Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-11 / 131. szám
r 1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP BALLAG MÁR A POZSONYI DIÁK ... Soka ilyen iskolai évet a dumaparti Város® kan! ——• Oaifdasági pályáta mennek a pozsonyi magyar maturánsok Pozsony. — A pozsonyi korzón, a nagy üzletek kirakataiban, már megjelentek a maturánsok tablód. Ezldén kissé korábban, mint máskor. Persze, mert egy hónappal előbb maturálnak ezidén Szlovákiába^ a diákok, mint másutt. Már megkezdődtek az érettségik, sőt sok Intézetben már be is fejeződtek. Az emberek csoportokba verődve nézik a képeket. A tablók ma a fotográfusok versenyéről beszélnek és egy kissé eseményt is jelentenek, egy nyugodt és tiszta pontot az indulatok napjaiban. A sok fiatal leány- és fiúarc csalódás nélkül, kiváncsi szemmel néz a világba. S május is van, a diákok hónapja, mintha a természet nagy szolidaritása is bíztatná a fiatal lelket. Virágok hajbókolnak a fákon s virág-csokrokkal sietnek a diákok az iskola felé: búcsúztatják a tanárokat. Itt van az utolsó tanítási óra, amikor könnyes lesz a diák szeme, de Ka! önös látogatás a Egy város magatartása rávésődik a serdülő lélekre. S ez az év, Istenem, milyen másfajta módon hatott, mint a többi. Mi, akik a háború alatt jártunk gimnáziumba, nem emlékszünk arra, hogy egy kurta iskolai esztendő annyi változást, annyi izgalmat, annyi külső" eseményt s annyi meghökkentő érzést és gondolatot terített Volna egy diák elé, mint az 1938/39-es év. Egy éven belül szinte háromféle állami létformában élt a diák s közben viharosabban, mint bármely megelőző nemzedék, élte át nemzeti öntudatának minden mozzanatát. Diáksztrájk is volt, amit a pozsonyi diák egy században legfeljebb egyszer szokott rendezni, hisz a pozsonyi diák ismert arról, hogy a Stúdiumnak élt mindig. A stúdiumnak és áz önképzésnek. Vihar volt a diákéletben ebben az évben Szlovákia fővárosában, mégis a magyar reálgimnázium diákjai egy megkapóan szép szavalóversennyeL fejezték be önképzőkörük ezidei működését S a magyar képző maturáns évfolyama, mely a forradalmi napok kavargásában Makkal Sándor Magyar nevelés, magyar műveltség című könyvét elemezte, az Utolsó tanítási napok egyikén a Városi Múzeumba ment, hogy a történelem ihlesse meg. A diák megtartja a diák örök magatartását emberekkel és dolgokkal szemben, hűséges ott, ahol a felnőttek már sokszor hűtlenek. A diák még elevenen és tisztán érzi az eszméket s hi&z a műveltség emberformáló erejében. Ebben az értelemben kívánnivaló, hogy örök diáknak maradjon mindenki közülük. Soka ilyen iskolai évet! Soha ilyen iskolai évet! — sóhajtják a diákok itt is, ott is. Szeptemberben még együtt voltak, kik éveken át egymás mellett ültek a padokban. Aztán jött a fordulat s szétrebbentette az osztályokat. Kevesebben maradtak meg az érettségi számára itt Pozsonyban. Az egykori pozsonyi magyar diákok, akik éveken át itt jártak gimnáziumba, tanítóképzőbe, kereskedelmi akadémiába, maholnap Magyar- Országon fejezik be ezt az iskolai évet, meg az érettségi vizsgákat is. Érsekujvá- rott, Komáromban vannak a régi pozsonyi gimnazisták jórészt. A tanítóképzősök alaposan széjjelszóródtak, hol Komáromból, hol Esztergomból, hol Győrből, sőt Sárospatakról és Debrecenből is hoz levelet tőlük a posta Pozsonyba. S így szóródtak szét a kereskedelmisták is, van, aki közülük Szencen folytatja, van, aki átment a Dunán s most Pannónia földjéről gondol a virágos, zöld pozsonyi szőlődombokra. Hetven-hetvenöt maturáns van ma a három pozsonyi magyar középiskolában: a reálgimnáziumban, a tanítóképzőben és a kereskedelmi akadémiában együtt. Ez az év, melyet oly igazi érettségről tanúskodó önfegyelemmel jártak végig s fejeztek be mostan, megváltoztatta sok diák szeptemberi pályaválasztását is. Ezt a gimnazistáktól tudhatjuk meg a legjobban. Kevesebben mennek tovább az egyetemre és főiskolákra, mint eddig. Tanári pályára a tanári szem is. Aztán kinyílik az ajtó, sorba állnak a leányok és a fiúk s megindulnak az osztályfőnök-tanárral együtt a 'lépcsőkön lefelé. „Ballag már a vén diák” •— hangzik fel az ismert nóta. Összefogódzkodnak a fiatal kezek s nagyon érzik e pillanatban, hogy egy életformának vége, kezdődik az élet, amelyről immár nemcsak a tanár urak révén szereznek tudomást, hanem közvetlenül maguk is: tapasztalni fogják. Zug a magyar diák-nóta, édes-busan és megríkatón. Ügy érezzük, itt Pozsonyban, ahol azóta minden megváltozott, mintha semmi sem változott volna, csak egy évjárat pereg le az iskola nagy homokóráján. A híres iskola-város, nemzedékek emlékeztető alma matere maga is beáll a búcsúzkodók közé. Pozsonynak, a falaknak, az egész városnak is van búcsúszava, ö is nevelte diákjait, némán, szótlanul, de annál hatásosabban. Városi A4ú?€umkan például senki sem megy, holott ez a jó gimnazisták hagyományos útja volt. Orvosi, jogi karra szeretne beiratkozni néhány maturáns, azonban feltűnő, hogy sokan a gazdasági pályára szeretnének menni. Még a leányok is, akik ellentétben minden régi tradícióval, roppant reálisak és gyakorlati érzékűek. Talán nem véletlen, hogy a diákélet sajátos demokráciájában oly nevezetes önképzőköri elnökségi tisztet ebben az évben a pozsonyi magyar gimnáziumban éppen egy leány töltötte be. Ez volt az első leányelnök, mióta fennáll az intézet, s jó elnök volt! Vannak a koedukációnak szép oldalai is! Nincsen szökött diák P ofcsonykan Aztán nem szabad elfelejteni az ilyen beszámolóból, hogy minden válság ellenére, minden forradalmi hullámok közben és ellen, három-négy nemzet legforrongóbb hónapjaiban a diákok ebben az évben jól tanultak. Szembetűnő, hogy a három magyar középiskola utolsó évfolyamában alig van bukott diák. Elmaradnak az iskolai évek szinte kötelező végakkordjai: a műmódon felfújt vagy valódi diáktragédiák. Nem lesz szökött diák Pozsonyban, nem lesznek öngyilkossági kísérletek a diákok között. S igy kevesebb bor is kell nyilván búfelej- tetőnek a bankettek alkalmával. Az évvégi konferenciákon kiderült, hogy nem bukott meg osztályismétlésre senki, sőt a magyar reálgimnáziumban 28 diák közül 1? maturáns kitűnő eredménynyel fejezte be az évet, a tanítóképző negyedik évfolyamában pedig a 21 internista közül 11 a kitüntetéses. Az írásbeli érettségik még április végén zajlottak le. Szép tételeket, jó tételeket kaptunk — beszélik ma a maturánsok iegymás között. A magyar reálgimnáziumban magyar nyelvből egy szép Ady-vers elemzése fogta meg az irodalmár diákot, de érdekes, legtöbbnek a másik tétel tetszett, melynek ez volt a címe: ,jNéhány őszinte szó magamról”. A tanítóképzőben a magyarból legtöbben a vallási eszméknek a magyar irodalomban való szerepéről írtak, a pedagógiai tételek között „A nemzetnevelés és főbb magyar képviselői” tétel Vezetett. Az írásbelik már megvoltak, tüstént jönnek a szóbeli vizsgák is. Hétfőn az egyik intézetben, a jövő hétfőn a másikban s így tovább. Még májusban matúrával a zsebükben kivonulnak végképpen az iskola kapuján a diákok, a mi diákjaink. A zölddel bevont vizsga-asztalt néhány órára felváltja a fehprasztal valamely jófajta pozsonyi vendéglőben. Az izgatott vizsga- hangulatot a szórakozó, kedves diák-tanár- barátkozó hangulata váltja fel. S a májusi éjszakában majd felzug a nóta: Ballag már a vén diák ... A zengő kórusban pedig lehajtja fejét a tanár is s együtt énekli velük: Isten veletek, cimborák! A barcelonai a baditörvénysszéR elöii Barcelona, június 10. A barcelonai hadi- törvényszék hétfőn kezdi meg Laurenz Cik cseh építész perének tárgyalását, Cik a polgárháború alatt Barcelonában az orosz GPU mintájára megszervezte a spanyol vörös terrorcsapatokat. Elfogták a Garay>téii rablókat At akartak szökni a román határon A rendőrség három nappal a tett elkövetése után elfogta azt a két fiatalembert, akik özvegy Pécsi Józsefnét leütötték és kirabolták. A rendőrség bravúros nyomozás után éppen abban a pillanatban fogta el őket, amit kor át akartak szökni a román határon. A nagyszerű, hozzáértéssel vezetett nyomozás aránylag kevés támaszpontból kiindulva mindenekelőtt megállapította a két támadó személyét. A két rabló neve Tajti István és Nagy Ferenc. A rendőrség a nyomozás egyik szálán elindulva, a Dunántúlon kereste a tetteseket, de mikor ez a szál eredménytelennek bizonyult, máris erélyesen kiterjesztették a nyomozás második szálát: Nagy Ferenc menyasszonyának kinyomozása által felderítették a két tettes életkörülményeit és menekülésük valószínű irányát. Kézrekerítésükre a rendőrség szombat reggel az összes határállomások számára rádiógramot adott le. Délután egy órára már meg is volt az eredmény. A lökösházi rendőri kirendeltség vezetője jelentette, hogy Kevermes község határában csendőrök elfogták Tajti Istvánt és Nagy Ferencet. A főkapitányságról most detektívek utaznak le, hogy a banditákat felhozzák a fővárosba. Kézinyomdát tartott lakásán és palesztinai vízumokat hamisított egy kertész Lord Roihermere unokaöccsének mondta magát, hogy több bizalmat keltsen A királyi ügyészség háfomrendbeli közokirathamisítás és ötrendbeli csalás büntette miatt emelt vádat Krausz Árpád romottmultú kertész ellen, aki — a vád szerint — Koch Farkas kereskedő segítségével útlevelekre Palesztinába szóló beutazási vízumokat hamisított. Tömegesen jelentették fel Krauszt a károsultak és azt is a panasziratba foglalták, hogy Koch mint Rothermere lord unokaöccse keltett maga iránt bizalmat s ezért keresték fel őt kérésükkel. Többen a hamis vízumokkal jóhiszeműen el is utaztak, eljutottak Jaffába, ahol a hatóságoknak feltűnt, hogy hiányzik a vizűm mellől a kötelező bélyeg. Tüzetesebben utánanéztek a dolognak és ekkor állapították meg, hogy a vízumok hamisítványok. Értesítették erről a budapesti konzulátust, ahonnan a főkapitányságra küldtek jelentést. Ekkor már a károsultak is panaszt tettek és a királyi ügyészség a felmerült adatok alánján adott ki vádiratot Krausz ellen, de bűnsegédi bűnrészességgel megvádolta Koch Farkast is azon az alapon, hogy ő is segédkezett a bűncselekmények elkövetésénél. Az ügyet szombaton tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszék Kreyzeíl-tanácsa. A tárgyaláson Krausz töredelmes beismerő vallomást tett. * Elmondta, hogy lakásán kézinyomdát tartott és ennek segítségével készítette a hamis vízumokat. Egyébként azt hozta fel védelmére, hogy nyomorban volt. Koch Farkas tagadta bűnösségét. Védekezése szerint jóhiszeműen tárgyalt Palesztinába készülő kivándorlókkal s nem tudta, hogy Krausz hamis vízumokkal látta el az útleveleket. Az elnök kérdésére még elmondta Koch, hogy egyízben valóban hivatkozott arra, hogy lord Rothermere titkárának a rokona, de — mint mondotta — nem felel meg a valóságnak, hogy a lord unokaöccsének adta volna ki magát. Végül hangsúlyozta, hogy amikor értesült arról, hogy Krausz maga hamisította a vízumokat, a károsultak mindegyikét kártalanította. A törvényszék a bizonyító eljárás lefolytatása, valamint Kesztler Ede dr. királyi ügyész vád- és Jobbágy Lajos dr. védőbeszéde után Krausz Árpádot, aki legutóbb már volt dologházra ítélve, ✓ ismét dologházba utalta és az ott töltendő időt öt évben állapította meg. Kochoi a vádszerinti bűncselekmény miatt nyolchóriapi börtönbüntetéssel sújtotta a törvényszék. Az ítélet nem jogerős. Mussolini és Serrano Suner spanyol belügyminiszter fogadják a spanyolországi önkéntesek győzelmi felvonulását Rómában
