Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP ....... ... TEHHDEfcJ cázégbU r 3via: Balogh 3stoán Elindult a zsúfolt utcákon. Nem nézte merre megy, csak ballagott előre. Itt egy kirakat szomorította el, mért nem vehet ő semmit, ott meg egy szépruhás menet dobogtatta meg gyámoltalan szívét, mért nem lehet ő is közöttük. Nagy csizmáiban kora reggel óta járta a várost, de a népes utcák nem környékezték meg elhagyatottsá- gát, a szépruhás járókelők nem emelték ki tespedtségéből. Hétköznap még nem is látta a várost. Kubikolt egy nagy bérház építésénél kora reggeltől késő estig, csak a bérház és szállása közti utcákat ismerte. Este a fáradtság mázsás zsákként telepedett a hátára, elég volt a szállásig elcipelni, nem még a fényes utcákon hordozni, csak azért, hogy ragyogást lásson. Szombaton meg felült a vonatra, hogy családját láthassa. Három hét óta dolgozott itt Pesten, mégse volt alkalma bétekinteni az ntcarengetegbe. Hétköznap robot, vasárnap a család. Áldozócsütörtök volt, nem tehette meg, hogy egy héten kétszer hazavergődjön, mert az túlsókat felemésztett volna keresetéből. Arra szánta a napot, hogy megtekintse a várost. Jókedvvel indult neki az útnak. Éhes tekintete magábaszívott mindent, mint a kiszáradt föld a májusi esőt. Minden megmozdulás érdekelte őt. Minden hirdetőoszlopot, minden képet megnézett. Folyton újabb és újabb utcák, újabb és újabb látványosságok. Emberek jöttek vele szemen és emberek siettek el mellette. Riadt tekintettel került ki egy szembejövőt és kétségbeesetten ugrott vissza, mert oldalt lökött egy mellette elhaladót. Pülanatonkint más és más kép vágtatott szeme előtt. A zöld mezőkhöz, sárga búzatengerhez, meg az épülő bérház mozgalommentes színeihez szokott szemei nem bírták az iramot. Szédült, kótyagos lett. Annyi mindent látott, hogy otthon semmit se tudott volna beszélni a városról. Csak azt, hogy nagyon fáradt volt. Kótya- gosságából egy furcsa madár rántotta ki. Csinált madár volt. Rikító sárga és piros színekből mintázták meg. Rövid fanyélen ült, melynek végét egy szépruhás fiúcska tartotta a szájában. Ha belefujt a fanyélbe, a madár forogni kezdett és igen szépen fütyüré- szett. Szebben, mint nótás Andris hont- megyei kis falujukban. Attól pedig az egész Hont megyében nem tudott senki szebben fütyülni. A járda szélén állt a fiúcska egy fiatal nagyságával. Úgy látszik vártak valakire. Biztosan az apjukat. Megállt ő is és közelebbről is szemügyre vette a madarat. Hüvelykujjával felbökte a zsíros kalapot és mutatóujjával meggondoltan vakargatta füle- tövét. Csudamadár volt. De mennyivel büszkébben énekeltetné azt a madarat az ő Péterkéje. Ippeg olyan nagy, csak nem olyan nyápic, mint ez az úrfi •.. Nagyon szép az a madár. — Ejnye, naccsóga, ha nem sértés kérdésem, hunn lehet kapni ijjen szép madarat? Nekem is van akkurátusán ijjen fijam, vennék én is neki. — Akármelyik játékáruházban, bácsikéin. — Ha mó’ ijjen szépen felel a nacs- csóga, még azt is megkérdezem bátor- sógga’ mennyit kóstá’ ijjen madór? — Hetvenöt fillért, bácsi. — Istennek ajánlom ... nem is hittem vóna, hogy a falusi emberre ijjen szépen ébeszégetnek a pesti naccsógók. — Isten áldja meg, bácsi. Honnan vegyen ő hetvenöt fillért? Egyetlen bagó sincs a zsebében. Pedig annak a madárnak meg kell lenni. Egy cselédje van neki, szégyenli is nagyon, hogy csak egy van, legalább ennek az egynek legyen meg, amit szeme-szája kíván. De hogy vegyen olyat? Szomliull&it kincs baton mind hazavitte a fizetséget, csak szombaton kap újból pénzt, akkor- is olyan későn, hogy vagy a vonatról késik le, vagy csudamadár nem lesz. Hazulról egy nagy kenyeret, egy fertál szalonnát, meg egy zacskónyi szűzdohányt hozott magával hétfőn, de pízt csak annyit, hogy bilétát válthasson. Egy fijakrajcárja se volt, pedig a csudamadarat még ma meg kell venni. A zűrzavar tisztulni kezdett. Csavaros észjárása működésbe lendült, honnan kerítse elő a hetvenöt fillért. Visz- sza se tud találni e nélkül a madár nélkül szállására. Majd kilukasztotta szemeivel az aszfaltot, de onnan nem kapott segítséget. — Ijjen buta vagyok én, — düny- nyögte félhangosan. — Káról komátó köllött vóna kigórélnyi legalább egy pengőt. Tuthattam vóna, hogy a városba píz is kő. Találkoznék csak vala- mellik cimborával, hótha akadna nóluk ára a madórra. Ejnye, ejnye ... Abba is hagyta a járda strázsálását és a járókelők között tekintett széjjel. A vasaltnadrágos, topános emberekről lesiklott tekintete és a magaformájú, vászongatyás, kopogócsizmás cimboráit akarták felverni szemei. De sehol se látta őket. Bikkfagatyájával egyedül volt a cifra rengetegben, mint fenyőerdőben a magános, megtépázott tölgySok utcán át keresett atyjafiai közül, de hiába... Aztán a szemétdombokra gondolt. Azt hallotta otthon, hogy a pestiek kiszógátt aranyóráikat, meg a naccsá- gák az ordinárés karpeleceiket, amik mán kimentek a módiból, a szemétdombra hányják ki. Szemétdombot se látott sehol. Jámbor együgyűségének ez lett volna most egyetlen vigasza. Az utcák olyan tiszták voltak, mint az anyjuk eisőháza, amiben vendégségkor a kistúri komát fogadja jányostul. Tán a házak megett vannak a szemétdombok ... ? Megkerülte az utcát, de egy másik utcában találta magát, mely éppen Olyan szép volt, mint az előbbi. Szemétdombnak nyoma sincs. Otthon, Peresz- lényben a ház végében van a szemétdomb. Itt is ott van biztosan, csak a házak végét nem találjaÚjból egy naccságával találkozott, ki megest fiúcskát vezetett, csak ennek nem madara vót, hanem kis zászlót le- gyesgetett a kéziben. — Ejnye, naccsóga, ha nem sértés kérdésem, hol van itt a házak vége? — Milyen házak végét keresi? — Hát példának okáér ezeknek is, amik itt ának... — De mire kell az magának? — Szeretném a szemettombot metta- lányi... mer az nálunk is a házak végibe van. — Ugyan hagyjon minket a szamárságaival, — csattant fel a nacscsága. — Gyere ödönke! — és nagyot rántott a fiúcskán. Sokáig nézett utánuk. — Lám, lám, Pesten se egyfurmák a naccságák ... az egyik nyájasabb, a másik meg rátartibb •.. ippegúgy, mint a pereszlényi asszonyok, pedig azok nem is naccságák. Nekilódult megint az utcáknak. Egy kisebb téren cifrárafestett fabódékat látott. — Ejnye, mennézem, minek süstörög az a sok ember ott... Volt ott sok mindenféle. Az egyikben felfedezte a fanyélen forgó éneklő madarat is. Hosszú perceken keresztül őrizte a nyílt kirakatot. A madárra akasztott cédulát ide-oda forgatta a szellő. Sok sikertelen kísérlet után leolvasta az árát. — Lám, lám, azt a naccságát valahó becsapták, mer itt öt fillérve ócsóbban aggyák az illegő madarat. Olcsóbban is kapná, mint a naccsága, mégse veheti meg. Hirtelen nagyot gondolt. — Ha Isten is segít, Péterkém, — dörmögte felvillanyozódva — lesz csudamadarad. Hogy fognak irigykedni a pajtásaid ... Odafordult az elárusítóhoz. — Fijatal úr, nem köllöne magónak dógoznyi valamit? — Hogy gondolja, bácsi? — Hát úgy, hogy én dógoznék magónak. — Mit... miért? — Akórmit évégeznék én a fijatal- úrnak azé a madórér... — és suta ujjával félve megérintette a csillogó madarat. — Nem, bácsikám. Ha akadna valami, elvégezném én azt magam is. Szomorúan odébb állt- Semmi öröm nem tudja érni. Azért a madárért mindent megcsinált volna. Áldozócsütörtök napja van, de dolgozna. Otthon a félvilág kincséért nem mozdulna ilyen nagy ünnepen. Hogy örülne annak az illegő-billegő madárnak Péterkéje? Milyen büszkén mutogatná pajtásainak, miközben nem győzné mondogatni, hogy édesapja hozta Pestről. Ez emelte volna a csudamadár értékét. Belesárgulnának az irigységbe a pereszlényi kölkek. Ö meg pipájával a fogai között nekidülne a kapufélfának és úgy gyönyörködne Péterkében, meg a csudamadárban. Az asszony herkány- kodna érte valamejjest, de a büszkélkedő Péterke kifüstölné belőle a haragot. Nyakába vette az utcákat. Csurgóit róla a veríték, de azért csak ment. A hetven fillér nagyon a szíve csücskére szállt. Nem hagyott fel azzal a reménnyel, hogy ő még máma szerez hetven fillért. Templom elé ért- A templomajtóban oskolás gyerek állt és újságot árult. — Kisöcsém, miféle templom ez? — örökimádás-templom. — örökimádás-templom ?... oszt mér híjják örökimádás-templomnak? — Mert a legméltóságosabb Oltári- szentség állandóan imádásra van kitéve. Be akart menni, de a hívők olyan sokaságban voltak, hogy egy-két lépésnél nem birt tovább furakodni. Onnan nem látott semmit a templom belsejé■*■ I a Nélkülözhetetlen városi, községi és falusi közigazgatási hatóságok- riüMßyPül ■ nalí- vezetőknek, gyár- és ipartelepek légoltalmi vezetőinek, lég- I iy|w!blSls oltalmi házparancsnokoknak a Légoltalmi kézikönyv 10 füzetben. Tartalma: 1. Légiháború és légvédelem. 2. Rombolóbomba és bombaoltalom. 3. Gyújtó- bomba és tűzrendészet 4. Gázbomba és gázvédelem. 5: Az elsötétítés. 6. A jelzőszolgálat és riasztás. 7. A légoltalom szervezése. 8. Lakóház légoltalma. 9. A falu légoltalma. 10. Függelékek. Ara 4.— pengő. A „Légoltalmi utasítás” figyelembe vételével szerkesztette: Fapp J. Ötté m. kir. szkv. százados, a MOVE Légoltalmi Szakosztályának vezetője. A m. ldr. Országos Légvédelmi Parancsnokság — utasításai alapján átdolgozott •— jelen művet légoltalmi segédletnek minősítette és kiadását légoltalmi szempontból engedélyezte. Mindenkinek legsajátabb érdekében tudni kell, hogy légitámadás esetén hogyan védekezzen! Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ebemében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillér re1 drágítja a könyvet. Pfeffer Fepdinánd (Zeidler Testvépeh) nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuíh Lafos-u'ca 5. Telefon: 18-57-30,18-74-00. 23 bői, csak a mennyiét! festményeket bámulta meg hoszasabban. Jól esett a tömjénfüstös, hűvös levegő, de nem sokáig bírta benn, mert térdei remegni kezdtek. Több mint négy órája koncsor- gott a városban és amint megállt, a sok utca azonnal kiütközött lábain. Keresztet vetett és lassú, botorkáló lépésekkel kijött a templomból. Nagyon jó lett volna leülni egy kicsit. Szétnézett. Semmiféle alkalmatosságot nem talált. Letelepedett szépen a kijárat mellé. Hátát nekitámasztotta Istenháza falának, térdeit felhúzta és rájuk fektette két nehéz kezét, melyek a zsíros kalapot tartották. Seppegve imádkozott és nagy megnyugvás ölelte át. Az ájtatos ének, a pihenés és a hűvös fal gyógyír volt elgyötört testének. Otthon is majdnem így volt vasárnaponként. Azzal a különbséggel, hogy ott a templom előtt nagy hársfa áll, alatta meg hosszú lóca van. Azon áldozott a vasárnapnak. Máskép esett itt az ülés, de nagyon jó volt. Nagy lelki- ismeretfurdalás szakadt volna rá, ha elmulasztotta volna az áldozócsütörtökí templomot. Isten vezérelte ide. Ha nem is akarta volna, akkor is itt lenne most, mert Isten mutatja a jámbor lélek útját. Még Péterkének is lesz csudamadara, csak türelemmel kell lenni. Hozzáfogott a fejével bólogatni. Az álmot nemcsak az esthajnali csillag hozza, hanem az áldozócsütörtöki nap is. Annak is balzsamos ujjai vannak, melyek lefogják a küzdő ember szemeit, mint az esthajnali csillag hűvös keze. A kalap kihullott imárakulcsolt ujjai közül és két nehéz csizmája közé poty- tyant. Fejét ráborította két kezefejére és álmodott is. Péterke ragyogó szemekkel fújta a rövid fanyelet, a madár meg illegett- billegett és hangoskodta nótáját. Az anyjuk is elbüvölten szemlélte és még csak nem is herkánkodott érte. Csak kézivel fenyegette meg és hozátette, hogy ne spekuláljon mindég, mint a Balta-malaccok, meg ne költsön haszontalanul. De könnyű szájjal mondta. A félfalu kölke búcsújárást rendezett házuk tájékán és zsibongtak az apFó cselédek a C3udamadár körű jobban, mint a sági kirakodós vásáron a kofák. Péterke ugrált, boldogoskodott a pirossárga madárral, ő meg kurtaszárú pipájából eregette kacskaringósan a keserű kapadohányt. Zsebében tartott keze dúskálva vájkált az aprópénzben. Igen szépen pendültek a bronz-, meg nikli-gurigák. A nyála is kicsordult és a lelógó harcsabajusz alól nekilódulva együgyű rózsákat rajzolt kalapja karimájára. Sokáig aludhatott. A misének is vége lett, a hívők eltávoztak. Hangos hor- kantással felriadt Bütykös ujjaival elhessegette a maradék álmot szemeiből. Kalapja után nyúlt. — ... Jézuskrisztusmária... hát ez mi ?... hunnan kerűt ez ide... ? — hörögte meghűlve. Két tenyerét térdeinek vetette és közelebbről vizsgálta meg a kalap tartalmát. Nem mert feltekinteni. Hirtelen az ötlött fel benne, hogy ő most lopott. Tiszta sor. Honnan került volna a kalapjába? Lopott.... biztosan lopott. Csak rendőr ne kerüljön erre, mer milyen szégyen lesz, ha megtudják otthon, Hogy pesti rendőr kísérgette őt. Nem mer többet még a falu határába se menni. Hol is volt ő eddig? Reggel komótosan kelt •.. nekiindult a városnak... a csudamadár... a cifra bódék... nagyon abajgatta mán a rettentő lárma ... örökimádás-templom.. • — Istenem, hálát adok neked... nem loptam a pénzt, kaptam... én is szegin vagyok ... kódusszegin •.. Péterkém viszem a csudamadarat... mijjen adakozók is a pestyiek... Isten alamizsnája. ... És boldogan keverte markával a kalapjába dobált egy-két, meg tíz-húsz- filléreseket. összefogta a kalap karimáját, felugrott és mint a húrpattantotta nyíl, nekirugaszkodott az utcaútvesztőnek. — Csak mán mettalájjam a cifra- bódés fijatalurat... nem is tóm, mére gyüttem... Mettaláta..,
