Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-07 / 104. szám

1939 MÁJUS 7, VASÁRNAP TECTIDEta J'feXjfoűRHIRIlAS MAGYAR RITKASÁGOK ván király hava legyen-e augusztus?), részben pedig ezek a nevek irodalmi keze­lésre igen hosszúaknak és nehezen kezel­hetőknek tűntek föl íróink szemében. A Hazai és Külföldi Tudósítások derék szer­kesztője rendületlenül így jelölte a hóna­pokat lapjában, de a múlt század derekán mind ritkábbá vált ez a használat is. Volt még egy harmadik kísérlet is, ezt Rajnis József tette meg Pozsonyban kiadott Magyar Virgiliusának előszavá­ban. „Talám eggy-átaljában jobb volna a tizenkét holnapot a tizenkét Égi-jegyekről nevezni, Víz-őntő Hava, Hal Hava, Kos Hava. stb.” Ezt az eszmét magáévá tette a kilencvenes években Földi János, akkor szatmári fizikus és Kazinczyhoz írott leve­lében melegen ajánlja barátjának figyel­mébe. Rögtön össze is foglalja az állatkor csillagképeit ebben a versezetben: „Kos, Bika, Kettős, Rák, az Oroszlán, Szűz, egyek, és még Mérték, Skorpi, Nyilas, Bak, Víz-öntő, Halak együtt.” Kazinczy magáévá is tette az eszmét és Orpheusában használja is a hónapok ilyen neveit. Március a kos hónapja (a ró­maiak is .márciussal kezdték az esztendőt) és az elnevezések a versike rendjében ha­ladnak tovább. Arankához 1790 január 26-án így ír: „E héten, vagy legfeljebb a jövőre kész lesz az egész heft, januáriuss- ra, amelyet Rájnis után D. Földi javasla­tára Vízöntő havának neveztem el.” Báró Prónay Lászlónak is megtetszik a dolog, 1790 február 3-án Kazinczyhoz intézett sorait ő is így keltezi: Besztercén, Hallak havának 3-ik napján 1790. Kazinczy Föl­dit az eszme némi elterjedéséről is tudó­síthatja: „Éljünk ezzel! Rajnis, Te, a Po­zsonyi Papság, én, már élünk vélek és nem fog-é Horváth Urániának kedveskedni?” (Pálóczi Horváth Ádám, aki mint matema­tikus, szerette a csillagokkal való foglal­kozást is.) Egyideig még ott találjuk -Kazinczy le­velezésében a zodiakus képeiről nevezett hónapokat. De ez a mozgalom sem tudott gyökeret verni. A magyar nép a hónapok elnevezésében mindig hű maradt a latiní- táshoz. * FELVIDÉKI EMBER VETETTE FEL ELÖS2Ö" .. RÉPÁBÓL KÉSZÍTHETŐ CUKROT. Érdemes tudnunk, hogy hazánk­ban elsőnek felvidéki ember, Gertinger János eperjesi patikárus vetette föl azt az esz­mét, hogy a külföldről behozott nádcukor helyett használjunk honi földön gyártott cukrot. „Görtinger János eperjesi patiká­rus hazánkban is meg akarja bizonyítani, hogy a cukorrépából cukrot lehet készíteni és ez jutalmasabb árú, mint a nádméz”, — írja a Hazai és Külföldi Tudósító 1807. évi folyama. Megjegyzésre érdemes, hogy ugyancsak a Hazai és Külföldi Tudósítások szerint hazánkban több helyütt, például Keszthelyen 1810-ben eredményes kísérle­tek történtek a jávorfa megsebzett kérgé­ből kifolyó nedv kristályos cukorrá való alakítására. Szőlőszirupból és szilvából, meg kukoricaszárból is készítettek cukrot. Az 1800-as években a monarchiából 5 mil­lió forint ment ki Angliába kávéért, és cu­korért. * A JÁSZÓI TEMPLOM NAGY NEVE­ZETESSÉGEI. A belvederei döntés ötödfél hónapra elszakította, ami örökké egybetartozott, a Bodva két partját, a jászói monostort és Jászó falut. A visszatért Jászénak 1805 júniusában földig égett Szent Mihály temploma egyháztörténeL.i nevezetességű volt. Eb­ben hirdette ki Lóéi egri püspök — a török miatt akkor Eger püspökei számkivetésben éltek Jászón, — hogy a magyarországi katolikusok ezentúl szerda helyett pénteken böjtölnek. Akik ezen­túl is szerdán fognak böjtölni, szeredások- nak neveztessenek. Ez 1635-ben történt. Dr. Vécsey Zoltán Á gyepüőrző menyhei magyarok hűséggel állják a kisebbségi sorsot Kazinczy egyik gyűjtésének a címét választottam annak a cikksorozatnak az élére, amelyet most indítok meg a Fel­vidéki Magyar Hírlap hasábjain. Könyv­tárakban- és levéltárakban végzett bú­várkodásaim idején tömérdek apró adat, érdekes, korjellemző esemény, szólás­mondás, tanulságos megjegyzés került ceruzahegyre, amiket kitűzött gyakor­lati céljaimhoz nem. használhattam fel, de kár lett volna elhullatni őket: papír­lapokra jegyeztem fel. Gyűlt, növeke­dett a papírhalmaz, ma már vaskos gyűjteményes kedvvel, szenvedéllyel rendezgetem, sőt a gyűjtő mániákus ter­mészetével vetem most már magam egy- egy ismeretlen, új adalékra. A gazdag magyar múlt forrásanyaga úgyszólván emberileg kibányászhatatlan. Voltak és vannak nagy érdemű magyar gyűjtők már a 17. század óta napjainkig, akik könyvekben halmoztak fel temérdek apró adatot, anekdotát, megfigyelést', szólás-mondást, de mindig felbukkan­nak a múlt homályló ködéből újabb és újabb adalékok, amikhez az eddigi kuta­tók nem jutottak hozzá, vagy ha ismer­ték is azokat, esetleg másodforrásból vették és nem helyesen közölték. Amikor gyűjteményemről a szerkesz­tőségben beszélgettem, egyik kartársam­nak az a gondolata támadt, hogy ál­landó rovatban indítsunk útnak egy-egy csokor régi magyar furcsaságot. így született meg ez a rovat. Az a titkos gondolat is vezérel, hátha olvasóink kö­rében szélesebb visszhangot kelt, hátha akadnak önkéntes vállalkozók, akik gyűjtésünket kiegészítik, esetleg hely­reigazítják, családtörténeti vagy más­fajta adalékkal bővítik. Elsősorban a felszabadult terület magyarságának ér­deklődési körét óhajtjuk kielégíteni és a gyűjtésnek azt a részét ismertetjük, amely a felszabadult terület múltjával van kapcsolatban. Mindig pont osan meg­jelöljük a fprrást is, amiből 'merítettük^ • hogy az anyag így ellenőrizhető; helyre­igazítható és kiegészíthető legyen. * A HÓNAPOK MAGYAR NEVEI. Ami­kor kényszerűségből hosszabb gyakorlati érintkezésbe kerültünk cseh emberekkel és nyelvükkel, sokunknak feltűnt, hogy milyen különös nép ez a cseh itt Európa szívében — mert ők büszkén hangoztat­ták, hogy a Prága közelében lévő Davle falú pontosan Európa mértani közép­pontja! Mindig kérkedik a nyugati kultú­rával való bensőséges kapcsolataival, de szeret azzal is hivalkodni, hogy nemzeti egyéniségét, nyelvét, annak eredeti szelle­mét meg tudta őrizni minden idegen ha- tássar szemben. Még a legtudományosabb földrajzi folyóiratok sem nevezték volna a világért sem Münchennek Mnichovot, Veneziának Benátkyt, Londonnak Lon- dynt, de a cseh posta nem kézbesítette a levelet, ha a külföldi Prag-nak címezte a Zlatá Prahát. A hónapokat sem úgy ne­vezte a cseh, mint a nyugati kultúrnépek, vagyis nem vette at a római hagyományt, hanem ilyen neveket adott hónapjainak: Leden, únor, brezna, duben stb. Egy­szer valaki írásban is megdicsérte a cseheknek ezt az eredetieskedő szokását és megjegyezte, hogy milyen szép lenne, ha a magyar is magyar szellemű nevekkel nevezné el hónapjait. De nálunk ilyen kí­sérlet nem is történt. Hát fölelevenítjük azt a kultúrtörténeti adalékot, hogy igenis a nemzeti felbuzdu­lás kezdeti éveiben, éppen a legnemzetiet­lenebb korszak után, íróink és gondolko­dóink körében fölmerült az eszme, hogy magyar nevezetet kellene adni a hóna­poknak. Az első kísérletet Barcafalvi Szabó Dávil, a bodrogkersztúri születésű híres nyelvújító tette a pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztése közben (1784.) Ám olyan hónapneveket használt, hogy azok sehogysem tudtak népszerűségre szert tenni. Ha olvassuk ezeket a különös ne­veket, ma már csak mosolygunk rajtok: fagylanos (a fagyással lehet kapcsolat­ban), olvanos (az olvadással), hevenes, zúzoros, dúdoros, stb. ö volt az első erő­szakos nyelvújító, éppen ezért ezek a túl­zásai sem gyökeresedtek meg soha. Hasz­náltak olyan elnevezéseket is, amik egyes vidékeken ma is divatban vannak, amikor a hónap vezérlő szentjéről vettek a nevet: például Szent Iván hava, Sarlós Boldm»- aszony hava, stb., de ez sem lehetett ál­talános keletű, mert részben önkényesen választották meg egyesek a vezérlő szen­tet, (Nagyboldogasszony hava, vagy Ist­Mit is beszél a Zobor hegyről a Nem­zeti Krónikánk? Pergessük vissza a lapo­kat Anonymus könyvében. Árpád a Mátra vidékéről küldte vezéreit a szlávok ellen. A magyar sereg eljutott addig, ahol a Turmás patak (a mai Tormos) a Nyitra folyóba ömlik. Ott állott Nyitra vára, a szlávok ősi fészke, de már nem sokáig ra­gyogott a szlávok csillaga. Uj dicsőség, a magyar dicsőség fénye kezdett pirkadni, ott, ahol a szlávok előtt a testvér hun nép élt. Az átkelés a megáradt folyón nehezen ment Szoárd, Kadosa és Huba vitézeinek. A túloldali _.láv seregek azonban nem birtak ellehállni a magyarok nyílzáporá­nak, még az átkelés előtt futásnak ered­tek. Zobor \ezér ugyan megkísérelte a le­hetetlent, de fogságba esett. Nyitra ma­gyar lett. Zobort egy magas hegyen fel­akasztották, ahonnan ezt a hegyet mai napig is Zobormk hívják. A gyepüőrzők utódai A magyarok hamarosan berendezked­tek. Huba vezér kapta Semptével, Gálgóc- cal, Trencsénnel és Bolondóccal együtt Nyitra várát. A végek őrizetét gyepű- őrzőkre bízták. E valószínűleg székely és besenyő származású gyepüőrzőknek ma már elpalócosodott utódai a nyitravölgyi magyarok. így a Zobor hegytől és Nyit- rától északra élők is, mert ott is élték és élnek magyarok. Sok falu nem bírta a szláv tenger mardosását. Leszakadt egy- egy magyar hajlék, egy-egy darab ma­gyar föld, lassan-lassan egy egész ma­gyar falu, mint például Szalakúsz, de sok megőrizte magyarságát egy évezreden ke­resztül. így a kis Menyhe is. Messze fekszik tő­lünk e falucska, eldugva a Zóbor mögött. A déli falvak azt mondják róla, hogy közelebb van a mennyhez, mint a föld­höz, innen származik a neve is. De minden magyarnak meg kell tanulni a nevét, mert megmutatta, hogy lehet, hogy kell magyarnak maradni. Itt nem nyelte el a szláv tenger a magyar háza­kat, a magyar földeket. Sőt a menyheiek növesztik a magyar sziget kiterjedését, vásárolják föl a szalakúszi határt. A „csehek ajándéka'1 Gazdasági helyzetük jelenleg még ki­elégítő. A faluban 3—4 zsellércsaládon kívül mindenki sajátján gazdálkodik. A lakosság 90 százaléka azonban 5—10 hol­das gazda és mivel az egykét nem isme­23 rik, a következő nemzedékeknél teljes el- proletárosodás fog bekövetkezni, ha ki­tartanak a szemtermelés mellett. Azonban nagyszerű gazdasági érzésük szinte ön- tudatlanul megsejtette a veszélyt. Nemcsak növelik birtokaikat a közeli szlovák községek botáraiból, hanem erő­sen neki feküdtek a baromfitenyésztésnek is. A közeli Nyitrán jó piacot találnak'. Újabban egyre inkább tért hódit a zöldség- termelés eszméje. Egyelőre még csak a tervek világában, de a jövő esztendőben már megindulnak a menyhei zöldséges kocsik Nyitra felé. A menyheiek minden alkalmat megragadnak életstandardjuk és vagyonuk növelésére. így volt ez az Aranyosmarót—Gímes—Üzbég közötti vas­útvonal építésénél is. A vasút, építése nagy fellendülést hozott számukra, de csak az építése. Az egész falu ott dolgo­zott. A szakúszi szlovák gazda mély megvetéssel nézte a menyhei gazdát, aki akkordba kubikozott, midőn elhordták a hegy oldalát. A menyhei gazda izzadott, dolgozott, de a vasútépítés után jó néhány hold szalakúszi föld került menyhei kézbe. Magából a vasútból semmi hasznuk nincs. Hiába tálalta elibük ünnepi szónoklatában Dérer a „csehek ajándékát”. A vasutat nem a nyirtavölgyi falvak gazdasági lét­érdeke hozta létre, hanem a katonai sztra- tégia. A menyhei gyalog hamarább beér Nyitrára, mint körutazással Üzbégen ke­resztül. Ha vasúton menne Nyitrára, körül­belül úgy csinálna, mint aki a Margithíd budai hídfőjétől a Krisztina városba Pesten és az Erzsébet hidon menne keresz­tül. Élelmességüknek kiváló példája Urban János gazda -sete. Nyitrá:. kifutófiú volt a Nyitra vármegyei Szemle nyomdájában, de egyszer csak hazahívta a föld. Csősz lett az urasági birtokon, itt kapott né­hány tehén tartást. A világháború folya­mán állandóan cserélte marháit. Jött az államfordulat. Kibérelte az urasági birto­kot. A régi tulajdonos adósságban fulla­dozott. A józan magyar gazda okszerű gazdálkodással pár évi bérlet után meg­vette a birtokot. 156 hold szántót és 0Ő hold erdőt.. Ma fiai gazdálkodnak rajta, ő csak a szőlőt tartotta meg magának. A menyheiek szeretnek olvasni Kulturális élete is igen fejlett Menyhé- nek. Saját kultúrháza van. Ideiglenesen az elemi iskola egyik osztálya is ott van elhelyezve. Itt az iskola van a kultúrház- ban és nem fordítva. A téli szezónban hetenként négy előadást tartanak: gaz­dasági, szociális, kulturális problémákról. 58Jf lakója van « községnek, de minden színielőadást négyszer kell megismételni. Itt volt a SzMKE egyik legagilisabb nyit­ravölgyi szervezete. Az Urge tanítói há­zaspár mintafiókká fejlesztette. Most a terror elnémította a fiókot, Esterházy János szózata a kulturális rendezéseket. De a magyar kultúra nem alszik Meny- hén. Ott él a kézről-kézre járó magyar könyvekben. Arany, Petőfi, Jókai, Mik­száth, Vas Gereben munkáit az egész falu ismeri. De nem álltak meg itt, követik tovább is a magyar kultúra útját. Ked- \enc olvasmányaik a paraszti tárgyú regé­nyek. De nem a Göre Gáborok, Durbints sógorok. Megvetéssel teszik le a torz­paraszt figurákról szóló könyveket. Mó­ricz Zsigmond ,,Sáraran.v”-a' több pél­dányban van meg a faluban. Szabó Pál Összes regényeit jól ismerik. Gazdaságilag, kultúrális téren egyaránt felfegyverkezve folytatta önvédelmi har­cát a húszéves elnyomatás éveiben Menyhe magyarsága. A bécsi döntés is­mét elvágta tőlünk, de állja a harcot most is. Erőt ad nekik az ősi magyar föld, amit jobban szeretni náluk senki sem tud. Ne verj, ne dobbants a földre, úgy tekints rá, mint édesanyádra — mondják a menyheiek. Ez a nagy szerete- tük a föld iránt v'gtelen erőt cd nekik, hogy miden szenvedésen, terroron keresz­tül magyarnak tartsák meg Menyhét. FÉJA TIBOR KEDVEZMÉNYES JEGYEK AZ ÖSSZES FÜRDŐKBE EÓYIRODlNKBAN, BUDAPEST, Vili., 3ÓZSEP-£ÖRUT 5 j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents