Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-26 / 119. szám

1939 MÁJUS 26, PÉNTEK VFMJlDlvK! JtvcfoiRHiniiM ír ás jó sok a bűffében Irta: Erdős Jertd Automata büfféről tudunk: gépen elő-: állított és kiporciózott étellel és itallal szolgálja itt ki az elcsigázott testeket az élelmes, korszerű vendéglős. Mindenkinek egyforma adag, konfekcionált táplálék! De a lélek is elnyűtt ma, az idegek ellen-, állása is elernyedt a bizonytalanná vájó életkörülmények miatt s a szűkölködő léleknek is szüksége van némi kárpót? lásra, — valamiféle, mindenkinek tucáto- san kiosztható táplálékra, ha már értel­mes reményei és jóval bíztató kilátásai nincsenek. Érdekes, hogy a testi szükségletek ki­elégítési helyén, az automata büffékben jelentkeznek furcsa iveikkel leggyakrab­ban ezek az elszaporodott irásjósok is. Nem divatosan öltözködő, ápoltságtól ra­gyogó hölgyek ücsörögnek pedig itt, illa­tosán füstölgő fekete fölött édesded idő­töltésben. Bejönnek az emberek, sietve ko­torják ki zsebeikből a filléreket, csattog a blokkológép, a holtfáradt kukták gépiesen kimért mozdulatokkal, szenvtelenül csap­ják az elébük tartott tálkákra az ételt s nemigen mondanak hozzá agyafúrt bó­kokat, mint a nagyvilági étkezőhelyek frakkban bizalmaskodó pincérei. Nem a szórakozásvágy, hanem az éppen még nem embertelen, de nagyon leszorított életszínvonal zúdítja az embereket. Beha- lámolják az ételt, annyit, amennyi éppen csak továbbzakatoltatja azt a szomorú me­chanizmust, amely naponként jelenti szük­ségletét morcos kordulásokkal, tovább haj­szolja az egyformára szabott emberi tes­tet, az egyformán tág vagy szűk zsigere- ket. A sürgető gyomor, a sejtek percen­ként sarjadó szükségletei, erek, inak, vér­edények közös parancsa, mindenkit egy­ségbe von itt, amellyel kiköveteli, kiku- nyerálja, ami dukál, ami dukálna. Az elszaporodott grafológusok helyes lélektani érzékkel jöttek rá, hogy amikor az éhes gyomor megkapja a magáét g el­csillapodik —: azonnal jelem tkezik — és sokkal kínzóbb kordulásokkal! — a lélek, amely szeretetben, reményben, óhajokban és vágyakozásokban éppen annyira szű­kölködik ma, mimt a test betévő falatban. Az elcsillapodott éhség ellenállhatatlan erővel igézi életre a szellem szunnyadó hiányérzetét; amikor már a testi tovább- vegetálás biztosítva van néhány órával előre: nyughatatlankodó mordulásokkal ad jelt magáról a lélek is, amelyre olyan kevés gondozás jut, hogy az már bénító és kultura-senyvesztő. Az állkapcsok még elégedetten morzsol­ják a tucat szerint nekik jutott étkeket, amikor valami hevesebb óhaj kél belül az éhségnél J Két lenyelt falat és egy korty spriccer között, ebben a legalkalmasabb pillanat­ban osonva jön a borzas üstökű, lakkcl- pős, kopott ruhájú grafológus, észrevétle­nül odalopja papírját a zónapörkölt és a söröspohár közé, továbbmegy, a szomszéd asztaloknál is elhelyezi rejtélyes sompoly- gással íveit, melyre csak néhány port kell Írni, abból ő, bizonyos sémák szerint, auto­matikusan ki tudja olvasni az illető jele­nét, jövőjét, jellemét, szerencséjét, beteg- eégét. Adatait bizonyos rendszerekbe osztja, az írások típusa szerint, abból jó- Eol, szabadalomszerűen. Mire a terem túlsó végéről visszaóvako­dik, a legtöbben már léprementek s az el­csitult gyomor után a nyugtalan lélek ágaskodó, sürgető kielégületlensége süvít az ívre kanyaritott nevekből, vagy jelmon­datokból. Efféléket okoskodnak ki: „Az élet örökké rosszul lesz kormányozva”. Az ilyen végleges kiábrándultságra, tudja jól a grafológus, csak végletesen jókat és biz­tatókat kell jósolni, akámilyen típusba tartozzék is az illető írása. De vannak tün- dérien primitív és bizakodó aláírások, vég­zetesen reménykedők és stupidan óhajto- zók. Mindenki megtévesztett akarja ma­gát, egy jóllakott pillanatban mindenki nyugodtan akar ismét kilépni az utcára, hogy tovább gürcölhessen: szívesen meg­fizeti a büffébeli írás-jós halandzsáit. Dagadozó önérzettel halad tovább, hi­szen az ő kis egyéniségéről annyit tudott tek. hogy margó-beosztása intelligens, ez a borzas üstökű úr beszélni, oly titok­zatos és jelentős belső tulajdonságokról, értékes jellemvonásokról, amire ő nem is gondolt eleddig. íme, egyszerre kiderül­betüburkolása megbízható, „vonalvezeté­se” higgadt, megfontolt és férfias, a betű iránya eszélyes és célszerű, előkelő, ma­gabiztos fellépésre vall. A kezdő és vég­ződő betűformálás meg egyenesen klasz- szikus műveltségre, nagy olvasottságra mutat. Hallott valaki ilyet magáról a gürcölő életben, ahol folyton akadályba botlik az ember, elgáncsolják és semmibe veszik képességeit, sőt szürkének, jelen­téktelennek tartják?! Hát nem érdemes egy pohár sörrel többet fizetni mindezért? A kitaposott cipőjű sarlatán, a „grafo­lógus-mester” pedig már tovább jósol a büffé elégijlt vendégei közt, körözi íveit, ismétli halandzsáit s megmagyarázza a megrettent vendégeknek* az élet meg­magyarázhatatlan buktatóit. Magyaráz, biztat, békit, jövendőt mond, csalhatat­lan rubrikái szerint. A Silbiger Boriskák után most az ő frontjukat is felgöngyö­lítette a hátóság. TELEFOHSZAM: 144-400 A szünetelő nagyszabosi papírgyár 700 munkása menetalakulatban a határ felé vonult, hogy Magyarországon keressen kenyeret Naponta tüntet és a visszacsatolást követeli a nasyszabosi munkásság Rozsnyó, május 25. A Csehiek folyó felső völgyének magas hegyektől elzárt végében fekszik a nagyszabosi papírgyár, Szlovákiának egyik hatalmas iparválla­lata. A gyár a Morva Agrár és Iparbank tulajdona s testvőrvállaiata az ozörényi cellulózegyár, amely a bécsi döntés után visszakerült Magyarországhoz e amely nyersanyaggal látta el eddig a nagyszabosi gyárat. Az új határmegvonás következ­tében Nagyszabos elvesztette közvetlen kapcsolatát Szlovákiával és Csehországgal s emiatt sem nyersanyag-, sem kőszén- szükségletét nem tudja pótolni. A 700 munkást foglalkoztató papír­gyárban több hét óta szünetel a munka, a keresetnélküli munkásság naponta heves tüntetéseket rendez s követeli a visszacsatolást Magyar- országhoz és a munka megindítását. Legutóbb hétfőn a munkásság menet- alakulatiba tömörülve megindult a határ felé azzal a szándékkal, hogy Magyaror­szágon keres munkaalkalmat. A kirendelt karhatalom nem tudta le­csillapítani a felizgatott kedélyeket s a nagy töir.c0 csak akkor tett le szándé­káról, amidőn Jonata Bohumil, a gyár ve­zérigazgatója 10 napi munkabért utalt ki előlegképpen munkásoknak. „Megelégeltük, hogy a nyugati demokráciák fizetett rabjai legyünk" Pozsony, májas 25. A Slovensko, Pravda a német-olasz katonai szövetséggel foglal­kozva többi között, ezeket írja: A tengely ezekben a napokban úgy meg­erősödött, hogy legyőzhetetlenné vált. A német-olasz szövetség ma oly erős, hogy nem kell félnünk meglepetésektől. Mi szlo­vákok megelégeltük, hogy a nyugati demo­kráciák fizetett rabjai legyünk. Most már senki sem kényszeríthet min­ket arra, hogy idegen érdeket védjünk, örülünk, hogy aj a nagyhatalom, amelybe fiatal államunk kapaszkodik, oly erős. Elrendelték a deviza és arany beszolgáltatását Pozsony, május 25. A Szlovák Nemzeti Bank a következő közleményt adta ki: A belföldi devizatulajdonosok 1939. jú­nius 15-ig kötelesek a Szlovák Nemzeti Banknál bejelenteni és felajánlani minden­nemű külföldi követelésüket, összegre való tekintet nélkül és pedig az 1989. május 31-iki állapot szerint. Be kell jelenteni tehát: 1. A külföldi fizetési eszközöket, kül­földi pénzeiket, bankjegyeket, utalványom kát, csekkeket és váltókat. 2. Az aranyat, még pedig a forgalomban lévő, vagy a forgalmon kívüli aranyérméket, fémara­nyat, platinát, platimaércet és az ezüstöt. 3. Külföldi értékpapi rókát. Szlovák követség Belgrádban A szófiai bolgár kertészek szövetségé­nek elnöke a napokban Pozsonyban járt, hogy az itt élő bolgár kertészekkel szem­ben támasztott nehézségek ügyében tár­Miért volt szükség zsidótörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Baríha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzet- politikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltün­tették a piacról a szerzőt pedig támadták, csúfolták.. Megállapításai nemcsak ma is igazak, hanem ma is égetően idő­szerűek, s a „ Kazár földön1* súlyos problémái ma is problémák Minden művelt embernek olvasnia kell BARTHA MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő poli­tikára! Kapható a STÁDIUM könyvkiadónál (VI., Rózsa-utca 111. szám), PFEIFER FER­DINAND könyvkereskedésében (IV., Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyvesboltban. Ara Jrőfve; 2.50 p gyaljon. Hosszabb megbeszélést folytatott Tiso miniszterelnökkel. Ennek során Two kijelentette, hogy a szlovák kormány Belgrádban követ­séget szándékszik létesíteni a Balkán-államokban való képviselet szá­mára. Azokban a Balkán-állmokban, ahol szlovákok élnek konzulátusokat fognak felállítani. Az abesszín hadjárat olasz hősei Milánó, május 25. Az olasz hadügymi­nisztérium részletes jelentést tett közzé arról, hogy milyen arányú mozgósítást hajtott végre Abesszínia meghódításekör. A jelentésből kitűnik, hogy az abesszín hadjáratban harcbavetett hadsereg, Jégi- haderő, milícia és gyarmati haderő meg­haladta a világháborúban mozgósított olasz hadsereg létszámát. 17.000 tisztet és 1,100.000 katonát mozgósítottak az anyaországban és a gyarmatokon. Felszerelés céljára 484.000 puskát, 14.000 gépfegyvert, 1600 ágyút, 19.000 katonai gépjárművet, 818 millió töltényt, négy­millió tüzérségi lövedéket és még sok. más hadianyagot szállítottak Kelet-Afrikába. Az olasz csapatok vesztesége 1939 már­ciusáig, tehát a tisztogatási akciók folya­mán szenvedett veszteségeket is beszá- mítva, összesen 4814 ember. Ezek közül harcokban csupán 1625 esett el, 204 sebesülésébe halt bele, 30 eltünL míg a többiek különböző szerencsétlensé­geknek és betegségeknek estek áldozatul. Ebbe a veszteségi kimutatásba nincsenek beleszámítva a bennszülött gyarmati kato­nák, akik szintén néhány ezren pusztultak el a háború folyamán. Koholt hírek a német nyugati erődítmények elöntéséről Berlin, május 25. (Német Távirati Iroáa.) A külföldi sajtó egy része a leg­utóbbi napokban nagy részletességgel hí­reket közölt arról, hogy a német nyugati erődítményövnek a Rajna mentén fekvő több erődjét elárasztotta a Rajna vize, s e miatt ezeket ki kellett üríteni. Tájéko­zott helyről megállapítják, hogy ezek a hírek elejétől végig tiszta koholmányok. A német nyugati erődítményöv erődjeit oly magasra építették, hogy árvíz esetén sem érhetik el a Rajna hullámai. Ezzel szemben az összeg katonai szakem­berek előtt ismeretes, hogy a francia erő­dök, különösen Elszászban, részben oly mélyen fekszenek, hogy a legénységnek ezeket az erődöket a Rajna évi áradásai­ul rendszerint el kell hagyni*.

Next

/
Thumbnails
Contents