Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-11 / 131. szám

r 1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP BALLAG MÁR A POZSONYI DIÁK ... Soka ilyen iskolai évet a dumaparti Város® kan! ——• Oaifdasági pályáta mennek a pozsonyi magyar maturánsok Pozsony. — A pozsonyi korzón, a nagy üzletek kirakataiban, már megjelen­tek a maturánsok tablód. Ezldén kissé ko­rábban, mint máskor. Persze, mert egy hónappal előbb maturálnak ezidén Szlovákiába^ a diákok, mint másutt. Már megkezdődtek az érettségik, sőt sok Intézetben már be is fejeződtek. Az em­berek csoportokba verődve nézik a képe­ket. A tablók ma a fotográfusok versenyé­ről beszélnek és egy kissé eseményt is je­lentenek, egy nyugodt és tiszta pontot az indulatok napjaiban. A sok fiatal leány- és fiúarc csalódás nélkül, kiváncsi szemmel néz a világba. S május is van, a diákok hónapja, mintha a természet nagy szolida­ritása is bíztatná a fiatal lelket. Virágok hajbókolnak a fákon s virág-csokrokkal sietnek a diákok az iskola felé: búcsúztat­ják a tanárokat. Itt van az utolsó tanítási óra, amikor könnyes lesz a diák szeme, de Ka! önös látogatás a Egy város magatartása rávésődik a ser­dülő lélekre. S ez az év, Istenem, milyen másfajta módon hatott, mint a többi. Mi, akik a háború alatt jártunk gimnáziumba, nem emlékszünk arra, hogy egy kurta iskolai esztendő annyi változást, annyi izgalmat, annyi külső" eseményt s annyi meghökkentő érzést és gondolatot terített Volna egy diák elé, mint az 1938/39-es év. Egy éven belül szinte háromféle ál­lami létformában élt a diák s közben viharosabban, mint bármely megelőző nemzedék, élte át nemzeti öntudatá­nak minden mozzanatát. Diáksztrájk is volt, amit a pozsonyi diák egy szá­zadban legfeljebb egyszer szokott rendezni, hisz a pozsonyi diák ismert arról, hogy a Stúdiumnak élt mindig. A stúdiumnak és áz önképzésnek. Vihar volt a diákéletben ebben az évben Szlovákia fővárosában, mégis a magyar reálgimnázium diákjai egy megkapóan szép szavalóversennyeL fejezték be önképzőkörük ezidei működését S a magyar képző maturáns évfolyama, mely a forradalmi napok kavargásában Makkal Sándor Magyar nevelés, magyar műveltség című könyvét elemezte, az Utolsó tanítási napok egyikén a Városi Múzeumba ment, hogy a történelem ihlesse meg. A diák megtartja a diák örök maga­tartását emberekkel és dolgokkal szemben, hűséges ott, ahol a felnőttek már sokszor hűtlenek. A diák még elevenen és tisztán érzi az eszméket s hi&z a műveltség em­berformáló erejében. Ebben az értelemben kívánnivaló, hogy örök diáknak maradjon mindenki közülük. Soka ilyen iskolai évet! Soha ilyen iskolai évet! — sóhajtják a diákok itt is, ott is. Szeptemberben még együtt voltak, kik éveken át egymás mel­lett ültek a padokban. Aztán jött a fordu­lat s szétrebbentette az osztályokat. Keve­sebben maradtak meg az érettségi szá­mára itt Pozsonyban. Az egykori pozso­nyi magyar diákok, akik éveken át itt jártak gimnáziumba, tanítóképzőbe, keres­kedelmi akadémiába, maholnap Magyar- Országon fejezik be ezt az iskolai évet, meg az érettségi vizsgákat is. Érsekujvá- rott, Komáromban vannak a régi pozsonyi gimnazisták jórészt. A tanítóképzősök ala­posan széjjelszóródtak, hol Komáromból, hol Esztergomból, hol Győrből, sőt Sáros­patakról és Debrecenből is hoz levelet tőlük a posta Pozsonyba. S így szóródtak szét a kereskedelmisták is, van, aki közü­lük Szencen folytatja, van, aki átment a Dunán s most Pannónia földjéről gondol a virágos, zöld pozsonyi szőlődombokra. Hetven-hetvenöt maturáns van ma a három pozsonyi magyar középiskolá­ban: a reálgimnáziumban, a tanító­képzőben és a kereskedelmi akadé­miában együtt. Ez az év, melyet oly igazi érettségről ta­núskodó önfegyelemmel jártak végig s fe­jeztek be mostan, megváltoztatta sok diák szeptemberi pályaválasztását is. Ezt a gimnazistáktól tudhatjuk meg a legjobban. Kevesebben mennek tovább az egyetemre és főiskolákra, mint eddig. Tanári pályára a tanári szem is. Aztán kinyílik az ajtó, sorba állnak a leányok és a fiúk s megin­dulnak az osztályfőnök-tanárral együtt a 'lépcsőkön lefelé. „Ballag már a vén diák” •— hangzik fel az ismert nóta. Összefogódz­kodnak a fiatal kezek s nagyon érzik e pillanatban, hogy egy életformának vége, kezdődik az élet, amelyről immár nem­csak a tanár urak révén szereznek tudo­mást, hanem közvetlenül maguk is: ta­pasztalni fogják. Zug a magyar diák-nóta, édes-busan és megríkatón. Ügy érezzük, itt Pozsonyban, ahol azóta minden meg­változott, mintha semmi sem változott volna, csak egy évjárat pereg le az iskola nagy homokóráján. A híres iskola-város, nemzedékek emlékeztető alma matere maga is beáll a búcsúzkodók közé. Pozsonynak, a falaknak, az egész városnak is van búcsúszava, ö is nevelte diákjait, némán, szótlanul, de annál hatásosabban. Városi A4ú?€umkan például senki sem megy, holott ez a jó gimnazisták hagyományos útja volt. Orvosi, jogi karra szeretne beiratkozni néhány maturáns, azonban feltűnő, hogy sokan a gazdasági pályára sze­retnének menni. Még a leányok is, akik ellentétben min­den régi tradícióval, roppant reálisak és gyakorlati érzékűek. Talán nem véletlen, hogy a diákélet sajátos demokráciájában oly nevezetes önképzőköri elnökségi tisz­tet ebben az évben a pozsonyi magyar gimnáziumban éppen egy leány töltötte be. Ez volt az első leányelnök, mióta fenn­áll az intézet, s jó elnök volt! Vannak a koedukációnak szép oldalai is! Nincsen szökött diák P ofcsonykan Aztán nem szabad elfelejteni az ilyen be­számolóból, hogy minden válság ellenére, minden forradalmi hullámok közben és ellen, három-négy nemzet legforrongóbb hónapjaiban a diákok ebben az évben jól tanultak. Szembetűnő, hogy a három ma­gyar középiskola utolsó évfolyamában alig van bukott diák. Elmaradnak az iskolai évek szinte kötelező végakkordjai: a mű­módon felfújt vagy valódi diáktragédiák. Nem lesz szökött diák Pozsonyban, nem lesznek öngyilkossági kísérletek a diákok között. S igy kevesebb bor is kell nyilván búfelej- tetőnek a bankettek alkalmával. Az év­végi konferenciákon kiderült, hogy nem bukott meg osztályismétlésre senki, sőt a magyar reálgimnáziumban 28 diák közül 1? maturáns kitűnő eredmény­nyel fejezte be az évet, a tanítóképző negyedik évfolyamában pedig a 21 in­ternista közül 11 a kitüntetéses. Az írásbeli érettségik még április végén zajlottak le. Szép tételeket, jó tételeket kaptunk — beszélik ma a maturánsok iegymás között. A magyar reálgimnázium­ban magyar nyelvből egy szép Ady-vers elemzése fogta meg az irodalmár diákot, de érdekes, legtöbbnek a másik tétel tet­szett, melynek ez volt a címe: ,jNéhány őszinte szó magamról”. A tanítóképzőben a magyarból legtöbben a vallási eszmék­nek a magyar irodalomban való szerepéről írtak, a pedagógiai tételek között „A nem­zetnevelés és főbb magyar képviselői” tétel Vezetett. Az írásbelik már megvoltak, tüstént jön­nek a szóbeli vizsgák is. Hétfőn az egyik intézetben, a jövő hétfőn a másikban s így tovább. Még májusban matúrával a zse­bükben kivonulnak végképpen az iskola kapuján a diákok, a mi diákjaink. A zöld­del bevont vizsga-asztalt néhány órára fel­váltja a fehprasztal valamely jófajta po­zsonyi vendéglőben. Az izgatott vizsga- hangulatot a szórakozó, kedves diák-tanár- barátkozó hangulata váltja fel. S a májusi éjszakában majd felzug a nóta: Ballag már a vén diák ... A zengő kórusban pe­dig lehajtja fejét a tanár is s együtt énekli velük: Isten veletek, cimborák! A barcelonai a baditörvénysszéR elöii Barcelona, június 10. A barcelonai hadi- törvényszék hétfőn kezdi meg Laurenz Cik cseh építész perének tárgyalását, Cik a polgárháború alatt Barcelonában az orosz GPU mintájára megszervezte a spanyol vörös terrorcsapatokat. Elfogták a Garay>téii rablókat At akartak szökni a román határon A rendőrség három nappal a tett elköve­tése után elfogta azt a két fiatalembert, akik özvegy Pécsi Józsefnét leütötték és kirabolták. A rendőrség bravúros nyomo­zás után éppen abban a pillanatban fogta el őket, amit kor át akartak szökni a román hatá­ron. A nagyszerű, hozzáértéssel vezetett nyo­mozás aránylag kevés támaszpontból ki­indulva mindenekelőtt megállapította a két támadó személyét. A két rabló neve Tajti István és Nagy Ferenc. A rendőrség a nyomozás egyik szálán elindulva, a Dunán­túlon kereste a tetteseket, de mikor ez a szál eredménytelennek bizonyult, máris erélyesen kiterjesztették a nyomozás máso­dik szálát: Nagy Ferenc menyasszonyá­nak kinyomozása által felderítették a két tettes életkörülményeit és menekülésük valószínű irányát. Kézrekerítésükre a rendőrség szombat reggel az összes határállomások számára rádiógramot adott le. Délután egy órára már meg is volt az eredmény. A lökösházi rendőri kirendeltség veze­tője jelentette, hogy Kevermes község határában csend­őrök elfogták Tajti Istvánt és Nagy Fe­rencet. A főkapitányságról most detektívek utaznak le, hogy a banditákat felhozzák a fővárosba. Kézinyomdát tartott lakásán és palesztinai vízumokat hamisított egy kertész Lord Roihermere unokaöccsének mondta magát, hogy több bizalmat keltsen A királyi ügyészség háfomrendbeli köz­okirathamisítás és ötrendbeli csalás bün­tette miatt emelt vádat Krausz Árpád romottmultú kertész ellen, aki — a vád szerint — Koch Farkas kereskedő segít­ségével útlevelekre Palesztinába szóló beutazási vízumo­kat hamisított. Tömegesen jelentették fel Krauszt a ká­rosultak és azt is a panasziratba foglal­ták, hogy Koch mint Rothermere lord unokaöccse keltett maga iránt bizalmat s ezért keresték fel őt kérésükkel. Többen a hamis vízumokkal jóhiszeműen el is utaz­tak, eljutottak Jaffába, ahol a hatóságok­nak feltűnt, hogy hiányzik a vizűm mellől a kötelező bélyeg. Tüzetesebben utána­néztek a dolognak és ekkor állapították meg, hogy a vízumok hamisítványok. Értesítették erről a budapesti konzulá­tust, ahonnan a főkapitányságra küldtek jelentést. Ekkor már a károsultak is pa­naszt tettek és a királyi ügyészség a fel­merült adatok alánján adott ki vádiratot Krausz ellen, de bűnsegédi bűnrészesség­gel megvádolta Koch Farkast is azon az alapon, hogy ő is segédkezett a bűncse­lekmények elkövetésénél. Az ügyet szombaton tárgyalta a buda­pesti büntetőtörvényszék Kreyzeíl-tanácsa. A tárgyaláson Krausz töredelmes beismerő vallomást tett. * Elmondta, hogy lakásán kézinyomdát tartott és ennek segítségével készítette a hamis vízumokat. Egyébként azt hozta fel védel­mére, hogy nyomorban volt. Koch Farkas tagadta bűnösségét. Védekezése szerint jó­hiszeműen tárgyalt Palesztinába készülő kivándorlókkal s nem tudta, hogy Krausz hamis vízumokkal látta el az útleveleket. Az elnök kérdésére még elmondta Koch, hogy egyízben valóban hivatkozott arra, hogy lord Rothermere titkárának a ro­kona, de — mint mondotta — nem felel meg a valóságnak, hogy a lord unoka­öccsének adta volna ki magát. Végül hang­súlyozta, hogy amikor értesült arról, hogy Krausz maga hamisította a vízumokat, a károsultak mindegyikét kártalanította. A törvényszék a bizonyító eljárás le­folytatása, valamint Kesztler Ede dr. ki­rályi ügyész vád- és Jobbágy Lajos dr. védőbeszéde után Krausz Árpádot, aki legutóbb már volt dologházra ítélve, ✓ ismét dologházba utalta és az ott töltendő időt öt évben állapí­totta meg. Kochoi a vádszerinti bűncselek­mény miatt nyolchóriapi börtönbüntetéssel sújtotta a törvényszék. Az ítélet nem jog­erős. Mussolini és Serrano Suner spanyol belügy­miniszter fogadják a spanyolországi önkén­tesek győzelmi felvonulását Rómában

Next

/
Thumbnails
Contents