Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-10 / 130. szám

2 YElöIDEti 1939 JÚNIUS 10, SZOMBAT "~= csönös bizalom szilárd alapjára helyezi. Készek voltunk bevallani, hogy sok tévedést követtek el a háború befejeztével és azután is s általános volt Angliában az a kívánság, hogy jóvátegyünk mindent, ami ióvátehető s hogy a német néppel való barátság új korszakát kezdjük meg, az 1936 óta lefolyt események azonban mélyen megzavarták az angol-német ba­rátságos viszonyt. Ehhez hasonló volt a hatás Franciaországban is. Végzetes té­vedés volna az a feltevés, hogy az angol és a francia nép azért, mert tárgyalás és kiegyezés utján szereti az ellentéteket el­intézni, kevésbé elszánt volna, mint más népek. „Németország bárminő követelése megfontolás tárgyát képezheti** így folytatta ezután Lord Halifax: — Ha igaz az, hogy egyetlen ország vezetőjének sincsenek sötét szándékai és nem akar ellenállhatatlan erőszakkal más országokra kényszeríteni bizonyos meg­oldásokat, akkor egyetlen vállalt kötele­zettségünk teljesítésére sem kerül sor és megnyílik az út a mindenkire áldásos új lehetőségek előtt, megszabadulnak a né­pek a bizonytalanság, a kétely és félelem légkörétől. Erre a kijelentésre biztat en­gem Mussolini május 14-iki torinói be­széde is, amelyben kijelenti, hogy nincs olyan kérdés, amely igazolná a háborút. Sok kérdés vár még elintézésre az euró­pai országok között, de nem kell mindent szó szerint venni, amit más országokban írnak, vagy mondanak, s más országokban sem kell elfogadni bizonyos felelőtlen an­gol véleménynyilvánításokat. Különösen jelentőségteljes, hogy azok között a rész­vétnyilatkozatok között, amelyeket VI. György király a Thetis elsüllyedése alkal­mával kapott, elsőknek érkeztek Hitler és Mussolini táviratai. Könnyű ezeket a táv­iratokat puszta nemzetközi udvariassági ténynek minősíteni, de egyszersmind azt is jelentheti, hogy ezek a népek, tekintet nélkül a politikai ellentétekre, készek az emberiesség közös alapján találkozni. A külügyminiszter beszéde végén a kö­vetkezőket mondotta: — Minden igyekezetünket a békés meg­oldás mellett akarjuk latbavetni, de el­múlt az az idő, amidőn egyoldalú eljárás­sal az európai nemzetek függetlenségét lehet fenyegetni. Minden ilyen törekvés tágkörű elszánt ellenállásba ütköznék. Feltéve azonban, hogy a nemzetek függet­lensége elismerésben részesül, az angol kormány kész megvizsgálni a gazdasági élettér kérdését nemcsak Németország, hanem az összes európUi nemzetek szá­mára. Anglia mindig kész pártolni az igazi elintézést ígérő megoldást, amelynek sikere érdekében meghozná a maga hozzá­járulását. Angliának az a fő-gondja, hogy az ellentétes követeléseket olyan alapon intézzék el, amely tartós békét biztosít. Eddig főleg a bélke fenntartásának köz­vetlen feladataival foglalkoztunk, de ha csendesebb vizekbe érünk, határozott ter­vekre lesz szükség. Európa nem csillapod- hatik le, amíg kormányai ellenséges tábo­rokra oszlanak és a népeket koldusbotra juttatják a fegyverkezési terhek és a ke­reskedelem pangása. Azt az időt akarjuk megérni, amidőia nyugodt, tárgyilagos megbeszélések folyhatnak a nemzetközi ellentétekről. ■ Németország bárminő követelése meg­fontolás tárgyát képezheti a tanács­kozóasztalnál. Lehetnek kérdések, amelyeknek közvetlen megoldását az idő és az érdekeltek han­gulata akadályozza. Ilyen esetekben a légkör enyhítéséért kell dolgoznunk. A háborút nem tartom elkerülhetet­lennek. Vannak ugyan bonyolult európai kérdé­sek, amelyek kíméletlen kezelés esetén há­borúra vezethetnek és vannak emberek, akik összeütközéseket idézhetnek elő és fennforog az a veszély, hogy tévesen íté­lik meg a vállalt kockázatot. Ha összeüt­közésre kerül sor, nincs kétség a végső ki­menetel iránt, de alig hihetem, hogy te­kintettel a veszedelmes következményekre és valamennyi nép békevágyára és tár­gyalási készségére, bárki ne tartaná böl- csebbnek tárgyalások útján elintézni a nehézségeket. Berlin nem nagyon hisz angol-német tárgyalások lehetőségében Berlin, június 9. A péntek reggeli ber­lini lapok kétkedéssel fogadják azokat a béreket, hogy a nemzetközi politikában nagyjelentőségű lépések várhatók a béke érdekében és hogy különösen Anglia sze­retné tisztázni Németországgal fennálló vitás kérdéseit. A Deutsche Allgemeine Zeitung már vezércikkének címében kife­jezésre juttatja, hogy nem nagyon hisz a német-angol tár­gyalások lehetőségében. A Völkischer Beobc.chter Chamberlain és Halifax lord „békenyilatkozataival“ kapcsolatban a többi között a következő­ket írja: — Ha Chamberlain úr és külügyminisz­tere valóban komolyan veszik békés ér­méseiket, akkor: csak azt a sürgős taná­csot lehet adni nekik, hogy szavaikat más tettek kövessék és ne olyanok, amilye­nekkel az angol diplomácia az utóbbine­gyed évben foglalkozott. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a véleményünket Európa minden államában millió és mil­lió békeszerető ember osztja. Chamber­lain és Halifax legutóbbi békeszólamaik­kal nyilván csak el akarták terelni a vi­lág közvéleményének figyelmét a Keleti-tenger térségében létrejött igazi békepaktumokról. A Völkischer Beobachter azzal fejezi be cikkét, hogy ezek a tények mindennél ékesebben beszélnek. Ilyen körülmények között Chamberlain és Halifax Ígérgeté­seinek aligha lesz gyakorlati következ­ményük. A péntekesti berlini lapok nagyfokú tartózkodást tanúsítanak Halifax lord külügyminiszter csütörtöki felsőházi be­szédének megítélésében és kerülnek min­den éleshangú vitát. Nagyon örülnénk, — írja a Nachtausgabe, — ha a túloldal a háborús fenyegtőzések helyett most a jó­zan ész parancsait akarná követni. örülnénk, ha a német álláspont iránt nagyobb megértés nyilvánulna meg Angliában. Ha ez mégsem következik be, akkor leg­alább elmondhatjuk, hogy nyugodt a lel­kiismeretünk és erős a hadseregünk. Ha­sonló hangnemben ír a többi lap is. Novemberben általános választások lesznek Angliában London, június 9. A Daily Express tart, feltéve, hogy az európai helyzet nem szerint a kormány végleg úgy döntött, változik meg gyökeresen, hogy novemberben általános választásokat Sir William Strang viszi Moszkvába az angol-francia Javaslatokat London, junius 9. Az angol kormány eljuttatta Párizsba a szovjet ellenjavasla­tokra vonatkozó megjegyzéseit és indít­ványait. A párizsi angol nagykövetet egy napra sürgősen Londonba rendelték s eb­ben a kérdésben fontos megbeszéléseket folytatnak vele. Csütörtökön eldöntötték, hogy William Strang, az angol külügyi hiva­tal középeurópai osztályának főnöke utazik Moszkvába, hogy elvigye a szovjet kormánynak az an­gol és francia javaslatokat. Amikor a döntés megtörtént, Strang középeurópai úton volt. Ennek az utazásnak során fő­képp Varsóban folytatott fontos tárgya­lásokat. A Daily Mail szerint Strang Buda­pesten kapta az értesítést, hogy őt kül­dik Moszkvába az angol-orosz tárgyalások meggyorsítására. Strang repülőgépen azonnal Londonba utazott. A Daily Express úgy tudja, hogy Strang azt fogja a szovjetkormánynak javasolni, hogy Anglia, Franciaország és Oroszország ígér jék meg egymásnak, hogy kölcsönösen megvédik egymás létérde­keit. Ezután határozná meg a három állam mindegyike, hogy mit tart saját létérdeké­nek. így például Anglia létérdekei fenye­getésének tekintené, ha Belgiumot vagy Hollandiát harmadik hatalom foglalná el. Ilyen módon oszlatnák el a szovjet amaz aggodalmát, hogy valamelyik balti szomszédja esetleg békés úton veszíthetné el függetlenségét. Több lap szerint Strang nem egy, ha­nem több megoldási tervet visz magával Moszkvába Háború esetére közös vezetés alá helyezik az angol és a francia haderőt London, június 9. Gamelin tábornok, francia vezérkari főnök, aki francia vezér­kari küldöttség élén Londonban tartózko­dik, fontos tanácskozásokat folytatott Chamberlain miniszterelnökkel. Az angol kormány ebédet adott Gamelin tábornok tiszteletére. Itt Hore-Belisha hadügymi­niszter üdvözölte Gamelin tábornokot és bejelentette, hogy július 14-én Párizsba utaznak az angol hadsereg képviselői. Gamelin tábornok válaszában hangoztatta, hogy a két országot egyesítő kötelékek olyan természetűek, hogy egyik ország­nak sem lehetnek titkai, vagy nem élhet fenntartásokkal, amikor a másik érdekei­ről van szó. Franciaország háláját tolmá­csolta Anglia hatalmas fegyverkezése erő­feszítéséért és a védkötelezettség beveze­téséért. Az angol lapok szerint az angol és a francia hadvezetőség megegyezett abban, hogy háború esetén az angol és francia szárazföldi haderőket francia, a tengeri haderőt angol főparancsnok alá helyezik, a két légi haderő pedig egymástól függet­lenül fog működni, de egy közös egysé­get alakítanak angol főparancsnokság alatt, kizárólag támadó célokra. Az egye­sített hadiflotta parancsnoka valószínűleg Sir Roger Backhouse angol tengernagy, az egyesített légi haderők vezetője Sir Cyrill Newall, az egyetlen angol légitábornok, az angol-francia szárazföldi haderők parancs­noka pedig Gamelin tábornok lesz. Az angol-francia vezérkari megbeszélé­sekkel kapcsolatban Londonban angol-lengyel és angol-török megbeszé­lések is folynak. Az angol katonai bizottság a jövő hét közepén utazik Törökországba. Az angol­török szerződés aláírására Halifax angol külügyminiszter júliusban Ankarába uta­zik. Az Ankarában folytatott francia-török tárgyalások rövidesen befejeződnek. Dön­tés történik a Hataynak Törökországhoz való csatolásáról is. A német-angol kapcsolatok kérdése az angol alsóház előtt London, június 9. A kereskedelmi tárca költségvetési vitája során az alsóházban Oliver Stanley, kereskedelmi miniszter hosz- szabb nyilatkozatot tett a német-angol gazdasági kapcsolatok­ról. A miniszter emlékezteit arra, hogy köz­vetlenül a csehországi német bevonulás előtt gazdasági megbeszélések folytak a német és az angol gyáripar megbízottjai között, de már ekkor is nagy nehézségek mutatkoztak, mert Németországban egyre inkább átment a köztudatba az a hit, hogy az angolok be akarják keríteni Né­metországot. Amikor azután a német csa­patok bevonultak Csehországba, a német- angol gazdasági kapcsolatok megjavítása végleg lehetetlenné vált. Uj tárgyalásokra csak akkor kerülhetne sor, ha sikerülne helyreállítani a bizalmat, de akkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy úgy Németországban, mint sok más államban ma már egészen új gazdasági módszerekkel dolgoznak, Stanley végül felszólította az angol fo­gyasztóközönséget, maradjon meg a régi elv mellett, hogy „az üzlet megy tovább“ és ne tegyen úgy, mintha a háború el­kerülhetetlenül küszöbön állana. Nem tudunk segíteni magunkon, — fe­jezte be Stanley beszédét — ha állandóan sötétben élünk s azt hiszem, hogy bűnt követ el mindenki, aki azt mondja, hogy a háború elkerülhetetlen. Pierlot belga miniszterelnök Belgium szigorú semiegességi politikájúról Brüsszel, június 9. Pierlot belga minisz­terelnök a képviselőházban nagy beszédet mondott Belgium függetlenségi politiká­járól. Hangsúlyozta, hogy főcéljuk a háborúnak Belgium területétől való távol­tartása. Belgium csak belga életérdekeket közvetlenül veszélyeztető támadás esetén nyúl fegyverhez, de el van szánva arra, hogy kivétel nélkül valamennyi határát megvédi — Európá­ban és Afrikában egyaránt. Belgium bízik Anglia, Németország és Franciaország szavatosság-nyilatkozatában és nem szán­dékszik függetlenségi politika leple alatt titkos szövetségek politikáját követni. Bonnet külügyminiszter a francia-lengyel barátságról Párizs, junius 9. Bonnet külügyminisz­ter és Lukasiewicz párizsi lengyel nagy­követ pénteken délben a francia kamara lengyelbarát csoportjának bankettjén lel­keshangú pohárköszöntőkben ünnepelték a lengyel-francia barátságot. Bonnet külügyminiszter hangoztatta, hogy a lengyel-francia szövetség termé­szetadta dolog, mert a szívekben és lel­kekben gyökerezik. Ez a szövetség hallga­tólagosan már azokban az időkben is fennállott, amikor Lengyelországnak nem volt többé lehetősége arra, hogy szaba­don kifejezésre juttassa érzéseit. Nagy megelégedéssel emlékezett meg Bonnet külügyminiszter Végül a francia köztársasági elnök londoni útja alkalmán val folytatott tárgyalásokról, amelyek so­rán angol részről elhatározták, hogy kölcsönös segélynyújtási szerződést kötnek Lengyelországgal. Lukasiewicz nagykövet nyomatékkai hangsúlyozta válaszában, hogy Lengyelor­szág készséggel hajlandó békés megoldást keresni a legnehezebb kérdésekben is, fel­téve, hogy a másik oldalon is békés szán­dékot lát és békés eszközök alkalmazására irányuló akaratot. A békét mindenáron fogalmát Lengyelország nem ismeri. A haza érdekei és becsülete nagyobb érté­ket jelentenek a lengyel nemzet számára, mint az egyének élete és boldogulása. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Telefon: 144-400 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII, József-körút 5

Next

/
Thumbnails
Contents