott megmosása, meg­felelő imák kíséretében, ami egyúttal isten előtt a legtiszteletreméltóbb szolgálat is! Azután a holttestet fehér gyolcslepelbe burkolják, majd egy deszkakoporsóba te­szik, amelynek nincs teteje. Ezt letakar­ják drága szövetekkel, arannyal hímzett bársonylepellel, két rudat tesznek alája s úgy viszik a megásott sírba. Útközben minden moszlimnak, aki ilyen temetés­sel találkozik, testvéri kötelessége leg­alább 100 lépésre segíteni vinni a holt­testet. Ha ezt a segítséget elmulasztja, nsm vét­kezik ugyan, de ha megteszi, nagyon ke­gyes cselekedetet végez s ezért Allah neki egyes bűneit megbocsátja. . . Igen érdekes sziriai halotti szokás az, hogyha a sziriai keresztény parasztoknak (ortodox, vagy görögkatolikus vallásuak- nál) a papjuk meghal, akkor azonnal megkérdezik az özvegyét: férj­hez akar-e még újból menni? Ha igent felel, akkor a férjét fekvő hely­zetben temetik, ha nemlegesen felel, akkor a férjet ülő helyzetben teszik a sírba. A balkáni románok halotti szokásai is érdekesek. A haldokló közeléből eltávo­lítják a hozzátartozókat és rokonokat, ne­hogy az ő panaszos zokogásuk még job­ban megnehezítse a haldokló „áltálmene- telét”. (Ugyanezt a szép kifejezést hasz­nálta Mikes Kelemen is Rákóczi Ferenc fejedelem halálával kapcsolatosan.) A ro­mániai haldokló körül csak jóbarátok, idegenek és papok tartózkodhatnak, akik a haláltusát varázsformulákkal, illetve imák mormolásával igyekeznek megköny- nyíteni. A halott szemeit is csak ezek fog­hatják le, sohasem a hozzátartozók, ne­hogy a halott lássa az ő fájdalmukat. A halál pillanatában kinyitják az ajtó­kat és ablakokat, hogy maga a halál, a magával ragadott lélekkel könnyen eltávozhassák. A víztartályokat azonnal be kell födni, mert a lélek nagyon von­zódik a vízhez, könnyen belefulladna. Gyertyát gyújtanak a halott mellett, hogy a tisztátalan szellemeket s az ördö­göt távcltartsák. Akinek a halála percé­ben nem gyújthatnak gyertyát (pl. szeren­csétlenség következtében hal meg), azt különösképpen szerencsétlennek tartják e miatt a „sötét halál” miatt. Ki következik? . . . A mohamedánok szerint a nyitott szemű halott még élni szeretett volna. A keleti keresztények szerint ez azt jeknti, hogy családtagjai közül valakit vár maga után. Ha a jobb szeme marad nyitva, akkor egy férfi, ha a bal szeme, akkor egy női családtag, követi őt hamarosan. Ha egy csecsemő szeme marad nyitva, ak­kor még nagyon vágyik az anyatej után s ezért az anyja őt csakhamar követni fogja. Ha a halottat siratják, a románok na­gyon vigyáznak, nehogy könnycsepp hull­jon az arcára, mert az ilyen könnycsepp szörnyen égető érzést kelt "a halottban. Rrndkivül érdekes és komor román szokás az is, amivel a gyermekeket féltik a haláltól. Mert az a hit, hogy ahol egy családból egy éven belül ket­ten halnak meg, ott egy harmadk ha­lál is hamarosan bekövetkezik. Ahol tehát két gyermek hal meg rövid időn belül, akkor a megmaradt gyerme­keket nagyon kell félteni, nehogy kövesse a testvérkéit. Ezért keresnek egy olyan idegen gyermeket, aki ugyanabban a hó­napban született. Ez a gyermek „kereszt- testvér” lesz, de ennek a testvérségnek — amely egyébként komoly és az életben a házassági akadályok közé számít, igen ko­moly szertartása van.. Amikor a temetőben már a sírgödörbe eresztették a kis koporsót, akkor a megmaradt gyermeket is utána engedik a gödörbe. Az új testvérkének kell a kezét megfogni és kihúzni őt a sír mélyéből. Majd egymással szemben megállnak, egy kalácsot törnek ketté mindketten és az­után — megcsókolják egymást, mint ú; „kereszttestvérek”, Egyébként sziriai hit szerint az „után- halás” nemcsak a hezzátartozókra, hanem idegenekre is veszélyes. így például a ha­lottas menet, ha olyan idegen ház előtt halad el, amelyben betegen fekszik va­laki, katasztrofális következményekkel járhat. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha a halottas menet közeledtére a beteg fel­kel az ágyából, egyenes tartással áll, amíg a menet elhalad s azután egy pohár sós­vizet önt ki az utcára. Y áss zög Őszerbiában a hozzátartozókat úgy vé­dik meg az „utánhalás” veszedelmétől, hogy amikor a holttestet már föltették a halottvivő rudakra, akkor egy nagyon öreg asszonyt megbíznak avval, hogy egy vasszöget verjen a ru- dakba. Ahogy mondják: ezzel odaszögezik a „ha­lálasszonyt” s a hozzátartozók épek és egészségesek mardnak mint a vas. Egyéb­ként a halottas menet tagjainak mindad­dig nem szabad körülnézni, amig a sirhoz nem érnek s a temetés után nem szabad a temető felé visszanézni sem. A hódban pedig minden ajtót és ablakot szorosan be kell zárni, nehogy a halott visszajö­hessen. A Balkánon ismeretes komor halottas szokások ismerete után hadd térjünk vissza szent optimizmussal a hosszú élet­hez. Hiszen a Balkánon nemcsak ezekkel a szokásokkal, hanem nagyon gyakran*a hosszú élet példáival is találkozunk. \ Európai fogalmak és mérték szerint „aggastyánok” még mindig vidáman járják ott a sziklás hegyeket, fát vág­nak, vizet hordanak, egyéb nehéz mun­kát végeznek. Sőt még délebbre: az északafrikai ber­berek között olyan egészséges kiima van, hogy állítólag a 200 évesek sem nagyon ritkák!)?) Az irodalom pl. egy biszkáriai arab sejkről is említést tesz, aki 211 éves korában halt volna meg, de többet ismer­nek azon a vidéken 150 éven felül. Keleten a civilizáció előnyeit el akarják terjeszteni, de a hátrányait nem hajlandók átvenni. Jól teszik. Talán a mai európai fehérfajú generációnak az a sorsa, hogy saját módszereket, amiket azután a kele­tiek alkalmazni tudnak majd és elérik ve­lük, hogy ne csak minden milliomodik em­berük élje meg „az emberi kor legvégső határait” ami szép kivétel, hanem az ál­talános életkor hosszabbodjék meg, ami pedig a csecsemőhalandóság, betegségek, epidémiák mellett, még mindig igen ala­csony Keleten, a kivételek ellenére is! H0VXWO Amíg az aranycsillag a gallérra kerül... Hogyan nevelődik a tisztikar A honvédtiszt hivatása az, hogy rend­fokozatához és szolgálati állásához képest, honvédségünknek vezetője legyen. Békében reáhárulnak a szervezés, neve­lés, kiképzés és a szolgálatkezelés irányí­tásának kötelmei, háborúban pedig a harc vezetésének súlyos feladatai. Ezt a hiva­tást azonban maradéktalanul csak egészen kivételes személyi tulajdonságok birtoká­ban láthatja el. Gondjára bízott csapata élén jár. Parancsait alárendeltjei híven követik. Tekintetük állandóan rajta csüng. Ragyogó katonaeszményképpé kell tehát nevelődnie. A nemes iránt fogékony, önzet­len és hősi megnyilatkozásokra mindenkor kész, küzdeni akaró és küzdeni tudó, magyar férfijellem kialakítása a legfontosabb tennivaló. Enélkül veszélyes pillanatokon nem tudna úrrá lenni, az emberi önzés és gyarlóságok vak eszközévé válhatnék. A katonai szolgálat az emberi szervezet­től átlagon felüli rugékonyságot és tel­jesítőképességet követel. Különösen hábo­rúban. Heteken, hónapokon át, teljes fel­szerelésével 30—40 km-t kell a katonának menetelnie, utána harcolva győznie. A harc alatt viharban, fagyban, esőben, szél­ben óraszámra mozdulatlanul kell állnia vagy feküdnie, a havas, sáros, vagy nvii’kos átázott földön. Nyílsebesen kell futnia. Naphosszat nyeregben ülni, ágyútalpakat emelgetni, elakadt lövegeket előretolni. Hidakat építeni, legnehezebb vas alkotó­részeket vállon hordani. Úrrá kell tudnia lenni a vízen is. Sőt a levegő hőseitől még fokozottabb rugékonyságot kell, megköve­telnünk. Mindez hosszú és céltudatosan ve­zetett testneveléssel érhető csak el. A tiszt azonban csak akkor válhatik a reábízot- tak kitűnő oktatójává, ha őket mindezekben gyakorlatban is túl­szárnyalja. A lelki és testi állandó edzésen felül a tisztnek tudásban is magas fokra kell emelkednie, mert a szükséges ismeretkörök a világháború óta jelentősen kibővültek. A golyószóróknak, a géppuskáknak, a nehézpuskáknak, a páncéltörő lövegeknek, puskáknak, pisztolyoknak, kézigránátok­nak, lövegeknek, harckocsiknak és repülő­gépeknek beható megismerése, azoktól el­várható teljesítményeknek és alkalmazási módszereknek ismerete, ezeknek harcban való alkalmazása, a szolgálatkezelésre vo­natkozó szabályok elsajátítása oly súlyos feladatok, amelyeknek gyakorlati megtanu­lása és a segédtudományok tanulmányo­zása valóban egész embert kíván. Különösképpen akkor, ha mindent oly alaposan kell megtanulnia, hogy válságos helyzetekben az elsajátítottat ösztönszerű- leg is helyesen alkalmazza. Ámde ez a nagy munka is értéktelen lenne, ha a tisztet tanítómesterré nem ké­peznők ki. Ez a tisztképzés egyik legnehe­zebb feladata. Hiszen kevesen születnek jó oktatónak. Igen sok gyakorlatra és tapasz­talatra van szüksége addig, amíg tudását egyszerű módszerekkel a kiképzésre szoru­lóknak átadni megtanulja. A tiszti kiképzés folyamán tehát a ki­képzésre fogottat úgy kell tanulmányi fo­kozatain továbbvezetni, hogy mindig oktassa is az elsajátítottat. Zsenge ifjúságában meg kell már kezdet­nünk vele a lelki, a szellemi és testi mun­kát. Ezért legkorábban a serdülés éveiben, legkésőbben pedig az érettségi vizsgának letétele után őket katonai nevelésre fog­juk és a honvéd tisztképző főiskolákon, hosszú éveken át, tisztté képezzük ki. A m. kir. honvédség tisztjeiből azok, akik a gyalogsághoz, lovassághoz és tüzér­séghez törekszenek a Ludovika Akadémián, azok, akik a páncélos, műszaki, híradó fegyvernemhez, vagv a folyamőrséghez, vagy a csendörséghez törekszenek, a Bolyai János honvéd műszaki akadémián, a renü- lőlt a Horthy Miklós honvéd repülőaka­démián nyernek kiképzést. Mintegy előkészítő iskolaként működik a pécsi Zrínyi Miklós és a soproni Rákóczi Ferenc honvéd főreáliskola; mindkettő V—• VIII. évfolyamokkal. A kőszegi Hunyadi Mátyás honvéd kö­zépiskola (I—IV-ig) már latinos gimná­zium és csak internátus nevelést nyújt anélkül, hogy az oda felvett fiúk jog­címet szerezhetnének maguknak a katonai nevelő intézetekbe való felvételre. A hadnagy, főhadnagy és századosokban mutatkozó hiányokat ezen felül, átmene­tileg, az egyéves tiszti tanfolyamat végzett neniténylegcs tisztek ténylegcsítésével is fedezik. A tisztikar magasabb vezetőkké való kiképzése tanfolyamokon történik. A to­vábbképzésben általános elv az, hogy min­denki magasabb szolgálati beosztásban való előlépés előtt, megfelelő tananyagú tanfolyamon és kipróbálásokon adja tanu- jelét alkalmassági fokának. SZERKESZTŐS A, V SZERKESZTŐ S í,., ÉS KI ADC HIV ATAi BUDAPEST, vtn.. jazsee-köRét I /tr TELEFONSZÁM: 144-400

Next

/
Thumbnails
Contents