Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
6 TETO1DEB ÄWÄARHtPJiaE Válasz Fill r • r Jc", „mamajana aki azért izereti kutyáját, mert a lobbii élne„hxneeJfáí“ * '• ;; / Élveboncolás nincs, de kísérleti műtét néE kül feleslegesen szenvednének az emberek — mondju az orooúanáo Elöljáróban egy tarányi párbeszéd, amelyet a Múzeum-kertben lestem el. A Múzeum-kertben járnak anyák a gyermekeikkel. Mégis csak jobb, valamivel jobb, mint a füstös utcákon kóborolni, ahol a gyermekeket hol derítik, hol ijesztik a kóborló kutyák. A Müzßum-kertben két nő ül egymás mellett. Az egyik a gyermekét, a másik a kutyáját dédelgette, A kutya kis koxi volt, ugrifüles, elkényeztetett kis jószág, a kelleténél kövérebb. A gyermek nyúlánk és rosszul táplált. Az anya panaszkodott: — Mindent a világon megvehetek, mert az uram jól keres, de mit csináljak, ha Péterke nem eszik ? Nem válogatós, azt nem mondhatom. Csak nem eszik. Egyáltalában nem ízlik neki semmi. — Ó, az én kis Fifim — panaszkodott a másik „anya” — ő, sajnos, válogatós. Például a csirkemájat főve nem eszi meg, csak sütve. Az anyából kitört az Anya: — Gyermeke nincs? A másik nő megérezte a megjegyzésben rejlő szemrehányást. — Nincs, de nem is kell — tette hozzá keményen. •>— Higyje el, nem azért mondom, de nem érdemes. Az állat hűségesebb. Igaz’ hogy vele is van gond. Most is járok vele az állatorvosi iskolára. Idegesség ellen akarom gyógyíttatni. A gyermekeket mindenki szereti, az állatokat pem. — Ugyan kérem — legyintett a fiatal anya —, hiszen Budapesten is kétszer- annyí kutya van, mint gyerek. — Az igaz — replikázott Fifi „mamája” —, de gyermekeket nem boncolnak élve. A szegény kutyákat igen. És lássa, ez ellen nem tesz senki semmit, ez ellen nem emeli fel senki a szavát. Úgy boncolják fel a szegény állatokat, mintha a középkorban élnénk. Érthető, ha az ember kicsit elkényezteti azt, amelyik éppen nem kerül a bonoolóasztalra. Utálkozva távolodtam el, hogy ne hallgassam tovább a félrecsúszott szeretet bomirt szavait, de eszembe jutott, hogy az élveboncolás vádja annyira általános, hogy érdemes lenne ennek egyszer utána- nézni. És kimentem az Állatorvosi Főiskolára, bogy megkérdezzem a Fifit gyógyító orvosok egyikét: valóban a középkorban éjnek-e, hogy miközben az egyik kutyát az idegesség ellen kezelik, a másikat élve vagdossák fel. Az Állatorvosi Főiskola- egyik kitűnő professzora a következőket mondotta: — Mindenekelőtt szeretném megállapítani, hogy viviszekció nincs. Fantom ez, amellyel jóérzéaű emberek szívét fájdítgatják. Viviszekció annyit jelent, mint élve boncolni. Boncolni pedig csak holttestet lehet aminek viszont az orvostudomány Szempontjából ma már nincs semmi értelme, aminthogy nem volt különösebb értelme sem az ókorban, sem _ a későbbi korokban történő boncolásoknál. Viviszekció nincs, ellenben igenis van kísérleti eljárás és van, amire a köz- szellem borzalommal gondol, kísérleti célokból történő műtét. Műtétet pedig élettelen testen nem tudunk végezni. — A földmívelésügyi miniszter, az állami intézetek számára a kultuszminiszter már 1888-ban adott ki rendeletet, amelyet 1925-ben megujitott. Ez a rendelet kimondja a kötelező bódítást, érzéstelenítést, kimondja, hogy csak tudományos intézetek, megjelelő felkészültséggel és tudományos célból, milyen állaton végezhetnek kísérleteket. Miért fordul mégis a közhangulat oly ellenségesen az ilyen műtétek ellen? — kérdezzük. A vádat visszahárítom! _ A közhangulat ellenszenve — hangzott a felvilágosítás — nem hazai, főként angol-amerikai eredetű. Külföldről importált valami, ami azonban kritikátlan, meleg fogadtatásra talált nálunk. A közönség mindenkor hisz a rémhíreknek, _ Talán nem vagyok igaztalan —folytatta —, ha a vádat visszahárítom azokra, akik maguk kínozzák meg az állatokat. Meg kell vádolnom mindazokat a háziasszonyokat, akik eltűrik> hogy alkalmazót tűk a levágásra vett csirkét a lábánál fogva, fejjel lefelé viszik és összekötözve tartja a leölés idejéig, amikor is, tudomásom szerint, az állat leölése nem történik éppen bódítószerrel, de sokszor még éles késsel sem. Kutyáknak veréssel való dresszirozása talán nem állatkínzás, Mielőtt birkát es*el — A mai ember el se tudja képzelni azokat a kínokat, amelyeket emberek akkoriban szenvedtek. Az is igaz, hogy az emberek akkor nem voltak olyan érzékenyek, még kevésbé érzékenykedők, mint ma. És minél több s hatásosabb bódító- szert talál fel a tudomány, annál nagyobbnak fogja érezni az emberiség az aránylag kis fájdalmakat is. Gondoljunk csak fogathúzó borbélyokra, eret vágó felcserekre. Minden részvét nélkül törték le a fogat, véstek. Ma pedig _ egy egyszerű foghúzás fájdalma elöl jó, ha nem min- gyárt a kéjgáz használatához menekülnek. — Ma, érthetően borzasztó kegyetlenségnek tűnik fel az embereken és állatokon narkózis nélkül végzett műtét, de akkor, amikor csinálták, nem volt kegyetlenség, nem érezték annak sem máson, sem magukon alkalmazva. Az állatokon végzett kísérleti műtétet már az egyiptomiaktól kezdve minden korban végezték és olyan finomlelkű és fennkölt szellemű ember, mint Plátó, Aristoteles, vagy hogy a legérzékenyebb lelket, a költőét említsem, Petrarca, soha egy szóval nem keltek ki ellene, mert tudták, amint ma is tudjuk hogy az egész emberiség érdekében kell ilyen irányú műtéteket végezni. — Ha nem lehet kísérletezni, megáll az orvQstydomány, mint ahogy körülbelül stagnált egészen 1750-ig, amikor az élőállatokon helyesen végzett kísérletek sok olyan félreértést oszlattak el, amelyek még Aeskulápius óta változatlan igazságként szerepeltek az orvostudományban. Ilyen katasztrofális tévedés volt, hogy az artéria — levegőt szállít. Ez a tévedés onnan eredt, mert holttesten végzett boncoláskor az artériát üresnek találták. Nem tudták, hogy a halál beálltakor a vér kiszorul belőle. Azt hitték továbbá, hogy a vér a szívben „keveredik“, mert embrióknál még összeköttetés van a szív két fele között. Csak az élő állatokon végzett kísérletek oszlatták el ezt a „csekély“ félreértést és győzték meg az orvosokat, hogy a szív két felének semmi köze egymáshoz. A gyomornedvről azt hitték, hogy megfőzi az ételt, mint a fazék, holott a gyomor nem bontja fel az ételt. — Csak az olyan kiváló elmék, mint Gallénus sejtették meg, hogy a kérdésekre élő test adhat feleletet, ő élő embereken is végzett kísérleteket; rabszolgákon_ akiket nem vettek emberszámba. Nekünk szörnyű gondolat, akkor természetes volt. — 1750 óta indult rohamos fejlődésnek az orvostudomány, mióta az állatokon való kísérleti műtéteket nagyobb számban végezték. Ezeknek köszönhetjük, hogy ha akkoriban — mondjuk — százhúsz betegségét ismertük az emberi testnek, akkor ma háromszázat. — Szóval, ma csak bódítással történik az állatokon végzett műtét? Nem is történhet másképpen. Nemcsak azért nem, mert a rendelet előírja, hanem azért is, az el nem áltatott állatokat nem is lehet jól megfigyelni. Az egyiptomiak úgy akartak segíteni a dolgon, hogy bizonyos gőzzel próbálták elkábítani az állatot. A fájdalom kiküszöbölésére ma már egészen tökéletes szerekkel rendelkezünk. Pernokton, Evipan, olyan tökéletes szerek, hogy már a befecskendezés ideje alatt teljes érzéketlenséget | biztosítanak embernél, állatnál egyaránt. A műtét után pedig az állatok _ éppen olyan gondos klinikai kezelésben részesülnek. mint az emberek. A operációkat is éppen olyan felszereléssel végezzük, mint a klinikák. Elképzelhető, hogy az a tudós, aki egy tudományos probléma érdekéber állaton műtétet végez, ne kímélje, ne szeresse. ne sajnálja, ne ápolja azt az állatot, amelynek esetleges felfedezését kö- i szönheti? Elképzelhető, hogy az _ orvos, j aki hivatásul a szenvedés elhárítását váraikor a cél kellő szakértelem alapján elvégezhető ütés nélkül is? — Lovaknak versenyek céljából végsőkig való hajszolása nem állatkínzás, nem is szólva a durva bánásmódról? Vadászat, galamblövészet és még sok fajtája az állatok többé-kevésbé gyors megölésének nem álltkínzás? Csak az a gyötrelme« és szívborzongató, amit mi végzünk, altatással, bemosakodással és a modern orvostudomány minden előírása szerint? — Az állatok boncolását, illetve az állatokon végzett műtétet mindig narkózissal végezték? — Nem. Amíg a narkotikumot fel nem fedezték, addig természetszerűleg nem. De narkózis nélkül végezték az embereken is a műtétet. Lábat, karokat amputáltak, fejlékelést végeztek, hasüreget nyitottak minden narkózis nélkül. , gondolj a tirpákra lasztotta, kegyetlen, embertelen legyenT Ugyan! . . . — Ezek a „kutató-műtétek“ meddig lesznek szükségesek? Ügy értve, hogy az orvostudomány eljut-e arra a fokra, hogy nem kell ilyenfajta kísérletek útján keresni a problémák meg áldását? — Soha. Az orvostudomány fejlődése a kisegítő tudományok fejlődésétől is függ. Mindig lesznek újabb és újabb problémák. Hogy csak egy példát említsek: a fertőzésen alapuló gyermekbénulási eseteket. Még ma is tanácstalanok vagyunk vele szemben, mert erre vonatkozólag nem lehetett állatokon kísérleteket végezni. Az állatok eziránt a fertőzés iránt ugyanis teljesen érzéketlenek. De itt van az agyfüggelék szerepének tisztázása is. 1920-ig csak annyit tudtak róla, hogy befolyásolja a fejlődést. Az állatokon végzett kísérletek során jutottak annak a felismerésére, hogy ezenkívül még hat fontos életfunkciónál van szerepe. mérhököket 1939 JÚNIUS 25, keresünk kellően fás jelige apt így áll a dolog.j akar menekülni sa tudomány nem te\ végzett kísérletekig NAP ,k álatokhoz, övetkezet” lba\ küldendő. Ha íz emberiség meg Lmtalan szenvedéstől, a Inthet el az állatokon ami azonban a korszellemnek és a modern orvosi tudomány-* nak megfelelőig nem állatkínzás, hiszen fájdalom nélkül történik. Csak azt kell megjegyezi, hogy k . ezek a kísérletek nem viviszekciók, hanem kutató műtétek. Ez az elnevezés nem „kegyes csalás" céljából történik, hanem pontosan azt fejezi ki, amit mond. — Nincs senki, aki nálunk, orvosoknál több szeretetet tanúsítson a szenvedők iránt és kellemetlen, ha illetéktelenek érzékenykedésből, érzelgősségből a köztudatot ellenünk, voltaképen az emberiség és állatok érdeke ellen hangolják. Hogy ezen a téren nincs megállás, mutatja hogy Angliában hirdetésekben hívják fel az emberek figyelmét arra, mielőtt birkát eszik, gondolja meg, hogy ezzel egy újabb birka halálát okozza. Érzelgősségből selyempárnára fektetik, kaláccsal etetik az ölebet, de nem rendülnek meg a csecsemőhalandóság láttára. — Az emberi szív végtelen jó, de végtelenül nagyot is tud tévedni. Kis józansággal, önuralommal végtelenül nagy és alkalmas területet talál nemes érzelmei kielégítésére. Csak keresse meg, de na ezen a területen, ahol semmi tennivalója nem akad. Nos, Tili „mamája”. így áll tehát a viviszekció ügye és ön- magukat kínozzák az élő emberek, ha makacsul továbbviszik mindazt a rém- mesét, amelyet az állatokon végzett kísérletekről gyermekkorunk óta hallottunk. Máriáss Imre vara Rendelet a városok és községek légoltalmi megszervezéséről A honvédségről szóló 1939. évi H. törvénycikk hatályon kívül helyezte a légvédelemről szóló 1935. évi XII. törvénycikket és a légvédelmet, illetőleg légoltalmat Újból szabályozva, szükségessé tette a légoltalmi rendeletek újbóli ikiadását is. A légoltalomnak a városokban és a községekben való megszervezését a honvédelmi miniszternek 1938 szeptember 27-én kiadott 62.000/eln. lgv. 1938. sz. rendelet« szabályozta. Az említett rendeletben foglalt joganyagot az új honvédelmi törvény 131—140. §-aiban tárgyalt légvédelmi rendelkezések alapján átszövegezve tárgyalja a Budapesti Közlöny vasárnapi számában közzétett 88.000/eln. lgv. 1939. sz. honvédelmi miniszteri rendelet, amely egyúttal a törvény V. (légvédelmi) része végrehajtási utasításának első füzete. A rendelet kihirdetésének napján lép életbe. A rendelet általános intézkedéseinek gyakorlati keresztülvitele céljából szükséges részletintézkedéseket a közeljövőben kiadandó rendeletek fogják tartalmazni. Mit ér a szabadság? Vita a rádióban „Mit ér a szabadság?” — ez az időszerű sorskérdés, mely méitán tarthat igényt a ..szabadság nemzete” minden fiának érdeklődésére, kerül megvitatásra hétfőn, azaz június 26-án 18 óra 50 perckor a rádió hallgatósága előtt, amikor is e nagy- fontosságú kérdésről fog a mikrofon előtt vitatkozni Bocsády Béla és Homokit Pál. A nagy érdeklődéssel várt vitához bárki hozzászólhat, ha harminc sornál nem hosszabb hozzászólását egy héten belül megküldi a rádió igazgatóságának (Budapest. VIII.. SáJndor-utca 7.), amely a három legsikerültebb hozzászólást ez alkalommal- is értékes jutalomban részesíti, A hozzászólásokra rávezetendő: „Rádióvita”, Hitler vezér és kancellár új „Condor” repülőgépének modellje
