Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-16 / 135. szám
1939 JÚNIUS 16, PÉNTEK TEOTIDEta JVMfekRHIBiaE 7 Párizs emlékezik... Amikor a „Közönyös", elődjét, Mono Lisát lopták el a Louyreból — Akkor is, most is felháborodott Párizs a múzeum hanyagsága miatt Poggi szinleg elfogadta az árat, majd azon« nal a rendőrségre sietett és jelentette az Bürokrácia és autóigazolvány A kis spórtgépkócél tulajdonosa hoSStú lélegzetét vett 8 a követkéső rövid előadást tartóttá: — Eltekintve attól, hagy minden hivatalban udvariasan s kedvesén, megelégedésemre bántak velem,, a következő módon fizettem ki esedékes autóadómát. hat pengő nyolcvan fillért: ■ •— Miután kocsimat hosszas utánjárás után ,,igazolták” s alkalmasnak tartották arra, hogy az országúton porozhasson, kaptam a rendőrségtől egy igazolólevelet, az adóhivatalnak címezve. Ezt személyesén kellett élvinnem az adóhivatalba, ott felütöttek égy nagy könyvet, beírták a nevemet, ügyesén bevezették az adatokat, könnyedén s bizonyos hivatali lendülettel. Majd adtak az igazolvány helyett egy csekklapot, azt elvittem a postára s egy kis tolongás árán fel is adtam a negyedévi adót. A csekkszelvényt ismét visszavittem az adóhivatalba, ott rendkívül megörültek nekem, elővettek egy megfelelő könyvet s barátságosan beleírták, hogy fizettem. Ez volt a félidő. Ismét kaptam egy másik okmányt, ezúttal már a harmadik írást ebben az ügyben, az okmányra fel volt jegyezve az a megrendítő tény, hogy fizettem adót s jogom van egy adócédulára. Az okmányt zsebretettem s mivel e járkálással elment a fél déletőt- töm, a továbbiakat másnapra hagytam. Annál is inkább meg kellett ezt tknnem, mivel az adóhivatal s az illetékes %tjénz- ügyőri szakasz nálunk egymástól misfél kilométernyire van. Másnap tehát felkerestem a pénzügyőri szaksst. Ott egy rendkívül jóindulatú pénzügyőr elolvasta azt az írásomat, amelyet az eredeti okmány helyett adtak a csekk elintézése után s új írásomat újfent bevezette egy harmadik könyvbe. Hosszan, körülményesen, körmén pöcögtetve a tollat, pecséteket, bélyegzőpárnákat keresve elő a fiókból. Mikor már az okmány okmányát is beírta a könyvbe, elkövetkezett az ünnepélyes pillanat: megkaptam az adóbélyeget. Az adóbélyeg kerek papírlap, a szélvédőüvegen hordja az ember. A pénzügyőr szakszerűen ráírta az adóbélyegre a tudnivalókat s biztatóan megindult az autó felé, hogy felragassza. De az adóbélyeg számára már külön tokot vásárol* tam 8 így a ragasztás művelete elmaradt. Rendkívül örültünk mind a ketten, hogy ilyen jól sikerült a dolog, de a pénzügyőr még kért harminc fillért. — Minek? • — A ragasztás tényéért. — De hiszen nem is ragasztott. *— Mindegy, kérem, előírás. Megfizettem a harminc fillért, mert én ragasztottam, személyesen. Nem tiltakoztam: előírás, illetik, ezen már ne műt jón az engedélyem. Ez a rövid, története a negyedévi pár- pengős adónak. Két délelőttömbe került, összesen hat ember dolgozott vele, öt okmány kellett hozzá s négy főkönyv. Kilométerekben megtettem nyolcat. De ez csak az adóbélyeg: ez volt az autóátírással kapcsolatos utolsó aktus. Nem. akarlak fárasztani, hogy mennyi írás, okmány, álldogálás, ácsorgás kellett hozzá, amíg autóm csehszlovákból átváltozott magyarrá. Csak annyit mondok, hogy eredetileg hat pengőre jelezték a? összes költségeket. Mire megkaptam az új rendszámot, akkorra százhúsz, azaz ÚO pengőbé kerültek az illetékek, okmányok, bélyegek, pótbélyegek, az átszereléssel kapcsolatos műszaki munkák, mert vagy három centiméterrel beljebb, vagy hat centiméterről kijebb kellett valami lámpát, mutatókart szerelni, híven az előírásokhoz s a paragrafusokhoz, az autóforgalom nagyobb örömére. Valamit még forrasztani, valamit még ragasztani kellett, nyolc centiméter föl, tizenhárom centiméter le, ■*- Megjegyzem, mindenütt előzékenyek, barátságosak voltak, de egyetlen autó legalább húsz ember kezén ment át, amíg forgalmi engedéllyel s öntudatosan távozhatott. Most még orvosi bizonyítványt kell szereznem, három pengő helyett már eddig is Ötben van, sebaj, így szép az élet, ha minél több főkönyvbe írhatnak bele. Csak, barátom, az utak is ehhez hasonlóak lennének! Mert a forgalmi engedélyt valahogy megszereztük s kétszer annyi autóadót ki is fizettünk eddig, mint az anyaországbeliek, azaz, az évi negyven helyett nyolcvanat fogunk előreláthatólag fizetni, — de most már legalább legyen út, gz országutakon iránymutató, ne legyen por s ne legyen annyi elmaradt útépítés! S engednék el a városokban a kövezetvámokat! De ez a kövezetvám például csak Győrben, egyszeri belépésnél í péngő 20 fillér. Ha a másik oldalon visszajössz, ugyanannyi. Mozdítsák elő az automobilizmust, de valódi könnyítésekkel! <MV) Párizs, június IS. At égé** világ közvéleményét, természetesén elsősorban a francia közvéleményt, rendkívül mértékben foglalkoztatja az a titokzatos képlopás, amit az elmúlt vasárnap a Lóuvreban követtek él. Az egész francia rendőrséget mozgósították Wátmegy világhírű festménye, a Közönyös tolvajának kézrekeritésére. Ezzel kapcsolatosan szinte természetes, hogy igen sokat beszélnek Párizsban egy közel három évtizeddel ezelőtt elkövetett, még sokkal na- gyobbazabású képlopásről. Még’ élénken emlékszik a világ az akkori páratlan szenzációra: eltűnt — ugyancsak a Lonvreböl — Leonardo da Vlad leghíresebb festménye, a világ egyik legbeestlltebb műkincse, a Mona Lisa, Mona Lisa Gioeoúda, a rinásct- mento korában élt firenzei polgárnő arcképe. Szinte legendás kincsé volt á Louvrenak ez a csodálatos arckép, amelyet a XVI. század elején I. Ferenc francia király vásárolt Llonardo da Vincitől. Ellopták a Lauvreból a Mona Lisát Annakidején — 1911 nyarán — a Louvre Salon Carré nevű termében függött Mona Lisa arcképe, amelyhez valósággal zarándokoltak nemcsak a Párlzst-járó müértő külföldiek, de a franciák is. 1911 augusztus 21-én, vasárnap este a Louvre egyik látogatója panaszkodott az őrnek, hogy *te»t találja a Balon Carré ben a Mona Lisát. A múzeumőr nem sokat törődött a panasszal, azt hitte, hogy levitték a festményt a mi- sólóterembe. Másnap regged derült ki, hogy —■ a Mona Lisa eltűnt. Kétségbeesett kutatás kezdődött — eredménytelenül. El sem tudta senki képzelni, hogyan lophatták el a nagyszerű festményt és ki lehet a tettes. Délre már az egész világsajtót a Mona Lisa eltűnése foglalkoztatta. Mozgósították a párizsi rendőrséget, a határőrségeket, házkutatásokat tártottak a Louvre valamennyi alkalmazottjánál, de mindez wem vetetett eredményre. Párizá valósággal kétségbeesett Oioconda arcképének eltűnése miatt. A kétségbeesésnél csak a botrány volt nagyobb. A Lovre vezetőségét vádolták, hogy nem őrzi elég gonddal a műkincseket. Felmerült ugyanez a vád most Is, a Watteau- festmény eltűntekor. A Felvidéki Magyar Hírlap is megírta, hogy o Louvreban kilenc- száz terem őrzésére mindőssza négyszázöt őr áll rendelkezésre. HáaonlA hiákat elkövettek már 29 évvel ezelőtt — a Mona Lisa ellopásakor — Is. Most, hogy a -Mona Lisa /f.-ügy foglalkoztatja a francia közvéleményt, a párizsi lapok felelevenítik a Mona Lisa I. ellopásakor megindított izgalmas nyomozás részleteit. Megírj4* a párizsi lápok, hogyan hallgatták ki annakidején mindazokat, akikről kiderült, hógy a tett elkövetésekor a Louvreban Járták, — á kéményseprőktől és a takarítóktól kezdve a külföldi vendégekig és a másoló művészekig. Visszaemlékeznek á lapok az l9U-bén elterjedt fantasztikus hírekre. A* egyik hir szerint egy titokzatos nő éjszaka a Szajnába dobott egy képet (amely persze nem lehetett itaás, mint á Mona Lisa) és a hullámok örökre elnyelték Llonardo mester remekművét. Bgy másik hír szerint egy feketekabátos férfi a pályaudvaron egy tehérvagónba dobott egy rejtélyes csomagot, (világos, hogy ebben a csomagban volt az ellopott vászon.) Valamennyi nyomról kiderült, hogy hamis. A kutatás megkönnyítése érdekében bezárták a Louvret la. A közvélemény felháborodásának hatása alatt a múzeum vezetőségének több előkelő tagja lemondott állásáról. Mindez semmit sem használt, fis nem használt a* sem, hogy Basket, a L’lllustration főszerkesztője ötvenezer frank jutalmát tűzött ki a nyomravezetőnek. Az sem segített, hogy később nyolcvanezer, frankra emelte fél a Jutalmat, azzal a záradékkal, hogy hajlandó ezt az összeget a tolvajnak is kifizetni, ha az visszaadja a kópét. Még arról is kezeskedett a főszerkesztő, hogy • tolvajnak nevét senki sem fogja megtudni és semmi bántódása nem less. Hónapokig folyt a nyomozás, hónapokig kereaték a festményt — eredménytelenül. Már-már belenyugodott Párizs a legendás műkincs eltűnésébe. Firenzében megtalálták Gioconda arcképét Több mint két év telt el a Gioconda eltü* néee óta. 1913 december 12-én végre hírül adták a lapok a világszenzációt: megkerüli a Mona Lisa. 1913 december elején Perl, a legismertebb firenzei mükereskedés tulajdonosa levelet kapott Párizsból. A levél aláírója egy magát Leonhardnak nevető férfi közölte Gerívei, hogy az ellopott Llonardo da Vinci-kép nált van és vissza akarja azt ádni Olaszországnak, ahonnan a festmény ered. Gerl Poggival, e firenzei J7//i*í-képtár igazgatójával együtt válaszolt a rejtélyes levélírónak és levélileg megállapodtak vele abban, hogy találkoznak Firenzében. December 11-én este történt még a találkozás a firenzei Hotel Tripolis-bati. Az állítólagos Leonhard egy kettösfenékü bőröndből elővette az eltűnt festményt. A műkereskedő és a képtárlgazgató kétségtelenül megállapította, hogy valóban az eredeti Mona Lisát hozta Leonhard Firenzébe. Llonardo da Viliéi és Gióconda városába. Az olaszul beszélő férfi, aki a képet hozta, félmillió Urát kért á festményért. GiH és Berlin, június 1§. A csütörtök reggeli német lapok szintén vastagbetűs címek alatt foglalkoznak a legújabb angol és francia tévhírékkel, ámplyek újabb német csapatmozdulatokról, LÖngyelorzZágélleneS támadásról és Szlovákia. Németország és Magyar- ország közti felosztásáról vélnek beszámolni. A lápok egyöntetűén hangoztatják, hogy ezek az újabb riasztó hírek ugyanabból a hazusággyárból kerülnek ki, amely az utófehí időben állandóan izgalomban és nyugtalanságban akarja London, június IS. Borzalmas leletre bukkant Leeds angol város közelében egy amatőr-fényképész. Gépével sétálni ment, hogy néhány szép felvételt csináljon és mintegy hat kilométernyire a várostól az útszéii árokban egy szürke csomagot talált. Aíhlkor a csomagot felbontotta, borzadva állapította meg, hogy abbán egy fiatal nő levágott feje, jobbkarjs és jobblába van. Rögtön értesítette a legközelebbi rendőrőrszobát a leletről és a rendőrség azonnal megindította a nyomozási az egész környéken. a titokzátos női holttest darabjait még vasárnap találták meg, de a hiányzó testrészek azóta sem kerültek elő. esatft. kftág^apra Poggi laboratóriumába rendelték iggghgrdót. A helyiségben már korábban detektívek rejtőztek él. Amikor elővette a Mona Lisát —- lstartóztatták. Leonhardról a rendőrségen kiderült, hogy Vlnzenzo Perugia az igazi neve. 37 éves ola„z festő, mázölő és díszletező. A párizsi Louvre fényképészeti műhelyében állt alkalmazásban és egyike volt azoknak a munkásoknak, akik üveget tettek a Gioooneta-arcképre. Bevallotta, hogy 6 lopta el a képet, de lopott más műkincseket is müncheni, monacói és párizsi múzeumokból. Azt állította, hogy nem nyereségvágyból követte el a lopást, hanem bosszúból. Bosszút akart állni Franciaországon azokért a károkért, amiket Napoleon Itáliának Okozott. A kép megkerülése után 1913 december l3-in az olasz külügyminiszter megjelent a római francia nagykövetnél, gratulált neki a kép megkerüléséhez és gavallérosan Kijelentette, hogy Olaszország boldogan adja vissza a műkincsét Franciaországnak. Ezután néhány napra kiállították Firenzében a festményt, majd erős fedezet mellett Párizsba szállították és a Mona Lisa elfoglalta régi helyét a Balon Carréban. Perugiát néhány hónappal a világháború kitörése előtt enyhe fogházbüntetésre Ítélte az olasz bíróság. Nem sikerült megcáfolni ast a védekezést, hogy hazafias célzattal lopta el a festményt. A Mono Lisa eltűnése óta fokozott szigorral és óvatossággal őrizték a Louvre műkincseit. Huszonnyolc évig nem is Ismétlődött meg a Moha Lisa esete. AZ utóbbi Időkben, úgy látszik, megint felületesebbé vált az őrködés, — ennek következménye, hogy Pc- tügiánák máris utódja akadt. tartani a világ közvéleményét. A Völkischer Beobachter rámutat arra, hogyha a külső körülmények és a közönséges eszközök már néni elegendők, akkor a hazugság eszközéhez folyamodnak a be- keritők. Ennek a politikának veszedelmes kinövéséi napról-napra nagyobb nyugtalanságot keltenek, ezt a nyugtalanságot igyekezzenek újabb hazugságokkal ellensúlyozni, másrészről pedig azt remélik, hogy Moszkvát ezáltal a megegyezés gyorsabb megkötésére tudják rábírni. ti meggyilkolt nő személyazonosságát azonban már sikerült megállapítani. A nyomozás eredményét a rendőrség nem közölte a nyilvánossággal, hogy a tettes ne vehessen arról tudomást. A rejtélyes gyilkosság nagy izgalmat váltott ki a környék lakossága között, annál is inkább, mert a gyilkosság nagyon hasonló ahhoz a bűntényhez, amelyet néhány évvel ezelőtt Szintén ezen a vidéken követtek el és tettese máig Sem került kézre. A rendőrség megállapította, hogy a gyilkos anatómiai ismeretekkel rendelkezett, mert erre vall az éles baltával feldarabolt holttest megtalált maradványa. » ■ »I ■ A nyugtalanságkeiíé hazugsággyár legújabb Németország lengyelellenes támadásáról, Szlovákiának Németország és Magyarország közti felosztásáról földár altéit női Solltest az országút árkában Rejtélyes gyilkosság egy angol városban JÍ tettes anatómiai tudással boncolta szét áldozatát
