Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-09 / 105. szám

1939 MÁJUS 9, KEDD teiotdeKi ÄO&MHIRME Az első titkos választás nem az ígéretek választása, hanem a munkakészség egyik megnyilvánulása Teleki Pál gróf miniszterelnök szegedi programbeszédében ismertette a meg­nagyobbodott Magyarország új feladatait — A honvédség tokozott felszerelése, közigazgatási és szociális reform, a földkérdés megoldása Az új nemzetiségi politika, Kárpátalja auto­nómiája és gazdasági bekapcsolása az Alföld öntözésébe Szeged, május 8. Teleki Pál gróf mi­niszterelnök vasárnap reggel Zsindely Fe­renc miniszterelnöksgi államtitkárral és vitéz Thuránszky László miniszteri osz­tályfőnökkel, a miniszterelnökség sajtó- osztályának. vezetőjével, Incze Péter mi­niszteri osztálytanácsos és Haeffler Ist­ván miniszteri osztálytanácsos kíséretében Szegedre érkezett programbeszédének el­mondására. Gépkocsin érkezett Szegedre Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter, Tasnádi Nagy András igaz­ságügyminiszter és Kunder Antal keres­kedelem- és iparügyi miniszter. A városi színház hatalmas színpadát gazdagon dí­szítették a nemzeti zászlók, a város szí- i csattant fel, amelynek csillapultával nei. virágok és délszaki növények. A szín- miniszterelnök megkezdte országszerte pádhoz közel eső páholyokban foglaltak | nagy érdeklődéssel várt beszédét. A miniszterelnök program. beszéde helyet a programbeszéd meghallgatására Szegedre érkezett elökelsőségek, köztük Holota János felvidéki képviselő. A Hiszekegy elmondása után Széchenyi Ist­ván dr. királyi közjegyző nyitotta meg rö­vid beszéddel az ülést, amelyben rámuta­tott arra. hogy a képviselőház feloszla­tása után a város minden társadalmi rétegéből nyilvánult meg az a kívánság, hogy az összeülő új képviselőházban Sze­ged városát Teleki Pál gróf képviselje. A párt szegedi szervezete nevében mély­séges szeretettel köszöntötte a miniszter- elnököt s felkérte programbeszédének el­mondására. Ismét hosszú, percekig tartó lelkes taps a Teleki Pál gróf miniszterelnök bevezető szavaiban megköszönte, hogy Szeged váró- sának egyik mandátumát a város neki fel­ajánlotta. (Éljenzés és taps.) Azután így folytatta: — A keresztény, nemzeti és egyben szo­ciális politika Szegedről indult ki. A ke­resztény és nemzeti politikáról már akkor megmondottam, hogy mind a kettőt együtt és egyszerre akarni és gyakorolni nehéz és nagy vállalkozás. Csak a feladatok azok. amelyek azóta megváltoztak és meg is nőttek. — A ma feladatai sok tekintetben köny- nyebbek. Mert sokkal erősebbek vagyunk, viszont jóval sokoldalúbbak, jóval sokfé­lébbek és erre gondolok, amikor azt mon­dóim, hogy ugyanazzal a meggyőződéssel, ugyanazokkal a célkitűzésekkel és ugyan­azzal az akarattal új feladatokkal állunk ßzembeu. Saját lakunkon állunk — Nemzeti keresztény és szociális poli­tikát hirdettünk már akkor. Fokozatosan emelkedtünk fel ezalatt a húsz esztendő alatt, sohasem tévesztve szem elől politi­Á Kormányzó Űr Ófőméltósága mélynyomásu arcképe 63*95 cm. méretben P 1.40 + porté költségért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztünk Ú a ml vezérünk Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszfn nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: STUDIUM SAiTÖUÄLLflLilT Rínál Budapest, Vin Rózsa-utca 111. sz. kánk nemzeti mivoltát, az országnak azt az érdekét, amelyet csak olyasvalaki ért­het meg, aki mélyen gyökerezik ennek az országnak a történelmében. Ma már büszkén mondhatja a magyar miniszterelnök itthon és kifelé, hogy a saját lábunkon állunk, senkinek, ön­szántunkon kívül, nem vagyunk elkö­telezve semmire (Viharos taps) és büszkén járhat külföldön egy békés, de kemény nemzet képviseletében, amelynek barátságra nyújtott jobbja értéket, karja erőt, szava pedig az őszinteség egész súlyát jelenti. (Viha­ros taps és éljenzés.) Ez az, amit legutóbbi utaimon is érez­tem: megbecsülést a magyar egyenesség, a magyar őszinte?ég, a világos magyar be­széd iránt külföldön. (Megismétlődő lelkes ißps és éljenzés.) A nemzetek sorsa nem napi eseményektől, hanem a nemzet saját erejétől és akaratától függ s attól függ megbecsülésünk. (Dörgő taps és éljenzés.) Mi még legnagyobb megpróbáltatásunk és elesettségünk idején sem mondtunk mást, mint igazat, nem beszéltünk másként csak önérzetesen. Amikor a magyar békedele­gáció annakidején kintjárt Párizsban s a diktált bókét kellett elfogadnia, ^akikor is írásba foglaltuk, előterjesztettük és ameny- nyire időt adtak rá, megmondtuk a ma­gunk igazát. S amikor azt kérdezték tő­lem akkor, mint a békedelegáció tudomá­nyos munkálatainak előkészítőjétől, hogy miért írunk össze olyan eok mindent, hi­szen senki sem fogja elolvasni, azt vála­szoltam: Tudom, ma nem fogják elolvasni, de tizenöt év múlva majd elolvassák. S ez be is teljesedett. (Lelkes taps és éljenzés.) A zsidótörvény végrehajtása A miniszterelnök utalt ezután 18 év előtti beszédére, mely már ugyanazokat a gondolatokat tartalmazta, mint a most le­tárgyalt és tegnapelőtt kihirdetett zsidó- törvénynek megokolása. (Hosszantartó lel­kes taps és éljenzés.) — Most már csak egy kérésem van — mondotta a miniszterelnök — ezzel kap­csolatosan. Bár nem titkoltam, hogy bizo­nyos vonatkozásokban szigorúbb felfogást vallottam (Viharos éljenzés és taps.), mégis most már azt kérem: ezt a fejeze­tet egyelőre zárjuk le. Most már ne legyen ez téma többé, mert vannak más felada­taink is ebben az országban. — Végrehajtani! — kiáltotta ekkor közbe valaki. — A végrehajtás a mi dolgunk — foly­tatta beszédét a miniszterelnök —, az már nem a választóközönség feladata. Én bi­zalmat kérek, sőt húsz évi múltam alapján követelek az ilyen közbeszólóktól is. A végrehajtás az én dolgom, az övé az, hogy a maga dolgát végezze. Megújuló viharos taps tört fel a nézőté­ren a miniszterelnök e kijelentésére, majd Teleki Pál gróf így folytatta beszédét: — Egyáltalán: több bizalmat kérek nemcsak magam iránt, — mert ez más kérdés — hanem a magyar miniszterelnök iránt, akárki ül is ezen a helyen és több bizalmat kérek minden magyar embertől minden magyar ember iránt, (óriási taps és éljenzés.) A bizalmatlan- Ságot nem fogom túrni Bizalmatlansággal egymásnak csak ár­tani s az országot megbontani lehet. Túl nehéz időket élünk és túl nehéz helyen állunk Európában, semhogy ezt ma bárki részéről eltűrni lehessen. Nem is fogom tűrni. S ha ez a bizalmatlansági légkör tovább tart, gondom lesz rá, hogy kemé­nyebb kézzel, vagy ha kell, ököllel is meg­szüntessem. (Viharos taps és éljenzés.) A miniszterelnök ezután azt fejtegette, hogy a keresztény nemzeti gondolathoz az is hozzátartozik, hogy ne foglalkozzék többé senki mással, .mint ami kötelessége azon a helyen, ahová az élet állította, mert nemcsak negatív, hanem pozitív munkát is kell végezni. Ehhez a gondolat­hoz a keresztény nemzeti nevelés is hozzá­tartozik. Első kötelességünk az, hogy a nemzet ifjúságát ilyen irányba vissza­vezessük. Elsősorban az iskolán keresztül. Különösen a leventeintézmény komoly ki­építése lesz legközelebbi gondoskodásunk tárgya. A bizalmatlanság mellett a másik hiba a fegyelem hiánya. Fegyelemhiány, kezdve a külsőségektől, egészen a legmé­lyebb tartalmakig. Ment akarom, hogy az ország pártokra bomol/on Én a jövőben meg akarom őrizni a nem­zet jellemvonásából kifolyó individualiz­must. Mi nem vagyunk egyformára szabá­lyozható, egyformára nivellálható nép. Én örülök, ha pártokat és véleményeket látok, csak azt • nem akarom, hogy az ország pártokra bomoljon, hogy az országot elfeledjük, hogy az individualizmus annyira el­aprózzon bennünket, hogy az összes­séget elfelejtsük.) (Úgy van! Úgy van!) Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ezt a tehetséget ne pazaroljuk egymás ellen, ne pazaroljuk hiábavaló dolgokra. Tehát meg akarom őrizni a nemzeti jellemvonásunk­ból kifolyó individualizmust emberekben és embercsoportokban, másrészt összefogni azokat és jobban fegyelmezni a nemzetet, mert arra szükség van. Ezután az új feladatokról beszélt a mi­niszterelnök. Visszapillantott az elmúlt húsz esztendőre s megállapította, hogy Olaszország, Németország és Lengyel- ország segítségével új korszakba jutot­tunk, a magunk erejéből pedig sikerült államháztartásunkat úgy rendbehpzni, hogy meg tudtunk felelni államháztartá­sunk megrendülése nélkül olyan feladatok­nak is, amelyek váratlanul értek, mint például a Felvidék és Kárpátalja vissza­térése. (Nagy éljenzés és taps.) A Felvidék és Kárpátalja vissza térése — így következett el azután az a két örvendetes esemény, amely az utóbbi hóna­pokban zajlott le: Az egyik a Felvidék magyarlakta területének visszatérése az országhoz, a másik pedig Kárpátalja visz- szatérése a Szent István birodalomhoz. — Ez két új feladatot jelent. Azt mondhatnám, a kis magyarországi feladatok után újra két nagymagyar­országi feladatot. Az országfenntartás munkájából, amely­ben eddig politikai életünk és belpolitikai, de különösen külpolitikai munkásságunk lefolyt, az úgynevezett orezágfenntartás korából átmegyünk az építés, az új, nagyobb Magyarország megépítésének kába. korsza­Ezekkel a feladatokkal kell majd most szembenéznünk. Ezután arról beszél a miniszterelnök, hogy ma keresztény emberek foglalják el fokozatosan a gazdasági pozíciókat és ami talán még fontosabb, a nemzet erkölcsi irányításának a pozícióit is. A színházban, moziban, sajtóban... (Hosszantartó ét- jenzée) éljenek, de úgy éljenek azok, akik ezeket a pozíciókat betöltik, ahogyan azt tőlük a nemzet elvárja. Eizen a téren sem elég egyedül az, hogy keresztény az, aki itt a pozíciókat elfoglalja, hanem vele együtt be kell vonulnia a keresztény gon­dolatvilágnak és keresztény életformá­nak is. 4 szeretetett teiópülő, egységes, szociális Magyarország — Ami a szociális Magyarországot illeti, abban a mi feladatunk lényege és alapgon­dolata olyan szempont, amelyet a politiká­ban nagyon ritkán szoktak hangoztatni. És talán különösnek fogják tartani, hogy én politikai beszédben és politikai irány­elvből tűzöm ki ezt a szempontot, amely nem más, mint a: szeretet. (Lelkes éljen­zés és taps.) A valódi szociális munka, a valódi szociális kapcsolat összetartást, sze- retetet és egyformaságot jelent. A mi szo­ciális feladatunk csak az lehet, hogy a ma­gyar társadalmat a széthulló és egyéni ér­dekeket kereső embereket összefogjuk. Ez az, amit egy kormány mint olyan nem tud megteremteni, hanem végeznie kell ezt a munkát mindazoknak az embereknek, akik a nemzet élén járnak. Ilyen rohanó időkben mások a parlament feladatai A miniszterelnök ezután a parlamentről a többi között ezeket mondta: — Nem a parlamenti formában van ná­lunk a hiba, mert a parlamentáris kor­mányzás a mi életünkhöz, a mi politikánk­hoz, jellegünkhöz és jellemünkhöz tartozik Csak egy dolog van ebben a vonatkozás­ban, amit meg kell a mai időkben gondol­nunk s ez az, hogy vájjon ki hibázta el és ki az oka annak, hogy parlamentünkben ma hibákat is látunk? Vaj jen a páriá­mén t-e az oka, vagy az ember? Persze, ilyen nehéz, ilyen rohanó időkben mások s

Next

/
Thumbnails
Contents