Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

Ara: 10 fillér Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP ^Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület,Jőzsef-kőrút5, szám Telefon: 144*400 o Telefon: 144-400 A magyar kormánynak szilárd az elha hogy a tengelyhatalmakkal való egyiivótartozás politikáját — mondotta Teleki Pál gróf Berlinben Ribbentrop külügyminiszter pohár köszöntőjére adott válaszában Jóvátesszük a legkiáttóbb szociális igazságtalanságot (d) A cseh uralom húsz éve alatt megismerkedtünk az elnyomás minden árnyalatával: a politikai, a kulturális, a gazdasági és szociális elnyomással. De együttvéve mind a nemzeti elnyo­más egyik részlete volt, összefüggésben volt egymással valamennyi. A nemzeti elnyomás szükségképpen szociális el­nyomás is volt, a szociális elnyomás szükségképpen elnemzetlenítést szolgált. A magyarság végigszenvedte mindezt, de a kisebbségi sors igazi páriái mégis azok voltak, akiket a cseh rendszer ma­gyarságuk miatt egzisztenciájukon át támadott meg. Akiket kiforgatott hon­polgári jogaikból, akiket elbocsátott közállásukból, s akiktől megtagadta a nyugdíjat. Ezek voltak a kisebbségi élet igazi kitagadottjai, mártírjai. Az ő so­raikból kerültek ki a trianoni sors ön­gyilkosai. A testi-lelki nélkülözés követ­keztében az ő soraikban kaszált legbő­ségesebben a halál. Puszta létük kiáltó panasz és vád volt az elnyomók ellen. Panasz, amit sem Genf, sem Prága nem akart meghallani soha. Egyedül a ma­gyar kisebbség politikai tényezői karol­ták föl ügyüket. Minden alkalmat fel­használtak arra, hogy helyzetükre rá­irányítsák a világ figyelmét. Minden követelésükben első helyen szerepelt az, hogy a kisebbségi sors páriáit helyez­zék vissza az emberi jogokba. Küzdöt­tünk a hontalanok honpolgárságának megadásáért, az öreg nyugdíj jogosultak nyugdíjáért, az elbocsátottak visszavé­teléért, az át nem vettek kártalanításá­ért. Két évtizeden át tartott a harc szakadatlanul. Néhány ezer magyar családot sikerült kiszakítani a honta­lanság poklából a lex Dérer kiharcolá­sával. Az öreg nyugdíjasok illetményeit hosszú évek harcával sikerült törvénybe iktattatni ,s jogos követeléseiknek leg­alább egy részét megkaphatták. Tör­vényhozóink ezer és ezer interpellá­ciója, panasza és közbenjárása sok száz magyar családnak kiharcolta az éveken át jogtalanul megtagadott falatot, leg­alább kegydíj alakjában. De még így is ezer és ezer magyar követelés maradt teljesítetlenül. Most, hogy felszabadultunk s elkö­vetkezett a kétévtizedes nemzeti el­nyomás minden bűnét és mulasztását jóvátenni akaró magyar igazságtevés ideje, megint Csak elsősorban a szociá­lis elnyomatás legszerencsétlenebbjei felé fordult a Magyar Párt figyelme. Rájuk irányította a magyar kormány figyelmét. A felvidéki állások betölté­sénél a magyarságuk miatt elbocsátott köztisztviselők, vasutasok, postások és közalkalmazottak számára kért elsősor­ban állást és kenyeret. S ha a hosszú várakozásban a volt közalkalmazottak ősz feje fölött elszállt az idő és megrok- kantan érték meg a húsz év óta várt fölszabadulás piros hajnalát, akkor leg­alább nyugdíjat igényelt számukra. S a nehéz küzdelem, amelyet az Egyesült Magyar Párt megbízásából Holota Já­nos vezetett odaát és ideát, végre teljes győzelemhez vezetett. A hontalanok ma újra megtalálták hónukat a magyar ha­zában, visszanyerik polgárjogukat az államban és emberi jogaikat az életben. Berlin, májvg 1. A magyar-német hivata­los tárgyalások szombaton befejeződtek. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csá'ky István gróf külügyminiszter berlini láto­gatásuk második napján, vasárnap dél­előtt megkoszorúzták a Hősi Emlékművet, majd látogatást tettek a városházán. A német főváros lakossága mindenütt lelke­sen ünnepelte a magyar államférfiakat. Teleki Pál gróf miniszterelnök a délelőtt folyamán Sztójay Döme magyar követ kí­séretében megtekintette a magyar követ­ség épülő új palotáját. Délben Göring vezértábornagy, porosz mi­niszterelnök adott ebédet a magyar államférfiak tiszteletére. Az ebédet Göring vezértábornagynak a légügyi minisztériumban levő magánlak­osztályán tartották meg s azon mintegy nyolcvanan vettek részt. Az ebéd végezté­vel Göring vezértábornagy bemutatta ven­dégeinek Berlin átépítésének terveit, ame­lyek szerint 1950-ig nagyszabású építke­zésekkel teljesen átalakítják a német biro­dalom fővárosának képét. Az ebéd részt­vevői igen sokáig maradtak együtt feszte­A jogtalanul elbocsátottak fokozatosan visszakerülnek állásaikba. A nyugdíj­jogosultak visszanyerik húsz éven át hiába várt nyugdíjukat. De a magyar jóvátétel még ennél is továbbmegy. Azok, akik a formai jog betűje szerint nem illeszthetők bele a magyar jóvátétel igazságtevésébe, de az erkölcsi jog pa­rancsa szerint hű magyarságukért és szenvedésükért megérdemlik a nemzet háláját és segítségét, ezek szintén ré­szesülnek a szociális igazságszolgálta­tásban és segély formájában kapják meg azt, amit nyugdíj formájában kel­lett volna kapniok. Ha a kisebbségi sors mártírja maga már nincs életben, akkor özvegye és árvái fogják élvezni a segítséget. És így teljes értékű igazság­szolgáltatásban részesül mindenki, aki a húszéves elnyomatás alatt igazságta­lanságot szenvedett. Egy húszéves küzdelem zárul le ezzel a magyar jóvátétellel. Az Egyesült Ma­gyar Párt megelégedéssel állapíthatja meg, hogy ezt a nemes harcot teljes diadallal fejezte be. A magyar kormány megad mindent, amit Prága megtaga­dott. A magyar kormány a kisebbségi sors sebesültjeinek többet ad, mint amennyire a törvény betűje kötelezi. Annyit ad, amennyit a törvénynek nem len beszélgetésben s Göring vezértábor­nagy később Teleki Pál gróf miniszter- elnökkel és Csáky István gróf külügy­miniszterrel félrevonulva hosszabb meg­beszélést folytatott. Teleki Pál gróf miniszterelnök vasárnap délután Sztójay Döme berlini magyar kö­vet kíséretében a Collegium Hungaricumba látoga­tott el A Collegium Hungaricum kapujában Far­kas Gyula berlini egyetemi tanár, a Colle­gium igazgatója fogadta a miniszterelnö­köt és kíséretét. Teleki Pál gróf figyelme­Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter berlini láto­gatásának második napját vasárnap este az a pazar estebéd fejezte be, melyet a betűje, hanem a szelleme tesz lehe­tővé. A „segély” formulájával áthidal­ható minden rosszindulatú, bürokrati­kus formalizmus. És így kielégítést kap minden jogos igény. Az érdekelt csalá­dok örökre hálásak lehetnek az Egye­sült Magyar Pártnak, s a párt élén Ja- ross Andor miniszternek, és Holota Jánosnak, a magyar közalkalmazottak mindenkori pártreferensének és előhar- cosának azért, hogy ezt a formulát ki­harcolták, illetve hálával tartoznak a magyar kormánynak, hogy ezt a humá­nus megoldást a magáévá tette s a húsz­évi szenvedésre végre gyógyító balzsa­mot nyújt. Ez a megoldás a magyar kormányzat legszociálisabb ténye a visz- szacsatolt magyarság irányában, és eb­ben a szociális tényben kifejezésre jut az a jóakarat, amelyet a kormányzat részéről a Felvidék iránt más téren is tapasztalunk. Ugyanaz a szellem ez, amely a felvidéki földreform revíziójá­ról szóló s a becsületes nemzeti és szo­ciális jóvátételt ígérő 1550. számú kor­mányrendeletben is kifejezésre jutott. A maradéktalan szociális igazságosság szelleme. A Felvidék különleges szociá­lis igényei különleges figyelmet és elbá­nást érdemelnek s a kormány bölcsessé­géről tanúskodik az, hogy a kormány sen végignézte az egész intézetet és ér­deklődött az ott lakó 24 fiatalember tudo­mányos munkássága iránt. A Collegium Hungaricum dísztermében a magyar koló­nia népes csoportját látogatta meg a ma­gyar miniszterelnök. A berlini magyar kolónia nevében Farkas Béla ezredes üd­vözölte a miniszterelnököt, aki meleg sza­vakkal mondott köszönetét, majd sorra kezetfogott a megjelentekkel és közvetle­nül elbeszélgetett velük. A miniszterelnök beírta nevét a Magyar Ház díszalbumába és egyúttal nagyobb pénzadományt adott a felépítendő berlini Magyar Ház cél­jaira. Ribbentrop németbirodalmi külügymi­niszter adott tiszteletükre az Fsptoade-szállóban, Berlin egyik legelőkelőbb szállodájában. A vacso­I nemcsak megérti, de teljes mértékben I méltányolja is ezt az álláspontot. Amilyen nagy örömmel és megnyug­vással könyveljük el az elbocsátott és kiüldözött felvidéki közalkalmazottak nagy szociális problémájának végleges megoldását, ugyanakkor sajnos, meg kell említenünk, hogy bizony még szá­mos hasonló föladat várja a hasonló szellemű gyors elintézést. így elsősor­ban a munkásság szociális intézményei­nek talpraállítása. A társadalombiztosí­tás kérdései ugyanis még tisztázatla­nok. Más a felvidéki munkássegélyző intézmények berendezése, mint az anya­országi társadalombiztosítóké. A kettős jogi vágány miatt bizony sok jogos igény nem nyer kielégítést, hanem a két vágány között — mellékvágányra kerül. Illetékességi viták miatt elintézetlen maradt. Az egyesítést mennél hama­rabb meg kell ejteni. De természetesen ezt is a szerzett jogok legcsekélyebb sé­relme nélkül. A közalkalmazottak ese­tében és a földreform-revízió kapcsán tapasztalt messzemenő kormánymegér­tés arra jogosít föl bennünket, hogy a többi problémák megoldása elé is teljes bizakodással tekinthetünk s a Felvidék többi szociális igénye is méltányos és teljes kielégítést nyer. Ribbentrop külügyminiszter pohár köszöntő te a magyar-német barátságról

Next

/
Thumbnails
Contents