Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-16 / 160. szám
'T ^939 JÚLIUS 16, VASÁRNAP Be kell jelenteni a követeléseket és a tartozásokat Kárpátalján és a határ- kiigazításkor visszakerült felvidéki területen Budapest, július 5. A kormány rénde- letet adott ki a kárpátaljai területen és a magyar-cseh-szlovák határmegállapító bizottságok ezévi március 6-iki zárójegyzőkönyve értelmében magyar fennhatóság alá visszakerült felvidéki területeken (á határkiigazításkor visszakerült községek) egyes követeléseknek, tartozásoknak és vagyontárgyaknak kötelező bejelentéséről. Á rendelet részletesen megállapítja azokat az 1000 koronát meghaladó követeléseket, tartozásokat és vagyontárgyakat, amelyek a bejelentési kötelezettség alá esnek. A bejelentéseket augusztus 12-ig kell megtenni és pedig a kárpátaljai területre vonatkozóan a július hó 16-án fennálló állapot szerint, a március 6-i zárójegyzőkönyv értelmében visszakerült felvidéki területre vonatkozóan pedig az 1939 március 14-i állapot Szerint. A kárpátaljai területről a bejelentéseket a Magyar Nemzeti Bank főintézetéhez kell benyújtani, a fentebb körülírt felvidéki területről pedig a Magyar Nemzeti Bank főintézetéhez, vagy a kassai, miskolci vagy érsekujvári fiókintézetéhez. A rendelet a hivatalos lap vasárnapi számában jelent még. Az Országos Mezőgazdasági Kamara gazdasági helyzetjelentése Budapest, július 15. Az Országos Mező- gazdasági Kamara jelentése szerint a június első feléig leesett csapadék nem volt kedvező a növényzetre. Helyenként a tengeri- és répavetések elsárgulását, a tömött vetések és a leveleken rozsdásodást eredményezett. Június második felében nagyobbrészt meleg időjárás volt és ez megállította a gabonák rozsdásodását, a kapások elsárgulását és kedvezően befolyásolta a szemfejlődést és az érést. Normális időben kezdődhetett meg a búza, rozs, őszi árpa és helyenként a tavaszi árpa aratása s ez már be is fejeződött. A terméshozam kedvező. A tengeri jól fejlődik, a burgonya korai fajtái már elvirágoztak, részben piacra kerültek. A cukorrépa is erőteljesen fejlődik. A kerti vetemények közül a korai uborka már piacra került, a kivitele is megindult, a vöröshagyma gumói szép nagyok, a korai fajtákból rövidesen megindul a kivitel, a borsó és korai bab termése is piacra került, zöldborsóból 19 vagont, zöldbabból 47 vagont vittünk Németországba. A lóhere és lucerna első és második kaszálása bőséges hozamot adott. Ugyancsak jó hozamot mutattak a rétek is. A cseresznye és a meggy jó termést adott és a termelői ár kielégítően alakult. Kilogrammonként 30, exportminőségnél 50 fillér volt a kilónkénti ár. Németországba Cseresznyéből 4930, meggyből 24.590 mázsát vittünk ki. A kajszibarack rekordtermést adott. A kezdeti 30—40 filléres ár 10 fillérre zuhant, ennek oka, hogy a németországi beviteli engedély későn érkezett meg. A szőlők fejlődése kielégítő, a virágok jól kötöttek. A rézgálicban áruhiány következett be és ez megnehezítette a védekezést. A borpiacon — tekintettel a jó terméskilátásra — az árak lanyhultak. A terményértékesités terén a búza világpiaci ára tovább morzsolódott és ez a belföldi piacon is éreztette hatását. A megállapított búzaárak megfelelnek a gazdák számításainak s így azokat megfelelő megelégedés kísérte. Ugyanúgy a minőségi búzákért fizetendő magasabb árat is. A rozs ára nyomott maradt, a sörárpa jegyzése még nem indult meg. A zab a múlt hónapban érte el legmagasabb árát s közel maradt a búza árához. A tengeri iránt gyenge volt az érdeklődés s így az árak is csökkentek. Az állatértékesítésben lényeges változás nem történt, zavartalanul folyt a Németországba és Olaszországba irányuló szarvas- marha kivitel. A vágóállatokban mutatkozó fölösleget el lehetett helyezni, mert Németország a megállapított kereten felül 3000 darab vágómarhát, 20.000 darab sertést es 4000 darab borjút vesz át változatlan áron. Az állategészségügyben javulás nem volt észlelhető, a Száj- és körömfájás egyes vidékeken felütötte fejét, de enyhe lefolyású volt. A földárakban sincs változás, nagyobb eladások nem történtek. A gazdák nagyrészt befizették adójukat s kevesebb volt az adóhátralék, mint az elmúlt esztendőben. A hitelhelyzet nem módosult, most is csak első helyi betáblázásra kaphatnak a gazdák hitelt, de a 7—8 százalékos kamat miatt tartózkodnak annak igénybevételétől. Egyes helyeken munkáshiány mutatkozott s ezért a napszámbérek emelkedtek. A közmunkák vonták el a munkásokat s ezért áz a kívánság hangzott el, hogy aratás idején csak az elhalaszthatatlan közmunkákat végezzék s így minél több munkás jusson arató munkához és gabonakeresethez. iúfins 26-án Budapesten kezdődnek meg a szlovák-magyar gazdasági tárgyalások Pozsony, július 15. A szlovák sajtóiroda jelentése szerint július 26-án Budapesten megkezdődnek a szlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások. A tárgyalásokon a fizetési egyezményről, kereskedelmi szerződés megkötéséről, kölcsönös kontingens megállapításáról és a kereskedelmi forgalom szabályozásáról lesz Szó. Megalakult a Baross Szövetség rimaszombatvxdéki ISékja Rimaszombat, július 15. A rimaszombati és környéki kereskedők és iparostársadalom élénk érdeklődése mellett alakult meg Rimaszombatban a Baross-Szövetség új fiókszervezete. A szövetség képviseletében Szarka István dr. főtitkár jelent meg az alakuló közgyűlésen, aki ismertette a Baross-Szövetség szervezetét és célkitűzéseit. A főtitkár meleg szavakkal tolmácsolta a szövetség elnökének üdvözletét és Isten áldását kérte az új fiók működéséhez. Ezután a közgyűlés megválasztotta a fiókszervezet tisztikarát. Díszelnökökké Soldos Béla dr. főispánt, Janisok dr. pénzügyigazgatót, Horváth Árpád dr. alispánt, vitéz Bányász Gyula ezredest, elnökké Valasz- kay Rezsőt, társelnökökké Horváth Béla dr. rendőrtanácsost, id. Derekas János kereskedőt és Telészniczky Ferenc iparost, alelnokökké Siposs József, Gabonás István, Kun György, Tomják Bált, titkárrá Szabó Károlyt, pénztárossá Tóth Lászlót, ellenőrökké Szőllössy Istvánt -s ifj. Derekas Jánost, háznaggyá File Andrást, ügyésszé Ragályi Antal dr.-t, sajtóelőadóvá Márkus Lászlót és Benkovits Gyulát választották meg. Végül megválasztották a 22 tagú választmányt. TOSTOEH AkCÍfARHIRIíAE A zsidóság terfoglalása * _ * Érsekújvár gazdasági életében Érsekújvár, július 15. A zsidótörvény végrehajtása csak kezdete annak a gazdasági életet átépítő munkának, amelynek tervszerű és célszerű irányítását és végig- vezetését várja az ország keresztény magyar társadalma. És ezt a nagy munkát csak akkor lehet eredményesen elvégezni, ha a keresztény magyar társadalom minden rétege egységesen belátja és átérzi ennek jelentőségét és jövőt szolgáló célját. Ebben a kérdésben a magyar társadalom gondolkodását egészen át kell alakítani és rá kell nevelni az új életlehetőségek keresésére. Fél kell tárni beszélő számokban a valót, rá kell világítani a reális helyzetre, meg kell magyarázni és értetni, hogy ezt a nehéz kérdést nem csupán a törvények és rendeletek oldják meg, hanem azok csak segítő kezek az akarások végrehajtásában. Ezt a gondolkozást a felvidéki magyarság megtanulta húsz év alatt, azonban a megvalósításban csaknem leküzdhetetlen akadályokkal találta magát szemben. Húsz év magyar életét és élni- akarást jelentő szándékok, tervek ezer nehézsége megszűnt. Törvényes lehetőségek, segítő kezek állanak a magyarság számára, hogy új életet építsen, bebizonyítva, hogy képességei sok területen még teljesen kiaknázatlanok. Csak körül kell nézni, csak be kell járni a visszakerült felvidéki községeket és városokat, hogy megtaláljuk az alkalmakat, a lehetőségeket. Tisztában vagyunk azzal, hogy vannak vállalkozási, kezdeti nehézségek, azonban a mai kedvező lélektani viszonyok között ezek nem leküzdhetetlenek. Egy felvidéki várija eddigi gazdasági Vérkeringésének képét tárjuk fel számokban. A számokhoz nincs sok megjegyzésünk. Beszélnek azok mindennél világosabban. És amikor a számokat, rideg feltárásukkal beszéltetjük, az országépítés nagy munkáját kívánjuk szolgálni. Azt szeretnénk, hogy az új Magyarország ne másoknak szolgáljon életaiapul és a magyarság ezeréves földjén necsak lakjék, hanem maga által, sajátosan berendezett igazi otthont építsen. Az országépítésnek ahhoz az időszakához érkeztünk, amikor a magyarság önmaga erejével, képességével és rátermettségével lehet egyaránt szabaddá és gazdaggá. Érsekújvár ■ 1930 évi megszállás alatti hivatalos népszámlálása szerint a lakosság száma összesen 22.457. Ebből nemzetiség szerint 10.193 magyarnak, 9561 szlováknak, 1609 zsidónak, 1094 pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Ha a vallás szerinti megoszlás adatait vizsgáljuk, akkor 2528 zsidót találunk, tehát az összlakosságnak 11.2 százaléka zsidó. Az 1938 évi december 14-én, tehát a visszacsatolás után megtartott népszámlálás szerint Érsekújvár összlakossága: 21.621. (A nemzetiségi és vallási eloszlás szerinti adatok hivatalosan még nem ismeretesek.) Ha nem vesszük számításba azt, hogy Érsekújvár lakossága 1930—38 évek alatt természetesen szaporodott és a visszacsatolás következtében előállott csökkenést kiegyenlítettnek vesszük, — amit joggal tehetünk — az Érsekújvárba helyezett tisztviselői karral, úgy a lakosság létszámát joggal vehetjük az 1930. évi népszámlálás adatai szerint. (A nemzetiségi eloszlás szerint van minden valószínűség szerint lényeges eltérés.) A zsidók Érsekújvár iparában Nem érdektelen az érsekújvári lakosság 11.2%-át kitevő zsidóságnak az iparban és kereskedelemben elfoglalt szerepére rámutatni. Érsekújvárott 628 ipartűző személy közül 476, tehát az összes iparosoknak 75.7% keresztény, míg 152, tehát 24.3%-a zsidó. Érdekes megfigyelni az egyes iparágakban való elhelyezkedésüket, amely a következőképpen fest: Aranyműves és ékszerész 14, ebből 5 keresztény és 9 zsidó (64.93%), A 42 asztalos közül 39 keresztény, 3 pedig zsidó (7.14%). Az autójavítók száma 6, ebből 4 keresztény és 2 zsidó (33.33%). A 11 bádogos közül 10 keresztény és 1 zsidó (9.09%). Van 44 borbély és fodrász, akik közül 40 keresztény és 4 zsidó (9.09%). A 7 böröndös és szíjgyártó közül 4 keresztény és 3 zsidó (42.85%). A 8 cég- és címfestő keresztény. A 7 kelmefestő közül 3 keresztény, 4 pedig zsidó (57.15%). A 12 kovács keresztény. A 3 kozmetikus zsidó. Az 5 könyvkötő közül 3 keresztény, 2 zsidó (40%). 45 mészáros és hentes van, ezek kö2ül 38 keresztény és 7 zsidó (15.55%). A molnárok száma 8, ebből 7 keresztény és 1 zsidó (12.5%). A 2 nemezés szövetsápkás zsidó. A 8 nőik*alapkészítő közül 5 keresztény és 3 zsidó (35.5%). A női szabók számá 34, akik közül 19 kérész« tény és 15 Zsidó (44.12%). A két paplan- készítő zsidó. 99 cipész és csizmadia van, ezek közül 94 keresztény és 5 zsidó (5.05%). A 14 Cukrászból 9 keresztény és 5 zsidó (35.71%). A hat fényképész keresztény. 74 férfiszabóból 62 keresztény és 12 zsidó (16.21%). Hat fésűs van, mind zsidó. A 3 kalapos közül 2 keresztény és 1 zsidó (33.33%). A kárpitosok száma 5, Ezek közül 2 keresztény és 3 zsidó (60%), A 17 szobafestő keresztény. 7 szűcS és szőrmés van, akik közül 4 keresztény, 3 zsidó (42.85%). A város 19 üvgese mied zsidó. Az 5 ács« iparos és a 2 ácsmester keresztény. 7 elektrotechnikus közül 5 keresztény és 2 zsidó (28.57%). Az 5 építőmester keresztény. 7 fogtechnikus közül 4 kereszétny ég 3 (42.85%) zsidó. Az 1 kéményseprő és a 21 kőművesiparos keresztény. A 7 szíkvíz- készífőből 4 zsidó (57.15%). 5 nyomda vain. Ezek közül 4 (80%) zsidó. A 21 sütőiparos közül 15 (71.43%) zsidó. A szállodás- vendéglős- és kávéházipárosok száma 48, ebből 18 (37.5%) zsidó. A fenti adatokból világosan látszik, hogy az ipari téren a zsidóság különösen mely ágakban van erősebben képviselve. Csak arra utalnak, hogy a kovácsok, ácsok, kőművesek mind keresztények. Ezek a mesterségek nem elég finomak a ,,ki választott népnek”, nehéz fizikai munkát igényéinek stb. A kereskedelem 67 százaléka van zsidó kézen Még kedvezőtlenebb a helyzet a város keresztény társadalma szempontjából a kereskedelemben. A város 431 kereskedője közül 297, azaz 68.9% zsidó. Az egyes kereskedelmi szakmákban térfoglalásuk a következő: A 13 állátkerés- kedő és a 3 baromfikereskedő zsidó. 15 bőrkereskedő közül 13 (86.67%) zsidó. Az elektrotechnikai cikkekkel kereskedők szá«,s._ ma 7, ebből 6 (85.72%) zsidó. A 20 fajvgir kereskedőből 10 (50%) zsidó. A 6 festék- és-«-» agyagárukereskedőből 4 (66.67 % ), a v 1<JV3- gépkereskedőből 6 (60%), az 5 gyümölcs- kereskedőből 4 (80%), a 4 illatszerkereskedő és droguista közül 2 (50%), a 19 kereskedelmi ügynökből 16 (84,21%), a 3 kerékipárkereskedőbcl 2 (66.67%), a 7 kézi« munkakereskedoböl 5 (71.43%) zsidó. A! 2 kötélárukereskedő és a 6 liszt- és élelmi« szerkereskedő mind zsidó. Az 5 olaj-, benzin- és petróleumkereskedő közül 3 (60%), az 5 bútorkereskedőből 4 (80%), az 5 ci- pőkereskedőből 4 (80%), a 40 cükomka- és csemegekerestoedőből 25 (62.5%), a ^ 10 papírkereskedőből 6 (60%), a 12 szatócsból 7 (58.33%), a 11 szeszkereskedőből 9 (81.82%) zsidó. A két termény- és magkereskedő zsidó. A 74 textil- cs divatárukereskedő közül 72 (97.3%), a 4 újságárus közül 3 (75%) zsidó, míg a 9 porcellánáru- kereskedő mind zsidó. 7 vaskereskedőből 6 (85.72%), 105 vegyeskereskedőből 41 (39.05%) zsidó. 2 keresztény virágkereskedő van. A 3 zsák- és ponyvakereskedő zsidó. A 17 egyéb kereskedő közül 19 (58.82 százalék) zsidó. Van ezeken kívül 201 vásári és piaci árus. Ezek közül 43 (21.40 Százalék) zsidó. Meg kell jegyeznünk, hogy a fenti összeálítás már nem fedi teljesen a mai helyzetet, mert időközben egyes kereskedelmi ágakban, különösen amelyek monopólium jelleggel bírnak, már némi változás következett be. Célunk az volt, hogy a fiatal magyarság — talán inkább a szülők — figyelmét felhívjuk arra, hogy amikor az egész ország nagy átszervezéséről van szó, ami feltétlenül időt fog igénybe venni, olyan, számokkal bizonyított tényekkel állunk szemben, ami józan* reális életszemléletre kell, hogy vezessen. Szellemi felkészültséggel, szégyenérzet nélkül bátran lehet, sőt kell a pult mellé állani, hogy az egyéni boldogulás útját nem mohón építve szolgálhassa minden magyar az új országépítést. — önje — (—) A nemzetközi pénzügyi Intézet II. évi nagygyűlése. Brüsszelből jelentik: A nemzetközi pénzügyi intézet II. évi nagygyűlése hétfőn nyílik meg Brüsszelben a világ minden részéből érkező mintegy negyven tudés részvételével. A nagygyűlés napirendjén több fontos kérdés szerepel, többi között a kincstárak és jegybankok egymáshoz való viszonya.
