Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-09 / 105. szám
Ára: 10 fillér II. évfolyam 105. szám. Budapest, 1939 május 9. Kedd Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület,József-körút5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 MEGKÖTÖTTÉK a német-olasz politikai és katonai egyezményt Ciano és Ribbentrop juntas első napjaiban ismét találkozik és aláírja a szerződést — A korlátozásnélküli német-olasz szövetséget a háborúutáni idők legnagyobb diplomáciai eseményének tartják »■"■ ..... ■■■ un ** Megsemmisítő csapás a támadó bekerítő politikára A milánói szövetség ’ . (sp) — Ciano és Ribbentrop legújabb megegyezése keserves fölébre-, dóst jelentett azok számára, akikben titokban még mindig ott égett a sötét remény, hogy Olaszország és Németország szövetsége, egyszóval a tengely, korántsem szilárd és az „ügyes angol diplomáciának” a döntő pillanatban sikerülni fog a két nagyhatalmat szétválasztani s azután idővel külön-külön végezni velük. Az illúzió a milánói katonai szövetség megkötése után szétpattant, a reménykedők hoppon maradtak. Az európai kontinens tengelyében fekvő százötvenmilliós blokk sziklaszilárd, s de jure is megpecsételte a de facto régóta létező állapotot- Nem túloznak, akik azon a véleményen vannak, hogy a milánói paktum első következménye a béke megszilárdulása lesz, ínért véget vet a bizonytalanságnak s a. tengely szétbontására irányuló hazárd és veszélyes spekulációnak. Éddig sokan a tengelyellenesek közül azzal a csatakiáltással bocsátkoztak a háború felé sodró akciókba, hogy „a németolasz szövetség úgysem szilárd, bátran nekimehetünk Berlinnek, mert Róma cserben hagyja, vagy megfordítva.” Sok angol-francia-orosz elhatározást ez a hiedelem segített elő s a defetizmus- ra alapozó baloldali sajtó ma csalódottan kénytelen tudomásul venni az olaszok és a németek végső, teljes, föltétien és minden emberi számítás szerint sziklaszilárd elhatározását az abszolút politikai, gazdasági, katonai és világnézeti együttműködésre, amely már ma, a békében megkezdődik és tartani fog, amíg szükség van rá. A helyzet nem változott, írja a párizsi sajtó. Igaz, a német-olasz együttműködés tegnap ugyanaz volt, mint ma. De a helyzet legalizálódott, s megváltozott a föltevések, próbálkozások, megtévesztések légköre, amely eddig — ha nem is tudta kikezdeni a tengelyt, — másutt, főleg a kishatalmaknál, igyekezett bizalmatlanságot, vagy határozatlanságot kelteni a tengely iránt. Ez nincs többé. Európa valamennyi hatalma tudja, hányadán van. S mert tudja, tartózkodni fog az olyan akcióktól, amelyeknek létjogosultságot gyakran csak a tengely állhatatlanságába vetett remény adhatott. Tartózkodni fog a zavart sűrítő lépésektől, s tudomásul véve a két nagyhatalom fölmérhetetle- nül nagy közös erejének hatalmát, inkább visszavonul és hallgat, semhogy megkockáztassa az egyesült erő kihívását. Ez a visszavonulás és elhallgatás pedig a békét jelenti. A látogatásnak, amit a német külügyminiszter Milánóban és a Como-tó partján tett, a reális politikai eredményen kívül lélektani tanulsága is van. Gyakran hangoztatták bizonyos körök, hogy az északolasz nép más, mint a délolasz, s Bolognától északra, tehát ott, ahol esetleg élnek még a régi osztrák uralom emlékei, az olaszok, főleg az olasz intelligencia, kritikusabb szemmel nézi a németbarátságot, mint Róma, a délolasz nép, vagy a francia határvidék lakossága- Nos, Milánó és a comói tartomány népe tüntető lelkesedéssel fogadta Ribbentropot és kíséreMMnó, május 8. Ribbentrop és Ciano külügyminiszterek megbeszéléseiről a következő hivatalos közleményt adták ki: — Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Ciano gróf olasz külügyminiszter a május 6-án és 7-én Milánóban folytatott megbeszélések alkalmából vizsgálat alá vették a jelenlegi politikai helyzetet. Újból megállapították kormányaik felfogásainak minden irányban való teljes megegyezését és elhatározták, hogy a két nép szoros kapcsolatának átfogó politikai és katonai egyezménnyel adnak kifejezést. A két tengelyhatalmat e tekintetben az a meg-, győződés vezette, hogy ezáltal hatékony I tét, s magatartása sok titkos, defetista zúgokból eredő híresztelést cáfolt meg. Nem, a tengelyt így lélektanilag sem sikerül megbontani. Mint ahogy a katonai szerződés megcáfolta a tengely törékenységéről terjesztett álhireket, az olasz nép lelkes és meleg hangulata megcáfolta a belső idegenkedésről suttogó rosszakaratú és célzatos híreszteléseket is. A német-olasz egység ma teljesebb és szilárdabb, mint bármily szövetség volt a világtörténelemben. Egy gondolat, egy elhatározás, egy világnézet és egy cél forrasztja lebirha- tatlan acéltömbbé a két nemzetet. Kíváncsian várjuk a feleletet, amit a demokrata tábor a német-olasz egység újabb kihangsúlyozására és tökéletesítésére adni fog. A francia-angol szövetség elég szilárd, de aránylag gyenge. Azokat a célokat,, amelyeket néhány elvakult nyugati államférfiú — szögezzük le: nem az angol-francia nép, sőt nem is illetékes vezetői, csak egy befolyásos és veszélyes erejű háborús klikk — maga elé tűzött, London és Párizs csak úgy érheti el, ha demokratikus elvei arculcsapásával szövetséget módon hozzájáruljanak az európai béke biztosításához. A két külügyminiszter vasárnap délután a Como-tó partjára hajtatott. A Villa d’Esteben rendezett ünnepségek után Ciano gróf hétfőn már korahajnalban visszautazott Rómába. Az olasz külügyminiszter reggel három órakor indult el Comoból, míg Ribbentrop birodalmi külügyminiszter még egy napot töltött pihenés céljából a Villa d’Esteben és kíséretével hétfőn este különvonaton utazott vissza Németországba. Ciano gróf külügyminiszter hétfőn délben visszaérkezett az olasz fővárosba. A pályaudvaron összegyülekezett nagy tömeg lelkes fogadtatásban részesítette. köt a világ legbrutálisabb terror-uralmával, a szovjettel. Senki Moszkva hozzájárulása nélkül nem kerítheti be Németországot, Moszkva pedig nem áll kötélnek és desinteressement-jának a bekerítéspárti Litvinov megbuktatásával is kifejezést adott. A szovjet lapok nyíltan megírják, hogy Moszkva nem köt szövetséget az egyik világnézeti ellenféllel, hogy hadat viseljen a másik világnézeti ellenfél ellen. Miért is tenné ezt? A német világnézet ugyanolyan távol áll Moszkvától, mint az angol-francia, sőt könnyen elképzelhető, hogy London közvetlenebbül sérti az orosz érdekeket, mint Berlin. Egyszer az oroszok már csatlakoztak a nyugati demokráciákhoz: a spanyol ügyben, s szovjetfelfogás szerint London és Párizs rútul cserben hagyta a keleti szövetségest. Moszkva most visz- szaadja a kölcsönt: cserben hagyja nyugatot. A bekerítés tehát nehezen születhet meg, s a demokráciák nemigen tudnak egyenértékű választ adni a német-olasz szövetségre. A kis népek szempontjából intő jel a milánói szövetség. Egyetlen középvetségi egyezmény miatt izgatott franciaközvélemény a legnagyobb aggodalommal várjá Mussolini turini beszédét. Azt hl* szik, hogy Mussolini beszédében részlete* sen ismerteti Franciaországgal szemben támasztott olasz követeléseket. Mussolini állítólag X émetor szagba utazik vagy keleteurópai nép sem ringatózhat a jövőben abban az illúzióban, hogy „a két tengelyhatalom között” helyezkedik el. Az egységes és sziklaszilárd tengely jelenti számára nyugatot, a közvetlen barátot, vagy a közvetlen ellenséget, — választhat a két lehetőség között. Magyarország örömmel üdvözölheti a milánói szövetséget, mert a magyar külpolitika régóta a tengely szilárdságának alapján áll, s a körülmények minél jobban bizonyítják a német-olasz egység jelentőségét és hatalmát, annál inkább igazolva van a magyar külpolitika. Teleki Pál gróf miniszterelnök vasárnapi szegedi beszédében ismét leszögezte a magyar álláspontot és az eddigieknél is határozottabban sikraszállt a tengellyel való abszolút barátság politikája mellett. A magyar közvélemény e téren egységes és követi miniszterelnökét. Mi sem tehetünk mást, mint megismételjük: minél határozottabban igazolják az idők a tengely szilárdságát és hatalmát, annál magátólértetődőbb, helyesebb és gyakorlatibb értékű a magyar nép és a kormány őszinte tengelybarátsága. Vasárnap Torinóban beszél a Duce Róma, május 8. Egész Olaszország nagy érdeklődéssel várja a Duce északolász- országi utazását. Mussolini május 14-én, vasárnap érkezik Torinába, ahol nagy beszédet mond. Ellátogat Piemont többi városába is és a fontosabb helyeken, szokásához híven, szintén beszédet mond. Párizs, május 8. Az olasz^-német szöRóma, május 8. (Inf.) Mussolini a közeljövőben Németországba utazik, hogy Hitler Adolffal együtt aláírja a Milánóban megkötött német—olasz politikai és katonai szövetségről szóló államszerződést. A szövetségi szerződés részleteinek és pontos szövegének kidolgozása diplomáciai úton megy majd végbe s néhány hetet fog igénybevenni. A szöveg elkészültével Mussolini, ugyanúgy, mint annakide.
