Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
SZABÓ DEZSŐ ÉS A FELVIDÉK r 1939_MAJUS 2i_v^ARNAP__ TELVTDEta i^\(&ARHIRM£ Hatvanéves Szabó Dezeő és legnagyobb regénye, az „Elsodort Falu", húsz évvel ezelőtt jelent meg. Mindkét évforduló a felvidéki magyarság életében is jelentős esemény. Vidéki tanárkodásából Ungvár és Lőcse is részesedett, regényírói pályája Ungvárról indult el, itt írta a „Nincs menekvés” című első szépirodalmi munkáját és a szepeseégi városkában kezdett hozzá, az összeomlás első hónapjaiban az Elsodort Fol-u-hoz. Trianon után, a kisebbségi sorba hullott felvidéki magyar fiatalság az anyaország nemzeti megújhodásának szellemi mozgalmaiból — Ady és Móricz Zsigmond mellett — különösen Szabó Dezső népi- faji és szociális gondolatvilágát fogadta magába. Szabó Dezső akkoriban annak a hatalmas lendülettel nekiindult újjáépítő kornak volt egyik legsúlyosabb szavú tényezője, amelyet állampolitikai és katonai téren Szeged alapozott meg napjainkig kiható érvényességgel. í A csehszlovák uralom éveiben az anyaországból átsugárzó magyar népi eorsközösség írott és íratlan parancsai . fölbeesülhetetlenül hasznos hatást gyakoroltak a kisebbségi magyar ifjúságra. Beszéljenek, tanúskodjanak erről a jótékony hatásról maguk a levelek, cikkek — értékes dokumentumai egy hősi kornak —, amelyeket a jubiláló nagy író küldött a huszas években a hajdani szlovákiai magyar ifjúsági mozgalom vezetőinek. Szabó Dezső levele Dobossy Imréhez A Szent György Kör országos vezetőségének megbízásából Dobossy Imre, a brünni egyetemen tanuló magyar cserkész (most az Egyesült Párt országos pártvezetőségi tagja) 1927 decemberében levélben fölkérte Szabó Dezsőt, az „Elsodort Falu” nagynevű szerzőjét, hogy látogassa meg Szlovákiát és tartson a regősdiák mozgalma javára előadásokat. Szabó Dezső, aki A Mi Lapunkat szívesen olvasta és a regősfiúk munkáját nagyon szerette, a kérésnek egyelőre nem tudott eleget tenni és a következő közérdekű levélben válaszolt Dobossy Imrének (a levelet közölte A Mi Lapunk 1928 januári száma): Tisztelt Uram! Nagyon-nagyon fáj nekem, hogy kedves és jóleső meghívásukra kedvezőtlenül kell válaszolnom. Súlyos körülmények nem engedik, hogy belátható időn belül ilyen utazásra gondoljak. Kérem megmondani Csehszlovákia magyar ifjúságának, hogy figyelem munkájukat és nagy szeretettel és hálával nézem mindazt, amit csodálatosan szép magyar nyelvünkért tesznek. Ebbe a nyelvbe kapaszkodjunk minden erővel, mert ez az élet számunkra. Mindnyájukat szeretettel üdvözli Szabó Dezső. Ezerküencszázhuszonnyolc nyara a felvidéki magyar ifúság életében rendkívül mozgalmasnak ígérkezik: a Szent György Kör főiskolás cserkészmozgalma országos táborozásra hívta össze G o m baszó g r e a szlovákiai magyar ifjúságot és annak pártfogó barátait. Közvetlenül az összejövetel előtt jelent meg A Mi Lapunk 1928 júniusi számában Szabó Dezsőnek a következő nagy- jelentőségű kiáltványa: Csehszlovákia magyar ifjúságához! Lányok és fiúk, kicsinyek és nagyok, jöjjetek a szeretetemhez. Ez a szeretet a magyarság, az élet, a jövő szeretete. Nem egy idegen, külön valaki beszél hozzátok. Én a ti Ielkeíetk vagyok, ati életetek szavakba foglalt akarata. Hogy vidám és erős holnapjai legyenek a szegény magyarságnak. Nagyon megnőtt a történelem és nekünk hozzá kell nőnünk, ha nem akarunk kiszorulni a jövő jogaiból. Ma már a nyolcéves gyermeket is komoly feladatok várják: építenie kell magában a holnap okosabb, praktikusabb, egészségesebb és hősibb magyarságát. Minden magyar gyermek, minden magyar ifjú lelke készítő csodás műhelye az eljövendő messiási magyarságnak. És minden kicsi műhelyre nagy szükség vau. Szeressétek a magyar nyelvet! Nem is csak nyelv ez már: hanem legteljesebb végtelen életünk. Minden életünket megmondó zene, ima s a munka erős riadója, legbensőbb sírásunk és legszélesebb hitünk ez a nyelv. Ebben a nyelvben a magyar temetők nagy elpihentjei új szeretettel támogatnak bennünket s a jövő megváltott magyarjainak léptei döngenek. Szeressétek ezt az örökké fakadó forró anyaságot, a napnak és a földnek, a szíveknek és az izmoknak ezt a« örök jövő felé hívó indulóját: az édes magyar nyelvet. Ennek a nyelvnek munkása és apostola legyen minden magyar gyermek és ifjú. Én itt most csak egy pár dologra akarom a figyelmetek felhívni: hisz e lap terjedelme sem engedhet hosszabb és egyetemesebb összefoglalást. Tudom, hogy a legtöbb úton, melyeket mutatok, ti már régen lelkesen és az elhivatás szent hitével haladtok előre. De a történelem nagy fordulásában élünk: minden percben többet kell látni és akarni, nagyobb fiatalsággal tenni, hogy hátra ne maradjunk a halál felé. 1. A gyermekek a cserkészet keretein belül, otthon és mindenütt: dalaikat, meséiket, tréfás mondásaikat, játékaikat a magyar népi lélek, a magyar falu termékeiből vegyék. A népi táncok, a népköltészet, népzene, népdal termékei színesítsék magyarrá, a nagy szépségek meglátó- jává, az emberi nyomorúság megérzőjévé a felnőttebb lányok és ifjak lelkét. Merüljetek vissza a magyar faluba, mint egy megtisztító, erőt adót ősi forrásba, hogy új értelmű új igék fakadjanak a magyar ajkakon. 2. Otthon a családban: a ruha és a szoba díszítésében, a konyhában, az egész házban, a kertben, az egyesületek termeinek, egyenruháinak, jelvényeinek minden szükségeiben, a templomokban és mindenütt: alkalmazzátok a magyar falu képzőművészeti termékeit. Magyar lányok és fiúk álljanak össze társaságokba, gyűjtsék a magyar népi képzőművészet összes alkotásait. Aztán egymást és a magyar paraszti és iparosifjúságot tanítsák magyar népi hímzést, magyar népi motivumu ruhadarabokat, díszítéseket, láJr' és egyéb bútordarabokat, edényeket, botokat, fejdíszeket, kertberendezést, stb. stb. csinálni. Bevonva a falusi és iparosifjúságot, egyes egységes vidékeken rendezzetek a magyar népi művészet termékeiből nagy népies vásárt, összekötve népünnepélyek4 kei, melyek sugározzák a magyar dalt, a magyar zenét, magyar táncot, a magyar lelket. 3. Ünnepnapokon gyűljetek össze magatok és gyüjtsétek össze az iparos és falusi ifjúságot. Csak vidám és fiatalságát fiatalon élő nemzedékben van erő. Daloljátok az ősi magyar dalokat, táncoljátok a magyar táncokat: hogy vigalmaitok is a magyar lelket építsék. Közben röviden ismertessétek a magyar irodalom egy-egy nagy géniuszát, alkotásait, egy-egy versét, vagy hirdessétek az új magyar ideológiát: az eljövendő öncélú magyarság emberi és magyar demokráciájának igéit. 4. A magyar irodalom alkotásai közül az igazi nagyokat és az igazi magyarokat terjesszétek, régieket és újakat egyaránt. [imiinnnnninimnnnnmiiiiiiiiiiinniuiiiniiimiiiiGuiinniiiiiiniii» Ne speciális irodalmiaskodásra törekedjetek: azt P-z irodalmat adjátok, mely élet és jövő a magyarságnak és úgy adjátok, mint életet és jövőt teremtő erőket. Különösen óvlak benneteket a modern iparirodalom üzleti és gyökértelen. termékeitől, akár nemzetközi témákkal kereskedik, akár egyéb nemzetieskedés álarcával terjeszti egy régibb romlott bor bacillusait. Tudnotok kell, hogy Ady halála óta sem a „baloldali” Nyugat, sem a .jobboldali” Napkelet nem jelentenek magyar szellemiséget. Egyaránt beteg idegenbégek ezek s nektek azokat az írókat kell keresnetek, akik a magyarságnak egészséges induio akaratot, a magyar falu érvényesülését s egy nagyobb szociális igazságú, magya- rabb építésű életet jelentenek. 5. Szervezzétek be, a magyar falut vßvc alapul, az egész magyarságot egy hatalmas magyar kultúrszövetkezetbe (a Magyar Nyelv Testvéreit), mely a magyarság minden egyedében a magyar lélek, magyar nyelv, magyar kultúra építését, szolidaritást és gazdasági támogatást jelentsen. És amelynek munkás ölében megszűnjék minden felekezeti, politikai, társadalmi, vagy más különbség magyar és magyar között. 6. Minden család a hét egy estéjét szentelje a magyar lélek, a magyar kultúra építésének. Gyűljenek össze a család tagjai, esetleg más családokkal egyesülve, olvassák hangosan a nagy költők műveit. Ismertessék a nagy írók életét, alkotásait, a magyar jövő feladatait. Mindezt minden tudományos nagyképűség nélkül, egyszerűen, mesemódja. Magyar dal, magyar zene adjon több színt ezeknek az estéknek és havonként egyszer: magyar társasjátékok és magyar táncok-. Magyar lányok és magyar fiúk, csak az egyéni élet határait túlhaladó nagy célokkal, csak egy nagy közösség hősi és alkotó szeleteiével érdemes élni a közeledő halál előtt. Az új magyarság katonái ezt az igazi életet élik. Ügy-e, nem hívlak hiában titeket erre az életre? Budagyöngye, 1928 május 18. SZABÓ DEZSŐ „Kedves Fiaim..." Soha még nagyobb izgalommal nem kapkodták szét A Mi Lapunkat, mint ennél a számnál, amely Szabó Dezsőnek imént idézett nagyjelentőségű „kiáltványát” közölte! Az egész felvidéki magyar ifjúság lázban volt, úgy olvasták a nagy magyar író hozzánk intézett sorait, mint a Bibliát. ' Ezt a levelet valóban elnevezhetjük a felvidéki magyar fiatalság „Kisebbségi Kátéjáénak, amely magában foglalja mindazt, amit az idegen elnyomatásban élő magyarságnak hűen követnie kell, hogy megtarthassa nemzeti létét, nyelvét és kultúráját. „Itt a gombaszögi táborban Szlovákia maj gyár cserkészei megesküdtek egymás arca előtt, hogy ezt a programot írják ki cselekvő eszük és izmaik vérébe”, — írta akkoriban a felvidéki magyar főiskolás ifjúság Vetés című röpirata. — Az új magyar cserkészet, melynek alapjait palóc völgyek súlyos etnikumában rakjuk le: Szabó Dezső teszi teljesebbé Baden Powell társadalmi reform-elgondolását. És biztosabb járásúvá a magyar jövő útját”. Szabó Dezső a következő levélben köszöntötte a gombaszögi táborban összegyűlt magyar cserkészeket (a levelet annak idején — 19 2 8 nyarán — a V e t é s közölte): Kedves fiaim, ez a megszólítás nem a more patrio apámuraskodás. Bizonyos magyar szokásokat nem szeretek, mert sok léhaságnak és hazugságnak voltak okai. Ez a megszólítás a jövőnek szól. Minden fiatalember, aki a magyar nyelv, a magyar demokrácia, magyar kultúra általam hirdetett programját elfogadja, az én fiam. És egész életemmel hiszem, hogy az én fiaim jelentik a magyarság egyetlen lehetséges és egészséges jövőjét. Ebben a programban van sok olyan s köztük nem egy a leglényeghez tartozó: mely csak Magyarországra, a magyar államban élőkre vonatkozik. Önök ezeket fel fogják ismerni s ha közülük egy-két tétel fájdalmas megütődést is okoz, meg fogják érteni, hogy itt a magyar fajjal szemben ezer évig követett politika pusztításait kell jóvá tennünk mindenekelőtt. És azt is tudni fogják: hogy én semilyen jószándékot, semilycn tehetséget nem zárok ki a magyar történelmi munkából. Hinni kell bennem, hinni teljesen. Az én személyem nem fontos, bennem a magyar életakarat beszél. Nagyon jólesett, hogy a Ml Lapunknak küldött soraim örömet okoztak Önöknek. Ha el-elküldenek hozzám Valakit, aki nógasson, többször fogok írni ennek a lapnak, melynek számait őszinte örömmel olvasom. Azt hiszem: a magyar kultúra egyetemes megszervezése nem késhetik sokat. De vigyázni kell: ez a magyar falun nyugvó magyar demokrácia jegyében történjék. Sok farkas leskelődik. Erről talán jövő ősszel személyesen beszélhetek Szlovákia ifjúságának. Mindnyájukat szeretettel üdvözli Budagyöngye, 1928 július 10. SZABÓ DEZSŐ Csírázik a jövő A gombaszögi tábor ifjúsága táviratban köszöntötte a kisebbségi magyar társadalom ama kiváló vezetőférfiait, akik a fiatalság szorult helyzetét felismerve, az új nemzedék minden téren való nagylelkű támogatását tették magukévá. SzilaGsy Béla, aki hatalmas programjával: a reális életpálya és az önálló magyar egzisztencia-teremtés ideáljának hirdetésével tette sokat emlegetette nevét az új nemzedék széles rétegeiben, továbbá az ifjúsági Nagybizottság elnökei, Törköly József, a Magyar Menza megalapítója és Grosschmid Géza, aJ\laMegláttam a Férfit (Szabó Dezsőnek) Irta: Mécs László Ezüstös őszi hajnalon pókhálót szőtt az unalom, kopott volt szivem és dalom — s kimentem, hogy az ugaron s az utakon szivem színezzen ... Lombzápor, hulló életek: szivárványos színförgeteg színesre fesse, míg a dér ezüstöt szórjon rá — s a szél gyászindulókat orgonáljon, Borzongtam, jártam álmatag, bámultam barna árnyakat: ködlö egen, bús varjakat, őszből futó víg darvakat s a dáltalan, bimbótlan földet. . . . Egyszerre a titok-lakat keleti égről leszakadt, szivemből édes dal fakadt, csodák járták az utakat: mert jött a Magvető, a Férfi ... A főidből nőtt és égig ért, nézése száz tavaszt Ígért, markába népek sorsa fért, folyton szivébe nyúlt: s a vért nagy lendülettel szórta széjjel. így lépett árkon-bokron át, folyók felett, hegyormon át, se síró fák, sem orgonák, sem új királyi koronák nem állták útját: ment nyugatra. Leányok, vén és ifjú nők ezerszám jöttek, kérve őt, elébe dobták szivüket — ö lépett, mint ki vak, süket s piros virág-szívekre gázolt... Éreztem, hogyha lehajol s csak egy virágot megszagol: egy röpke pillanat alatt szíve helyén szivacs marad és ember lesz: kis földi féreg.., és égig ért, De ö csak ment nézése száz tavaszt Ígért, markába népek sorsa fért, folyton szívébe nyúlt: s a vért, a vért lendítve szórta széjjel... aimnnniinniniiHinnniniiniiiimiuuiiiiuiiiinpjamnninmtniniiiiiiuniimmiiiiiuniDiiiiuuuuiiiiiimniininiiininuiinminiininninB
