Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
22 TEOTTDEfcl -j^GfeSRHIRME 1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP 1 gyár Menza vezető bizottságának elnöke, a fiatalság egyhangú lelkes szeretetét kapták üzenetül. Azokat az üdvözlő leveleket, amelyeket a táborparancsnok Móricz Zsigmondinak, a szlovákiai magyar ifjúság barátjának, Szabó Dezsőnek, a magyar megújhodás prófétikus hirdetőjének és Farkas Gyula berlini magyar egyetemi tanárnak, a kisebbségi magyar ifjúsági sajtó megteremtőjének küldött, a tábor egész ifjúsága aláírta. A gombaszögi tábor nagy visszhangot keltett az egyetemes magyar életben, határon túl is beszéltek és írtak a gombaszögi magyar cserkészreformról. Szabó Dezső 1928 őszén egy budapesti folyóiratban nagy cikket írt a magyar ifjúsági mozgalmakról és különösen kiemelte a felvidéki eredményeket. A minket érintő részt a Vetés 1928-i őszi száma is közölte : „Nő a vetés, az új magyar vetés. A Felvidék cseh uralom alatt élő magyar ifjúságának jelentékeny része nagyszerű megértéssel, makacs kitartással és hősies lendülettel építi lelkekbe és realitásokba az új magyar ideológiát. A magyarság a legfőbb vallás, a legszentebb szolidaritás s a megtörhetetlen egység számukra. És ők már vérükben hordják az igazságot, hogy a magyar faj jövője elválaszthatatlan egy a magyar paraszton nyugvó demokráciától és kultúrától. Nagy szeretettel kérem: tartsanak ki híven munkájukban az új magyarság megépítésére. A mi utunk a magyar jövő, a magyar egészség, a magyar fejlődés egyetlen útja.” Amint tudjuk, most már fájdalommal beválthatjuk, az ifjúsági mozgalom nem tartott ki híven eredeti célkitűzései mellett, már egyre erősebben ostromolták az internacionalista és cseh-szlovák pártok a mozgalom egyes tagjait, a legravaszabb fogásokkal, hogy megkaparinthassák a maguk pártpolitikai érdekei szolgálatára az egész Sarlót. A mozgalmon belül éles viták indultak meg, közeledett az 1929-es érsekújvári országos ifjúsági kongresszus, amelyre meghívták Szabó Dezsőt ünnepi szónoknak. A kongresszus előtt pár héttel a következő kis cikkben üdvözölt0 a Vetésen keresztül az ifjúságot: A lelkesedés Ha valami irgalmatlanság nem jön jjvjjzbe: két hét múlva Érsekújváron monoim el a eseh-szlovákiai magyar ifjúságnak mindazt, amit a megnyírbálatlan, el nem korlátolt, teljes ember ideológiájáról, élet-rendszeréről, terméséről egy háromórás előadás keretében belül elmondhatok. Most — egész röviden és egyszerűen — valami egyébről. Itt már rég figyelem, hogy az itteni ifjság egy jelentékeny része a „lelkesedést” tartja az ifjúság legfőbb értékének, legszebb tartalmának, mintegy programszerinti kötelességének. Aztán lelkesednek is, jobbra és balra, okokért és okok nélkül. De mindig hangosan és — fájdalom — sokszor majdnem gyárilag. Mikor aztán lelelkesedték a maguk porcióját, azt hiszik, hogy minden emberi és magyar kötelességüket elvégezték egész bolygó- rendszerünk lakosságával szemben. Én azt hiszem: hogy a mai roppant problémájú, új kor felé vajúdó idők ifjúságának egész másnak kell lennie s a régi stilizáltságot egész nyugodtan faképnél hagyhatja. Azt hiszem, hogy a „lelkesedés” önmagában meglehetősen baromi lelkiállapot: vak tömegizgalmak vak lökése legtöbbször vak célok felé. ügy hiszem, hogy az, hogy hogyan építsem bele életem a közösség életébe, hogy milyen feladatok megteljesítésével legyek minél több erő, minél több védelem, minél több fejlődés és jövő számára: nem építhetem „lelkesedésre”, sőt lehetőleg még érzelmekre sem. Hosszú tanulással, széles és alapos általános műveltség és egy mély szaktudás megszerzésével kell látásom egyetlen lehetséges formájává, akaratom egyetlen lehetséges innerválójává: mintegy' észkényszerré és akaratomon felüli szuggesztióvá tennem azokat az elveket és feladatokat, amelyeknek megvalósításával életem érték és termés lesz második életében. Ha ezt az egész életet végzetszerűen megformáló látást, ha ezt az egészségesebb jövőt adó élettartalmat, ha ezt az irányától eltéríthetetlen életakaratot nevezzük lelkesedésnek: akkor kívánom, hogy az ifjúság lelkesedjék. Mindenesetre szeretném, ha szavaim és írásaim az ifjúság ezzel a lelkesedéssel fogadná. Orbánhegy, 1929. aug. 22. SZABÓ DEZSŐ Az elmaradt érsekújvári út... Az egész csehszlovákiai magyarság kü-. savai hozzájárultam ahhoz, hogy ez a lönös nagy izgalommal és szeretettel várta pompásan induló mozgalom meddő és be- Szabó Dezsőt Érsekújvárra. Az ifjúság kü- I teg vágányokra guruljon." lön küldöttséget menesztett — e sorok írójának vezetésével — Budapestre, az író azonban az utolsó órában lemondta az utazást. Hogy mily súlyos követkeményei voltak ennek a lemondásnak, — a Sarló nemsokkal ezután az egyik internatio- nalista párt felé orientálódott és ott szertehullott, — érezhette maga az író is. A „Ludas Mátyás''-füzetek egyikében nemrég a következő megjegyzéssel kísérte „Csírázik a jövő” című írásának újraközlését: „Most is felelősséget érzek azért, hogy érsekújvári missziós utam elmaradá— Évek, küzdelmes évek teltek el azóta és a hajdani Sarló vezető tagjai — egykét ember kivételével — súlyos tapasztalatokkal, csalódásokkal és belső sebekkel tértek vissza a nagy magyar útra, amely felé a megújhodó magyar életakarat mutatta meg az irányt. A Felvidék egy része visszajött az anyaországhoz és férfisorba nőtt ifjai ma a hatvanéves írónak megköszönik kisebbségi gyermekéveik legforróbb élményét: a megtartás, a magyar- nak-maradás életparancsait. VASS LÁSZLÓ Miért volt szükség zsidótörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Bart ha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzet- politikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltüntették a piacról a szerzőt pedig támadták, csúfolták... Megállapításai nemcsak ma is igazak, hanem ma is égetően időszerűek, s a „ Kazár földönu súlyos problémái ma is problémák Minden művelt embernek olvasnia kell BARTHA MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő poU- tikára! Kapható a STADIUM könyvkiadónál (VI., Rózsa-utca 111. szám), PFEIFER FERDINAND könyvkereskedésében (IV., Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyvesboltban. Ara kötve: 2.50 p A mi kertünk írja: Ifj. Jancsó Vilmos Boróka Ezeréves Magyarországhoz hosszú rabság után újból visszacsatolt felvidéken járva, ezüstösen csillogó tűlevelű cserje vonja magára a figyelmet. Lombozatának, illetve tüleveleinek kellemes illata, termésének cukortartalma miatt fűszernek is használják. E szép cserjét Juniperus communlsnak, magyarul borókának nevezik. A Juniperus nemcsak vadon, hanem nyilvános parkjainkban és a magánkertekben is előfordul. De természetesen nem a közösé- ges communis, hanem a boróka gazdag, díszes változata. A boróka örökzöld cserjeként, mint díszítő növény kerül a parkba, vagy kertbe. Sajnos, azonban nem használják ki annyira, mint ahogy azt jó tulajdonságánál fogva megérdemelné. Alakja olyan változatos, hogy nincs az a formájú kert, vagy kertrészlet, ahová a megfelelő borókát meg ne találnánk. Előfordul karcsú, magas, oszlopos növésben, van belőle piramisfajta, van, amely sátorformát alkot, olyan fajtája is ismeretes, amely hatalmas rusztikus fává fejlődik. Az elterülő, kúszó változata sem ritka. Amennyire formában változatos, annyiféle a színe is. Fajtái a haragoszöldtöl a halványzöldig végig mennek a zöld összes skáláin. A sárga és fehéren tarkázott változatok szintén bőven fordulnak elő. Az ezüstös színű, fehér viaszbevonatú boróka, mint talán a borókafélék fejedelme szintén ismeretes. A boróka talajban és éghajlatban nem válogatós. A legsívárabb, majdnem futóhomokban, ingoványos vizes talajon is szépen fejlődik. Természetesen a jól munkált és táperö- ben lévő kerti talajon sokkal szebb, szindu- sabb és erőteljesebb példányokat kapunk. Alkalmazása a kertben, parkban, főleg mint egyedülálló növény történik. Pázsitterületek egyes helyeinek hangsúlyozására, lapos felületek kiemelésére alkalmasak. Erre a célra azonban természetesen a magasnövésü példá- nokt használjuk, míg az alacsony, elterülő fajták, sziklakertek, kőfalak, rézsűk kiültetésére alkalmas. A Juniperus, illetve borókafélék kezelése, ültetése általában úgy történik, mint a fenyőféléké, hisz tulajdonképpen a fenyők testvére a boróka is, mert a coniferák szép és gazdag családjába tartozik, ültetni legalkalmasabb április hónapban. Az átültetést mindenkor úgy végezzük, hogy gyökerein a föld megmaradjon és ilyen gyökérlabdával együtt ültessük. A ültetés mélységére ügyeljünk. A növények ne kerüljenek mélyebben, vagy magasabban a talajban, mint ahogy azok a faiskolai, vagy régi helyükön voltak. Átültetés után közvetlenül alaposan öntözzük be, mégpedig a növény nagyságának megfelelően egy-két kanna vízzel. Utána egy harmadik kanna vízzel úgy, hogy a kannára rátesszük az öntözőrózsát és magát a növényt, illetve annak lombozatát erősen áztassuk át. Míg az átültetett Juniperus hajtásai meg nem indulnak, naponta, ha nem is bőségesen, öntözzük át rószás kannával a levélzetét és környékét, hogy a le nem gyökeresedett növény párában minél gazdagabb legyen. Ilyen kezelés mellett borókáink 100 százaléka megered. Ahogy a fejlődés megindul, az öntözést csökkentsük. Az ültetés esztendejében egész nyáron legalább hetenként egyszer öntözzük meg borókáinkat. Augusztus vége felé az öntözést csökkentsük, illetve úgy mérsékeljük, hogy három-négy hét alatt az öntözés befejeződjék, mert ha nyár végén is bőven juttatunk vizet a fejlődésben lévő növénynek, a hajtás végei nem érnek be és a növény a téli fagyokat erősen megsínyli, illetve a hajtásvégek nagy része visszafagy. Az idősebb példányok átültetését télen végezzük, mégpedig úgynevezett fagylabdával. Mint ahogy az elnevezés is mutatja, ezt az ültetést csak akkor végezhetjük, ha meglehetősen hideg, de legalábbis 3—i C fokos fagy van. A fagylabda készítése a következőképen történik. Az átültetésre szánt idősebb példány gyökerei körül a törzstől számítva 50—60 cm távolságra mély árkot ásunk. Ahogy az árko- lással elkészültünk, naponta a körülásott földlabdát vízzel átitatjuk. Egy-két napi öntözés után, ha a fagy is meglehetősen erős, a növényünk földlabdája kőkeménnyé fagy. Ekkor a növényt az ásott gödörben megdöntjük, néhány gyökerét, mellyel esetleg a talajba kapaszkodik, éles késsel elmetszük és végül a földlabda alján lévő földet is egynéhány kanna vízzel keményre fagyasszuk. Ezalatt az idő alatt a leendő új helyen a gödröt is megássuk és a most már megy fagyott földlabdás ú növényünket deszkákon görgők, vagy pedig alacsony kerekű kocsi segítségével uj helyre szállítjuk. Ha a növényt sikerült az új gödörbe óvatosan becsúsztatnunk, akikor a gödör és a gyökérlabda közötti hézagot töltsük ki 1 rész tőzeg, 2 rész földdé korhadt trágya és 2 rész jóminőségű kertiföld keverékéből azért, hogy a tavasszal meginduló gyökérzet hamar táplálékot kapjon, illetve serényen fejlődésnek induljon. Az ilyen nagy példányok ültetésénél gondoskodnunk kell természetesen a növény kikötéséről, illetve erőteljes karózásáról, nehogy a szél által, vagy saját súlyánál fogva a nagy fáradsággal áthelyezett növényünk kidőljön. Hogyan kell alakítani a paradicsom palán tát A zöldségeskertekben és házikertekben általánosságban a paradicsomot egyszdlas neveléssel termesztik. A kiültetett palántákat, ha azok megeredtek és fejlődésnek indultaik, ki- kacsózzák, vagyis minden olyan hajtást, ami a vezérhajtás alatt a levél hónaljából tört elő, kivágják, nem engedve a palánta elbokroso- dását. Az így nevelt paradicsom hamarabb virágzik és többet, miért is korai és nagyobb termést biztosít. Ennél a termesztésnél karót kell alkalmazni. Ha nem 411 rendelkezésünkre karó, vagy más célból karónélküli termesztésre határozzuk el magunkat, akkor a fiatal paradicsompalántákat 2—3 elágazásra neveljük, vagyis a vezérhajtás mellett lehetőleg közel a földhöz 1—2 hónaljból kitörő hajtást meghagyunk. De már most az így elágazott 2—3 szálas növényünk minden egyes ágával úgy bánunk, mintha azt egyszálasnak neveltük volna, vagyis az újabban előtörő hónaljhajtásokat eltávolítjuk. Az ilyen többágas paradicsom a földön mint guggoló bokor helyezkedik el és karó nélkül is kellő eredményt biztosít. Matuzsálemi kor a fák életében Mennyire kicsinek és primitívnek érezzük magunkat, ha az erdőben öreg tölgyfa-óriásokat látunk. Milyen áhitat fog el bennünket, amikor a margitszigeti platánóriást meglátjuk. Pedig megcsonkított országunk, sajnos, igen szegény a magaskorú növényóriásokban, Amerika hazája a matuzsálemi fáknak. Teneriffa-szigetén élt egy sárkányfa (Dracaena Draco), amelynek korát 5—6 ezer évre becsülték. Érdekes ez a mesébeillő kor, s még érdekesebb, hogy a növény még sem érte el a többi faóriások nagyságát. Mindössze 22 méter magas és 13 és fél méter kerületű volt. Ez a növény átélte az emberiség egész történetét. Belsejében egy nagy kivájt üreg szoba- szerűen volt kiképezve, mit rendesen zárható ajtóval láttak el. Egy napon, 1868-ban hatalmas orkán rázta meg, amely a többezer éves fát kicsavarta. A ma élő legöregebb fának Yorkshire temetőjében álló háromezer éves tiszafát tartják. Az amerikai őserdőkben sűrűn találkozunk ezeréves mamutfákkal (Sequoia), amelyek vezére volt a lienchi óriás Sequoia, az a múlt év őszén pusztult el. Indiában a szent fügefák, amelyek hajtásaikon támasztó- és léggyökereket hoznak, hatalmas fateleppé alakulnak. A legnagyobb szent fügefa Nerbuddha folyó egyik szigetén él. Állítólag 1300 nagyobb és 3000 kisebb törzsből áll. Egykorú monda szerint Nagy Sándor seregével e nagy fügefatelep árnyékában pihentette 'seregét. A magassági rekordot az ausztráliai Eu- kalyptus-fák tartják, ezeknek egy ma is élő példánya 158 méter magas. Csak néhány kiragadott példány ez a természet hatalmas alkotásaiból, amelyek az emberi csodálatot méltán megérdemlik. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. Telefon szám:
