Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-11 / 131. szám

1939 JÚNIUS II, VASABNAP in, \TKTOR EMANUEL SZEMLÉJE NÁPOLYBÁN A HAZATÉRT SPANYOLORSZÁGI ÖNKÉNTESEK FELETT Hogyan hódította vissza a magyar szív a fel­szabadult Felvidéket ? Hiteles tudósítás a legnagyobb magyar segélyakcióról. — Hat és fél millió pengő az eddigi gyűjtés eredménye Kassa. (Szerkesztőségünktől.) Érdekes kimutatás fekszik előttünk, amely illeté­kes helyről származik és amely a „Ma­gyar a magyarért” akció eddigi felvidéki munkájáról nyújt általános áttekintést. Az összefoglaló jelentés elolvasása után mi sem adhatunk jellemzőbb méltatást er­ről a hatalmas munkáról, mint amit a je­lentés mond végső következtetésképpen: „Honvédőinkkel egyidejűleg egy má­sik, névtelen hadsereget állítottunk csatasorba, amelynek leghatékonyabb fegyvere a szeretet volt. Ez a Idkes csapat fényesen bebizonyí­totta, hogy a szociális gondozás a tárgyi tudás mellett áldozatot, kitartást, türel­met, tapintatot, vagyiB csupa olyan tulaj­donságot igényel, amelyek a nőt teszik el­sősorban alkalmassá ennek a feladatkörnek maradéknélküli ellátására.” Tetté válik egy „női" gondolat Itt a Felvidéken legjobban tudjuk, meny­nyire igaz ez a megállapítás, mennyire ki­egészítette a nőies munka a férfias munka eredményét, mennyire párhuzamosan vé­gezte el e két munka a Felvidék tényleges és lelki felszabadítását. Jól tudjuk, hogy Magyarország legelső nagyasszonya indította el a „Magyar a magyarért" akciót és tudjuk, hogy a fő­méltóságú asszony Imrédy Bélánét bízta meg az akció vezetésével, amikor hasonló elgondolású terveit eléje terjesztette. Az ország első asszonyai indították el a hatalmas munkát, amelynek eddigi ered­ményeiről kitűnő alkalom kínálkozik fog­lalkozni az átfogó jelentés kapcsán. A legkiválóbb hozzáértők siettek segít­ségül, elsősorban dr. Kovrig Béla, a mi­niszterelnökség kiküldöttje, a propaganda- ügyosztály vezetője és dr. Kádár Levente osztályfőnök a belügyminisztérium, vala- #iint Boldogh Gyula alhadnagybiztos, a honvédelmi minisztérium részéről. Megala­kították a munkabizottságot, felállítot­ták a központi irodát és megindult hama­rosan az országos gyűjtés, amelynek oly hatalmas, eddig soha nem tapasztalt ered­ménye volt. A gyűjtést külön szervezték meg a fővárosban és külön a vidéken. A fővárosi gyűjtés szervezetét egy munka- közösségi gyűlésen állapították meg, ame­lyen a íőméiiőságú asszony elnökölt és amelyre 32 budapesti szociális egyesület küldötte ki vezetőit. Az egyesületek, to­vábbá a miniszterek feleségei és más ve­zető hölgyek szervezték be a körülbelül 4000 gyűjtő hölgyet, akik ajtóról-ajtóra menve, lelkes és pontos munkával vé­gezték el a gyűjtést a 4870 házcsoport­ban. Ennyi körzetre osztották fel a főváros te­rületét a Vöröskereszt Egylet kiváló gon­dozónői az elöljáróságok körzeti beosztása alapján. E /óvárosi gyűjtés eredménye 1/71.273 pengő és 31 fillér volt. Ez az összeg csak a lakásról-lakásra járással való gyűj­tés eredménye volt, mert az igazán nagy összegeket a bankok, vállalatok, intézmé­nyek és magánosok egyenesen a csekk­számlára fizették be. A vidéki gyűjtés végrehajtására a fő­ispánok és polgármesterek, illetőleg jórészt feleségeik vezetésével alakultak meg a szer­vezetek. Részben budapesti mintára házról- házra járva gyűjtötték az adományokat, a falvakban pedig a felajánlott és összegyűj­tött terményeket a Hangya és a Futura váltotta be nyomban készpénzre. A vár­megyei gyűjtések 3,120.1/1/9 P 85 fillért eredményeztek. December elején lefolytatták Budapesten a ruhagyűjtést. Rádió és újság útján szó­lították fel a lakosságot az adakozásra és cserkészek szedték össze teherautókon az elkészített csomagokat. A begyűjtött anyag mintegy húsz vagont töltött meg. A csekkszámlára ekkor már l/,711/.ll/7 pengőt fizettek be, de tovább folytak be a kisebb-nagyobb adományok. Hangversenyek jövedelme, egyesületek, követségek gyűj­tései, különösen Amerikában oly szép ösz- szegeket eredményeznek, hogy a gyűjtés körülbelül április végéig 6,1/1/9.216 pengő 90 fillért eredményezett. E példátlan ered­mény kétségtelenül annak az eszmének ha­tása volt, hogy mindez a felvidéki magyar testvérekért történik. Kétségtelenül hozzá­járult a gyűjtés szervezettsége is a gyö­nyörű eredményhez. Az igazi munka A. gyűjtéssel egyidejűleg megindult a munka lényege, a visszacsatolt területen a segélyakció megszervezése. Mindenek előtt elhatározták, hogy minden közigazgatási já­rásba és a városokba egy-egy szakképzett hivatásos szociális gondozót küldenek. Igen nagy gondot fordítottak a személyek ki- választáBára( ama meggondolás alapján, hogy a szociális munka nagyrészt az egyé­nekkel áll, vagy bukik. A szakképzettségen kívül gyakorlatra, találékonyságra, fárad­hatatlan munkakészségre, főleg pedig szívre volt szükség. A szociális megbízottak kiválasztása — a jelentés szerint — azért io igen nehéz volt, mert Magyarországon nagyon kevés az olyan szerv, amely e mun­kával foglalkozik. 34 megbízottat küldtek ki 28 járásba és városba. A megbízottak legelső és legfon­tosabb feladata volt: mindent elkövetni, hogy a felszabaduló területek lakosságát nyelvre, vallásra és társadalmi hely­zetre való tekintet nélkül meggyőzze arról, hogy a politikai változás szociá­lis szempontból is hasznára lesz. Ezenkívül 8 pontban írták elő a szociális megbízott feladatát, ami összefoglalva ab­ban állott, hogy a helyi társadalmi veze­tőkkel, elsősorban az Egyesült Magyar Párt megbízottaival karöltve a legnagyobb körültekintéssel, szívélyességgel, a szükség­leteknek és a sürgősségnek megfelelően végezze el a segítés nagy munkáját. Külö­nösen kiemeii az utasítás, hogy a szociális megbízottnak „működésével meg kell nyer­nie azoknak a rétegeknek rokonszenvét, amelyek — akár mert más nyelvűek, akár, mert kommunista propagandának voltak kitéve — nem lelkesednek a politikai vál­tozásért.” A szív hadserege A megbízottak a katonasággal egyidőben érkeztek a visszacsatolt területekre és így a lakosság úgyszólván már a bevonulás pillanatában érezhette mindenütt az anya­ország gondoskodását. A magyar autóklub több turnusban autókat bocsátott a munka­társak rendelkezésére és ennek volt köszön­hető, hogy a segélyezés végrehajtói min­denüvé idejében eljutottak. Az első élelmiszerelosztás az ínség eny­hítése mellett elsősorban az anyaország üdvözletének, baráti készszorításának kife­jezése volt. Az első hat hétre tervezték egyelőre az élelmiszerutalványok kiosztását, de a segélyezésnek ezt á módját igen sok helyüt meghosszabbították. A szükséges élelmiszereket a Külkereskedelmi Hivatal szállította a Hangya közbejöttével és nagy előny volt, hogy a Hangyának már korábban is kapcsolatai voltak a felvidéki Hansa szövetkezettel. Egy-egy élelmiszer­utalványra 3 kg. lisztet, y% kg. szalonnát, i/2 kg. zsírt, % kg. cukrot és sót kapott minden rászoruló Az első ha hétben 8000 pengő értékű élelmiszert osztottak szét. Karácsonykor szétosztották a Felvidéken a Budapesten gyűjtött 20 vágón ruhanemű legnagyobb részét, mintegy 14 vagont. Le­írhatatlan munka volt e ruha- és cipőanyag szétküldése. Aránylag kevés gyermekholmi gyűlt össze és mivel a Felvidéken szokás­ban volt az iskolásgyermekek nagymérvű karácsonyi felruházása, nagyrészt kész­pénzért szerezték be, még pedig felvidéki iparosokkal készítették el a karácsonyi ak­cióra szükséges gyermekcipőket és ruhákat. Erre a célra közel 175 ezer pengőt fordítot­tak. Ezenkívül minden felszabadult köz­ségbe jutott magyar karácsonyfa piros mézeskalácsszíwel, fehér cukorkával dí­szítve. Az első hetek után nagyon értékes ta­pasztalatokra tettek szert, amelyeknek alapján folyik a szociális munka, most már céltudatosabb és szervezetebb formában. Erről további közleményünkben fogunk beszámolni. Hazaérkezett Belgrátífoa a jugoszláv kormány zóherceg Belgrád, június 10. Pál kormányzóher­ceg és Olga hercegnő szombaton délelőtt 9 óra 35 perckor megérkezett Belgrádba. Fogadásukra megjelent a pályaudvaron II. Péter király, Sztankovics dr. és perovícs dr., a régens- tanács tagjai, a kormány valamennyi tag­ja, azonkívül az állam, az udvar és a had­sereg magasrangú személyiségei valamint a német követség tagjai. Megérkezésük után Pál kormányzóherceg II. Péter ki­rállyal ellépett a díszszázad arcvonala előtt. Pál jugoszláv kormányzóherceg a német- jugoszláv határon fekvő Rosenjjachból sür­gönyt intézett Hitler birodalmi vezér és kancellárhoz, s ebben megköszönte a fé­nyes fogadtatást, amelyben őt és felesé­gét Németországban részesítették. Magyar FELVIDÉKI HÍRLAP ST.-rli. *,<;sftjr í. ly adóhivatal, Bp, VIII, JM-krt 5. . 144-400 Tel.

Next

/
Thumbnails
Contents