Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-11 / 131. szám
1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP yemhdeKi J^üfcÄRHIRIiÄE ♦♦ Öregdiákok ballagnak a Rima partján, Bátyit an Irta: SZOMBATHy VIKTOR A rimaszombati öregdiákok türelmesen vártak addig, amíg meg nem nyílt Bánrévénél és Füleknél a sorompó. Ez a sorompó választotta el az öregdiákok nagy részét az Alma Matertől, a Pósa és a Mikszáth gimnáziumától, ez a sorompó nem engedte eddig, hogy a rimaszombati öregdiákok szervezkedjenek. Céltalannak tartottak minden összejövetelt mindaddig, amíg útlevéllel kellett elzarándokolni a Rima partjára s amíg a nemesvonalú, tágas intézet, ha rövid ideig is, mostohája volt a magyar anyanyelvű' diákságnak. * Mert elkövetkeztek azok az idők, amikor a magyar művelődésnek s a magyar- nyelvű tanításnak egyik legerősebb várából. a rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnáziumból a szláv élet bástyáját szerették volna emelni némelyek s másodrangúvá süllyesztették a magyar tanítást ott, ahol Pósa és Mikszáth szívta magába a lágy, pálócos ízt. Keserű érzésekkel, megbántva néztünk a négyszegletes toronyra ez utóbbi húsz esztendőben: a szlávság lassú és rendszeres terjeszkedésének háza let a rimaszombati gimnázium épülete is s hogy a diákság nagy része mégis megmaradt magyarnak, még hozzá jó magyarnak, az semmiesetre sem a prágai kultuszkormány érdeme. Az öreg rima- szombati magyar tanárok, a városból kiáradó egészséges magyar fluidum, a nekikeseredett, mindenmindegy kuruckodás, a magyar lélekben rejtőző hullámhegyhullámvölgy természet, a Mgyomány, a történelem, a dac s a keserű sors tartotta meg a várost s diákjait magyarnál:. Ezt a gyermetegen lokálpatrióta, nevére, gyökereire. hagyományaira s tájára büszke gömöri kisvárost, Bátyit, Rimaszombatyit. Igen, mi Gömörben mindent más szemmel, a derűs magábizás tekintetével s a szépítés nagyítólencséjével nézünk. A Rima számunkra komoly folyó, a poko- rágyi dombokat olykor nagyítva hegyláncnak, sót havasnak is nevezzük, amii rétjeink zöldebbek, a gyümölcseink egészségesebbek, kövünk keményebb, sarunk puhább, utcáink szebbek s hagyományaink vonzóbbak, mint másutt. A Rimát oly szépen s oly áhítattal énekeljük meg, mintha Tisza volna s messziről jött idegen felette elcsodálkozik, amikor a mélán foly- dogáló, kövei között ügyesen baktató folyócskát. meglátja s keresi a vizek valóságos mélységét partjai között. Igen, ez a mindent megszépítés, minden hazait nagynak, magasztosnak, soha-nem-voltnak látás, ez oly tulajdonság, amelyet eltöröl- hetetlenül magával visz a rimaszombati diák. amerre csak vándorol ez ország meg- szűkült térségein. * Gyermekkorunk rendszerint a legszebb, legkedvesebb, erre emlékezünk vissza legszívesebben s lekélénkebben mindig. Ki lehet-e törölni emlékezetünkből valaha a szabatkai erdő majálisainak zsongó emlékét, az első cserkészkirándulás csodálatos tapasztalatait, a szürkefelhős szeptembereket, a beiratás komor napjait s a derűs júniust, a vakáció minden reménységével ... önképzőkör és versek... a fizikai szertár rejtelmei s a természetrajzi szertár madarai ... Harsány énekórák és táncestélyek februárban, fogvacogtató számtanórák s megszakadt magyar történelmi előadások... S a csengő, a csengő, Főző pedellus csengője, amely néha oly későn, oly kínosan lassan érkezet,t mint a szabadító hír a tengeralattjáró legénysége fűjébe. Igen, a csengővel sok baj volt, olykor magánvállalkozásként magunk is megrángattuk kissé, sürgetve az idők múlását s rohanva a tornaterembe, ahol mégis ugrálni lehetett s forogni a körhintán. De itt is csak addig, amíg Szigeti Benedek tanár ur édesgyökere, hosszú s finoman csapó vívótőrje nem csattant rajtunk, sziszegve s mi is visszasziszegve, mert Szigeti tanár úr ügyesen szétfeszítette a nadrágot is, mielőtt ütött. így, visszaemlékezve, még ez az ütés is kedves, vidám és zsongító: dehogy fáj ma az ütés, — bár mégegyszer ott tartanánk, hogy isméi kóstolgathatnánk az édesgyökeret. * Az öregdiák felballag a lépcsőn s minden fordulónál vissza-visszanéz. Kissé megkoptak e lépcsők s a régi diák ha,á-^ nak fényét is megkoptatta az idő. Valami elmúlott, valami szép, — éppen csak tegnap volt s mégis olyan messze. Háború volt közben s a térkép lekerült a falról, olykor költözködött a gimnázium és szívességből, vendégként lakott egy szomszéd utcában, hősei s halottai vannak a gimnáziumnak, harctéri hősei és kisebbségi küzdői. Vannak, igen, akadnak renegátjai is: a hálátlanok 8 akik új eszmékért, hivatalért s új anyanyelvért hagyták el a régi vonalat. De vannak megtértjei, vissza- jöttjei, ezek majd egyszer lehajtott fejjel s bűnbocsánattal ballagnak a lépcsőn, hogy minden fordulónál gyermekkorukra pillantsanak vissza. A futball épp úgy dong az udvaron, a fű épp úgy zöldül s a vakációt éppoly türelmetlenül várják az utódok, mint amily türelmetlenül mi írtuk a táblára: ló, Ció, VAKACió ... Közben valami mégis történt: a Honvéd-utca egyidöre elveszítette a nevét, a honvéd visszavonult az olvasókönyvbe, a szót, hogy magyar levente: kiejteni tilos volt. A tanári kar hirtelen heterogénné vált s egymás előtt titkolózott, a finomművű gép kerekeinek járása itt-ott kihagyott. A falra új térkép került s hivatalosan új hősöket kellett dicsőíteni. A longa- méta helyett hadzenát kezdtek játszani odalenn az udvaron s a vasúti menetrend Prága felé irányozódott. Fordított köpenyeket lengetett a szél s a magyar társadalom visszavonult enmaga váraiba, ám, az új urak s az áttértek annál hangosabbak lettek. Később ismét történt valami: a honvéd kilépett az olvasókönyvből s a diákok nagy örömére menetelni kezdtek a piacon, a köpenyek újra fordultak egyet, a tanári kar fele, szertárostul együtt a hegyek közé vonult s a régi intézetben ismét csak a magyarok maradtak. A vonat Pest felé fordult s Pokorágy fölött, a köjankók vidékén új határvonalat húztak. Erre vártak a rimaszombati öregdiákok, erre az új vonalra: amikor már nem kell útlevél a rimaszombati úthoz s nem jár rendtörvényes négy hét egy árva magyar Himnuszért. Még sok dolgot kell rendbehozni: nagyon öreg diákok s fiatalabb diákok kell, hogy találkozzanak az új magyar élet mezején, kisebbségiek s anya- országbeliek meg hell, hogy értsék egymást, megértést és munkát kérnek az őslakosok, megbecsülést és elismerést a kitartóak, — mert kovász akarnak lenni a magyar élet kenyerében újra, mint eddig is azok voltak, évszázadok óta. Határok tolódnak, egyszer bőség tódul, máskor szükség fenyeget: csak az Alma Mater áll nyugodtan, fenségesen, megren- díthetetlenül a pokorágyi domb lábánál, mosolyogva, mint egy anya s kedveskedve, mint egy testvér: valahol, titokban őrizte a szellemet, őrizte a térképeket s a menetrendet, őrizte a hitet s most, amikor kapuja az első öregdiák-találkozóra magtárul, úgy ölel magához mindnyájunkat, mintha soha, soha mást nem látott volna, csak örömteli arcokat s elénkboritja mindazt a sok titkot, amit eddig őrzött. Mi ennek az iskolának ma is tisztelet- tudó, áhitatos diákjai vagyunk. Rádióvita a magyar sorshérdésekröl Az országszerte nagy érdeklődést keltett időszerű magyar sorskérdéseket tárgyaló rádió vitaelőadássorozat legközelebbi előadása hétfőn, június 12-én, délután 6 óra 50 perckor hangzik el a mikrofon előtt. Ez alkalommal Surányi-Unger Tivadar dr. vitatkozik Pünkösdi Frigyessel arról a magyar és közérdekű kérdésről, hogy „Kell-e magyar iparoskodás?”. A vitához való 30 sornál nem hosszabb hozzászólásokat „rádióvita“ megjelöléssel egy héten belül kell beküldeni a Rádióhoz (Budapest, Vili., Sándor-utca 7.). Az eddig elhangzott rádióvitákra beküldött érdekes hozzászólások feldolgozása már egy-két napon belül befejeződik. Az első négy előadás jutalmazott hozzászólói még a jövő hét folyamán levélbeli értesítést kapnak legjobbnak ítélt hozzászólásuk jutalmazásáról. A jutalmazottak névsorát különben a sajtó közreadja. Huszonhárom rendőrségi motoroshajó és két gépfegyveres repülőgép kísérte az angol királyi párt Hewyorkba Torpedórombolón utazott VI. György király és Erzsébet királyné Newyork, június 10. Az angol királyi pár a ,Potomac” tengerjáró jacht fedélzetén üdvlövések dörgése íközben érkezett pénteken Mount Vernonba. Az uralkodópár Washington első amerikai elnök sírját látogatta meg és György király koszorút helyezett a siremlékre. Pénteken este hagyta el György király és Erzsébet királyné Washingtont. A szövetségi fővárostól való búcsú már nem volt oly zajos, mint a fogadtatás. Csak kevés kiváncsi állt sorfalat azokon a sötét utcákon, amelyeken a királyi pár autója haladt az angol nagykövetségtől a pályaudvarig. A pályaudvaron az uralkodópár beszállt abba a különvonatba, amely Riverbankig vitte őket. A királyi pár a szombati napot New- yorkban töltötte. A város rendőrfőnöke széleskörű biztonsági intézkedéseket tett és felszólította a lakosságot, hogy amíg sorfalat áll, semmiféle csomagot ne tartson kezében. A newyorki kikötő rendőrsége is alapos biztonsági rendszabályokat foganatosított. Ezek alapján a Barrington” torpedórombolót — ezen tette meg az angol királyi pár egyórás útját Sandy Hocktól a newyorki kikötő gátjáig — huszonhárom rendőrségi motoroshajó és két gépfegyverrel ellátott repülőgép kisérte. Azonkívül a torpedóromboló közeledtével megállították az egész kikötői forgalmat. Ir tüntetés Newyorkban a királylátogatás miatt Newyork, június 10. A Manhattan városrész legforgalmasabb negyedében, a 42. utcában ^pénteken nagy tüntetést rendeztek a newyorki Írek. A tüntetők zöldfehér ir zászlóval vonultak fel és tiltakoztak az angol királyi pár newyorki látogatása ellen. A rendőrség a tüntetésekkel kapcsolatban sorozatos házkutatásokat tartott a newyorki ir szervezetek helyiségeiben és az ismertebb írek magánlakásán. Ha késnél van a Keresztrejtvény Lexikai, nem probléma a keresztrejtvény megfejtése. 2 kötet ára fűzve P 2.—, bekötve P 2.40 Megrendeléseket forduló postával utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében intézünk el. Ha ajánlott küdést kíván, 50 fii- lér beutalását is kérjük. ■’emzeti könyvkereskedése Duítápesl, IV., Kossuth Lajos-utca 5 Te'efon: 18-57-30, 18-74-00.
