Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
1939 JÚNIUS 25, VASÁRNAP TEKÍIDEla 23 „étidéi e-lűn del dri ki-dvakuía.S Számává, hal tagúi. (ßei len az eltűnt idő mj aulában r A minap járván a budai vár ódon utcáit, próbálgattam történelmi ismereteimet. A Szentháromság-utcában megállottám Hadik generális szobra előtt és igyekeztem rajtacsípni magam valami hiányosságon Mária Terézia korát illetően. Nem csíptem magam rajta semmiféle hiányosságon, mert a nagy generális viselt dolgaira elég élénken emlékeztem. A hadtörténeti múzeumnál, amint megállottám a falbacsapódott ágyúgolyók megszemlélésére, akár egy napig is tölthettem volna időmet, amíg az eseményeket mind végiggondolom, melyeket ezek a tárgyi emlékek negyvennyolcból felidéztek emlékezetemben. Az újjáépített Bécsi-kapu is elég pontos ismereteket ébresztett bennem Buda megvételéről a törökök uralma alól. De amint befordultam a Bécsi-kapunál a Horthy Miltlós-sétányra, feltárult előttem Pest, lármás utcáinak zaját egészen idáig hozta a rezgés, villamosok és autóbuszok bőgtek a falak tövén s hirtelen arra gondoltam, hogy a magyar fővárosban Buda a régmúltat, Pest pedig az alig múltat és a jelent jelképezi. Tudnivaló azonban, hogy ha az ember egyszer gondolkodni kezd, akkor fejében az egyik gondolat a másikat kergeti. Mert ime, alig gondoltam arra, hogy a magyar fővárosban Buda és Pest miképpen osztozik a múlt és jelen őrizetében, rögtön arra térült gondolatom, hogy amíg a régmúltat elég kielégítően ismerem, addig a közelmúltat, Pest tegnapi jelenét alig tudom visszaemlékezni. Budán a történelem úgy árad minden utcasarokból és minden kapu alól, mint a Duna hömpölygése, Pesten pedig nem tudod megfogni azt az utolsó száz esztendőt, vagy az utolsó két évtizedet, melyben ez a modern város keletkezett és kifejlődött. Budán minden akadály nélkül vissza- tndsz emlékezni akár Mátyás reneszánsz korára, akár a török idejére, negyvennyolc emlékeitől meg egyenesen nem tudsz szabadulni, de Pesten hiába kutatod egy évszázad nyüzsgő életét, emlékei nem jönnek feléd. Külön magyar szerencsétlenség, hogy a közelmúlt ennyire eltűnt előlünk, szinte messzebbre rohant tőlünk, mint a régmúlt, a messzi századokat is hatalmasan megelőzve az enyészetben. Fájt ez a megismerés és okát kerestem. Társaságban ismerőseimet fortéllyal beszéltettem az elmúlt húsz esztendő dolgairól. Kikérdeztem őket élményeik felől, érdeklődtem kedvteléseik után, figyelmem kiterjedt arra is, hogy milyen nóták jártak a közelmúlt éveiben. Hirtelen arra gondoltam, hogy Rákóczi korát és Kossuth idejét is tulajdonképpen egykorú dalok őrzik a legérvényesebben tudatunkban. Kérdezősködésem eredménye meglepő volt, íme előadom, ítéljenek belőle. QuUiikliámm, (Jateakhámeji. sikerültebb műve, malyet a Feld Matyi- színházban alig lehetett a műsorról levenni. A hallottak közül talán ez az utolsó szöveg és dallam fejezi ki legjobban a kor és társadalmi réteg léha hangulatát, mely e nótákat költötte és énekelte. (Vált egg izomévá idő Volt egy szomorú idő, amikor ez az indele- bindele-szellemiség, ez a dobutcai és királyutcai hatalmas áradás ellepte az egész magyar nyelvterületet. Az utódállamokba nem lehetett Magyarországról áthozni egy komoly irodalmi vagy tudományos művet. A csehek például kitiltották az összes tizennyolc után megjelenő könyveket és csak külön utánajárásra tettek kivételt. De a slágerek átrepültek a határon s a kisebbségi végeken éppen úgy találkoztál velük, mint a körutakon. A kisebbségi magyarsággal leszakadt zsidóság hedonista kedvtelései okán gyakran járt a magyar fővárosba és portálta Feld Mátyás, Adler-Sas Náci és Solti Hermin legújabb szerzeményeit. Amikor a magyarság kultúregységének komoly hirdetése irredentizmusnak számított a kisebbségi körülményekben, ugyanakkor ez a zsidó hedo- nizmus, a kupecek, csiszárok, síberek és börziánerek szellemisége ráborult az egész magyar glóbuszra, mint az egyiptomi csapás. Bartók Béla és Kodály Zoltán az évek megszámlálhatatlanul hosszú során küz- ködtek a megnemértéssel, de Feld Matyik és Sas Nácik ezreket kerestek az „Indele- bindeleken”. Ezt a szellemiséget azután átvette a nemzsidó középosztály is. A „Jön a lux, jön a luxusvonat” című slágert először Nagy Lajos Kiskunhálom című szociográfiájában olvastam, községházi hivatalnokok, énekelték. Az „Az én babám egy fekete nő”, „Hallod-e Roziké te"’ „Jaj de csúszik ez a banánhéj” „Stux úr", meg a „Dísztér száz” stb. kezdetű nótákban nekünk is volt szerencsénk a kisebbségi sorban. A kávéházakban és mulatókban a cigányok nem tudtak nálunk a Felvidéken már egy kuruc nótát sem eljátszani, de a kupecek egy szemrezzentésére felnyikkan- tottak a legvadabb slágerek a szárazfából. (Jzdd, a fíavialáírni Feld Matyi szomorú helyzetbe került legutóbb, mert ma már nem igen lehet Indele-bindeléket énekelni. Azt gondolta hát, hogy utoljára szerzői estre hívja össze tisztelőit és híveit, s aztán elhajózik tengerentúlra, Amerikába, a demokrácia igazi hazájába új szerencsét próbálni. Feld Matyi tisztelői és a vendégszereplők azonban a 'szerzői esten nem akartak, vagy nem mertek megjelenni s Feld felettébb bosszankodott a kudarc felett. Coriolánuszi düh szállta meg szívét s csak ennyit mondott: „No még kellenék én nektek.“ Hát mi, a magunk egész kicsiségében azt küldjük Feld Mátyás után, adják le az ösz- szes kábelek: Mondd meg az amerikaiaknak, hogy szerencsétlen országunk megszűnt a demokrácia hazája lenni, de az okot is tedd hozzá: mert nem lehet „indele-bindeléket“ jópénzért énekelni. Azt az eltűnt időt pedig, melyet ez a szörnyű szellemiség fogott ki a magyar szellemi forma vitorláiból, majd magunk igyekszünk pótolni, felépíteni. Andódy Lajos. Magyar tudósok szlovák nyelven, szlovák problémákról — Hát kérlek, meséli ismerősöm, amikor én a huszas évek második felében Pestre jöttem, akkor éppen a Tutenkhámen nóta járta. — El tudnád énekelni? — Megpróbálom, talán még emlékszem — és ismerősöm énekelni kezd nagy szüneteket tartva a sorok között, mert nem tudja azonnal, hogy egymásután miként következnek. Végre a következő nótát rakja össze: Egyezer és kilencszázhuszormyolcban, Jaj mi történt a tegnapi napokban, Ástak, vájtak sok millió ráment, Míg kiásták a nagy Tutenkháment. Tutenkhámen nem mászott a banárfára, 6 Egyiptomnak országában volt ő fáraó. Tutenkhámen, Tutenkhámen, Szervusz tutikám, Megcsókollak butikám ... A dallamot is érzékeltetni kellene itt. A edz emberhús t — Hát erre ki emlékszik? Én a Royal Orfeumban hallottam vagy tíz esztendővel ezelőtt: Mert szerette módfelett a májacskáit, Ezért kapott pocakjára hájacskát, Rettentő, borzasztó. Jaj de finom ez az emberhús, Nőknek a szíve oly fűszerdús, Púder az arcán, az ajkán rúzs. Két pici lába, ha táncot jár, Érte bolondul a Kongó. 6 ... Alig fejezi be ezt a dalt, a társaság egy másik tagja máris egy újabb híres Szöveg és dallam bemutatására köszörüli a torkát: Jön a lux, jön a luxusvonat, Fogd a cső, fogd a csomagodat. Míg megtöltöd a tejesüveget, Addig én is fogom a tiedet A szövegek lejegyzése és a dallamok meghallgatása után most már tudni szeretném a dalok keletkezésének aprólékosabb körülményeit. Elsősorban az időpontot és a társadalmi helyzetet, mely szülte őket. A legtöbb sláger a huszas évek vége felé keletkezett, amikor a háború utáni viszonylagos konjunktúra rászakadt az országra. A körutak kávéházai tele voltak üzletemberekkel, a kávéházi asztalok felett naponta milliók cseréltek gazdát. A börziáner vasalt ingmellet viselt és közülük mindegyik neves politikusokat hordott a zsebében. A Lipótváros teljesen eltakarta az egész fővárost s talán abban sincs túlzás, ha azt mondjuk, hogy eltakarta az egész országot. nóta olyan, mintha péntekesti. imaház mellett menne el, „lajnoló“ elnyujtással szól az ó, és a fáraó nevében a vékony en és a khá szótag, úgy, hogy az utolsóban a akh-t is hallhatóan kiéneklik. Ezt a kiváló dallamot főleg azok tudták énekelni, amint ismerősöm magyarázatából megtudom, akik jó terchanggal rendelkeztek. Véletlen-e, nem-e, de a dobutcai és királyutcai kereskedősegédek vezettek az éneklésben. A híres dal azonban átragadt mindenkire, nem volt Pesten ember, aki ne énekelte volna, mint a híres és „felkapott” slágerekkel történni szokott. Amint elhangzott a híres dal, a társaság többi tagjai sorra segítenek a visszaemlékezésben. Az egyik nóta fölserkenti a másikat és csodálatos szövegek és csodálatos dallamok kerülnek elő. í cl luxiuo anat Szabó Dezsőnek azonban nem volt egy jó rend ruhája, vagy egy pár jó cipője, hog yelmehesen a Felvidékre előadást tartani a kisebbségi fiataloknak. Bethlen hatalmas juttatásokban részesítette az akkor alakuló magyar ipart s a dobuccai vizesnyolcas amerikai karrierről álmodott. Az állami alkalmazottnak idősebbjeit takarékossági okokra való tekin- tel pedig B-listára helyezték. A kávéházakban a dzsesz kiszorította a cigánymuzsikát és mindenütt kávéházi énekesek kukorítot- tak vékony hangon. Ismerek nem egy szolid közéleti egzisztenciát, aki mind kávéházi énekes kezdte pályafutását. Ő}n dele-b ind ele ... így alakul ki előttem lassan ismerőseim közlése alapján az a szörnyű kor, mely ezeket a slágereket szülte. A kor nem marad el szülöttei mögött, a slágerek mindenképpen kifejezik az idők hangulatát és szellemét, melyben fogantak. Egy fiatal leány azonban nem engedi, hogy elfilozofáljuk a társalgást s máris intonálja: Indele-bindele, driki-drakula, Az én anyósom egy alteskatula. Flóra, Gizella, pricedella prucc, Jégen se hordhat kalocsait a strucc. Agyba, ha fekszik, nyafog a tehén, Nincs nekünk otthon három deka szén. Kalderór.i tajmi&moni Jerichó, Gellérthegyi citadella de mély tó. Indele, bindele, hosszelesze bessz, Moszkvai bankban sokat ér egy csekk. Ez a híres nóta, melyet annakidején fújt az egész ország, Feld Mátyás egyik legÉrdekes és nagyjelentőségű tudományos vállalkozás indul meg a kora ősz folyamán. Kniezsa István dr. a budapesti tudományegyetem címzetes rendkívüli tanára, a széles körökben ismert kiváló szlávista tudós áll ennek a vállalkozásnak az élén, amelynek célkitűzése az, hogy a magyar tudományos kutatásnak a szlovákokra vonatkozó részét szlovák nyelven közölje és így elsősorban a szlovák tudományos körökkel és a szlovák intelligenciával Ismertesse meg. A vállalkozás természete hozza magával, hogy idővel mindazt közre akarja bocsájtani, amit a modern magyar tudományos kutatás a szlovákokkal összefüggő kérdésekben felszínre hozott. A vállalkozás érdeklődési köre tehát kiterjed a történelemre, az archeológiára, antropológiára, etnográfiára, a szlovák irodalomtörténetre, a szlovák nyelvészet kérdéseire. Kniezsa professzor egyelőre nem folyóirat alakjában indítja meg vállalkozását, hanem füzetek alakjában közöl öt-hat értekezést az ismertetett tudományos problémák területéről. Amolyan „Zbor- nik” lesz tefgit a vállalkozás első megnyilvánulási formája, amely nem folyó- iratszerűleg, hanem mintegy évkönyvbe foglal össze magyar tudósok tollából eredő és a szlovákokkal összefüggő tanulmányokat. A terv azonban az, hogy a váltakozás a szükséghez képest folyóirattá fejlődik, amely majd rendszeresen tűzi maga elé ezeknek a problémáknak szlovák nyelven való közlését. A nagyértékű és hivatást vállaló kezdeményezés mögött a Magyar-Szlovák Közművelődési Társulat áll, amely most van átszervezés alatt és így megújuló munka korszakát mivel sem kezdheti méltóbban, mint egy ilyen természetű vállalkozással. A társulat elnöke Berno- lák Nándor volt népjóléti miniszter, alel- nöke pedig Kniezsa professzor, akinek a cseh és lengyel történeti nyelvtan köréből tartott előadásai, szláv személynevek magyarázatát adó órái és az ócseh nyelv ismertetésére irányuló szemináriumi gyakorlatai a hallgatók nagy érdeklődését keltik fel. A jövő egyetemi szemeszterben rendkívül érdekes előadásokat tart Kniezsa professzor, a régi szlovák nyelvemlékek kerülnek tárgyalásra. Ebből a munkaprogramból is láthatjuk, hogy a magyar tudományosság milyen komolyan foglalkozik a szlovák filológia, történelem, néprajz tudományos kérdéseivel. A harcos jobboldali gondolat zászlóvivője az 1939 Egyedül vagyunk folyóirat. Főszerkesztő: Oláh György Előfizetési díj: félévre 4 pengő % / Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, kér., JÓTSsf-körút 5. sz. j Kérjen mutatványszámot!
