Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-04 / 101. szám

Ára: 10 iillét II. évfolyam 101. szám. Budapest, 1939 május 4. Csütörtök Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, József-körút S, szám Telefon: 144*400 o Telefon: 144-400 Háxfeloszlatási és választási izgalmak közepette tartotta utolsóelőtti ülését a képviselőház Felvidéki problémák az interpellációs vitában - Végleg megsza­vazták a zsidótörvényt - Teleki Pál gróf miniszterelnök ét Ctáky István gróf külügyminiszter együttes kormányzói kihallgatáson Minisztertanács - Megielent a kerületi beosztásáról szóló rendelet Teleki ét Csáky beszámolt a berlini útról a külügyi bizottságban Amióta a belpolitikai élet a házfeloszla­tás és a választások kiírásának hírét tudo­másul vette, azóta — és ennek jó egyné­hány hete — teljesen megváltozott a poli­tikai élet arculatja. Megszűnt és valójában feleslegessé is vált a Ház feloszlatásának, pillanatában mind az a tervezgetés és az egyéni munkának az az odaadása és beállí­tottsága, amely például a képviselőválasz­tások utáni időben annyira eltölti és buzgó munkára serkenti az új képviselőket. A házfeloszlatás előtti huszonnégy órában vájjon milyen lelkesedés fűti a négy év óta szakadatlanul dolgozó képviselőt, aki ülésről ülésre, pártértekezletről pártérte­kezletre felkészült, hogy koncentrált kész­séggel szolgálja a köz ügyét és szolgálja a választóközönséget, valamint az éppen napirenden szereplő országos kérdések megoldását? Most mindennek vége van és ott áll a négy év elteltével a képviselőház kétszázhatvanegy tagja, hogy újabb küzde­lemben, újabb választási harcban bizto­sítsa a választók bizalmát a maga szá­mára, felajánlja munkáját és energiáját az országnak. Természetesen ennek a küzdelemnek, a választási harcnak hangulata ma mindent elmos és elszürkít, ma ez a főtémája mind az egyes kép­viselőnek, mind a politikai pártoknak, de talán leginkább a jelöltek hatalmas hadá­nak. Ebben a hangulatban ült össze szerdán délelőtt a képviselőház, hogy mégegyszer és utoljára letárgyalja a zsidójavaslat­nak a felsőházzal megegyezésben hozott módosításait és meghallgassa az inter­pellációkat, ha ugyan van kedve valaki­nek 1 ebben a hangulatban interpellálni. Itt előrebocsátjuk, hogy kettőnek volt kedve és mindketten a felvidéki kérdéssel összefüggő, egyfelől közjogi, másfelől közigazgatási kérdéseket tettek szóvá. A többi interpellációt, mint várható volt, el­maradt. Tanácskozások a pártokban, jelölési hírek Az ülés megnyitása előtt már zsúfolva voltak a folyosók. A beszélgetések fő­témája ez alkalommal az új kerületi be­osztás volt, amely a ma reggeli hivatalos lapban jelent meg, és nem egy meglepe­tést hozott egyfelől azért, mert a kerüle­tek kiigazításával egyes kerületek megszűnték, másfelől más kerületek alaposan megduzzad­tak. légis csak nagy különbség az, ha a kép- iselőjelöltnek három községet kell végig­írnia és ott beszédeit elmondani, mintha záz községben kell ugyanezt, ugyanolyan kitartással megtennie, mint ahogy ez vár például a zalamegyei alsólendvai vá­lasztókerület képviselőjelöltjére. A pártok vezérei nem csupán a párthe­lyiségekben, de a mai napon a ‘képviselő- ház folyosóin is szünet nélkül tanácskoz­tak. Vay László báró, a Magyar Élet Párt. jának elnöke sorozatos megbeszélést foly­tatott a párt tagjaival, jelöltekkel, ugyan­úgy a kisgazdapártban és a keresztény pártban is az ülés előtt, de a déli órák­ban az ülés után is tovább folytak ezek a tárgyalások. Igen sok feketeruhás ismeretlen arc bukkant fel a folyosón. Ezek a jelöl­tek és nagyobbrészt önjelöltek, akik csodálatos határozottsággal, nem ki­sebb bizakodással és reménységgel mozog­tak a folyosók vörösbársonyos szőnyegén. Percenkint érkeztek a hírek arról, hogy az új kerületi beosztások során megszűnt kerületek képviselői hol és milyen körül­mények között lépnek fel, vagy egyáltalá­ban nem lépnek fel. így terjedt el a híre annak, hogy Mocsáry Dániel és Mecsér András nem vállal jelöltséget. Híre járt, hogy Molnár Imre berettyóújfalusi kép­viselő bihari főispán lesz, míg a mostani főispán Vajai Károly Berettyóújfalun íz egyéni kerületben lesz hivatalos jelölt és ugyancsak ő vezeti a biharmegyei listát is. Hirtelenében összegyűjtöttük azoknak neveit, akik a folyosói hírek szerint a mos­tani választásban állítólag már nem vesz­nek részt: Árvátfahry Nagy István, Mecsér András, Mocsáry Dániel, Zichy János gróf, Éber Antal, Radvánszky Kálmán ' báró, Pesthy Pál, Széli József, Vojnich Miklós báró, Surgoth Gyula. Természetesen arról, hogy kik lesznek a jelöltek, végleges és határozott értesüléseket ma még nem lehet szerezni, mert ez csak a pártok részéről kiadott hivatalos listából tűnik ki. Mégis egy pár név véglegesnek látszik, egyfelől a kerületekből érkezett hírek alapján, másfelől a pártvezetőség megerősitése nyomán. így bizonyos, hogy Nagykanizsán Ilovszky János, a Baross Szövetség országos elnöke lesz a hivata­los jelölt, Pacsán pedig Huszovszky Lajos. Továbbá bizonyosra veszik, hogy Bihar- keresztesen Zieh Károly, Biharnagybajom- ban Miskolczy István, Nagyiétán Miskolczy Hugó, Sarkadon Leelössy Árpád, Sárbogár­dion Jurcsek Bála, Kiskunhalason Teleki Mihály gróf, Fehérgyarmaton Kölcsey A választás és a Felvidék (d) A belügyminiszter közzétette a hi­vatalos lapban a választókerületek új be­osztásáról szóló kormányrendeletet, amely írem más, imnt a két évvel ezelőtt hozott választójogi törvény végrehajtási rende­leté, ám sajnálattal látjuk, hogy a kor­mányrendelet csak a csonkamagyarországi terület beosztásáról intézkedik, a vissza­csatolt felvidéki területre nem vonatko­zik. Sajnáljuk, hogy ez így van, de helye­selnünk kell, hogy ez így történt. Mert másképpen nem történhetett. Nem lehet a választójogi törvény végrehajtási rendele­tét a visszacsatolt területsávra vonatkoz­tatni mindaddig, amig megfelelő alkot­mányos intézkedéssel magának a törvény­nek a hatálya nincs kiterjesztve a felsza­badult területre. Ez pedig ezideig nem történt meg. Sajnos, ilyesformán most már hivatalos formában is bizonyossá vált, hogy a küszöbön lévő országgyűlési Választásokban a Felvidék népe nem vehet részt, a felvidéki választások egy későbbi időpontra halasztódnak el. Nagy kár, hogy nem egyszerre válasz­tunk. Fájlaljuk egyetemes magyar nemzeti éa állami szempontból, mert az a látszat marad fenn, hogy a Felvidék visszacsatolt területe még félév múlva is corpus separa- tümként szerepel ilyen fontos közjogi ese­ménynél, amilyen a törvényhozótestület megválasztása. Sajnáljuk azért, mert ép­pen az a terület marad ki z első magyar titkos választás aktusából, amely húszéves át legalább hússzor járult az urnák elé, hogy titkos választással küldje ki népkép­viselőit a parlamentbe, a tartcmánygyűlé- sekbe, a megyei, járási és községi képvise­lőtestületekbe. Sajnáljuk azért is, mert emiatt újból ideiglenes és átmeneti intéz­kedéssel kell megoldani a fölszabadult sáv parlamenti képviseletének kérdését, holott magunk is kifogást emeltünk, az eddigi be­hívásos megoldás ellen, mert decemberben csak 17 mandátumot biztosított számunkra, holott az országos népképviseleti arány szerint csaknem a kétszerese illetett volna meg bennünket. Az ellenzék meg, amely egyhangúlag szavazta meg a felvidéki volt képviselők, szenátorok és tartománygyülési képviselők behívását — saját igenlő sza­vát meghazudtolva állandóan „félreértés­nek”, „kinevezésnek” igyekezett díszkredi- tálni a felvidéki képviseletet, holott mind­egyik felvidéki mandatáriusunk 30—40 ezer magyar szavazó bizalmával ^dicseked­hetett. Már csak ezek miatt a tűszúrások miatt is jobb let volna mindjárt az első alkalmat megragadni a választások megej- tésére. Azonban, sajnos, ez nem lehetséges, mert a parlament nem rendezte a felvi­déki választási jogot, ennek hiányában a felvidéki közigazgatás nem készíthette elő a választói névjegyzékeket, névjegyzékek nélkül pedig nem lehet választás. Az ellenzék most sok szót veszteget erre ä témára a parlamentben. Az egyik szó­nok — Rupert Rezső — reklamálja az azonnali választást. Szerinte még az sem hiba, hogy nincsenek választói jegyzékek. Egy kis forradalmi újítással azt javasolja, hogy ilyen jegyzékek nélkül szavazzunk. Egyszerűen a választási aktusnál a köz­ségi elöljáróságok állapítanák meg mind­egyik megjelent szavazóról, hogy gyako- rolhatja-e szavazati jogát vagy sem. Ez a módszer, úgy látszik, azért tetszik any- nyira neki, mert ezer jogcím lehetne bukás esetén a petíciókra. De mig egyik monda­tával a választói jegyzékek hiányáról szól, a másikkal azt állítja, hogy igenis vannak Ilyen névjegyzékek. Persze, az már nem fontos neki, hogy ha megvannak, akkor Prágában vannak, vagy Pozsonyban, a cse­hek és szlovákok kezén. Az ő ellenzéki re­ceptje szerint elég ezeket a névjegyzéke­ket beszerezni és kitörölni belőlük mind­azokat, akiket a magyar választói jog ér­telmében a szavazati jog nem illet meg, I tehát a huszonegyedik életévtől a huszon­hatodikig levő férfiakat és a harmincon aluli összes nőket. Bizonyára megkívánná a hatévi egyhelybenlakást is. Köszönjük szépen. Az ilyen választói jog a felvidékiek­nek nem kell. A Felvidéken eddig a lakos­ság fele választójoggal bírt. A Rupert- féle recept csak a lakosság egynegyedének biztosítana szavazati jogot. Vagyis az eddigi választók felét jogfosztással súj­taná, elvenné szerzett jogukat. A másik ellenzéki szónok — a kisgazda- párti Sulyok — már mérsékeltebb és el­ismeri, hogy Rupert terve megvalósítha­tatlan ötlet s ezért lemond a hübelebalázs módon végrehajtandó felvidéki választás­ról. E helyett átmeneti megoldás gyanánt az eddigi behívásos rendszert ajánlja s azt indítványozza, hogy az országgyűlés még a feloszlatása előtt hosszabbítsa meg az eddig mandátummal bíró tizenhat felvidéki képviselő mandátumát. Ezzel bizonyos közjogi aggodalmakat akar kiküszöbölni. I Ha a Felvidék nem választ, mondja, akkor az összeülendő parlament egy csonka par­lament lesz s ez a leendő csonka parlament kisebb jogosultsággal bir a behívásra, mint a mai teljesebb parlament. Igen ám, de elfelejti a tisztelt ellenzéki közjogász, hogy a decemberben eszközölt első behí­vást is egy csonka parlament szavazta meg. Egy olyan parlament, amelyből hiányzott a Felvidék képviselete. Hogy az ő receptje szerint most a behívott felvi­déki képviselők is megszavaznák ugyanaz-

Next

/
Thumbnails
Contents