Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-09 / 105. szám
1939 MÁJUS 9, KEDD TEBOTDEto J'fafifokRHnUfAB 7 Az ungvári tanítóképző növendékei hűségfogadalmat tettek az Országzászlónál Dorogi Papp Emilné, a pesti görögkatolikus nőegylet elnöke adta át az ungvári tanítóképző intézetnek a nőegylet díszes selyemzászlóját. CsurgóvicS György esiperes a tanítóképző intézet igazgatója beszédében azt a harcot ismertette, amelyet az intézet az elnyomatás ideje alatt húsz éven át folytatott a magyar nyelv tanításának fennmaradásáért. Örömének adott kifejezést, hogy húsz évi elnyomás után megjelenhettek az ország fővárosában az országzászló alatt. Foga- ■dalomtételre hívta fel a növendékeket, akik esküre emelt kézzel mondták utána: „Fogadjuk, hogy ezentúl sepn durva erőszak, Sem ármány soha többé Szent István országától el nem választhat, Rákóczi szelleme tartott össze bennünket eddig is és ez fog összekapcsolni -magyar hazánklcal ezentúl is. Isten minket úgy segéljen!” A fogadalomtétel után a növendékek a ruszin és magyar Himnuszt énekelték, köz1 KASSAI SAKK BÉSZVÉNYTARSASAG r/ Vasárnap délben a jövendő kárpátaljai tanítónemzedék: hűségnyilatkozatát tette meg az Ereklyés Országzászlónál. Az ungvári görögkatolikus tanítóképezde növendékei, a budapesti leánycserkészek és más iskolák ifjúságának kíséretében vonultak fel az őrségváltásra és a rutén és magyar díszruhás növendékek elhozták az ungváriak nemzetiszínű szalaggal díszített koszorúját. Az ünnepségen ott volt az ungvári intézet egész tanári kara, a budapesti görögkatolikus egyház vezetősége Krajnyák Gá- bor kanonokkal az élen, az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága részéről Vr- mánczy Nándor, vitéz Eölbey Thil Sándor ny. tábornok, Grill Lóránt dr. igazgató, Bittó György és sokan mások. Az őrségváltásra a budapesti X. kerület Ievente- ceapata vonult ki zenekarral. Az EONB elnöksége nevében Végh Mihály tanácstag mondott ünnepi beszédet, amelyben Rákóczi népének hivatását emelte ki, majd Sörös Béla püspök nagyszabású beszéde a felvidéki reformátusok küzdelmeiről „A református egyház teljes mértékben kivette részét a nemzetmentő, nemzetfenntartó kötelességből'' KASSA 1939 mÁfui 1-én met losonci, ungvári ér munkácsi OIEO^fT a banlcVmet minden ágával, - és külföldi \iszonylatban Elfogod takarékbetéteket könyvecskékre a lege őnyösebb kamatozás mellett, kölcsönöket előnyös feltételek mellett folyásit ben egy küldöttség koszorút helyezett el Észak-szobrán. Az ünnepség végén a tanítóképezde növendékei és a díszőreég díez- menetben vonultak el az orezágzászló előtt. Budapest száznegyvenezer reformátusának színejava tartotta vasárnap délben VH nagygyűlését a Pesti Vigadó termeiben. A nagyterem emelvényén foglaltak helyet a reformátusság vezetői, köztük: Ravasz László püspök és Balogh Jenő főgondnok, a magyarországi református egyház elnökei, Ravasz Lászlóné, Puky Endre, a Közigazgatási Bíróság elnöke, Finkey Ferenc koronaügyész és felesége, Szilassy Béla és Pataky Tibor államtitkárok, Szilassy Béláné és igen sokan mások, az ösz- szes lelkipásztorokkal és presbiterekkel. Hódolat a kormányzónak Szabó Imre budapesti református esperes, kormányfőtanácsos mondott megnyitót, amelyben a többi között hangoztatta, hogy a Felvidék és a Kárpátalja visszatérésében zálogunk van Istentől a magyar jövendőhöz. Ezért emlékezik a budapesti református nagygyűlés mindenekelőtt a visszatért testvérekre. A magyar reformá- tusság vállalja és várja a további munkát és harcot. Szabó esperes nagy ovációval fogadott megnyitója után felolvasta a református nagygyűlésnek vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóhoz intézett sürgönyét: „A budapesti reformátusok hetedik nagygyűlése Főméltóságodat, az első magyar embert, magyar nemzetünknek Isten által kiválasztott országszerző és országépítő vezérét, hitünk és egyházunk hü fiát hódolattal üdvözli”. Teleki Pál gróf miniszterelnöknek a következő táviratot küldték: ,,A budapesti reformátusok hetedik nagygyűlése Nagyméltóságodat nemzetvezető, nemzetnevelő és gyarapító nagy küldetésében hű ragaszkodással üdvözli”. Ünneplő taps fogadta a szólásra emelkedő Sörös Béla felvidéki püspököt, losonci lelkész, felsőházi tagot, aki a cseh húsz év alatt hősies önfeláldozással küzdötte ki a losonci magyar református teológiát és azt a terrorral szemben is mindvégig védelmezte és fenntartotta. — Boldog örömmel hallottam — kezdte Sörös Béla püspök — a nagygyűlés lelkesedését Magyarország kormányzója mellett. Nekem a nyilvánosság előtt most van először alkalmam csatlakozni ehhez a hódolathoz. Hódolok a vitéz magyar honvédség előtt is, együtt a régi testvérekkel és az azóta felsarjadt újabb nemzedékkel. (Percekig éltetik a kormányzót cs a hadsereget.) Akik rátették életüket a magyar ügy szolgálatára Sörös püspök elmondotta, hogy harminc évvel ezelőtt maga is Budapesten kezdte egyházi szolgálatát és kimondhatatlanul örvend, hogy a régi arcokat újból köszöntheti. Azután így folytatta: — Minden erőforrása felvidéki magyarságunknak abban állott, hogy a kegyelem Istene nekünk hitéleti tapasztalatokat adott. Nem sokkal az elszakítás után a losonci egyház tanácstermében összejöttünk, Szlovákiába átszorult, aggódó magyarok. Voltak, akiket soha nem láttunk, de volt elszántságuk, rátették életüket a magyar ügy szolgálatára és néhány nap alatt megszerveződtek azok, akiket Isten munkatársakul szánt. A cseh megszállás alatt odafent a különböző keresztyén felekezetek papjai, a római katolikus egyház lelkészeitől kezdve, közös vallásos estéket tudtak tartani. (Tüntető helyeslés.) Ezeken az estéken erősítettük agymás lelkét, melengettük egymás kezét. A losonci teológia felállításával pedig megindult a toborzás az ifjúság között s _ egy ilyen ifjúsági gyűlésünkön a cseh hatósági kiküldöttnek csak annyi kifogása volt: büntessék meg azt a teológust, aki a száján kiejtette a „régi magyar Felvidék” szavakat. Amikor velünk szemben kemény, hideg, kegyetlen parancsok állottak. mindig gondolnunk kellett arra, mi történik felettünk?... És amikor letartóztattak, a börtönőrök sem tudtak belénk kötni: szemtől-szembe lehetnek az emberek kemények és kegyetlenek, de amikor a könyörülő Isten megszán bennünket, cselekszik javunkra. Abból, hogy hit szerint élünk, csodálatos erőforrások támadnak és ezt a bizalmat, ezt a rendíthetetlen reménykedést másra is át tudjuk vinni. Amikor elénekeltük magyarnyüvű zsoltárainkat és a dicséreteket, le'ki szemünk előtt mindannyiszor kitágult az összetört magyar határ. Vallásos énekünk mint a református magyarság himnusza zengett végig az egész országrészen, azzal az epekedő, szomjas várakozással, amely azután 1938 november 2-án beteljesedett. Minden konfirmáció alkalmával megújították az ifjú seregek fogadalmukat: nem a magamé vagyok, de Megváltómé, Krisztusé. „A legveszedelmesebb magyar" Sörös Béla püspök keserűen és sajnálkozva emlékezett meg azokról a furcsa kijelentésekről amelyeket egy budapesti újságban mondott el egy közéleti férfi a felvidéki reformátusok cseh uralom alatti magatartása dolgában. Minden tiszteletük mellett, amellyel az illusztris bíráló iránt viseltetnek, meg kell állapítaniok, hogy az illető teljes tájékozatlansággal írt róluk. A református egyház igenis teljes mértékben kivette részét a nemzet, mentő, nemzetfenntartó kötelességekből. A losonci református teológia növendékei 280 gyülekezetét kerestek fel, hogy a hitet erősítsék. Nem csodálkozhatunk azon, hogy mindenki jelentkezett a zászló alá, amikor seregbe kellett állani. A cseh uralom alatt éppen a református volt a ,legveszedelmesebb magyar”, az összes református tisztviselőket, munkásokat az elsők között dobálták ki állásaikból. A nagygyűlés zajos helyeslése közben folytatta a losonci püspök-lelkész: — Bármennyire fáj is, szóvá kell tennem, hogy a csehek által elüldözött református magyar tanárok stb. közül számosán eddig nem térhettek vissza régi munkahelyükre; kenyerüktől annakidején éppen magyarságuk miatt fosztották meg őket és most mégis mások kerültek állásukba. A nemzet leliismeretéhez appellá- lunk ilyen jelenségekkel szemben és reméljük, hogy a nyílt és őszinte szó meghallgatásra talál. Egyenlő felekezeti elbánást kérünk és közületeink iránt jóindulatot. Legyen továbbra is megáldott a mi osztatlan magyar reformátusságunk. A kishitűek álljanak íélre Az új pestkörnyéki református egyházmegye gondnoka: Szász Lajos dr., a pénzügyminisztérium adminisztratív államtitkára tartott ezután rendkívül mélyrealapozott, lenyűgöző előadást „Az újjászülető magyarság” címmel, — Senki — mondotta a többi között — az újjáteremtő munkából nem vonhatja ki magát, senki nem korlátozhatja áldozatának mértékét. Nem tudunk lelkesedni a testi kultúra olyan túlzásaiért, amelyeket lelkűnktől idegen profitéhség diktál. A gazdasági életet is az idealizmusnak kell áthatnia. Az arany nem lehet öncél, de erkölcsi alapokon álló magasabbrendű célok elérésére szolgáló eszköz, különben teljesen értéktelen. A gazdasági rendet tehát a krisztusi szeretet és a nemzeti közérdek szolgálata vezesse. Minden hitünk, bizalmunk a mai magyar ifjúságé, amelynek múltjában nincs öröm, de jövője feltétlenül van. mert van ereje és hite önmagában s Istenben, ők lesznek az újjászületett magyarság. Az újjászületés harcában ellenségeinktől nem félünk, a kishitűek pedig álljanak félre és engedjék át a teret azoknak, akik a bizalmat akarják fenntartani. Csak harcok, áldozatok árán fogjuk megérni a magyar feltámadás közelgő szent pünkösdi ünnepet, végezte Szósz Lajos. Muraközy Gyula kálvlntéri lelkipásztor mondotta a nagygyűlés záróbeszédét, amelynek .során két határozoti javaslatot fogadtak el. Egyiket a vasárnapi munkaszünet, a másikat pedig a nemzetpusztító születéscsökkenés elleni küzdelem fokozása érdekében. Az előadó felszólítására a nagygyűlés résztvevői tekintélyes összeget adakoztak a gyűlés végén a telepítési mozgalom céljaira. A Szózat éneklésével fejeződött be a budapesti reformátusok ezévi seregszemléje. Hatszázezer pengő egészségházakra Szolnokt május 8. A kormány a Jász- nagykunszolnok megyében létesítendő egészségházak és tüdőbeteggondozók felállítására félmillió pengőt juttatott, a vármegye pedig 100.000 pengőt szavazott meg erre a célra. A megyében Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron, Karcagon, Kunhegyesen, Törökszentmiklóson, Fegyver- neken, Dévaványán, Jászkiséren, Jászapátiban, Jászárokszálláson, Cibakházán, Tisza- roffon, Abádszalókon, Tiszaderzsen és Nagyréven építenek egyészségházat. Szófiából Bukarestbe és onnan bazaotazott Potemkin Szófia, május 8. Potemkin szovjetorosz helyettes külügyi népbiztos vasárnap délután Szófiába érkezett. A pályaudvaron a kormány nevében Nedev belügyminiszter és más előkelő személyiségek fogadták. Potemkin, miután feliratkozott az udvarnál, 5 órakor Kiosszaivanov miniszter- elnökkel folytatott tanácskozást. A tanácskozás több mint egy óra hosszat tartott. Befejeztével Borisz bolgár királynál jelent meg kihallgatáson. Bukarest, május 8. Potemkin szovjet- orosz helyettes külügyi népbiztos hétfőn délelőtt Giurgiuba érkezett, ahonnan gépkocsin folytatta útját Bukarestbe. Hétfőn délután Potemkin találkozott Gafencu román külügyminiszterrel, majd este tovább utazott Moszkvába.
