Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-21 / 115. szám

1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP TOSlDía •Í’Í&öVaRHIBMB 11 A költő, a szerelem s a sor sh ara] mmmmmmnmmKmmmmaMSMBmumaaumnaaammasb >• Irtás Szombathy Viktor Nevezzük Alfrédnak, noha a polgári életben az egyszerű s bibliai János névre hallgatott. Viszont nem ő volt a címben fentemlített költő. A költő csak később fog belekapcsolódni ebbe a his­tóriába, úgyszintén a sorsharag is. A szerelem viszont azonnal, rögtön, az első percben. A szerelem Alfréd részéről indult meg, vadul s rohamozva, mint egy spa­nyol támadás az Ebro partján. Az el­lenfél viszont ügyesen kitért a táma­dás elől, úgy tett, mintha nem venné észre a szív gyötrelmeit A másik fél tudniillik Lenke volt. Lenke csak a nevére hallgatott, az ud­varlókra soha. Lenke megtámadhatat- lan volt, erényes, büszke és veszettül csinos. Éppen e rendkívüli csinosság miatt tudta Lenke orrát oly magasan hordani, amily magasságba hitvány földi csúszó-mászók nem voltak képe­sek fölkapaszkodni. Minden férfi hit­vány, mindegyik csúszó-mászó, leg­alábbis addig, amíg az imádat tárgyát el nem éri, amíg a szerelem torony­gombjára ki nem tűzi a zászlót. Lenke édes kis pisze orrába csaknem bele­esett az eső, oly fennen hordta. Alfréd elhatározta, hogy ennek a pisze orrnak hegyére egy üde s tavaszi csókot lehel. Minden készenlétben várt. Az üde- ség, a csók, a tavasz, csak Lenke nem volt hajlandó megismerkedni Alfréd­del. Alfréd cselhez folyamodott, ócska, elhasznált cselhez, de ezek válnak be mindig a legjobban. Alfréd a mozi elő­csarnokában ődöngött s mivel a vélet­len szerencse is segítségére sietett, si­került a kilencórai előadásra Lenke mellé jegyet váltania. Conrad Veidtet mutogatták, a film borzalmas volt, Lenke összerázkódott, rázkódott egy­szer, rázkódott többször, — félt. így ismerkedtek meg. Lenke hajlandó volt fitos kis orrát kissé lejjebbb is bocsátani. Ránézett Alfrédre s megállapította, hogy Alfréd érdekes férfi. Alfréd beszélőkéje akrobatamutatvá­nyokat, légtornászatot, bűvészi varázs­latot végzett. Alfréd kiragyogott, mint a májusi nap. Alfréd szédített s Alfréd bűvölt. Alfréd már-már ellenállhatatlan volt. Persze, Lenkét meghódítani ily könnyen s ily egyszerű rohammal nem lehetett. De azért kegyesen megengedte, hogy találkozzanak. Alfréd meghívta másnap délutánra a cukrászdába. Az asztalon krémesek mosolyogtak. Negyednap illedelmesen, hosszan s elmélyülten sétáltak a korzón. Alfréd­nak csodálatos ötletei akadtak, például ötödnap felkísérte Lenkét a toronyba s onnan szemlélték a tájat. Alfréd úgy mutogatott körül, mintha övé lenne a. víz, a föld, a bólogató fa s a pirostetős ház. — Lábai elé rakom a világot. Lenke ekkor már mosolygott- Éde­sen, gödrösen, még kacagott is hozzá. — Olyan a nevetése, mint a friss ta­vaszi fuvalom. Illatos és ingerlő... — emelte Lenke kezét bajuszos ajkához Alfréd. Alfréd bajusza vékony s divatos volt, mint Ronald Colmané. Lenke a kéz­csókra nem felelt. Aztán autót kölcsönzött Alfréd s koesikázni mentek. Üde és virágos volt a rétek útszéli szegélye. A nap alkonyt hirdetett, a sóhpjos esthajnalban Alfréd bevallottayfogy naplót vezet. Lázas, csodálatosjroszinte naplót. E napló főhőse LenkjJrA. napló hxA fiim’en mennyig flHSn kéthya­& Éebes szívd Ti tarabonkéntí va toengő-dFEves •í\ tfeng darabj* 20 Pre­ifrel prépost»« rn L megérdemli a nyomdafestéket is. A napló a vágyakozó szerelem kátéja le­hetne. Lenke, mint minden nő, éppen olyan kíváncsi volt, mint amilyen csinos. Al­fréd lágyan átölelte Lenkét s már-már csattant volna a csók, — költők csatta­násnak mondják, Alfréd lehelésnek, Lenke azonban szemtelenségnek. Addig ne is reméljen Alfréd, amíg meg nem mutatja a naplót. Valljon a titkos napló, az érzelmek őszinteségét az árulja el­Alfréd hazament s csaknem keresni kezdte a naplót. Akkor jutott eszébe,- hogy már maga is hinni kezd enmagá- nak, holott naplója nincsen. Nem is volt. A napló csalétek volt. De most mégis kellene, sürgősen, egy gyönyörűen írt, magasröptű, lilabetűs, szerelmes napló. Minden oldala Lenke nevével kezdődjék s aki elolvassa, érezze a hetedik menyországban magát. Itt kapcsolódik be a költő. A költő Alfréd barátja volt, fiatal, de szegény, tehetséges, de gyámoltalan, szerelmes, de ügyetlen. Egyszóval igazi költő. Iparvállalat vezetésére sohasem fogják felkérni, nagybank vezérigazgatója sem lesz. Alfréd felkereste a költőt s elmondta az esetet. Valami gyönyörű naplót írjon a költő, ötvenoldalasat, remekművet, gyöngybetűset. — Holnap este hatra készen lesz, fél­hétkor felolvashatod. A költő vállalta a munkát, elsősor­ban/ mert költő vplt s csak az ipar­mágnások nem szeretnek személyesen körmölni, másodsorban, mert Alfréd a gyönyörű mondatokért gyönyörű ösz- szeget ígért­A költő papirost és lilatintát vásá­rolt s megfogalmazott először tíz ol­dalt, aztán húszat, később maga is belemerült s Alfréd útmutatásai alap­ján reggelre elkészült a remekművel. Minden benne volt a naplóban. A vágy, a susogás, a torony s a kormánykerék. Két vers is. Darabja tíz pengőt megér egy jobb folyóirat számára. Himnuszt írt a szerelemről. Másnap este félhatra lett készen. A szorgalmas költő vette a kabátját s előre örült a finom kolbásznak, a fél­liter bornak, amit a szerelmes napló árából vásárol. Mert a költő is ember, gyomra van s ennie kell. Nincs az a költő, aki virágillatból, vagy gyöngy­virágsziromból megélne. A költő diadallal kopogott Alfréd la­kásának ajtaján. Kopogott másodszor, aztán harmad­szor is. Akkor vette észre, hogy csengő is van az ajtón. Csengetett. Alfréd megjelent az ajtóban. Arca ragyogott, szeme csillogott, ünnepies volt a hangja. — Elhoztam a naplót, — lihegte a költő s átnyújtotta a füzetet, — min­den benne van, a szerelem, a tavasz, a futás és a torony. Még valami boldog befejezést kellene írni hozzá. — Köszönöm, — felelte Alfréd, — már nincsen szükség a naplóra, a bol­dog befejezés napja elkövetkezett. Lenke a jegyesem s szerelmesem. A lakás mélyéből rádió szava szólott, Lenke keresett szerelmes, tavaszi mu­zsikát. — Már nem kell? — hebegett a költő, — de mennyi munkám volt vele. — Adja el barátom másnak, most ;zdődik a szerelmesek tavaszi sze­zonja. /Lenke kacaja csilingelt. Alfréd be­kapta az ajtót. A költő ott maradt a ölyosón, kezében a gyöngybetűs napló­val s a két verssel. Testvérek között is húsz pengő a két vers s harminc a próza. Meg lehet számítani, utolsó árban, az egészet, egyben, negyvenért. Elment a költő s keres egy nőt a naplóhoz. De addig is, amíg a nőt meg­találja, felkereste ügyvéd barátját s feljelentette Alfrédot, hogy a rendelt árut nem fogadta el. A rendelt áru bírói bizonyíték lett. Kinek kell egy elhasználatlan, friss, igen használható szerelmes napló? Már harmincért, bizisten, kapható, önkölt­ségi ár, szegény derék költőnek is többe van. Helyzetkép a mai Pozsonyról, ahol büntetnek az üres kiraka... Mikor a bécsi döntés után távoztam Po­zsonyból, sápadt, síró magyar ärcookat hagytam ott. Az utolsó nap nagy optimiz­musára halálos taglóként- csapott le az a hír, hogy Pozsony nem tér vissza. Sok minden telt el azóta, míg újra arra veze­tett az utam. Még nem láttam ilyen nyo­mott hangulatú várost. Minha nehéz köd szállta volna meg a lelkeket. Szinte hihe­tetlen, Pozsonyban mindenki elégedetlen. Talán, talán egyelőre még lefojtva titok­ban, de egyre jobban, egyre gyakrabban hangos kitöréssel. Röpcédulák: „Pres- burg Anschlust akar”, Pozsonyt vissza”, „Mi Sidort akarjuk”, „Szlovákia legyen a szlovákoké” és három nyelven a pozsonyi őslakosok jelszava: ,Pozsony a pozso­nyiaké”, falakon, címtáblákon, kerítése­ken, lent, fönt egyaránt. Éjjel-nappal va­karja a Hlinka-gárda, vagy ahogy Po­zsonyban nevezik a „link” gárda. De hiába! Tizet levakarnak, száz kerül he­lyébe. Pozsonyban mindenki vakar és ra­gaszt, kivéve a Hlinka-gárda, amely csak vakar. Különösen nagy sikere volt annak a plakátnak, amely szemléltető képben mutatta be a különbséget a kenyér, búza, hús és a burgonya, káposzta országa kö­zött. A csalóka kirakat Hosszú sorokban a gyalogjárók, tömött villamosok a Stefánia-úton a vonat érke­zése után. Ez a kép már a múlté. Mátyus- föld, Csallóköz visszatérése teljesen meg­bénította a forgalmat. Hárman szállnak fel a cseklészi vonat tizenkét utasa közül a villamosra. A kereskedésekben meg­jelentek a „zsidó üzlet” feliratok. Az „ép” kirakatok tele vannak áruval. Szigo­rúan büntetik az üreseket. De bátran mondhatjuk, a pozsonyi kereskedő ott tartja portékája legnagyobb részét. Bent sem áru, sem vevő. Egy kollégám felesége ép a Batától jött ki. Nem kapott félcipőt a fiának. — Ne csodálkozzon — mondotta —, tegnapelőtt meg én nem kaptam felöltőt. Végül szereztem szövetet, a szabó azonban nem vállalta a varrást, ha nem adok hoz­závalót. Most lejárhatom a lábam bélésért. A textiláruk „csak’ 50%-kai drágultak, de a készlet elfogyott. Újat beszerezni a kereskedők nem tudnak. A mesebeli herceg: a deviza A piacra értünk. A baromfi méreg­drága és kevés. A zöldség szintén. Erősen érezhető a hatása, hogy a morva zöldsé­gesek Néir.-etórtzágba orientálódnak. Job­ban tudják értékesíteni árujukot ott. Az­előtt a gazdasszony otthon állította össze az étlapot. Ma a piacon: az lesz ebédre, ami kapható. A zsír tizennyolc korona, nem szabad drágábban adni, de „holnap valószínű lesz. ma nincsen”, mondja a kentei. Sóból negyedkiló a maximum, amit lehet vásárolni. Élelmiszerekből leg­följebb egy hétre valót szabad kiszolgálni. Kávé nincs. A készlet a vámkikötőben fekszik. Csak kész devizáért váltható ki. Ez pedig nincs. Hihetetlen, de csokoládé sem kapható! Pozsonyban a Stolwerk- gyár, Nagyszombatban a Fischer-gyár, még sincs csokoládé. A kakaó ott fekszik a kikötőben és a kávéval együtt várja a mesebeli herceget, a devizát. A pozsonyiak kevésbé veszik észre a hiányokat, mint az idegenek. Ugyanis annyira lefokozták igé- nyeiket. Egy özvegy tanítónéval találkoztam. Március óta nem kapja nyugdíját. Háza van, nincs még ötvenéves és magyar. Ez bőségesen elegendő nyugdíja beszünteté­sére. Egyre több és több magyart bocsá­tanak el. Állam, város, magánosok egy­aránt. Sokan hagyják el Pozsonyt kény­szerből, sokan önként, idegileg már nem bírják. A gerinc azonban kitart. Dornkap- pel magarságának eltávozó rétegeit kitöl­tötték a Ligetfaluról átköltözöttek. Az it­teni magyar munkásság minden nélkülö­zésben való kitartását nem szabad soha­sem elfelejteni. Pillangó-karrierek Bemegyek a magyar kávéházba. Ismerős arcok üdvözölnek. Letompított hangon be­szélnek, mert ismert és ismeretlen be­súgók figyelnek. Lévai karriereket is lá­tok. Ott van dr. Ledényi. Egyetemi tanár lett és az internátusok kormánybiztosa. Magyar köszöntésemet nem fogadja. Visszaemlékezem, valaha együtt masíroz­tunk a felvidéki hallgatókkal Budapesten, Miklós napon a Kormányzó Úr elé. Múl­nak az idők, az emberek felednek. Ott ül dr. Dusek körjegyzőhelyettes. Diákkorá­ban idegösszeomlásig üldözte őt Tomaj, a lévai gimnázium akkori igazgatója, mert szlovák tanuló létére mindig magyarul beszélt társaival. Most jónéhányszor „Ma­gyart vem”, a Magyarok ki” akciót rende­zett a kávéházakban. Dr. Jasenák Tibor, a postaügyek személyi referense. Jó- néhány magyar ember kapott elbocsátást aláírásával. Remegő hanggal suttognak Bikszády Vince tragédiájáról. A magyar munkások vezéregyénisége volt, a magyar ügyek év­tizedes harcosa. Temetésekor nem enged­tek be senkit a temetőbe. De másnap a zarándok tömeget nem tudták már távol tartani. Sírján a némán hervadozó ko­szorú- és virágtömeg mindennél szebben beszél. A Szics-gárda tagjainak a Dunaparton van laktanyája és egyenruhában járnak. Az egyéni atrocitások tovább folytatód­nak. Egy atléta termetű magyar mészá­rossal történt meg a következő eset. Nyu­godtan rc©nt a Széna-téren. Szemközt né­hány Hlinka-gárdista jött. Szó nélkül oda­kaptak a kabátjához és a kihajtóval együtt letépték az Egyesült Párt jelvé­nyét. De most emberükre találtak. A mé­száros ökle működésbe lépett. Egy-két társával elintézte a Hlinka-háiból kiro­hanó segédcsapatot is. A mentők jóné- hány Hlinka-girdistát szállítottak a kór­házba. Elnémult ajakkal, dobogó szívvel... A szépen fejlődő magyar kultúráiét megbénult. A SzMKE most vált valóban minden pozsonyi magyar reprezentatív kultúrszervezetévé. Beszüntetésének ez volt a fő oka is. Ezért most csendes kul- túrbojkott van. Színházban, előadásokon elhalkult a magyar szó, de annál hango­sabban és egységesebben dobog minden magyar szív. Iskolák terén is nagy csa­pás fenyegeti a magyarságot. A tanító­képző megszüntetését már beharangozta a_ „Szlovák”. A magyar gimnázium bezá­rására azt a tervet eszeltek ki, hogy meg­szüntetik a koedukációt, így remélik, any- nyira esni fog a létszám, hogy az iskolát végre bezárhatják. A magyarság még bí­zik abban, hogy ez a terv nem fog valóra válni. Bár úgy is több tanuló maradna osztályonként, mint például a kassai leánygimnáziumban, vagy a lévai szlovák polgáriban. Amiket a szerintük „minden nemzetiséget elnyomó” kormány kultusz- minisztere mégsem szüntetett be. Üldözve, kulturális és gazdasági téren egyaránt elnyomva él a pozsonyi magyar­ság. De egységesen. Nincsenek osztáiy- és vagyonkülönbségek. Gróf, ügyvéd, or­vos, tisztviselő, iparos, kereskedő, mun­kás, munkanélküli, ha találkozik, egymás« ban csak a magyart látja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents