Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

1M9 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP tnssműa ÄCfckRHIRMB 13 „A felvidéki szellem: európai értelemben magyar ésigazi magyar értelemben szociális" Húsvéti beszélgetés Tamási Áronnal az erdélyi magyarság új helyzetéről, a visszatért Felvidék szerepérői, a valódi magyarokról, a „harmadik rendről" és legújabb munkáiról: a ..Szülőföldeméről és ,«Tündöklő Jeromoséról Nagy közlekedési vállalat keres magyar állampolgárságú. öskeresztény ki a magyar, I nyelvet szób » Budapest, április 6. Régi jó ismerősünk Tamási Áron, kisebbségi éveinkben sokat m^gnevettetett Szakállas Ábel pajzánul ok­tató kalandjaival, alig másfél évvel ezelőtt ■pedig személyesen is végigszáguldotta né­hány erdélyi írótársával a Felvidéket, Be­regszásztól egész Pozsonyig, feltűnő siet­séggel, mintha legalább is ők már lábuk alatt^ érezték volna a „csehszlovákiai föld­rengést” . . .Ismerjük Tamási Áront az 1937-es Marosvásárhelyi Találkozó tanács­kozásaiból is, amelynek létrehozásában ő maga jelentős szerepet vitt és bölcs veze­tésével sikerült összébbhozni és egy gon­dolatközösségbe sorakoztatni az erdélyi magyar ifjúság szétágazó csoportjait. A Találkozó komoly visszhangot váltott ki annak idején a mi életünkben, akkoriban egyre erőteljesebben kezdett jelentkezni a vágy nálunk is: a nemzeti és népi de­mokráciát, a nagyobb szociális igazságot biztosító egység iránt. •Azóta, hogy utoljára találkoztunk az erdélyi írókkal a pozsonyi Grémium dísz­termében, végigviharzott fejünk fölött a történelem: a Felvidék egy része hazake­rült, Csehszlovákia eltűnt a Nagy Sül­lyesztőben és új politikai helyzetbe kerül­tek az erdélyi magyarok is. Budapesten látjuk most egymást boldog viszontlátás­sal; hiszen akik valaha is kisebbségi életet éltek, többé nem szakadhatnak el egymás-: tói, áldott bélyeges seregei Ők már az egész magyarságnak. Beszélgetéseink nem egyszerre, nem égy környezetben nőttek ily hosszú „rózsa­füzérré”. Pár héttel ezelőtt Tamási Áron a budapesti „1938-as Kör”-bén tartott ér­dekes előadást a magyar szellem „harma­dik rendjéről”, ott beszélgettünk véle az erdélyi magyarok új helyzetéről, majd az itthoni állapotokról. Később pedig felvidé­kiek — Schubert Tódor, Szvatkó Pál, Varga Imre és e sorok írója, az erdélyiek részéről pedig Kemény János báró, Kovács László és maga Tamási Áron beszélget- ’ tünk a még mindig legidőszerűbb esemény­ről: a visszatért Felvidék szerepéről és jelentőségéről az egyetemes magyar élet­ben. Majd a Nemzeti Színház körül meg éppen akkor fogtam el, amikor új népi já­tékának próbájáról sietett a kávéházba, így alakult ki e húsvéti beszélgetés sok mindenről, Erdélyről, a Felvidékről, az igazi keresztényekről és valódi magyarok­ról, valamint az író újabb munkáiról; sa­játos, kemény és egyenes gondolatokban, olyan szempontokból, amelyek erdélyi tá­jakon tanultak meg látni. Valamikor azt irta le, hogy szorongó szívében a székely- ség emberi természetét és örökös szabad­ságharcát hordozza. Nos, így vegyük az ő Szavait, amelyek a magyarság sorskérdé­seit forrósítják ugyancsak tüzesre. — Aki egyetért velem, — mondotta az „1938-as Kör” előadásán, — az ettől perctől kezdve mindig együtt lesz velem. Aki pedig részben vagy egészben más fel­fogást vall, azzal csak akkor fogok talál kozni, amikor ledőlnek a világnézeti és pártkérdések falai és villám gyanánt elénk csap, a nemzet elé, a szigorú kérdés: lenni, vagy nem lenni! Mert akkor együtt le­szünk mind, együtt az Istennel és a dé­monokkal is, ha kell: s úgv fogunk vé'a- szolm- i"nni! És élni! ! Az erdé?y" Magyar Nénközösség A nemr r- megalakult rom'niai Nemesti Újjászületés Arcvonaláról beszélgetünk, amelybe a kisebbség vezetői is bejelentet­ték az erdélyi magyarság belépését. Ezen­túl a politikai tevékenységén kifül, amely *9l kizárólag a N. U. A. keretein belül fejt­hető ki, az erdélyi magyarság közműve-, lődési, gazdasági és társadalmi céljaira külön szervezetet létesíthet. — A magyarság belépése az Arcvonalba mondja Tamási Áron, — azt jelenti, hogy a román kormány mind politikai, mini pedig politikakívüli téren a ma­gyarságot külön néptestületnek, közjogi személyiségnek ismeri el. Igen fontos az is, hogy a politikai tevékenység keretein kívül a közművelődési, gazdasági és tár­sadalmi célok munkálására alakuló új szerv minden politikai felfogástól függetlenül egy táborba gyűjti az erdélyi magyarokat. Az egész Magyar Népközösség elnöke Bánffy Miklós gróf. Várakozással tekin­tünk a jövő elé. Különösen nagy feladatok várnak a társadalmi munkakörre, amely tulajdonképpen az erdélyi magyarság egé­szen befelé való fordulását jelenti. A tár­sadalmi munkakör jelszava: ne azt keres­sük, ami szétválaszt, hanem, ami egybe­kapcsol minket. A kitűnő szervező erők soraiban már ott vannak a Marosvásár­helyi Találkozó legértékesebb if jai és velük együtt azok az eredmények is, amelyek a Marosvásárhelyi Találkozón előkészítették az erdélyi magyar kisebbség alkotmányát a Magyar Népközösség alapjául. A felvidék! szellem: erdélyi megfogalmazásban Azután mi kerülünk szóba, a hazatért Felvidék, amelyet Ábel Írója különös von­zalommal szeretett figyelgetni az erdélyi bércekről. — A Felvidék visszatérésének jelentősé­gét én abban látom, hogy a nemzet értékei (gazdasági és szellemi) jelentékenyen gyarapodtak. Először érezte magyar em­ber a háború óta, hogy a magyar nemzet igazi öntudata megcsillant és élni akar. Jelentősége most már azon múlik, hogy azt a szellemet, amelyet húsz éven keresztül vajúdott és kialakított, azt a visszatérés­ben is mennyire tudja megőrizni és mint átalakító erőt bent az országban felhasz­nálni. Előttem ezt a felvidéki szellemet a leghatározottabban két tényező jellemzi: európai értelemben magyar és igazi ma­gyar értelemben szociális Mindkét jelleg­nek és magatartásnak megőrzése és az át­alakító ereje egyaránt fontos és egymástól el nem választható. Európai értelemben magyarnak lenni: igazi demokráciát je­lent, melyben a törhetetlen nemzeti aka­rat mellett érvényesül az az örök demokra­tikus elv, hogy a nemzet anyagi és szellemi javaiból mindenki érdeme szerint és meg. felelően részesüljön. Igazi értelemben szó ciálisnak lenni azt jelenti, hogy a magyar társadalmat a nemzeti erőknek megfelelő- leg kell átalakítani. Mindenekelőtt gazda­ságilag és szellemileg a nemzet tengelyébe kell állítani az egyetemes nemzeti fenn­tartó erőt: a magyar népet. — Ez semmi körülmények közt nem tör­ténhetik másképpen, minthogy 1. gazdasá­gilag eltűnik a feudalizmus és a nagy­tőkés rendszer; 2. szellemileg magát a nemzetet a modern, népi kultúrkincs és szellemi erő fejezi ki és képviseli bent az országban és a külföldi felé. A felvidéki szellem csak ezeket a nemzeti célokat szol­gálhatja, jelentősége és történelmi szerepe egyaránt ebben van. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy a magyar ifjúság legjavát, sőt az azelőtti magyarországi szellemi és szociális erők legjavát ebben a munkában maga mellett fogja találni. Ajánlf lett „éiztos jövő” jeligére Haasenstein és Vöglet rt. hirdetőirodába, V., Dorottya-u. 8, kicsi és minden rosszból van kettő.., Vagyis nem rendszer van itt, hanem irány. Irány. Miféle irány ? Úgynevezett keresztény, nemzeti és jobboldali irány. Ki azonban a keresztény? Aki formailag az? Nem. keresztény az, aki lényegében az, aki a kereszténység eszméit éli és gyár Icorolja. Vezessenek és érvényesüljenek hát asek! — És ki a nemzeti? Az árja talán, aki asszimilált állapotban is ott hordja szívér ben a pángermán hatalom talizmánját ég apáról-fiúra adja? Aki adott helyZétben mégis hazafiasabb magyar tud lenni, mint én; keresztényibb, mint te; s a magyar nemzet közkincseiből jobban és hamarább részesül, mint ő? Nem ő a nemzeti! Hanem nemzeti és magyar az, aki soha és seríimj ‘körülmények között nem lehet más, mert erlcölcs, vér és ideg nem enged más válasz-, tást. Álljanak az élre tehát az ilyen ma­gyarok mindenütt, hogy nemzetiek leheSr sünk! — Merre, hová menjünk az igazi kérész-, tényekkel és a valódi magyarokkal? Balra vagy jobbra? Nem. Hanem előre egyene­sen, hogy kialakult társadalmi rendszer hiányában megalkothassuk a magyarság lelki és mindennapi életformáját, melyben életet találhat a szociális igazság, az alkotó nemzeti öntudat, az egyéni szabadság és az emberi munka 'értéke. Eszményekben és munkában így kell készülnie a magyar­ságnak a második ezredévre és a törhetet­len hősök, akik végzik ezt a feladatot, sze­rintem az a harmadik rend; otthon Er­délyben is már ez a harmadik rend kezd élére állni a romániai magyar népközéé-' segítek. .Vigasztalásul Jaross Andor jut eszembe. 99 VÄ? kész,'nzért n gépeket, ele megmunkáló rendezést. Budapest, iemü (aibás dinamókat, \ fa­munkáló gépeket, I be­kérek Rymorz Lajos, Közvetítőiket dijatok. Beszélgetés közben rátérünk az itthoni magyar életre, amely most annyira tele van bajokkal, feszültségekkel. Megkérdem tőle, miben látja a jót és miben a rosszat? —• Székely vagyok s ott van a helyem közöttük. Mint maga az élet: olyan termé­szetes azonban, hogy vallom és hirdetem és mindig hirdetni fogom: az országhatá­rok felett van egy lelki és szellemi egy­ség, egy erkölcsi közösség, amely a világon szétszórtan élő magyarokat egybekap­csolja és egy lelki impériumban egyesíti. Ez a felfogás pedig nemcsak megengedi, hanem egyenesen kötelességemmé teszi, hogy Erdélyben és itt, s minden helyén e világnak: úyílt és becsületes módon munkása és ápolója legyek ennek a szel­lemi-lelki közösségnek, valamint meglá- tója az itteni életnek is. — A szó szigorú értelmében író vagyok. Ez a hivatásszerű foglalkozás, Valamint az egyéni s nálam népinek nevezhető ter­mészet, idők folyamán alkalmassá tett arra, hogy az egyéni sorson túl a nemzet életét is egyetemés összefüggésben láthas­sam. Gondolataimat, amikét gond és vajú­dás Szült otthon, az erdélyi földen, most igazolva látom Magyarországon is. Fel­emelt fővel és csillogó szemmel nézek szét: mi van ebben az országban ? Boldogan mondhatom: van egv bölcs és kemény fér­fiú, aki magyar földön igazán magyar: Horthy Miklós! Aztán a budai tündér­vár felé tekintve megpillantom az erdélyi Teleki Pált, akivel értjük mi egymást, hiszen erdélyiek vagyunk, kik csak azért beszélünk néha, mert másféle magyarok is vannak. És nézek a parlament felé. Igen, a forma népe vagyunk: parlamenti rend­szerünk van, de vigasztalásul Jarass Andor jut eszembe, aki habozás nélkül mondta ki az igazságot: a magyar parlament el­szakadt a magyar néptől. S riiingyárt hozzáteheti az erdélyi szó is a felvidéki szóhoz: elszakadt a középosztály is. — Az itteni társadalmi rendszer egyelőre még nem rendszer, csak állapot. Külön­böző osztályoknak nagyon különböző álla­pota. A középosztály ugyan minden elhi­hető eszközzel igyekszik hangsúlyozni, hogy nála nem osztályuralomról van szó. Én mégis azt hiszem, hogy arról. Mert ha nem arról volna szó, akkor ez a parla­ment és ez a középosztály nem Budapesten és a főváros problémáiban látná a magyar nemzet, sőt azon túlmenőleg a magyar kö­zösség legnagyobb kérdéseit. ' S nem hunyna szemet az igazságtalan nagybirtok- rendszer fölött s nem védené a kiváltságo­sak jogait. Azonban szemet huny afölött és védi emezt, mert uralmi sorsát idők folyamán nem a néphez kötötte, hanem egy másik osztályéhoz, amely felém; áll. A némáéi hoft-íőkéje: a nép — Egész bizonyosan és mindenki előtt osztálynak mondhatjuk a népet. Csak hogy ebben a „minősítésben” bizonyos fajta fé­lelem is van, sőt jóslat. Pedig ami félelem benne van, komoly megfontoltság alapján nem indokolt még, hiszen a földnélküliek, vagy a sírhantokkal rendelkező „mező­gazdák” 3-—4 milliós tömege ezidőszerint semmi egyéb, csak tömeg. Igaz, hogy fe­szülő és elégedetlen tömeg, de komolyan szárnbajöhető szervezettsége nincs. Jófor­mán a nemzet holt-tőkéje, amelyet élőbb- utóbb az ország tengelyének a helyére kell állítani — békében is. Aki ezt megteszi majd, új és erős hont fog alapítani ezen a földön. — Magyarországon nincsen kialakult tár­sadalmi rendszer. Minden jóból van egy A Márciusi Front szerepe Pár évvel ezelőtt, a Marosvásárhelyi Találkozó kitűnő vezetője, Tamási Áron résztvett a Márciusi Front kialakításában' is, a mozgalom számtalan összejövetelén megjelent és együtt dolgozott itthoni író­társaival együtt a magyar élet erősebb szociális reformjaiért. Megkérdeztük, mint vélekedik a mozgalom jelentőségéről? — A Márciusi Front szerepe a legjelen­tékenyebben erjesztő szerep volt, amire háború óta itt bent az ország és elsősor­ban a hatálom felfigyelt. Erjesztő volt olyan értelemben, amint a felvidéki szel-' lemmel kapcsolatban mondottam. Hozzá­téve azt a jelentős látásmódot és törek­vést, hogy erjesztő szellemi munkájában mindig egyetemes látásmódra törekedett. A jelek azt mutatják, hogy szerepét nagy részben elvégezte, nem azért, mintha erre az erjesztő szerepre tovább is nem volna szükség, hanem azért, mert á hivatalos reformtörekvésekben túlságosan bízott és az elmúlt történelmi pillanatokban vélemé­nyem szerint is helyesen úgy értelmezte a dolgot, hogy az erjesztő szerepnél adott esetben nagyobb és súlyosabb nemzeti fel­adat az egység és a teljes nemzeti össze­forr adás. A következőkben szerepére vonat­kozólag azt tartanám helyesnek; hogyha a kormányzat egyrészt a megmutátött eredményeket a reformokban felhasználná, másrészt pedig ezeket a megbízható szel­lemi erőket munkájában maga mellé venné. „TUudöblő Jeromos" Peslre is feljő... Pár nappal ezelőtt jelent meg Tamási Áron új könyve az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, itt, Magyarországon is nem­sokára megjelenik. A könyv címe: „Szülő­földem”. — Üj munkám — mondja az íré — főm májára nézve utazás Erdélyben és székely szülőfalumnak a räjzä. Tartalmi résiében és igényeiben kutatómunka: a magyar nemzet számára\ kutatja az igazi magyar társadalmi formát és lé^íkförm&t. llágg'yő- ződésem szerint ebben s zűrzavaros törté­nelmi korban és helyzetünknél fogva má­i gyakran székrekedésben is szoktak szenvedni. Ilyenkotgcndostodn! Ití!| Qafmol hashajtóval aJácmésztésrcL Betegségben MÉMMajitifj szükséges a

Next

/
Thumbnails
Contents