Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-09 / 105. szám

Ára: 10 fillér II. évfolyam 105. szám. Budapest, 1939 május 9. Kedd Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület,József-körút5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 MEGKÖTÖTTÉK a német-olasz politikai és katonai egyezményt Ciano és Ribbentrop juntas első napjaiban ismét talál­kozik és aláírja a szerződést — A korlátozásnélküli német-olasz szövetséget a háborúutáni idők legnagyobb diplomáciai eseményének tartják »■"■ ..... ■■■ un ** Megsemmisítő csapás a támadó bekerítő politikára A milánói szövetség ’ . (sp) — Ciano és Ribbentrop leg­újabb megegyezése keserves fölébre-, dóst jelentett azok számára, akikben titokban még mindig ott égett a sötét remény, hogy Olaszország és Német­ország szövetsége, egyszóval a tengely, korántsem szilárd és az „ügyes angol diplomáciának” a döntő pillanatban si­kerülni fog a két nagyhatalmat szét­választani s azután idővel külön-külön végezni velük. Az illúzió a milánói ka­tonai szövetség megkötése után szét­pattant, a reménykedők hoppon marad­tak. Az európai kontinens tengelyében fekvő százötvenmilliós blokk sziklaszi­lárd, s de jure is megpecsételte a de facto régóta létező állapotot- Nem tú­loznak, akik azon a véleményen van­nak, hogy a milánói paktum első követ­kezménye a béke megszilárdulása lesz, ínért véget vet a bizonytalanságnak s a. tengely szétbontására irányuló ha­zárd és veszélyes spekulációnak. Éddig sokan a tengelyellenesek közül azzal a csatakiáltással bocsátkoztak a háború felé sodró akciókba, hogy „a német­olasz szövetség úgysem szilárd, bátran nekimehetünk Berlinnek, mert Róma cserben hagyja, vagy megfordítva.” Sok angol-francia-orosz elhatározást ez a hiedelem segített elő s a defetizmus- ra alapozó baloldali sajtó ma csalódot­tan kénytelen tudomásul venni az ola­szok és a németek végső, teljes, föltét­ien és minden emberi számítás szerint sziklaszilárd elhatározását az abszolút politikai, gazdasági, katonai és világ­nézeti együttműködésre, amely már ma, a békében megkezdődik és tartani fog, amíg szükség van rá. A helyzet nem változott, írja a párizsi sajtó. Igaz, a német-olasz együttműködés tegnap ugyanaz volt, mint ma. De a helyzet legalizálódott, s megváltozott a fölte­vések, próbálkozások, megtévesztések légköre, amely eddig — ha nem is tudta kikezdeni a tengelyt, — másutt, főleg a kishatalmaknál, igyekezett bi­zalmatlanságot, vagy határozatlanságot kelteni a tengely iránt. Ez nincs többé. Európa valamennyi hatalma tudja, hányadán van. S mert tudja, tartózkodni fog az olyan akcióktól, amelyeknek létjogosultságot gyakran csak a tengely állhatatlanságába vetett remény adhatott. Tartózkodni fog a zavart sűrítő lépésektől, s tudomásul véve a két nagyhatalom fölmérhetetle- nül nagy közös erejének hatalmát, in­kább visszavonul és hallgat, semhogy megkockáztassa az egyesült erő kihí­vását. Ez a visszavonulás és elhallga­tás pedig a békét jelenti. A látogatásnak, amit a német kül­ügyminiszter Milánóban és a Como-tó partján tett, a reális politikai eredmé­nyen kívül lélektani tanulsága is van. Gyakran hangoztatták bizonyos körök, hogy az északolasz nép más, mint a délolasz, s Bolognától északra, tehát ott, ahol esetleg élnek még a régi oszt­rák uralom emlékei, az olaszok, főleg az olasz intelligencia, kritikusabb szem­mel nézi a németbarátságot, mint Róma, a délolasz nép, vagy a francia határvidék lakossága- Nos, Milánó és a comói tartomány népe tüntető lelkese­déssel fogadta Ribbentropot és kísére­MMnó, május 8. Ribbentrop és Ciano külügyminiszterek megbeszéléseiről a kö­vetkező hivatalos közleményt adták ki: — Ribbentrop birodalmi külügymi­niszter és Ciano gróf olasz külügymi­niszter a május 6-án és 7-én Milánóban folytatott megbeszélések alkalmából vizsgálat alá vették a jelenlegi politikai helyzetet. Újból megállapították kormá­nyaik felfogásainak minden irányban való teljes megegyezését és elhatároz­ták, hogy a két nép szoros kapcsolatá­nak átfogó politikai és katonai egyez­ménnyel adnak kifejezést. A két ten­gelyhatalmat e tekintetben az a meg-, győződés vezette, hogy ezáltal hatékony I tét, s magatartása sok titkos, defetista zúgokból eredő híresztelést cáfolt meg. Nem, a tengelyt így lélektanilag sem sikerül megbontani. Mint ahogy a ka­tonai szerződés megcáfolta a tengely törékenységéről terjesztett álhireket, az olasz nép lelkes és meleg hangulata megcáfolta a belső idegenkedésről sut­togó rosszakaratú és célzatos híreszte­léseket is. A német-olasz egység ma teljesebb és szilárdabb, mint bármily szövetség volt a világtörténelemben. Egy gondolat, egy elhatározás, egy vi­lágnézet és egy cél forrasztja lebirha- tatlan acéltömbbé a két nemzetet. Kíváncsian várjuk a feleletet, amit a demokrata tábor a német-olasz egy­ség újabb kihangsúlyozására és tökéle­tesítésére adni fog. A francia-angol szövetség elég szilárd, de aránylag gyenge. Azokat a célokat,, amelyeket néhány elvakult nyugati államférfiú — szögezzük le: nem az angol-francia nép, sőt nem is illetékes vezetői, csak egy befolyásos és veszélyes erejű hábo­rús klikk — maga elé tűzött, London és Párizs csak úgy érheti el, ha demokra­tikus elvei arculcsapásával szövetséget módon hozzájáruljanak az európai béke biztosításához. A két külügyminiszter vasárnap dél­után a Como-tó partjára hajtatott. A Villa d’Esteben rendezett ünnepsé­gek után Ciano gróf hétfőn már kora­hajnalban visszautazott Rómába. Az olasz külügyminiszter reggel három órakor in­dult el Comoból, míg Ribbentrop biro­dalmi külügyminiszter még egy napot töl­tött pihenés céljából a Villa d’Esteben és kíséretével hétfőn este különvonaton uta­zott vissza Németországba. Ciano gróf külügyminiszter hétfőn dél­ben visszaérkezett az olasz fővárosba. A pályaudvaron összegyülekezett nagy tömeg lelkes fogadtatásban részesítette. köt a világ legbrutálisabb terror-ural­mával, a szovjettel. Senki Moszkva hoz­zájárulása nélkül nem kerítheti be Né­metországot, Moszkva pedig nem áll kötélnek és desinteressement-jának a bekerítéspárti Litvinov megbuktatá­sával is kifejezést adott. A szovjet la­pok nyíltan megírják, hogy Moszkva nem köt szövetséget az egyik világné­zeti ellenféllel, hogy hadat viseljen a másik világnézeti ellenfél ellen. Miért is tenné ezt? A német világnézet ugyanolyan távol áll Moszkvától, mint az angol-francia, sőt könnyen elképzel­hető, hogy London közvetlenebbül sérti az orosz érdekeket, mint Berlin. Egy­szer az oroszok már csatlakoztak a nyugati demokráciákhoz: a spanyol ügyben, s szovjetfelfogás szerint Lon­don és Párizs rútul cserben hagyta a keleti szövetségest. Moszkva most visz- szaadja a kölcsönt: cserben hagyja nyugatot. A bekerítés tehát nehezen születhet meg, s a demokráciák nem­igen tudnak egyenértékű választ adni a német-olasz szövetségre. A kis népek szempontjából intő jel a milánói szövetség. Egyetlen közép­vetségi egyezmény miatt izgatott francia­közvélemény a legnagyobb aggodalommal várjá Mussolini turini beszédét. Azt hl* szik, hogy Mussolini beszédében részlete* sen ismerteti Franciaországgal szemben támasztott olasz követeléseket. Mussolini állítólag X émetor szagba utazik vagy keleteurópai nép sem ringatózhat a jövőben abban az illúzióban, hogy „a két tengelyhatalom között” helyez­kedik el. Az egységes és sziklaszilárd tengely jelenti számára nyugatot, a közvetlen barátot, vagy a közvetlen el­lenséget, — választhat a két lehetőség között. Magyarország örömmel üdvö­zölheti a milánói szövetséget, mert a magyar külpolitika régóta a tengely szilárdságának alapján áll, s a körül­mények minél jobban bizonyítják a né­met-olasz egység jelentőségét és hatal­mát, annál inkább igazolva van a ma­gyar külpolitika. Teleki Pál gróf mi­niszterelnök vasárnapi szegedi beszédé­ben ismét leszögezte a magyar állás­pontot és az eddigieknél is határozot­tabban sikraszállt a tengellyel való abszolút barátság politikája mellett. A magyar közvélemény e téren egységes és követi miniszterelnökét. Mi sem te­hetünk mást, mint megismételjük: mi­nél határozottabban igazolják az idők a tengely szilárdságát és hatalmát, an­nál magátólértetődőbb, helyesebb és gyakorlatibb értékű a magyar nép és a kormány őszinte tengelybarátsága. Vasárnap Torinóban beszél a Duce Róma, május 8. Egész Olaszország nagy érdeklődéssel várja a Duce északolász- országi utazását. Mussolini május 14-én, vasárnap érkezik Torinába, ahol nagy be­szédet mond. Ellátogat Piemont többi vá­rosába is és a fontosabb helyeken, szoká­sához híven, szintén beszédet mond. Párizs, május 8. Az olasz^-német szö­Róma, május 8. (Inf.) Mussolini a közel­jövőben Németországba utazik, hogy Hit­ler Adolffal együtt aláírja a Milánóban megkötött német—olasz politikai és kato­nai szövetségről szóló államszerződést. A szövetségi szerződés részleteinek és pontos szövegének kidolgozása diplomáciai úton megy majd végbe s néhány hetet fog igénybevenni. A szöveg elkészültével Mussolini, ugyanúgy, mint annakide.

Next

/
Thumbnails
Contents