Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
4 1939 JÚNIUS 25, VASÁRNAP TEWIDEtn ■A\cfoiR-HIRMB 5 N APRÓL-NAPRA Június 24. Hßthtßsik * megint meglobogtatta magyargyűlöletét. I9lón kijelentette, hogy „a magyarok a Vezér jóakaratával szemben nem viselkedtek lovagiasan, mert sem a német, sem a szlovák kisebbség Magyar- országon nem részesül szabadságban, ellenkezőleg elnyomatásuknak vagyunk tanúi”. Kirohanást intézett az iglói magyarok ellen is, mert az iglói németek FS- szervezetének szemléjével egyidejűleg az iglói hegyek közt táncmulatságot rendeztek, amit Karmasín „demonstrációnak”, „ellenrendezésnek”, „provokációnak” minősített. „Bizonyára azért mentek a hegyek közé, — mondotta, —* hogy körültekinthessenek, vájjon jön-e már vitézük a fehér lovon. Kijelentem, hogy óhajaik hiúk. A magyarokat kihívó természetük és nyugtalankodásuk miatt meglepetés is érheti, amely köny- nyen lehet nagyobb, mint az a katasztrófa, amely 1918-ban érte őket”. így beszélt vasárnap Iglón Karmasin. Az 01- mützből Pozsonyba származott német politikus kirohanására Esterházy János az egyik budapesti lapban válasznyilatkozatot tett s a szlovákiai magyarok nevében visszautasítja Karmasin kö- tekedését. ,fNincs közöttünk egyetlenegy magyar ember sem — mondja válaszában Esterházy —, aki akár a szlovák nemzet, akár a szlovákiai németség éllen izgatna. Egy dolog azonban viszont tagadhatatlan: Előfordul, hogy a szovákiai német párt vezetői, vagy annak sajtója minden ok nélkül belénk rúg, ami természetesen azt eredményezi, hogy a szlovákiai magyarság ezeket az egyéneket — tehát nem a fajt és nem az összességet — szívből utálja. Legtöbbnyire a támadó egyének nem szlovákiai születésűek és így természetesen nem tudják azt a hangot megütni, amit mi megszoktunk a Szlovákiában született németektől. Karmasin államtitkár Olmützben született, tehát így nem tudok csodálkozni azon, hogy még mindig nem tudott akklimatizálódni Szlovákiában. A csehnémet mentalitás érezhető ki szavaiból akkor, amikor előttem ismeretlen célokból próbál politikai zavart kelteni olymódon, hogy egymásra uszítsa a szlovákiai magyarokat és szlovákokat és ellentétbe hozza a szlovák államot Magyarországgal”. Esterházy visszautasítja a magyar tragédiára való utalást és leszegezi, hogy a trianoni tragédia „elsősorban azért történt, mert a magyarok hűségesen kitartottak német szövetségeseik mellett”. Esterházy ezekkel a szavakkal fejezi be nyilatkozatát: „A szlovákiai magyarságnak azt üzenem, hogy legyenek egészen nyugodtak, mert ha Karmasin a szlovákiai németeket azzal nyugtatja, hogy a hátuk mögött ott áll és védőleg figyeli őket Németország, élén a Füh- rerrel. úgy én nyugodtan állíthatom azt, hogy egész Magyarország osztatlanul áll a mi hátunk mögött és törődik sorsunkkal. És az, hogy velünk Magyarország törődik, nem jelent és nem jelenthet ellentétet a két baráti állam., Németország és Magyarország között”. Karmasin hangjára csak ezen a hangon lehet válaszolni. Karmasin hangja disszonáns, elütő, ellentmondó ahhoz a viszonyhoz mérve, amely a németség és magyarság közt világviszonylatban van s ami a baráti német nagyhatalom és Magyarország között fennáll. Zavaró ' hang, amelyet csak a vicinális olmützi politikus felelőtlenségével tudunk magunknak megmagyarázni. Mi mindenkor őszinte fegyvertársai és barátai voltunk az elnyomatás éveiben a szu- détanémetségnek s ugyanily őszinte csodálat és barátság fűz most a megnagyobbodott német birodalomhoz is. Minden kísérletet, amely ezt a benső baráti kapcsolatot megzavarni és gyengíteni kívánja, elítélünk és visszautasítunk, akár magyar, akár német oldalról jöjjön is az, visszautasítjuk, mert sem a német, sem a magyar nemzetnek nem érdeke, ellenkezőleg egyformán sérti úgy a német, mint a magyar nemzet életérdekeit. S ezt Karmasinnak is illenék tudnia. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bp. Vili, József-krt 5 144-400 Telefonszám: Módosították a felvidéki ipati és kereskedelmi jogosítványok ügyében kiadott rendeletet Három hónapig folytathatják üzemüket azok akiknek engedélyét nem újítják meg A m. kir. minisztérium 6310/1939. M. E. szám alatt rendeletet adott ki a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken ipart (kereskedést) űzők jogosítványai tárgyában kibocsátott 1100/1939. M. E. számú rendelet módosítása tárgyában. A rendelet így szól: 1. §. Ha a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken ipart (kereskedést) űzők jogosítványai tárgyában kibocsátott 1100/1939. M. E. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1939. évi február hó 4-i 28. számában) 1 2. §-a alapján előterjesztett kérelem tárgyában az illetékes miniszter döntéséről az iparhatóságok az érdekelt folyamodót az 1939. évi július hó 1. napjáig nem értesítette, a folyamodó iparigazolványa, ipar- engedélye, házalókereskedés, illetőleg vándoripar gyakorlására jogosító engedélye az 1100/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően nem az 1939. évi július hó 1. napján, hanem az illetékes miniszter elutasító döntésének a féllel közlése napján, illetőleg helytadó döntés esetében a kiállított új iparigazolvány, iparengedély, házalókereskedés, illetőleg vándoripar gyakorlására jogosító engedély kiadásának napján, legkésőbb azonban az 1939. évi október hó 1. napján veszti hatályát. 2. §. Ha az illetékes miniszter az 1100/1939. M. E. számú rendelet 2. §-a alapján iparigazolvány, iparengedély, házalókereskedés, illetőleg vándoripar gyakorlására jogosító engedély kiállításának engedélyezése iránt előterjesztett kérelemnek helyt nem ad, az érdekelt a foglalkozását már meglevő iparigazolványa, ipar- engedélye, házalókereskedés, illetőleg vándoripar gyakorlására jogosító engedélye alapján az abban megszabott keretek között az üzem, vagy az üzlet felszámolása céljából további három hónapon át folytathatja. Ezt a három hónapi határidőt az iparigazolvány, iparengedély, házalókereskedés, illetőleg vándoripar gyakorlására jogosító engedély hatályát vesztésének napjától, vagyis az 1939. évi július hó 1. napjától, illetőleg a jelen rendelet 1. §-ában említett naptól kell számítani. 3. §. Ha az illetékes miniszter az 1100/1939. M. E. számú rendelet 2. §-a alapján előterjesztett kérelemnek helyt nem adott, az elsőfokú iparhatóság, illetőleg a házalókereskedés gyakorlására jogosító engedély kiadása iránt előterjesztett kérelem esetében a másodfokú iparhatóság a miniszter döntéséről akként értesíti az érdekeltet, hogy közli az Iparigazolvány, iparengedély, házalókereskedés, illetőleg vándoripar gyakorlására jogosító engedély hatályvesztésének napját, és figyelmezteti az érdekeltet, hogy foglalkozását a hatályvesztéstől számított három hónapon át folytathatja, a három hónapi határidő eltelte után pedig az ipar (kereskedés), ház: ’ókereskedés, vagy vándoripar gyakorlás: 1 abbahagyni köteles. Az iparhatóság a miniszter döntésének közlésével egyidejűleg a megfelelő záradékkal ellátott iparigazolványt, iparengedélyt, házalókereskedés, vagy vándoripar gyakorlására jogosító engedélyt az érdekeltnek visszaküldi. 4. §. Az 1100/1939. M. E. számú rendelet 5. §-ának (3) ás (4) bekezdése hatályát veszti. A jelen rendelet a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken ipart '(kereskedést) űzők jogosítványai tárgyában kiadott 1100/1939.. M. E. számú rendelet módosítása tárgyában kibocsátott 2850/1939. M. E. számú rendelet hatályát nem érinti. 5. §. A jelen rendelet a kihirdetés napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi június hó 24-én. Teleki Pál gróf s. k. m. kir. miniszterelnök. K»8K<< Ä kormányzó szózatának vatikáni visszhanggá ,«Elfutunk a keresztúthoz, ahol választani kell" Róma, június 21f. Az Osservatore Romano pénteki száma Dalia Torre tollából vezércikket közöl. A Mesterséges légkör című vezércikk visszatérve a Pester Lloydnak Horthy kormányzó legutóbbi beszédét kommentáló cikkére, megállapítja a beszéd általános kedvező fogadtatását. „Nem lehet megérteni, — írja a Vatikán lapja — miért van az, hogy ugyanzok az áramlatok és orgánumok, amelyek kedvezően fogadták és ismertették a megnyilatkozást, hasonló részletességgel naponta helyet adnak nemcsak polémiáknak, hanem támadásoknak és gúnyolódásoknak, amelyek az ellentétektől és tiltakozásoktól amúgy is terhes légkört még Izzóbbá teszik. Azt sem lehet megérteni, hogy a mindenki által annyira óhajtott békét miként tartják elérhetőnek ilyen sortűzön keresztül. Cinizmushoz közelálló gyakorlatiassággal egyesek talán állíthatják, hogy a béke üzlet és minél jobban kiabálnak és vitatkoznak, annál közelebb jutnak a megértéshez.“ De, sajnos, nemcsak kiabálnak és vitatkoznak. — folytatja a lap — hanem sértegetnek is és két kézzel szórják a bizalmatlanságot. Rosszhiszeműségről beszélnek, ármánykodásokat lepleznek le, a feleket két különálló táborban lévőnek tüntetik fel, amelyeknek egyike a másikkal szemben nemcsak tévedésben volna, nemcsak önző és igazságtalan lenne, hanem egyenesen magát a hazugságot és a bűnt személyesítené meg és a nemzetközi együttélés elsőszámú közellenségét jelentené. Eljutunk a keresztúthoz Másodsorban, ha ilyen úton el is értek valaha az üzlethez, ma a kérdés hasonló propagandával és az így kialakuló lelki- állapotban nem korlátozódik csak az üzletfelekre, hanem érdekelve van a közvélemény, a népek lelkiismerete is, amelynek nevében tárgyalnak és amelynek akaratát állítólag kifejezik. Miként a múlt században a népek egyszer megelégelték, hogy politikai csereüzlet csordájaként kezeljék őket, úgy ma nem tűrhetik, hogy erkölcsi csereüzlet csordájának legyenek minősítve, hogy azután ebből kifolyólag egyik napról a másikra a vádak és megvetések ördögi párviadalának bajvívóit váratlanul az asztal körül találják ülve, amint kölcsönös nagyrabecsüléstől és lojalitástól áthatva, békés és barátságos tárgyalást folytatnak. így haladva s= folytatja az Osservatore Romano cikke — elkerülhetetlenül eljutunk a keresztúthoz, ahol választani kell. Ha a békét akarják, készítsék elő necsak a diplomáciai régiókban, hanem a tömegekben és az egész közszellemben is, mert máskülönben az elkeseredett közszellem vagy kényszerítőleg fog hatni a felelős tényezőkre, vagy pedig azon a napon, amikor ezek a béke mellett döntenek, súlyos akadály mered eléjük, amit a „meggyőződés hiányának” lehet nevezni. „Akadály lesz a visszavonulás tudata, a fegyverszüneté és nem a béke tudata, amelynek szüksége van mindarra, ami a jelentől eltávolít, vagyis megértésre van szükség, tiszteletre, a szeretet szellemére, vagy legalább keresztény és emberi gyöngédségre, a polgári szolidaritás érzésére”. A mesterséges háborús légkör A cikk ezután utal azokra a mindkét részről tett kijelentésekre, amely szeriint „a háború az európai civilizáció végét és mindenki megsemmisülését jelentené”. Azt is hangoztatták — írja az Osservatore Romano —, hogy nincsenek olyan problémák, amelyek a háborút elkerülhetetlenné tennék és nincsenek kérdések, amelyek a békét kizárnák. Rómától Párizsig, Torinótól Arcachonig, Berlintől Madridig: ott a békét mint az igazság klímáját, itt mint az annyi f jú vére hullásának jutalmát kivánták. Erkölcsi, politikai, keresztényi és emberi okok és magyarázatok a felelőtlenség és hatalom legmagasabb polcairól közös véleménybe, egyöntetű vágyba torkollanak. Pedig ezek a legmagasabb polcok, miként az Olympus hegye, ,,a mesterséges háborús légkör” ködébe vannak burkolva, mint azt Franco szerdán Bilbaoban mondotta. Minden nap egyre feketébb pesszimizmus rétegei szállnak fel, úgy, hogy az e’mék és a szívek csak a katasztrófa rémképét kénytelenek érzékelni, soha sem a kék ég látványát. A béke olyan, mint a mítosz, amely titokzatosan magasan van és amelyre kétkedőén céloznak; miként Homérosz énekelte az istenek nyugalmát, akik oly gyakran 'megfelejtkeztek az emberiségről. A hegy lábainál ez az egész haragos realitás, amely a mítoszban nem hisz és rábízza a játszmát a leszállni nem akaró istenségre, úgy gondolkozik, ír, beszél és cselekszik, mintha fenn a ködben valóban az olympuszi ür tátongana. Mi, akik hiszünk a vllási és történelmi igazságot jelentő isteni gondviselésben, — fejezi be cikkét az Osservatore Romano, — emlékezünk arra, hogy az mindig azt az utat járja, amelyet az emberek becsületesen megnyitnak és egyengetnek, megérdemelve a mentő, segítő kezet. Ennek a gondviselésnek nem kell „várost“ létesíteni, amelynek kapujában lerázza saruinak porát, mielőtt elhagyja. Az, ami körülöttünk visszhangzik, olyan óriási zajt ver fel, hogy a Béke Ura eltávozik a kaputól, még mielőtt annak küszöbét átlépte volna. Az Osservatore Romano első oldalán közli kivonatosan londoni keltezéssel Lans- bury képviselőnek és társainak a Times- ben közölt nyílt levelét, amely Horthy kormányzó beszédével foglalkoznak és részletesen ismerteti az angol képviselők akcióját.
