Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-10 / 130. szám
Árai 10 fillér Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18-P, _ _ _ _____ . _ _ _ / ^ Szerkesztőség és kia dóhlvatal: negyedévre 9.- pengő, havonta 3.— pengő, POLITIKAI NAPILAP 4' ( ^ -y Budapest,Vili. kerület,Józset-körút8, szám egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér, Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Német válasz Halifax beszédére: Kövessék a szavakat tettek, de ne olyanok, amilyenekkel az angol diplomácia az utóbbi negyedévben foglalkozott Az angol külügyminiszter kijelentette, hogy Németország bárminő követelése megfontolás tárgyát képezheti a tanácskozóasztalnál — Az angol kormány Moszkvába küldi a külügyminisztérium középeurópai osztályának főnökét Halifax besséde (sp) — Mintha háromhavi sötét lidércnyomás alól ébredezne Európa, úgy hatott az angol külügyminiszter legutóbbi külpolitikai beszéde, s a kontinens ámuló közvéleménye egyelőre alig talál szavakat, hogy a londoni politikában bekövetkezett új fordulatot méltassa. Lord Halifax ma ugyanabban a pózban jelent meg a lordok házában, mint egy-két év előtt, amikor még föl- tétlen németbarátnak tartották, Chamberlain németpárti elhatározásai sugal- mazójának és a brit-német közeledés apostolának. Az angol-orosz katonai szövetség tárgyalásainak baljós napjaiban senki sem várta, hogy az angol külügyminiszter ilyen beszédet mond, — illetve, ha pontosak kívánunk lenni, megállapíthatjuk, hogy valószínűleg éppen e tárgyalások fonákságai és zavarai érlelték meg Halifax szavait és a hónapok óta hallgatni kényszerült németbarátok felülkerekedését. Az angol-orosz tárgyalások holtpontra futottak. Kitűnt, hogy Nagy-Britannia és a bolsevista nagyhatalom nehezen érti meg egymást, s amit Moszkva Angliától követel, nemcsak érzelmileg és erkölcsileg elviselhetetlenebb az angol közvélemény bizonyos része előtt, mint minden német előtörés, hanem veszélyesebb is és könnyebben döntheti Angliát végzetes kalandokba, mint egy-egy keleteurópai német akció. Moszkva csökönyössége, s az a gúnyos és megalázó hang, ahogy az orosz illetékesek az angol kívánságokat felülről kezelték, nem tévesztett hatást a szigetbirodalomban és a németbarátok malmára hajtotta a vizet. A jelen pillanatban úgy látszik, hogy Halifax újra helyesebbnek véli a németekkel való kiegyezés keresését, mint azt, hogy Nagy-Britannia fenntartás nélkül elfogadja a kemény szovjetföltételeket és szőröstül-bőröstül kiszolgáltassa magát Moszkva világuralmi ambícióinak. Az angol külügyminiszter meglepően engesztelődő hangú kijelentéseit bizonyára félhivatalos német-angol kimagyarázkodás előzte meg, s London bizonyítékokat szerzett arra vonatkozóan, hogy a tengely két hatalma a jövőben engedékeny békepolitikát kíván folytatni. Mussolini idézett beszéde, a spanyolországi olasz és német önkéntesek gyors s teljesen Anglia kívánsága szerint történő visszahívása, a balti államokkal kötött semlegességi Szerződés csupa jel, amely a tengely békülékeny magatartása mellett szól. Míg Berlin és Róma hajlékonyán közeledni kezdett az angol felfogáshoz, a szovjet duzzogva és Münchenért bosz- szút lihegve állított egyre arcpirítóbb feltételeket Anglia elé s egyenesen azt követelte, hogy Chamberlain járjon Canossát és küldje el egyik bizalmasát kézcsókra Moszkvába. Ez sok volt. Oroszország mohóságával lélektanilag elszalasztottá a németellenes blokk megszerkesztésének legkedvezőbb pillanatát s ha az angol-orosz tárgyalások folytatódnak is, sőt valószínűleg eredményre is vezetnek, Halifax szavai után a megkötendő szerződés jelentősége már nem lehet a régi, mert Anglia semmiesetre sem mutat már oly engesztelhetetlenséget Németországgal London, június 9. A lordok házában lord Shell, a. munkáspárti ellenzék vezére felvilágosítást kért.a kormány külpolitikájáról, tekintettel az általános helyzet változásaira. Halifax külügyminiszter valamennyi felvetett kérdésre felelve kijelentette, hogy egy-két hét múlva alkalma lesz a Háznak a menekültek problémáját megvitatni. Halifax lord ezután a folyamatban lévő diplomáciai tárgyalásokat érintette: — Lengyelország tekintetében *— mondta — az általunk nyújtott kezesség kölcsönössé vált. Remélhetően rövidesen megkötjük a két ország közötti állandó egyezményt. Romániának és Görögországnak adott biztosítékaink alakilag egyoldalúak és most nem követelnek további meghatározást. Ezek a biztosítékok abban az esetben érvényesülnek, ha Románia \agy Görögország függetlenségét olyan világos szemben, mint Moszkva szeretné. A brit külügyminiszter mindenesetre aranyhidat épített Németországnak, s ha Hitler áthalad rajta, a két germán nagyhatalom mégis megtalálhatja azt a közösséget, amit minden angol óhajt, s amiről Hitler álmodozott a Mein Kampf ban. Kérdés csupán az, vájjon a bizalom kölcsönösen nem rendült-e meg túlerősen mindkét helyen az elmúlt hónapok alatt, s a szép szavakat tettek tudják-e követni. Halifax számol az elmérgesedett hangulattal s azért szól feltűnő nyíltsággal a német közhangulatról, „amely kezdi hinni, hogy Anglia nem kívánja többé a megegyezést Németországgal”. A külügyminiszter igyekszik eloszlatni a német kételyt s jóindulatát pozitív javaslatokkal igazolja. Megérti a német magatartást, s ha helyteleníti is az 1936 óta alkalmazott német módszereket, azt is elismeri, hogy Anglia sok hibát követett el a birodalommal szemben. Ezzel el is érkezett beszéde lényeges részéhez: a gazdasági élettér problémájához. Tudvalevő, hogy a német kívánságok alfája és ómegája az „élettér” biztosítása, mert a túlszaporodott ország a mai áttörhetetlen gazdasági gátak megmaradása esetén életfenyegetés érné, amelynek a teljes nemzeti haderőkkel való elhárítását a román, illetve, a görög kormány létérdekének tekinti. Törökországgal folynak a tárgyalások. Remélem, nagyon rövid idő múlva sikeres befejezésüket jelenthetem. A szovjettel folyó tárgyalások ügyében angol-francia javaslatokat tettünk a szovjetkormánynak. E javaslatok, nézetünk szerint, számoltak minden lényeges ponttal, amely körül nehézségek voltak. A szovjet külügyi népbiztos beszédében elismerte, hogy ezek a javaslatok lényegileg eloszlatják a szovjet fő gondjait. Fennmaradt még egy-két nehézség, főként a balti államok helyzete. Nem tartjuk helyesnek, hogy biztosítékokat erőszakoljunk olyan országokra, amelyek nem kívánják azokat. El kell azonban ismernünk, hogy a szovjetkormány saját biztonsága szempontjából nem lehet teljesen érdekeletlen szomszédainak függetlensége tekintetében. képtelen és kénytelen minden eszközzel megkísérelni a gazdasági vesztegzár áttörését. Nos, Halifax elismerte, hogy a vesztegzár megvan, de hajlandóságot mutatott az ügy rendezésére. Minden attól függ, vájjon a német és az angol birodalom meg tud-e egyezni a gazdasági élettér biztosításának módjaiban, vájjon egyforma értelmezést talál-e megszüntetésére étr elég önzet- len-e eddigi merev álláspontjának feladására. Halifax nyomban kijelenti, hogy Anglia tudja, hogy áldozatokat kell hoznia a megegyezés érdekében. Vájjon elegendő áldozatot hoz-e Németország kielégítésére, s vájjon a német birodalom a világpolitikai csoportosulás legújabb fejleményeinek hatása alatt hajlandó-e kevesebbel beérni, mint ezelőtt? Minden a mérséklettől függ. A lehetőség, sőt a hajlandóság a kibékülésre megvan, Halifax bejelentette. Anglia természetesen egyelőre folytatja másirányú biztosító tárgyalásait is, s azt reméli, hogy a Németországnak felkínált béke fejében Oroszországot is engedékenyebbé teszi (ámbár lehet, hogy Sztálin éppen most csökönyösödik el végképpen) s a hármasszövetség, ez a „minden eshetőségre” felkészülő biztosíték az angol-német közeledés elleHalifax lord ezután meleg szavakkal emlékezett meg az ötszázéves angol-por* tugál szövetségről. — Bármit gondoljunk is Németország bizonyos lépéseiről, — folytatta azután az angol külügyminiszter szavait, — Németországban sokan meg vannak győződve, hogy hazájuk nem érhette volna, el az előtte igazságosnak látszó követe* lései teljesítését, ha nem támaszkodott volna fegyveres erőre. A hazafiasán gondolkodó német könnyen elfogadhatja azt a tételt, hogy az angol politika célja Németország valamennyi törekvésének el- gáncsolása. Ebből származik a helyzet legveszedelmesebb eleme, hogy tudniillik az egész német nép kezdi hinni, hogy Anglia nem kívánja többé a megegyezést Németországgal. Az angol nép azonban mindig kereste és ezután is keresni fogja az olyan megértést Németországgal, amely nemcsak egyes kérdéseket intéz el, hanem a két ország viszonyát a kölnére is megszületik. Mindenesetre tény azonban, hogy a német birodalom újabb jelentős diplomáciai sikert ért el s elhárította az angol-francia-örosz szövetség közvetlen veszedelmeit. Ha a szövetség meg is születik, méregfogát Halifax már kihúzta.. Nem jelent elzárkózást Németország elől, nem jelent merev visszautasítást a német „élettér” problémával szemben, nem jelenti a „tapodtat sem” harcias bejelentését. A német-balti semlegességi szerződések megkötése után az orosz kívánságok úgyis elvesztették jelentőségüket angol szempontból, s az egész „hármasszövetségi ügy“ elseké- lyesedett s amolyan Kellogg-paktum- szerű plátói megállapodássá vált abban a pillanatban, amint Berlin és London közeledni tud egymáshoz. Minden attól függ, vájjon Halifax ajánlata őszinte-e, s a brit külügyminiszter tényleg haj- landó-s pozitív lépéseket tenni szavainak alátámasztására, vagy e tettek elmaradnak, s Németország kénytelen ismét visszautasítani az angol széptevést, mert kiderül róla, hogy ugyanolyan üres és nem őszinte békeajánlat, mint sok eddig volt, csak csalétek és ígéret, de nem reális engedékenység, mely alkalmas a német igények kielégítésére.
