Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-09 / 105. szám

TEEÖIDEto •i'fcwftÄRHIWAB 1939 MÁJUS 9, KEDD jén a tengely-szerződés megkötésénél, / Németországba megy éí Hitler Adolf vendége lesz. A szövet­ségi szerződés aláírása természetesen óriási ünnepség keretében megy majd végbe. „Németország és Olaszország egyetlen gránittömböt alkot“ 1 Róma,, május 8. Több olasz lap a háború Utáni idők legnagyobb diplomáciai esemé­nyének minősíti az olasz és a német kor­mánynak azt az elhatározását, hogy a két tengelyhatalom kapcsolatait f politikai és katonai egyezményben fektetik le. A hétfőn délben megjelent lapok jófor­mán teljes terjedelmüket a vasárnapi nagy eseménynek szentelik. Kommentár­jaik különösen azt emelik ki, hogy a német—olasz politikai és katonai egyez­mény folytán Európa szívében 150 milliós áttörhetetlen gát jött létre, amelyhez csat­lakoznak a baráti államok is. Bár a hivatalos közlemény nem tartal­maz felvilágosítást a német—olasz egyez­mény mibenlétéről, a hétfő déli lapok már határozottan német—olasz szövetségről Írnak, ami nem hagy kétséget az eseménv jelentősége tekintetében. , A Messaggero szerint korlátozás nélküli német—olasz szö­vetségről van szó, nem valami negativ esetleges szerződésről, hanem mélyreható, tartós és termékeny szövetkezésről. A vasárnapi döntés egyszersmindenkorra véget vet azoknak a találgatásoknak, amelyek a tengely meggyengüléséről időről-időre fel­röppentek. Ebben a tekintetben a német- olasz szövetség határozott tisztulást je­lent. Az olasz lap szerint nincs még egy szövetség a világtörténelemben, amelyet annyira a szövetkezett államok békevágya diktált volna, mint ezt. Az olaszok és né­metek azért szövetkeztek egymással, hogy hathatósan biztosítsák az emberiség békés munkáját. Az európai zavarok keltőinek I meg kell győződniök arról, hogy Németország és Olaszország egyetlen gránittömböt alkot, amelyen minden külső ostrom megtörik. A német—olasz szövetség hosszú időre megmenti Európa és a világ békéjét. A Popolo di Roma vezércikkében a kö­vetkezőket írja: Európának feltétlenül szüksége 'van arra, hogy ismét megkezd­hesse békés munkáját, amelyet az utóbbi évek viszályai és az állandó háborús ve­szély annyira megzavart. Nélkülözhetetlen szüksége van az emberiségnek arra, hogy megszűnjék a mostani nemzetközi feszült­ség. Tagadhatatlan, hogy ma az embereket 3Úlyos kérdések választják el egymástól, de nincs olyan kérdés, amelyet ne lehetne bé­kés úton megoldani. Olaszország és Né­metország hathatósan hozzá akar járulni az európai ellentétek kiküszöböléséhez. Ehhez azonban szükséges az is, hogy ha­sonló jóakarattal találkozzék Anglia és Franciaország részéről is. Németország és Olaszország szerződésével a két tengelyhatalom törhetetlen béke­akaratáról akar tanúságot tenni. A lap vezércikke végül hangoztatja, hogy minden kérdés békés megoldást fog nyerni, feltéve, ha a demokratikus nagyhatalmak észszerű és igazságérzettől áthatott maga­tartást tanúsítanak. A Messaggero értesülése szerint az olasz­német szerződés szövegét a legrövidebb időn belül kidolgozzák. Ciano gróf és Rib- bentrop valószínűleg június első napjaiban ismét találkozik, hogy aláírja a német- olasz szerződést. „Megsemmisítő csapas a támadó bekerf tési politikára“ Berlin, május 8. Az egész német sajtó terjedelmesen foglalkozik a német-olasz egyezménnyel. A Völkischer Beobachter ezeket írja: Az egész világnak — beleértve a Douming- Street és a Quai d’Orsay urait is — a jö­vőben bele kell nyugodnia abba, hogy tör­vényes nyugati életterületük és a keleten maguknak tulajdonított politikai érdekkö­rök között a tengely át nem hágható gátja emelkedik, amelyet a Harmadik Birodalom és a Fasiszta Birodalom harcedzett kato­nái őriznek. A demokráciák mai szószólói egyet sohasem fognak megérteni: azt, hogy a tengely politikai realitása nem im- perialisztikus hadüzenet Európa felé. Nem fogják sohasem megérteni, hogy az euró­pai rendnek ez az új gerince lényegesen különbözik a múlt szövetségi rendszerei­től, amelyeknél a hatalom és a birtoklás öncél volt és amelyeknek legújabb és remél­hetőleg utolsó példája az a bekerítési gyűrű, amelyen jelenleg az angolok -dol­goznak. A német—olasz politikai és katonai egyezményről szólva a „Deutscher Dienst” egyebek között azt írja, hogy ennek az egyezménynek történelmi fontossága van. Ez az egyezmény következetes folytatása a Führer és a Duce politikájának és meg­felel mindkét nép akaratának és érzel­meinek. Az egyezmény rácáfol mindazokra a rosszindulatú kitalálásokra, amelyek­ben a külföldi úszító sajtó nemcsak kétel­kedni merészelt a két kormány politikai irányvezetésének a közösségében, hanem ezenkívül sohasem szűnt meg kétségbe­vonni a tengely két népének az összetar­tását. A német—olasz politikai és katonai egyezmény mindenekelőtt újabb építő hozzájárulás az európai rend fenntartá­séhoz és a béke biztosításához a háborús fiszítóknak minden kísérletével szemben, hogy a békét a félelem pszichózisának, a fenyegetéseknek és a zsarolásnak az esz­közeivel megzavarják s így megingassák a tengelyhatalmaknak az új európai rend felépítésére irányuló akaratát. A milánói történelmi együttműködés eredménye megsemmisítő csapás a támadó be­kerítési politikára, amelyet Anglia és Franciaország bizo­nyos más államok bevonásával régóta folytat a tengelyhatalmak ellen. Beck kül­ügyminiszter beszéde Németország és Olaszország számára semmi indokot nem izolg&ltatott arra, hogy felülvizsgálat alá vegye felfogását a bekerítési politika természetéről. A milánói cselekedet a leg- hathatósabb lépés arra, hogy erőteljesen ■szembenézzenek mindezekkel a diplomá­ciai, gazdasági és katonai bekerítési tö­rekvésekkel. A milánói egyezmény be­vehetetlen bástya a háborús úszítók min­den veszélyes kísérletével szemben, hogy Európát és a világot szerencsétlenségbe döntsék. Párizs a tengely egységéről Párizs, május 8. A francia közvéle­ményre nagy hatást gyakorolt a milánói olasz—német megbeszélésekről kiadott hivatalos jelentés. Az olasz—német ka­tonai szövetség megkötésének kilátása, határozott formában rácáfolt azokra a néhány nap óta szárnyrakelt sajtóhírekre, amelyek szerint Berlin és Róma között súlyos ellentétek merültek fel és a ten­gely a lengyel kédéssel kapcsolatban vál­ságon megy át. A sajtó nagy része ma reggel megállapítja, hogy a német—olasz megbeszéléseken a tengely egysége határozottan meg­szilárdult. Jóllehet a katonai egyezmény megkötésé­nek Párizsban nem tulajdonítanak nagy gyakorlati jelentőséget, úgy vélik azon­ban, hogy diplomáciai téren a tengely- hatalmak együttműködésének újabb meg­szilárdulása következményeket vonhat maga után. A Petit Párisién nézete szerint a milá­nói német—olasz katonai megegyezés csak kikristályosított egy már régóta fennálló tényleges helyzetet. A Jour római tudósítója szerint a tervbevett német— olasz katonai egyezmény senki ellen sem irányul. Olaszország másfelől felkérte Németországot, hogy a lengyel—német ellentét békés megoldása érdekében min­dent kövessen el. A lap szerint lehetséges, hogy a német—olasz katonai szövetkezés a tengelyhatalmak későbbi nagy _ diplo­máciai offenzivájánák talaját készíti elő. A Oeuvre értesülése szerint Olaszország azon fáradozik, hogy a német—lengyel ellentét ügyében közvetítő megoldás jöjjön létre. Róma úgy véli, hogy Lengyelország az európai politikának igen fontos tényezője és nem szabad megengedni, hogy Varsó az ellentáborhoz csatlakozzék. Olasz nézet szerint az 1934-es német—lengyel egyez­ményt új keretek közé kell illeszteni. Valószínű, hogy Róma felkérte Beck kül­ügyminisztert a Berünnel való tárgyalások megindítására. London a katonai szövetségről London, május 8. A Press Association jelenti: A Ribbentrop és Ciano közötti megbeszélések után kiadott hivatalos köz­lemény a tengelypolitika megerősödését jelenti és úgy látszik, válasz Anglia és Franciaország amaz erőfeszitéseire, hogy támadásellenes csoportot alakítson Európá­ban. Olaszország és Németország társulá­sát most teljes katonai szövetség fogja alátámasztani. A külügyminiszterek politikai megbeszé­léseivel egyidejűleg vezérkari megbeszélé­sek folytak katonai szakértők között. Mindeddig a két totális államot világnézeti felfogásuk azonossága és a koir.munistael­ilenes egyezmény kötötte össze, amely utóbbinak nincsenek katonai szakaszai és amelyet Magyarország és Japán is aláírt. Úgy látszik, erőfeszítéseket tettek, hogy; Japánt is katonai szövetség kötésére bír­ják, de Japán vonakodik a távolkeleti ügyeken túlmenő katonai kötelezettségeket vállalni. Nagyobb érdeklődést fog keltenűa, közleménynek az a kitétele, amely a biztosított békére vonatkozik. .Meglehet, hogy Németország; és Olaszország megnemtámadási biztosíték kot szándékozik ajánlani bizonyos keleteu- írópai hatalmaknak, hogy tengelycsoportot lehessen átalakítani az angol—francia védnökség alatt álló csoport ellensúlyozá­sára. A hozzzájárulást, amellyel Németor­szág és Olaszország békés korszak létesülé- sét mozdíthatná elő, örömmel üdvözölnék egész Európában. Chamberlain csak néhány .nappal ezelőtt jelentette ki az alsóházbaro, bogy Anglia, kész volna megnemtámadási egyezményről tanácskozni Németországgal. A pápa a lengyel-német vita békés elintézéséért London, május 8. A Reuter Iroda és az Evening Standard úgy értesül a Vatikán- városból, hogy XII. Plus pápa diplomáciai úton a lengyel—német vita békés elintézésé­nek előmozdításán fáradozik. A Reuter Iroda szerint a Szentszék min­dent el akar követni a békés megoldás érdekében és minden befolyását a tárgya­lások útjának egyengetésére és a felek kö­zötti érintkezés megszakításának elhárítá­sára használja. Bár a kezdeményezés mindeddig még nem hozott kézzelfogható eredményeket, a Vatikán továbbra is meg­feszített diplomáciai tevékenységet folytat a béke érdekében minden európai központ­ban. A német sajtó a lengyel kérdésről Berlin, május 8. A Völkischer Beobach­ter a lengyel válaszjegyzékkel kapcsolat­ban azt írja, hogy az lényegében meg­ismétli azt, amit Beck a német—lengyel viszonyra vonatkozó beszédében már kifej­tett. A lap a válaszjegyzék különböző meg­állapításaival kapcsolatban a következőket írja: A lengyel kormány azt állítja, hogy Né­metország a március 26-i lengyel ellen- javaslafokra semmi választ nem adott és a lengyel kormány csak Hitler beszédéből értesült arról, hogy Németország ezeket elutasítja. Ezzel szemben megállapítható, hogy a lengyel nagykövetségek már március 27-én tudomására hozták, hogy Németország a lengyel javaslatokat nem tekintheti kielégítő megoldásnak. Ezt az álláspontot a lengyelek előtt több­ször is kifejtették azzal az ajánlattal, hogy a kérdést még egyszer vizsgálják fe­lül. A lengyel lap továbbá azt kérdezi, hogy a Szlovákia és Németország, közötti védőviszonnyal összeegyeztethető-e, hogy Lengyelország is Szlovákia szavatolója­ként szerepeljen. A jelenlegi helyzet — írja a lap — nem zár ki újabb szavatossá­got, amelyet a német javaslat szerint Né­metország és Magyarország vállalna ma­gára. Amikor Németország Szlovákiával a védőszövetséget megkötötte, Varsóban ebből arra következtettek, hogy e szerző­désnek Lengyelország elleni éle van. Ha most Lengyelországnak a szavatosságban való részvételt felajánlották, Varsónak minden oka meg lett volna, hogy ezt a kezdeményezést üdvözölje. Az esseni „National Zeitung” szembe­fordul azzal a diplomáciai megtévesztés­sel, amelyet Franciaország és Anglia egyes varsói hivatalos körökkel együtt az utóbbi/ napokiban folytatott. Ezek a „jói barátok” — írja a „National Zeitung” —■ azzal foglalkoznak jelenleg, hogy Lengyel- országhoz intézett állítólagos régebbi né­met javaslatokat lepleznek le. Azt állít­ják, hogy a német—lengyel válság előtti Beck ezredessel a független ukrán állam felélesztéséről beszéltek és hogy Lengyel- országot a támadó német politika eszkö­zéül szemelték ki. Varsónak, ha már érdekessé akarja magát tenni, jobb le­leplezéshez kellett volna folyamodnia, mint ahhoz az esztelen és már unalmas eszméhez, hogy Németország Ukránia függetlenségéről éppen Lengyelországgal tárgyalt volna, amely maga is nagy ukrán kisebbséggel rendelkezik. Valójában Németország sem független ukrán állam felállításáról nem tárgyalt, •sem azokba a Varsó által ajánlott ter­vekbe sem ment bele, hogy Lengyel- országgal üzletet kössön Litvánia és a balti államok rovására. Varsóban inkább azt leplezhették volna le, hogy Lengyel- ország nem régen a „ma oly életbevágóan fontos” területekről, mint a korridor, haj­landónak mutatkozott lemondani, ha Lit­vánián kárpótolhatta volna magát. Len­gyelországnak és nem Németországnak volt szándékában az ilyen területi egye­sítés. Ezért nem lett semmi ebből a rossz üzletből. Újabb incidens Kattowitz, május 8. (Német Távirati Iroda.) Kelet-Sziléziában tovább folyta­tódnak a lengyelek támadásai a „német otthonok” ellen. így szombaton Altdorf- ban, a plessi körzetben bezúzták a német egyesület házának az ablakait és a be­rendezést szétrombolták. —— ELLENFORRADALMI ünnepségek országszerte Az ország társadalma kegyeletes ünnep­séggel áldozott országszerte mindazokon a helyeken, ahol a kommunizmus idején az első ellenforradalmi megmozduláskor a bá­tor és lelkes hősök vértanúhalált haltak. A vértanukról meleg szavakkal emléke­zett meg a főváros törvényhatóságának közigazgatási bizottsági ülésén Karafiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgármester. Gyöngyösön Csipkay Albert és Welt Ignác kereskedő, Vecsésen Teichtern Jó­zsef gazdálkodó, Tiszavárkonyban Megyeri Antal csendőrörsparancsnok, Poroszlón Komáromy István, Csupor Lajos, Múlik Ferenc, Fenyő Sándor, Schück Emil, Tóth Lajos, Vargha Károly és egy ismeretlen rendőr, Tápióbicskén Domonkos Imre, Hosszú István és Pozsgai Sándor emléké­nek áldoztak nagyszabású ünnepségekkel. Az ünneplő községfek üdvözlő táviratot küldtek Horthy Miklós kormányzónak és Teleki Pál gróf miniszterelnöknek. HOST JELENT HEG! Kerecsényi Antal •>v,d«k> A SARAT, MEG A KOMÉDIÁS c könyv* Rendelj* meg azonnal kiadóhivatalunknál. Ara disskötésben 6.— pangd.

Next

/
Thumbnails
Contents