Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

14

TEEWDEta J^G^RHTRLÄß

1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP

sodik ezredéve a magyarság csak úgy készülhet fel, ha a biztos alapokat lerakja. A biztos alapok megjelölése és megépítése nem történhetik meg anélkül, hogy hivatott magyar szellem rá ne mutasson részleteiben is arra, hogy a magyarságnak milyen társadalmi és lélekforma felel meg.

Két hét múlva mutatja be a Nemzeti Színház Tamási Áron „Tündöklő Jeromos” című népi játékát, amelynek főszerepeit "Németh Antal rendezésében Kiss Ferenc, Makláry Zoltán, Szörényi Éva, Tímár József, Apáthy Imre és Pethes Ferenc játsz- szák. A „Tündöklő Jeromos”-t először három esztendeje játszották Kolozsvárott és az erdélyi szellemi élet sokáig a bemutató varázsa alatt állott, mindenütt élénk vita indult meg körülötte. A kolozsvári bemutatón megjelent magyarországi írók közül például Féja Géza azzal jött vissza, hogy végre a magyar népközösség drámáját látta a színpadon: „Csak a legrégibb magyar drámákban s drámai kísérletekben, a hitvitázó dialógusokban, a XVI-ik században termett Debreceni Disputában s a Balassa Menyhért áruitatásáról szóló ősi magyar komédiában éreztem ekkora s ennyi drámai feszültséget.” A hároméves darabot a szerző most egyes pontjain átdolgozta és így beszél róla:

— Uj népi játékom, a „Tündöklő Jeromos” annyira mai s mondhatnám politikai vo- fiatkozású, hogy megírásakor csak a legszigorúbb, legművészibb írói eszközök használata biztosított arról, hogy a darabomból nem lesz időszerű szatíra, hanem erkölcsileg és művészileg megoldandó mai kérdés, amely voltaképpen mindig kérdés Volt, amióta társadalmi életet él az ember.

— Tulajdonképpen három dologról van szó. Először egy régi, de ma elburjánzott „politikai” típusról. Különböző pártok és világnézetek ebben a típusban közösek. Az ilyen „politikus” velejében demagóg, eszközeiben nem válogatós, csak kettőt akar és ismer: pénzt és hatalmat. Természetes, hogy ennek a típusnak egy vidéki változatáról van szó, hiszen darabom egy székely faluban játszódik le. Másodszor: inilyen az az ember és a magatartás, amelyet a demagógiával és a „hathatós” politikai eszközökkel szembe lehet és szembe kell állítani? Az író úgy felel erre, hogy ez az ember csak erkölcsi személyiség lehet, aki emellett mély kapcsolatban van a tömeggel s akinek eszközeit ez a felfogás jellemzi: „Tiszta és nagy célokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.” Harmadszor pedig arról van szó, hogy maga a nép két ilyen ellentétes egyéniség munkája között miképpen viselkedik, hogyan vajúdik, keresvén az egyedül helyes utat. Ez már a kollektívum kérdése, mely any- nyira döntő, hogv a darab jellege is magyar, népi és emberi közösségi lett. VASS LÁSZLÓ

Felvidéki irodalom

I. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ.

Alxlnger L.: Pozsony. 20 képpel, kötve 2.80

Arky A.: Ruszinszkó küzdelme az autonómiáért 1918—1927. . . . 1.20

Baranyai Z.: A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve

...........................4.____

Bruckner Gy.: A Szepeeség népe, néprajzi és művelődéstörténeti tanulmány .............................................................------A reformáció és ellenreformáció

története a Szepességben ..... 10.—

Delmár H.: Autóúton a Tátrába . . . 1.—

Flachbart E. dr.: A csehszlovákiai nép- számlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai ........ 2.

_

Díváid K.: Eperjes templomai . . , . 1.60 — — Felvidéki séták. . . . , , , 4.—

Halczl: Érsekújvár múltjából .... 7.—

i— Léva története a XVII. században 4.40

Halász A.: A felsőmagyarországi lakosságnak munkával való ellátása a magyar és a cseh Uralom alatt . . . 2.—

Hegyi J.: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglévő műemlékei . 3.—

Horváth J.: Magyarország és a nemzetiségi kérdés 1815—1920. .... —.90

Ipolyi A.: A besztercebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása 10.—

Iványl B.: Eperjes szab. kir. város levéltára, I—II. kötet

.......................20.—

Kerekes Gy.: Kassa polgársága, ipara és kereskedése a középkor végén . . 1.—

Mohr Gy.: Emlékkönyv a Szepesi-Szövetség tízéves fennállása alkalmából. 1920—1930............................................. 2.—

ffeifer Ferátnánfl (Zeidler Testvéreit)

nemzeti könyvkereskedése,

Mpesl, IV., telik Lajts-ilca 3.

Telefon 18-57-30. 18-74-fO.

Qánefím'é

cl táncosnő fa a tánc leiké cél

Ölte uhu íj Jüdin (l a köni/ue: (Qitnuui fa tánc

OUrubay Melinda, az Operaház ünnepelt szólótáncosnöje, aki eddig ritka szépségével, ösztönös, egyéni stílusával és lelkiismeretesen megalapozott technikájával tartotta igézete alatt operalátogató híveinek lelkes nagy táborát, most új térre lépett, amikor könyvet irt művészetének mibenlétéről és fejlődéséről, .Jtitmus és tánc” címen.

A kedves elbeszélő formában megírt esztétikai fejtegetései komoly és sokoldalú forrástanulmányok mellett újból tanúbizonyságot tesznek arról, hogy Ottrubay Melinda igazi egyéniség, akár a színpadon, akár pedig íróasztala mellett kerülünk vele szembe. Ahogy az anyagot csoportosítja és a régi görög s modem esszéisták nézeteinek alátámasztásával a maga elgondolásának szerény, de határozott szóval helyet kér, az igazi konstruktív, rendszeretö elme munkája. E mellett közvetlenség, bájos, egyéni megpillantások áradnak értekezésének minden sorából. Az alábbiakban egy.két szemelvényt közlünk a könyvecskéből. Talán érdekes lesz olvasóink számára megtudni, miben látja egy kiváló tudásu és ritka szépségű tánc- művésznő a ritmusnak és tárnának lényegét 6s mennyiben találja fontosnak azt, hogy vájjon okvetlen szépnek kell-e lenni a táncosnőnek.

* .

„Az én hitem szerint a munka-technikával járó mozdulatok vezették az embert a ritmus jelenség felismerésére. Ebben a felfogásom, ban különben Bücheren kívül, más nagy tudósok és gondolkozók is megerősítettek. így különösen Yrjö Hirni helsinkii egyetemi tanár, ki a művészet eredetéről szóló munkájában szintén erősen hangsúlyozza a munka és ritmus közötti szoros kapcsolatot és rámutat a ritmusnak arra az erejére is, melynél fogva különböző egyéneket érzelmi közösségbe tud egyesíteni. Sőt még tovább megy és kifejti, hogy a ritmus nem egyéb, mint valamennyi művészeti forma legegyszerűbb megnyilatkozása.”

*

„De ha ez igaz, méltánytalanság volna annak elhallgatása, hogy a ritmusból fakadó művészetek megszületésében a föérdem az asszonyoké. Mert az emberiség történetének kezdeteiben — mint ahogy az ösállapotu népeknél ma is, a termelő munka legnagyobb részét ők végezték — és ezek a munkák a legfáradsságosabbak voltak éppen. Míg férjeik vadászták, halásztak: az asszonyok a gabonát zúzták és őrölték, a kenyeret dagasztották és sütötték, főzték az ételeket, keverték az italokat, fazekat készítettek és feldolgozták a fanó- és szövőanyagolcat. Csupa olyan munka, mely már kezelési okokból is megkövetelte a ritmikus mozdulatokat. Es meg kell-e külön említenem az asszonynak a gyermekkel való foglalkozását? A kétség, telenül asszony-költötté szebb és szebb bölcsődalokat? Nem érthető-e így, hogy utazók olyan ösállapotu törzsekről hoznak hirt, amelyek csak asszonyszerzette éneket ismernek? És olyanokról, melyeknek asszonyai férjeiket kísérik harcba és énekkel fogadják a visszatérőket. Arra különben, hogy régebben mennyire asszonyi hivatás volt az éneklés, a legszebb példát az ószövetség nyújtja. Bizonyára sokan emlékeznek arra az elbeszélésre, mely elmondja, hogy mikor a Vörös tenger elnyelte a zsidókat üldöző egyiptomiakat, Áron húga, Mirjam, a prófétaasszony dobot vett kezébe, énekbe fogott és az asszonyok dobolva, dalolva és táncolva vonultak utána. És nem énekelve, ment-e Debora, édes atyjának az amoniták legyőzőjének, Jefte bírónak elébe, mikor ez visszatért Mispába az ő házába. De nem találunk-e idevágó pél. dákat más népek és más korok műveltség- történetében is? A középkorban Nagy Károly megtiltja az apácáknak, hogy leánydalokat szerezzenek. Franciaországban nagyon divatosak voltak a Chansons a toile.dk, melyeket asszonyok és lányok kézimunka közben énekeltek. És ki ne hallott volna a sirató énekekről, melyek mindig asszonyok ajkán szólaltatták meg a gyász és fájdalom komor dallamait. Megszólalnak nálunk is. Ezek közül a magyar halott-sirató énekek közül a Kisfaludy Társaság Magyar Népköltési Gyűjteményének nagyszalontai kötetében Kodály Zoltán jegyzett fel néhányat. Mind nagyon eredeti és valamennyi hü tükre a magyar léleknek és a magyar érzésnek.”

*

„A ritmus és tánc kapcsolatát nemcsak a

szakemberek mondják elválaszthatatlanul szorosnak, hanem ilyennek érezzük mindnyájan. Ha valamilyen mozgás ritmikus ha. táss tesz ránk, akaratlanul táncnak is érezzük egyúttal. Ilyen értelemben zengedez a költő a csillagok, a hullámok táncáról, de beszélünk mi is, akiket nem Ihletett meg a múzsa, táncoló lepkéről, táncoló madarakról és mondjuk a kisdedről, hogy táncol rugda- lozó lábacskájával és szaporán mozgó parányi kezével. És az anya ösztönösen érzi, hogy noha csecsemője fekszik, mégis Jogosan él a tánc szóval. Mert a táncnak nem elengedhetetlen feltétele a helyváltoztatás. Hiszen a Déli tenger szigeteinek lakói nem. csak állva, hanem ülve is táncolnak, a jávai táncosnők pedig csak kezüket és ujjaikat mozgatják. És ki ne tudná, hogy a keleti táncok nagyrésze nem egyéb, mint a térd és a csípő ritmikus mozgatása. De nem él szóképpel az sem, aki az állatok táncáról beszél. Ezt, sok nagy természet tudós között megállapítja a legnagyobbak egyike: Darvin is,. mikor A fajok keletkezése című híres könyvében színes elevenséggel írja le az argus-páva táncát, ö, milyen kár, hogy még nem működik a televízió és mindezt nem a táncomon keresztül érzékeltethettem. Jobban tudnám, mint szóval. Mert nincs kifejezőbb művészet, mint a tánc. A tánc valóban mozgásban megnyilatkozó költészet..

*

„A tánc nem alárendeltje, hanem ősi meg- szokottságból csak szövetségese a zenének. Hiszen, ha nem volna más a rendeltetése, mint az, hogy szolgai hűséggel mozdulatokban fejezze ki a zene ritmusát, akikor ugyanarra a zenére mindig csak ugyanúgy lehetne táncolni. Pedig erről szó sincs. Ugyanarra a dallamra a legkUlönhféle tán. ookat lehet kigondolni — és ugyanazt a táncot egyik művész máskép lejti, mint a másik. A zene a táncban átváltozik, hangjelenségből mozgásjelenséggé alakul át. Ami a kettőt összeköti: a ritmus. De ez sem teljesen eredeti mivoltában hullámzik át a zenéből a táncba. A művészi tánc ritmusa sokkal szabadabb, mint a zenéé.”

*

„Mindamellett a táncnyujtotta gyönyörű, ségnek megszerzésében, nemcsak a kiét ritmusnak, a zene és mozgás ritmusának van része, hanem a táncosnő testi megjelenésének is. De csak bizonyos mértékig. A testi szépség már azért sem lehet alapvető feltétele a táncosnő sikerének, mert a tánc, amit nem győzünk eléggé hangoztatni, önálló művészet és Így nem az a legfontosabb, hogy milyen az anyag, melyből alkot, hanem az, hogy milyen maga az alkotás. Márpedig a teste csak művészetének anyaga a táncosnő számára. És a tánc irodalma nem egy olyan tánoosnöt tart nagynak, aki szépség tekin. tétében nem versenyezhetett szerencsésebb társnőivel. Azt hiszem, kedves olvasóim, hogy önök jobban gyönyörködnének egy, az utcán csúnyának tetsző nő kitűnő táncában, mint egy korzói szépség rossz táncában.”

♦

„Hogy a táncos — öntudatlanul Is — mennyire mozdulatokba írja át minden érzékelését, azt magamon is volt egyszer alkalmam megfigyelni. Egyik operaházi táncom közben folyton az volt az érzésem, hogy azt a verset másolom, melyet már az iskolában nagyon szerettem. Ez az érzés annyira elhatalmasodott rajtam, hogy már szinte kóros jelenségnek tartottam. Ekkor került kezembe Paul Valéry gyönyörű tanulmánya táncról. Ebben Socrates Így szól az előtte táncoló lányokról: „Kezük beszél és lábuk írni látszik.” Fédra pedig így jellemzi Ar. tikré táncát: „Úgy látszik, mintha szellemmel teli lábával eltörülne a földről minden fáradtságot és minden ostobaságot.,. Két lába cseveg — és galamb módira pörlekedik egymással...” Nos Valérynak ezek a megállapításai megnyugtattak.”

*

„Hogy a magyar táncritmus legjellemzőbb tulajdonságait megállapíthassuk, nem kell valamennyi táncunkat végig vizsgálnunk, elég, ha alapalakját: a lassú csárdást vesz- szük szemügyre. Régi szép táncaink, mint például a pámatánc, az Incselkedő, a székely csürdöngölö, a szegedi kutyakopogós, a kállai kettős és még sok más, mind-mind az ősi lassú csárdásnak változatai. Nincs táncos, ki ne tudná, hogy a lassú csárdás nem

Készül a pirostojás

egyéb, mint két utánlépéses lépés, balra meg jobbra. Ha már most meggondoljuk, hogy ez a kétszer két lépés: négy lépés, akarva, nem akarva, fülünkbe cseng a legősibb ma« gyár verssornak az ősi nyolcasnak fele, a négyes ütem. A legősibb magyar ritmus csendül ki az ősi táncffcól és ezekből a kis ősi rigmusokból.”

*

„A mozgásba átömlő ritmusnak ezt a csu« datévö hatását senki sem aknázta ki any« nyira, mint a nagy katonák, ók, a kiváló tömegpszihológusok tudták, hogy az eler. nyedt testet semmivel sem lehet úgy fel« frissíteni és felüditeni, mint a muzsikától be-* léjük árasztott ritmussal. És a menetelő ka^ tonák élére odaállították a zenekart. És amint a karmester felemeli botját, a muzsika taktusával versenyre kel a daliás legények lépéseinek taktusa ...

De nemcsak őket tölti el ez a taktua-mu. zsika gyönyörűséggel, hanem — mert a ritmus ritmust kelt életre — a hallgatókat Is.

Engem Is sokszor töltött el gyönyörűséggel, de sohasem olyan áhítattal, mint mikor újra visszaszerzett Felvidékünk földjéről pergett bele lelkembe, bevonuló katonáink meneteléseinek ritmusa.”

*

Az idézetekből kiviláglik, hogy Ottrubay Melinda nemcsak művészetét tudja szolgálni fanatikus rajongással — színpadon és tollal egyaránt — hanem hazáját Is.

V. M.

Negyvennégy országba exportál a magyar kisipar

A Kisipari Kiviteli intézet multévi beszámolójából megállapítható, hogy a magyar kisipar külföldi exportja erőteljesen fejlődött és majdnem megduplázódott az előző évvel szemben. Az intézet közreműködésével 1937-ben mint 500.000 pengő értékű kivitelt bonyolítottak és tavaly a kisipari export ezen az úton 930.060 pefigöre növekedett. Értékben különösen a kész bőkesztyük exportja emelkedett. 262.000 pengő értékben exportáltunk kesztyűket. A nöiruha-export több mint

111.000, az ötvösárukivitel 109.000, női di« vatcikkek exportja 46.700 pengőt képviselt. De jelentős értékben és mennyiségben expor, táltunk kisipari díszműárukat, különleges cik, keket, játékárukat, fonott kosárárukat.

A magyar kisipar ma már 44 országba exportál és cikkei a világ legtávolabbi pontjára eljutnak. A kiviteli szempontjából első helyen áll Anglia, amelynek részesedése kiviteli exportunkból meghaladja a 35 szá* zalékot. Svédországba, Norvégiába, Amerl, kába, Hollandiába, az angol domíniumokba, Franciaországba, Argentínába, Bolíviába, Braziliába, Jávába, Cubába és Venezuelába is eljut a magyar kisiparos terméke.

Iparfejlesztési szempontból is nagyjelentős ségü az intézetnek az a tevékenysége, hogy külföldről beszerzi az ott keresett Iparcikkek mintáit. Állandóan érkeznek külföldről minta* darabok, amelyeket kisiparosaink lemásolnak és megkezdik készítésüket. Ilyen alapon nem csupán az export számára sikerült kisiparosainknak olyan cikkeket előállítani, amelyek, nek gyártásával eddig nem foglalkoztak; hanem a belföldi piac Is ÚJ cikkekhez Jut