Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-14 / 110. szám
1939 MÁJUS 14, VASÁRNAP TEtvrofta AfcK&ARHIIUiAB 19 könyv —kultúra iHffliuíinnimmnmimmiiTmfflHimiiriiniHiiiniHinTraiiiinnninnmTramiminmTiTjr/mnnnnmnmnmiimmniTTminnminin^nimnT» Emlékezés Kálmány Lajosra, a legnagyobb magyar etnográfusra A Psalmus Hungaricus megrázó kodályi muzsikája csendül fel ma este először Debrecenben, a történelmi levegőjű Nagytemplom, fehér falai között. Kodály Zoltán leghatalmasabb alkotását már több, mint egy éve próbálták Tiszántúl fővárosában, úgy készültek rá, mint egy kivételes nagy ünnepre, gondosan, csodálatos áhítattal. Valóban az, ünnep, a nemzet őrlelkének ritka megnyilatkozása, amely kecskeméti Vég Mihály megkapó erejű zsoltáros verssorain és a modem zeneszerző népi korálisain keresztül múltat és jelent példázva, könyörögve és átko- zódva, sírva és fohászkodva az egész magyarsághoz szól. A szöveg költője a 16. századi szokás szerint az eredeti zsoltárszövegbe beleszőtte személyes panaszait s lírai epizódok segítségével önti ki nehéz szívét és megrendítően fejezi ki az egész nép szenvedését. Ez a szöveg inspirálta Kodály Zoltánt egy hatalmas kórusmű szerzésére, amelyet Buda-Pest-óbuda egyesülésének 50. évfordulóján, 1923-ban rendezett ünnepi hangversenyen mutattak be. A műsoron „55. Zsoltár” néven szerepelt. A mű oly rendkvüli hatással volt a hallgatóságra, hogy a nevet megváltoztatták Psalmus Hungaricusra. Magyar Zsoltár. A Magyar Zsoltárt azóta többször előadták, már a külföld metropolisaiban is, mindenütt úgy fogadták, mint a magyar lélek legdrámaibb erejű szózatát, kongeniális művészi alkotásban. Emlékezünk. Mült év nyarán, a szegedi szabadtéri játékok során hallgattuk a Magyar Zsoltárt. Sohase felejtjük el, amint a szegedi csillagos éjszakában apokaliptikus erővel zúgott fel a magyar népi sirám: Mikoron Dávid nagy búsultában Baráti miatt volna bánatában, Panaszkodván nagy haragjában, Ilyen könyörgést kezde ő magában. Akkori Szegedről egyenesen Prágába kellett utaznom, de ott is, a lázas moldvaparti szláv főváros viharelőtti légkörében a Psalmus Hungaricus lázadó fugáját hallottam és a befejező tétel diadalmas orgonahangját ... A Musica Sacra katonái jó munkát végeznek évek óta a magyar földön, örömmel jelenthetjük innen az ország fővárosából a Felvidék felé, hogy az egyházi énekkarok megalakítása újabb lendületet vett, az énekesrend szelleme diadalmasan hódít a városokban és falvakban egyaránt. Mindenütt képzett karvezetők munkálkodnak a liturgikus ének művelésén fáradhatatlanul és önzetlenül. Tapasztaltuk több helyütt, mily jótékony hatással van az énekkar a társadalmi és nemzeti együvétartozás érzetének és közszellemének kialakítására, ami eddig, sajnos, nagyon hiányzott. Különösen dícsé- retreméltó munkát vágeznek a Cecilia- egyesületek, amelyeknek célja: az egyházi zene ápolása, a liturgia, a művészet, a jó ízlés hűséges szolgálatában, — küzdés a tunyaság, az ízléstelenség, az egyházzenei félmüveltség ellen. Az énekiskolák szelleme főleg a gregorián ének és a Palestrina-mu- zsika odaadó művelésében nyilvánul meg. A Magyar Cecilia Egyesület hangjegyes egyházzenei folyóiratának, a ,Jdagyar Kórus”-nak legújabb számában értékes írásokat olvashatunk erről a zenei közszellemet nevelő munkáról. Szerkesztője, a kiváló Bárdos Lajos karnagy a Cecilia-kórus élén (a karádi Gyöngyösbokrétával együtt) meleg sikert aratott a nemrég Brüsszelben megtartott nemzetközi népi dalverseny keretében. Mert a Cecilia-egyesületek kórusai ma már egyáltalán nem zárkóznak el a magyar népi énekektől sem. Hiszen Bárdos Lajos neve ott van Bartók, Kodály és Lajtha népzene-gyűjtők sorában. A népi zene és ének nemes művelésében egyek és megértő testvérek tudnak lenni: a Cecilia- kórusok és a Kodály—Bartók-kórusok. És nemcsak a katolikus énekkaroknál látjuk ezt, hanem a református és evangélikus egyházi kórusoknál is. így is van rendjén. A napjainkban egyre erősödő magyarság- tudat ezt az egységet kívánja meg a nemzet minden egyes fiától. /V-ó) Szeged, úgy látszik, a kallódó, tragikus végzetű értékek városa. A múlt héten Tömörkény Istvánról emlékeztünk meg, a századforduló egyik legerőteljesebb magyar prózaírójáról, akinek néhány igazán remekművét kezdi eltemetni a homok. „Szögedi embör” volt Kálmány Lajos is, a szegedi- szeged vidéki nép hagyományainak fanatikus gyűjtője, a modern magyar folkloriz- mus atyja, akiről halálának huszadik évfordulóján már alig tudunk valamit. Ha a Kelet Népében nem emlékezik meg az eeyik hűséges tanítvány, Zolnay László, akkor fölötte is jeltelenül fut át a sivó homokkal kevert magyar élet. Évekkel ezelőtt Féja Géza nagy szociográfiai könyvében követelt Kálmány Lajos gazdag életművének méltó helyet a nap alatt, megérdemelte volna, hogy most a huszadik évfordulón legalább egy csekély töredéke jelenjen meg annak a nagyszabású tudományos munkásságnak, amely egy egész életet őrölt fel a magyar népkultúra és a magyar néplélek hívő szolgálatában. „Ha már szégyenünk kell magunkat a jövendő előtt — írta Móra Ferenc tizenegy esztendeje — az utolsó magyar sámán életéért, haláláért, legalább emléke megbecsülése legyen javunkra szóló enyhítő körülmény.” Katolikus plébános volt és a magyar néprajz Nemzetnevelésen sokan azt értik idehaza az anyaországiak, hogy a nevelés egy meghatározott iskolás életkorra és egy szervezett intézményre korlátozódik. Mi, felvidékiek, a húszéves kisebbségi sorsban megtanultuk azt, hogy a nevelés ennél többet jelent: a nemzet egész életközösségét, amely a nemzet minden egyes tagját nemcsak bizonyos életkorban és bizonyos iskolai intézmény keretében, hanem egész életük tartama alatt a kisebbségi sors minden posztján szüntelenül neveli, képzi és fegyelmezi a nemzeti megmaradás és bővülés önzetlen szolgálatára. Ez a felismerés azonban a kisebbségi életforma megszűnésén túl is érvényes, sőt: a megbővült nemzeten belül eredményesen fejthető ki. Meggyőző erővel ezt bizonyítja Makkai Sándor most megjelent könyve (Tudománnyal és fegyverrel) a nemzetnevelés tervének legszélesebb alapokra való kiépítéséről. Nem véletlen, hogy ezt a köznevelési tervet éppen Makkai Sándor fejti ki, aki maga is hosszú éveken át kisebbségi sorsban élt, ismerhette a régi, egyoldalú, csak az iskolás életkorra szorítkozó nevelés hiányait és tapasztalhatta az erdélyi magyarságnak önmagából fejlődő, mindenkire parancsolóan ható nevelői munka csodálatos értékét, megtartó és bővítő erejét. Makkai Sándor új, tágabb értelmezését adja a nevelésnek, amely többé nem elszigetelhető ügy és feladat a nemzet életének egészén belül, hanem annak döntő politikai üggyé kell lennie. A nemzet- nevelés politikai előfeltételei: a honvédelem teljes kiépítése, a földkérdés egészséges megoldása, a ma'gyar egzisztenciának az ipari, kereskedelmi, közéleti, szellemi pályákon való döntősúlyú érvényesülhetése. Ezek az előfeltételek most vannak a megvalósulás útján, amely útról a magyarságnak többé nem szabad letérnie. A nemzet- nevelés új életkerete, hangoztatja Makkai, a katonai nevelés legyen. Már régebben is nagy hiba Volt, hogy a magasabb célú tanulás ellentétben állott a katonai szolgálattal. Ezt az ellentétet csak fokozta Trianon: a magyarságnak a katonai szellemtől és életformától való kényszerült elidegenedése. A Felvidék visszacsatolásával hirtelen előtört a régi-régi, feledésbe ment magyar szellem katonai lendülete. Most világosodott csak meg igazán, hogy a katonai életeszmény nemcsak hogy nem idegen a magyar lélektől, hanem: ez az a sajátos, öröklött életmód, amelyben a magyar természet és szellem a maga teljességében megvalósítható, kiélhető. Ősi hagyomány, amelynek mélységes értelmét legtisztábban Zrínyi Miklós fogta fel, mikor a katona köznapi fogalmán túl, szel- * lemi és erkölcsi jelentőséget is látott a ősforrásaihoz zarándokolt el: a magyar néphez a nemzet legtisztább örökségéért. Pécska, Csanádapáca, Battonya, Szeged- Rókus, Száján, Törökbecse népe közt gyűjtötte az alföldi népköltészet remekeit. Megírta a „Nagyboldogasszony, ősvallásunk istenasszonya” c. akadémiai értekezését, amelyben Kálmány a magyar anyák védőasszonyának őshagyományát bizonyította be a Nagyboldogasszony-’mitosszal. 1893- ban adta ki legnagyobb fontosságú munkáját, (Világunk alakulásai nyelvhagyomá- nyainkban), amely úttörő munka az etnográfiai irodalomban. Megírta a magyar Kalevalát, ősi kozmogóniánk valóságos bibliáját. Utolsó munkáira (Hagyományok) már fölfigyel az új tudósnemzedék. Hagyatéka feldolgozatlan, kéziratait Zolnay László készül sajtó alá rendezni, de javarésze elkallódott. Az új magyar kultúrpolitika tartós alapkövei között ott kell lennie majd a Kál- mány-műveknek is. A díszes szegedi Dóm csak altkor nőhet bele szervesen az egyetemes magyar életbe, ha a pompázó árkádok árnyékában alvó tanyai zsellérviskók fanatikus szerelmese ébresztő szellemével áthatja az egész nemzeti művelődést. V. L. magyar katonás életrendben: „A nemzet- nevelés katonai szelleme elsősorban önmagunk lehúzó erőivel, halálösztönével, el- ereszkedésével veszi fel a harcot”. Itt most sokan majd a legnagyobb vonzóerejű német és olasz életmintákra gondolnak. Nem kell utánoznunk senkit. Bethlen Gábor fejedelem levelének címeres jelmondata: Arte et marté dimicandum. (Tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni.) Tehát csak meg kell újítanunk, nemzetnevelésünk alapjául kell megtenni az ősi, sajátosan magyar hagyományt. Ebben a megújító munkában meggyőződéssel és megalkuvással kell résztvennie minden magyarnak, az egyén teljes fegyelmezettségével, félreértésnélküli megegyezéssel az öncélú magyar jövendő szolgálatában. Ehhez az új életformához kell igazodnia a magyar családnevelésnek és ez kívánja meg a társadalmi tevékenység átalakítását szervezett nemzeti önfenntartássá is. Így aztán a nemzeti társadalom nem más, mint a nemzetnevelési terv megvalósítására mozgósított hadsereg és az-azzal azonos elvek szerint felépített testvérközösség. Világ- helyzetünk, felhősödő dunavölgyi sorsunk követeli meg ezt az állandósított katonai életformát. Az új nemzetnevelés tartalma: sajátos, gyökeres nemzeti műveltség, amelynek alapigazsága, értelme a magyar önismeret. Az iskolarendszerünket is az igazi magyar és európai műveltség egész fegyverzetével kizárólag a magyar nemzeti létérdek szolgálatára kell felszerelnünk, ennélfogva bele kell illeszkednie a katonai nemzet- nevelés életkeretébe. Az iskolarendszernek teljesen meg kell semmisítenie a magyar műveltség mai kettősségét, „amely egy elnyomott, titkos életre kény szer (tett, leg- fennebb különlegesség gyanánt elismert ősi, népi műveltség és az idegen származású, kívülről és felülről terjesztett magas műveltség összeforrni nem képes ellentétében nyilvánul meg”. Mai iskolai politikánk ugyanis nem a népi örökségre, mint ős- alapra építi fel a népoktatás tervét, hanem felülről irányított nemzetközi ismeret- anyagot igyekszik népszerűsíteni. Ennek az ősi lelkiséget elfojtó módszernek gyökeresen meg kell változnia, mert „az európaiság népi a nagyképűségben van, hanem a magunkénak öntudatos átélésében és bekapcsolásában az egyetemes humánumba”. Makkai Sándor műve a lehető legjobb időben jelenik meg: döntö politikai cselekedet, a modern Magyarország szellemi alapvetésének egyik legjelentősebb alkotása. Mi, Felvidék hazatért fiai boldog igenléssel és hangos együttérzéssel köszöntjük bátor munkájáért a szerzőt. Vass László — CSSSSSS88sgK»Ma»«‘— — Tudománnyal és fegyverrel Makkai Sándor magyar életterve Uj könyvek jelennek meg pár nap múlva a könyvkereskedések ünneplő kirakataiban és a szokásos júniusi sátrakban; új magyar könyvek valóban : a magyar író, magyar szellem és magyar kipdó együttes közreműködésének értékes eredményei, örömmel adunk hírt elsősorban arról a nemes kiadói vállalkozásról, amely rég óhajtott vágyakat teljesít azzal, hogy a magyar nép számára egy könyvsorozatot indítsanak el a mai magyar irodalom legjobbjainak írásain keresztül. A sorozat minden egyes könyve a történelmi múltnak egy-egy nemzeti nagyságát eleveníti meg a magyar széles néprétegek előtt. A MEFHOSz (Magyar Egyetemi Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége) pár hónappal indult könyvkiadói vállalata, amely első három kiadványával (Kerék Mihály: A magyar földkérdés, Szabó Pál: Szakadék,vVeres Péter: Szocializmus-Nacionalizmus) az egész magyar olvasóközönséget egyszerre meghódította, most Rákóczi, Kossuth, Zrínyi alakjait állítja az olvasó elé, hogy rajtuk keresztül egy mélyebb magyar öntudatot adó, tisztább magyar életszemlélet bontakozzék ki a nép szélesebb rétegei előtt. Az újszerű könyvsorozat szerzői: Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Ortutay Gyula és Szabó Zoltán. Mindegyik név ma már megbecsült értéke az igazi népi gondolat jegyében működő magyar irodalmi életnek. ILLYÉS GYULA erre a nagy, izgató kérdésre ad feleletet uj müvében: „Kik a magyarok?” Népünket ez a kérdés állandóan foglalkoztatja és állandóan keresi a magyarság ősét. Illyés Gyula erre az örök magyar kérdésre mesteri módon adja meg a választ. SZABÓ ZOLTÁN „Két pogány közt” címmel Zrínyi Miklós életét és életének hatalmas erejű megnyilatkozását tárja föl előttünk. Ez a két pogány, ki ellen Zrínyi a szellem és a fegyver erejével egész életén át küzdött: ma is itt van és ma is éppen olyan fojtó erővel nehezedik a magyar életsorsra. FÉJA GÉZA „Kurucok” című az egész költészetet összefoglaló antológiájában a kuruc költészet népi eredetű és a nép lelkében ma is élő ritmusai elevenednek meg. Ezek a versek a kurucság és labancság örök nagy magyar küzdelmét soha el nem múló erővel fejezik ki. ORTUTAY GYULA „Rákóczi két népe” című művében azt beszéli el, hogyan forrt eggyé a népmondák és népmesék csodás világában a magyarság és a ruszinság. A történelmi múlt és a történelmi emlékek elszakíthatatlan erős szálakkal kötik össze a Dunavölgyében élő két népet, amely sorsában, életszemléletében örökké egy volt s mindig találkoztak, ha a közös nagy eszmény, a szabadság eszményéért harcba kellett szállni. Or- tntay Gyula kis könyvét a MEFHOSz ruszin nyelven Is kiadja, hogy ezzel is hitet tegyen a magar töténelml jog, a magyar birodalmi gondolat törhetetlensége mellett. ERDEI FERENC „Kossuth Lajos azt üzente” című könyvében hatalmas erővel és lendülettel az örök magyar szabadság mellett tesz mélységes fogadalmat. Kossuth Lajos a végső veszedelem óráiban üzent a nemzetnek, hogy a szabadságért olyan áldozatot hozzon, amilyenre csak a magyar képes: áldozzon fel mindent a szabadság oltárán, de elnyomva, rabként a magyar élni sohasem fog. Ugyancsak a MEFHOSz-nál, a nagy könyv- sorozatban jelenik meg nemsokára Féja Géza újabb nagy lélekzetű munkája: „Dózsa György”, amelyben kérlelhetetlen őszinteséggel és igazsággal mutatja be az 1514-es parasztlázadás vezérét és gyászos életét, melynek egyetlen szerelmes tárgya volt: a föld: Féja nem emeli misztikus lénnyé Dózsa Györgyöt, hanem igyekszik a legnagyobb tárgyilagossággal megvizsgálni történelmi szerepét. KEMÉNY GABOR a ruszin sors könyvét írta meg a „Verhovina feltámadás” cfmű hatalmas munkájában. Miért ölték meg Egán Edét? Miért sikkasztották el a ruszin autonómiát? Miért harcol Kurtyák János? Miért bukott el Volosin? Milyen lesz az igazi autonómia? Ezekre a kérdésekre válaszol a legidőszerűbb írás, amelyet a MEFHOSz a magyar-ruszin irodalmi akció könyvei közt jelentet meg. BÖZÖDI GYÖRGY „Székely bánja” című könyvében a mai Erdélyt mutatja be. Adatai megrázóak, a vázolt események megindítóak. Nyomukban föltartózhatatlanul következik az a fölismerés, mely megújít bennünket, mai magyarokat. Ez a könyv misszionális hatása. Ezért tartozik a legnagyobb magyar könyvek közé, amelyet Erdélyben már ismernek és a MEFHOSz most újabb, bővített átdolgozásban adja ki, hogy idehaza is megismerjék. (v. 1.) Az álmatlanságban gyötrődő ember kitűnő tanácsadója: Alvás Rliszékoiyság Álmatlanság című 145 oldalas könyv Irts: DB. BAPAPOBT. Az egyetlen ilyen munka a* egész bel- 4i külföldi szakirodalomban. Megrendelhető: PALGAS könyv- É-- o P kiadónál: VI., Rózsa-u. 111. ttfU w I
